2 610 üzenet

1. OFOE szerint:

   2010.05.31. 12:06

   Kedves Róza! Erre ilyen rövidke üzenetben nehéz pontos választ adni. Azt sem tudjuk, hányadikos gyerekekkel foglalkozol, milyen feltételek, körülmények között dolgozol stb. A honlapunkon különben vannak módszerek, amelyekkel fejleszthető az önismeret, de mindez önmagában csak technika, a kontextust: a kölcsönös bizalmon alapuló jó kapcsolatot, a megfelelő, elfogadó társas légkört stb. Neked/Nektek kell megteremtenetek. Különben a dolog egyszerűen nem működik. A honlapon elérhető játékok webcíme: http://www.osztalyfonok.hu/rovat.php?id=13

   Válasz
2. tanuló szerint:

   2010.06.01. 15:35

   Kedves OFOE!

   Lenne egy problémám, melyet nagyon igazságtalannak tartok, ezért fordulok önökhöz.

   Egyik ismerősömmel történt, hogy elkésett az óráról, melyen témazárót írtak. Az órából már csak két és fél perc volt hátra, mindezek ellenére a tanár megíratta vele a dolgozatot. A diák természetesen megkapta az egyest, és indulatában széttépte a kiosztott dolgozatot. Mikor a tanár ezt észrevette, kijelentette, hogy megbuktatja, az átlaga ellenére (nem áll bukásra még ezzel a jeggyel sem, 2.1 lenne az átlag).

   Mi a teendő ilyen helyzetben?
   Nem érzem jogosnak az évvégi buktatást…még ilyen nagy indulatok közepette sem.

   Válasz
3. A szerk. szerint:

   2010.06.01. 19:24

   Kedves „Tanuló”! A helyzetről a konkrét körülmények ismerete nélkül nem lehet megalapozott véleményt mondani. Meg kellene hallgatni ehhez a többi érintettet is, Te is csak valaki nevében szólsz, akiről nem tudunk semmit. A helyzetet csak a szereplők bevonásával, a helyszínen lehet(ne) tisztázni, ha egyáltalán lehetőség van a megfelelő kommunikációra. Valami oka csak van annak, hogy a helyzet ennyire elmérgesedett.

   Válasz
4. Zoltán szerint:

   2010.06.08. 18:18

   http://www.youtube.com/watch?v=uXkLide_JCM
   ezen a linken egy budapesti jó nevű gimnázium tanára szólt be egyik diákjának minősíthetetlen hangon.
   Napokig hallgattam újra és újra, nem akartam hinni a fülemnek. 13 éves lányom megszólal: apa miért csodálkozol? Gyakran beszélnek így a tanárok velünk…

   Válasz
5. Kati szerint:

   2010.06.09. 21:54

   Mi kell ahhoz, hogy valaki osztályfőnök lehessen?
   Mennyi tapasztalat?…

   Válasz
6. Zoltán szerint:

   2010.06.09. 22:35

   !Meghallgattam a linket újra.Na ilyen tanárok vannak. Én sajnálom őt. A diákok csak röhögtek rajta. Szegény.Egyébként az ilyenek fizetését csökkentsék nyugodtan 15 %-kal!Csak ne szövegeljenek nekem a tanárok szép lelkéről…

   Válasz
7. Zoltán szerint:

   2010.06.10. 05:52

   http://www.youtube.com/watch?v=uXkLide_JCM

   szeretném, ha minél többen meghallgatnák! Én nem térek magamhoz! Tegnap baráti társaság jött össze nálunk (még nem jár iskolába a gyermekük) – és meghallgattattam velük. Alig hittek a fülüknek!

   Gondolom majd jön a válasz, hogy ez kirívó eset! Eddig is meséltek a gyerekeim rémtörténeteket – csak nem akartam elhinni. Sajnos most már elhiszem, és kétségbe vagyok esve!

   Válasz
8. Zsuzsi szerint:

   2010.06.10. 09:16

   Kedves Zoltán!
   Igen, jön a válasz. Sajnos, ilyen pedagógusok mindig is voltak, vannak és lesznek. Biztos vagyok benne, hogy Önnek is volt ilyen tanára. Elítélem ugyan az efféle magatartást, de nézze meg, hogy viselkednek a gyerekek! Igaz, ennek is sok oka lehet. Az egyik talán az, hogy éreztetik, több a zsebpénzük, mint a kolléga fizetése. Egyébként Ön mit szólna ahhoz, ha felvételt készítenének arról, amikor egy gyenge pillanatában kijön a sodrából, aztán ezt a videót feltennék a netre, és ennek alapján minősítenék az Ön által űzött szakma dolgozóit?!
   Sajnos, azt is el tudom képzelni, hogy ez az egész provokáció volt, és „bejött” a diákok számítása.
   Úgyhogy mindamellett, hogy elítélem a kolléga viselkedését, tisztelettel kérem, NE ÁLTALÁNOSÍTSON!!!

   Válasz
9. Juli szerint:

   2010.06.10. 15:59

   Csatlakozom Zsuzsi véleményéhez. Abból a néhány másodpercből, ami felkerült a netre, csupán annyi derül ki, hogy egy tanár (akit nem látunk, azt sem tudjuk kicsoda) mond egy valóban durva mondatot. De nem ismerjük az előzményeket, csak sejthetjük a kontextust, és ennek alapján általános vélemény alkotni a pedagógusokról nem csak méltánytalan, hanem felelőtlen dolog is.

   Válasz
10. Zoltán szerint:

    2010.06.10. 17:07

    Kedves Juli, Kedves Zsuzsa! Nem általánosítottam, csupán közre adtam azt, ami már 2 éve a neten van – én most kaptam meg. A történet nem provokáció, a szereplőket ismerem. El kell, hogy fogadják – a kollégáik között vannak olyanok, akiket nem gyerekek mellé – hanem kutyák mellé sem tennék. Szép, hogy védik a mundér becsületét. A gyereket nem sajnálják, akihez épp „szólt” az a szegény tanár, akinek biztos kevés a fizetése???
    Ha tudnák Önök,hogy milyen történeteket mesélnek a gyerekek… Biztos, hogy Önök mindenről tudnak? Én lennék a legboldogabb, ha csupa jó és kedves tanár lenne a pályán – hisz még elöttünk a közoktatás 1-2 lépcsőfoka.

    Téved kedves Zsuzsa – soha nem hallottam a tanáraimtól ilyen durvaságot. Amíg ezt a videót nem láttam, nem is hittem el, hogy létezik ilyen pedagógus. Ez van. Én meg azt kérem, fogadják el – ez a valóság. Volt idő, mikor a kocsmában beszéltek így. Ma már a gyerekeinkkel beszélhetnek így az iskolában. Ne rám haragudnak ezért!

    Válasz
11. Zsuzsi szerint:

    2010.06.10. 18:26

    Kedves Zoltán!
    Nem kívánom tovább gerjeszteni az indulatokat, mert abban igazat adok Önnek, hogy vannak a pályán alkalmatlan emberek – de mondjon egy olyan szakmát, vagy hivatást, ahol nincs ilyen!!! Én nem a mundér becsületét védem, mert ha az adott kolléga alapból olyan, mint a videón halljuk, akkor valóban nincs helye a gyerekek között. De Ön közreadott egy 2 éve készült, 20 másodperces felvételt, aminek alapján az egész tanártársadalmat minősíti. Azt írja, hogy sok rémtörténetet hallott a gyerekektől. És a felnőttek ezzel kapcsolatos verzióját is ismeri?!
    Jelen esetben pl. nem derül ki, mit tett az a gyerek, akinek a megjegyzés szólt, de hogy az osztály viselkedése minősíthetetlen volt, az a pár másodpercből is kiderült. Tudtak-e – természetesen, amikor az eset történt – az érintett gyerek szülei minderről?! Mert ha a csemetéjük egy ilyen tanári reakcióról nem számolt be otthon frissiben-melegében, Ön teljesen nyugodt lehet afelől, hogy a gyereknek van valami a füle mögött.
    Én csak arra szeretném kérni, hogy a hallomásból ismert dolgokban ne ítélkezzen, főleg nyilvánosan ne, a bármiféle jogtiprás megoldását pedig bízza az érintettekre!

    Válasz
12. achs szerint:

    2010.06.10. 21:04

    Kedves Kati!
    Ezt kérdezi: „Mi kell ahhoz, hogy valaki osztályfőnök lehessen?
    Mennyi tapasztalat?…”
    Teljesen jó kérdés. Én csak huszonhét évesen kaptam meg az első osztályomat,és úgy éreztem, kiszaladtam az időből, mekkora buli lehetett volna huszonnégy évesen osztályt kapni… És lehet, hogy igazam volt. Most meg, hetedik saját osztályomat nyüstölve azt gondolom, hogy milyen szörnyű: éppen kezdeném megtanulni a lényegét, amikor már lehet, hogy kiszorulok a lehetőségből… És lehet, hogy most is igazam van.
    Azaz: fiatal osztályfőnöknek lenni k. jó (kegyetlen jó). Középkorú osztályfőnöknek lenni k. jó (kegyetlen jó). Vénülő osztályfőnöknek lenni k. jó (kegyetlen jó). A lényeg, hogy az ember saját magát adja. Ha fiatal, legyen olyan, mint egy fiatal. Ha öreg, legyen olyan.
    Az kell az osztályfőnökséghez, hogy az ember tudja, mi a fontos. Hogy tudjon a gyerekek nyelvén. Hogy érzékeny legyen. Hogy legyen humora. Stb.
    (Persze mindez a gyerekek és az osztályfőnök szempontja. Az iskola szempontjából: hogy tudjon tökéletes külalakú naplót vezetni. Hogy legyen langyos. Hogy jól adminisztráljon. Hogy tartsa a határidőket. Hogy lapítson, ha az iskola hírnevén folt eshetne egy megoldása nyomán. Hogy Minden A Legnagyobb Rendben Menjen. Hogy véletlenül se ragadja el az indulat.)
    Szóval bonyolult kérdés ez, de én már teljesen pánikban vagyok, hogy jövőre, ha elballag a mostani osztályom, kapok-e újat…

    Válasz
13. Zoltán szerint:

    2010.06.10. 22:10

    Kedves Zsuzsi!
    Köszönöm kulturált szavait, és mérhetetlenül megnyugodtam Achs osztályfönök úr írásától. Visszatért a remény a lelkembe! Üdvözlöm tisztelettel az igazi tanárokat!!

    Válasz
14. Zsuzsi szerint:

    2010.06.11. 08:05

    Köszönjük! És kérem, higgye el, mi vagyunk többen! Dőreség lenne azt állítani, hogy soha nem hibázunk, ezt is elismervén Illyés Gyula szavait idézem: „… legyetek hát türelemmel irántunk, a rosszat nem szánt szándékkal csináljuk, csupán a jót!”
    Üdvözlettel: Zsuzsi

    Válasz
15. Juli szerint:

    2010.06.20. 12:57

    Hallgatom a mai Gondolat-jelben az irodalomtanítással kapcsolatos beszélgetést (http://www.mr1-kossuth.hu/musoraink/gondolat-jel.html#meghallgatom).
    Elhangzik benne – sok egyéb mellett – az, hogy a diákok sok esetben maguk igénylik: a magyartanár mondja el (diktálja le), milyen választ vár el egy-egy irodalmi mű elemzésénél. Erős konzervatizmus, a hagyományos kánonhoz való ragaszkodás jellemzi tehát éppen az ún. „elit” diákok nagy részét. Miközben az irodalom népszerűsége általában a mélyponton van. Meggyőződésem, hogy a probléma okait nem a mai fiatalok körében kellene keresni. Mit gondoltok erről?

    Válasz