2 610 üzenet

1. Micimackó szerint:

   2010.06.21. 07:09

   Kedves Juli!
   A gyerekek csak szeretnének megfelelni az elvárásoknak, de a véleményüket – jogosan – nem merik felvállalni. Középiskolás fiam, amikor szóba kerül az irodalom, mást sem hajtogat itthon, mint a költők jó részéről alkotott véleményét, ami a következő: „állandóan sírnak-rínak, hogy milyen szegények, meg szerencsétlenek, hát miért nem mennek el dolgozni, pénzt keresni, aztán mellette költögethetnének!”
   A másik: sok művész (nem csak az irodalomban) alkohol- vagy drogmámorban, esetleg pszichiátriai zavarban fogant alkotásai engem is kihoznak a sodromból. Pl. a sok, festmény gyanánt sznoboknak eladott maszat is felháborít!!! Aztán ebbe magyarázzák bele a lelkivilágukat, meg a világszemléletüket!!! A gyerekek viszont tudják ezt, mert a művek megértéséhez életrajzot is kell tanítanunk – csoda, hogy nem tudnak, és nem is akarnak azonosulni ezekkel a dolgokkal? Ezek tükrében melyik épeszű diák merné felvállalni a saját véleményét? Én tehát megértem, ha hallani akarják a „hivatalos verziót”, hogy jó jegyet szerezhessenek.
   Az irodalomtanítás másik sarkalatos pontja, hogy a klasszikusok által felvetett problémák – és a művek nyelvezete – egyre inkább eltávolodik napjainkétól. Vagyis a gyerekek részben nem értik a szöveget, részben pedig nem tudják beleélni magukat a helyzetekbe. Ez általános iskolában oda vezet, hogy elmegy a kedvük az olvasástól, és középiskolában ezt már nehéz helyrehozni.
   Amikor tanítani kezdtem, a gyerekek rajongtak a Toldiért. Volt olyan óra, amit végigolvastam, mert nem engedték, hogy egy-egy rész után megálljak, és megbeszéljük. De értették!!! És amikor a történet végére értünk, visszamenőleg aprólékosan megbeszéltünk mindent. Ma ott tartok, hogy egy rész felolvasása után el kell mesélnem nekik, miről szólt, mert minden kísérletezés és varázslat hiábavalónak bizonyul – nem tudják követni a cselekményt, mert nem értik a nyelvezetét. Képzeld el, mit kezdenek akkor otthon, egyedül a házi olvasmányokkal!
   Szóval felül kéne vizsgálni az egész irodalomanyagot, átértékelni jónéhány dolgot, átlépni régi beidegződéseken, beépíteni új értékeket – és mindezt az általánosban elkezdeni, mert később már eső után köpönyeg.
   Mint biztos, sokaknak, nekem is vannak módszereim, amikkel megpróbálom közel hozni hozzájuk az irodalmat, nem is kevés sikerrel, de ez már egy másik történet.

   Válasz
2. Kriszti szerint:

   2010.06.21. 12:21

   Kedves Micimackó!
   Bevallom, nem esett jól sorait olvasni.
   Csak néhány dolgot…
   Egy befogadó, elfogadó közegben a vélemény felvállalása nem jelenthet gondot, de ehhez érezniük kell a fiataloknak, hogy valóban kíváncsiak vagyunk rájuk, akkor is, ha álláspontjuk eltérő a mienktől. Akkor is, ha azt a néhány „maszatot” ő máshogy látja, ha értéket lát benne. Engedjük meg egymásnak, hogy a művészet gyanánt mást és mást lássunk, éljünk meg!
   Szomorúan hallom, hogy a művészi alkotásokat a drogfogyasztás és pszichiátriai zavarok tükrében kellene megítélnünk. Miért is kell nekem tudnom róla? De ha már mindenképpen tudni akarok róla (életrajz), akkor ássak mélyebbre és az okokat is ismerjem, mielőtt ítélkezem.
   Egyet értek abban, hogy a szövegértés lankad, ugyanakkor azzal, hogy elmondom a diákoknak, miről szólnak az egyes részek, még nem segítettem. Így ne is várjam, hogy valaha is maguktól képesek lesznek rá.
   A kortárs művészetnek helye van az iskolában, nemcsak az irodalom, de a rajz stb. órákon is, de ehhez az kell, hogy a pedagógusok maguk is nyitottak legyenek rá, hogy biztonságosan mozogjanak a „kortárs terepen”. Ezt sem lehet elég korán kezdeni.

   Válasz
3. Micimackó szerint:

   2010.06.21. 13:49

   Kedves Krisztina!
   Ezt írja: „Egy befogadó, elfogadó közegben a vélemény felvállalása nem jelenthet gondot, de ehhez érezniük kell a fiataloknak, hogy valóban kíváncsiak vagyunk rájuk…” – ez igaz. De pl. érettségi vizsgán diákként fel merné vállalni, hogy egy adott művész alkotását nem tartja nagyra?! Vagy ahol a gyerekek nem érzik az Ön által említett feltételt? Aki tehát meg akar felelni a környezete elvárásainak, segítséget kér. Ugyanúgy, ahogy a Toldi értelmezésénél. Támpont kell nekik, hogy tudjanak tájékozódni. Tudom, nem szerencsés dolog elmesélni, miről szól egy szemelvény, de ha nem segítünk az értelmezésben, még annyi sem jut el hozzájuk, mint így. A Toldi – és sok más alapmű – viszont nélkülözhetetlen az irodalomtanításban és a jellemformálásban. Egyébként éppen ez az a mű , amelyen szinte az összes irodalomelméleti ismeretet meg lehet tanítani – legalábbis azokat, amikre egy általános iskolásnak szüksége lehet, és amit megérthet. De ehhez tudnia kell, miről szól.
   Nem kívántam a művészi alkotásokat a drogfogyasztás stb. tükrében megítélni, de talán először a szépet és egyértelműt kellene megismertetni a művészetből, aztán érett fejjel szembesülhetnének a többivel. Ez az én álláspontom, és nem kívánom, hogy egyetértsen velem. A tanári szabadságomba belefér, mit és mennyit láttatok meg egy adott művész – esetemben író-költő munkásságából. Vonatkozik ez a kortárs művészetekre is. Azzal viszont remélem, egyetért, hogy a tankönyvek szemelvényanyaga a tk-író ízlését tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a tanárokéval, valamint a tanulók érettségével.
   Időnként elgondolkodom azon, hogy összeállítok egy irodalomkönyv-csomagot, és akkor nem kellene a régi könyveket becipelnem óráról órára. Mert valamikor remek tankönyvekből tanítottam, amiket remek tankönyvírók készítettek, akik ma is jelen vannak, csak a folyamatos „modernizálás” nem feltétlenül jelent javulást. Mert azok a felnőttek, akiknek szilárd alapjai vannak, könnyen haladnak a korral, de a gyerek az gyerek, akinek mi alapozzuk meg a tudását és az erkölcsiségét, és az a nem mindegy, hogy milyen példákon keresztül.

   Válasz
4. Juli szerint:

   2010.06.22. 09:11

   Kedves Micimackó! Kérdésedre (már hogy felmeri-e egy gyerek az érettségin vállalni a véleményét) felrémlett egy emlék bennem. Érettségiztettem (nem én voltam a magyartanár), és az egyik kislány Illyés Bartók című verséről kijelentette, hogy eszerint Bartók zenéje értelmetlen zagyvaság, élvezhetetlen hangzavar. Már éppen szólni, kérdezni akartam, amikor láttam, hogy a mellettem ülő igazgató párásodó szemmel írja be a feleletre az ötöst. Én nyeltem a mérgemet, mert rajongtam Bartókért, mint ahogyan a költő, Illyés is. Persze, egy szót sem szóltam (mi közöm hozzá, én németből vizsgáztatok csak). Azóta is bánt, hogy nem reagáltam.

   Válasz
5. Micimackó szerint:

   2010.06.22. 09:21

   Látod, erre mondtam, hogy nem mindenhol, és nem minden esetben merjük a véleményünket felvállalni. És aki biztosra akar menni, az az esetek döntő többségében alkalmazkodik az adott közeg véleményéhez. Nem keveredk vitába, inkább elhallgatja, amit gondol – mint én a nevem.

   Válasz
6. Juli szerint:

   2010.06.22. 09:49

   Micimackó! Számomra nem csak ez, és nem is elsősorban ez a történet tanulsága. Az irodalmi művek értelmezése remek alkalom (lehetne) arra, hogy ütköztessük a véleményünket. Az elmesélt történet óta eltelt jó néhány évtized, és sok minden változott tanár-diák viszonylatban is.. Akkor az én első (ki nem mondott) véleményem az volt, hogy egy ilyen diákot, aki ekkora sületlenséget beszél, meg kellene buktatni. Ma már azt mondanám, hogy érvelésre kellene ösztönözni. Persze, lehet, hogy erre nem az érettségi vizsga a legjobb terep, bár ha normális lenne a légkör, egy ilyen beszélgetésből több kiderülne, mint egy tételfelmondásból. Hol vagyunk azonban még ettől!

   Válasz
7. Micimackó szerint:

   2010.06.22. 13:53

   Ezzel így már egyetértek. Milyen jó vizsgabizottság lenne belőlünk!!!
   Csak az a baj, hogy a tanárok zöme ragaszkodik a konvenciókhoz, ill. aki nem, az sem biztos, hogy meg meri játszani az általad felvetett javaslatot (mert nem tudja, mi jár a többiek fejében). Ezért adok igazat a segítséget kérő diákoknak. Pedig mennyivel szórakoztatóbb lenne a vélemények ütköztetésével egy-egy vizsga, meg dolgozat!!!

   Válasz
8. OFOE szerint:

   2010.06.25. 17:53

   „Az erkölcsi nevelés alapfeltétele, hogy a pedagógus azonos lehessen önmagával” – írja Achs Károly. Cikke már a neten is olvasható:
   http://www.mno.hu/portal/719033

   Válasz
9. Zsuzsi szerint:

   2010.06.26. 20:20

   Szeretem olvasni Achs tanár úr írásait. Szívből szólnak, a született pedagógus szívéből. Most sem csalódtam. Nem mindenféle, gyereket közelről sosem látott doktori cím mögül hirdeti a mindenki számára egyetlen és üdvözítő utat, hanem „lentről” beszél, a katedráról. Látja és láttatja a valóságot. És nem bűnbakokat keres, hanem kiutat.
   Való igaz, minél lejjebb van valaki a ranglétrán, annál nagyobb nyomás nehezedik rá. Mint ahogy az is, hogy a házépítés sem a tetőnél kezdődik…
   Az írást egy gondolattal egészíteném ki: az integrált oktatás jelenlegi formájával. Mert ez a hab a tortán.

   Válasz
10. OFOE szerint:

    2010.07.05. 07:56

    Kedves Olvasóink! Az Üzenő és a sajtófigyelő a nyári szünet alatt is működik.

    Válasz
11. OFOE szerint:

    2010.07.06. 12:54

    A Történetek, módszerek című új nevelési kézikönyvünk interneten is megrendelhető a Dinasztia Tankönyvkiadótól: http://www.dinasztia.hu/

    Az OFOE 10 éves évfordulójára megjelent kötetről honlapunkon már több alkalommal tájékoztattuk olvasóinkat. Itt jelezzük, hogy a nyomdai előállításhoz a Nemzeti Civil Alaptól nyert támogatást az egyesület.

    Válasz
12. Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szerint:

    2010.07.15. 09:45

    A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány képzést hirdet telefonos önkéntesek számára.
    A végzettek telefonos segítők lehetnek a Kék Vonal Ifjúsági és Gyerektelefonnál.
    20 és 60 év közötti felnőttek jelentkezését várjuk.
    Képzésünk 120 órás, helyszíne Budapest, V. kerület.
    Információs Találkozók, ahol az érdeklődők tájékozódhatnak és interjúra jelentkezhetnek:
    2010. július 26., augusztus 9., szeptember 6.
    Jelentkezni lehet: Nagy Évánál az onkenteskepzes@kek-vonal.hu e- mail címen.
    Bővebb információ: http://www.kek-vonal.hu

    Válasz
13. Aktív Állampolgárság Alapítvány szerint:

    2010.07.20. 06:17

    Az Aktív Állampolgárság Alapítvány 30 órás akkreditált pedagógus-továbbképzést hirdet az aktív állampolgárságra nevelés iskolai megvalósításának témájában, az alapítvány által kifejlesztett Álompolgár elnevezésű program és a hozzá kapcsolódó kézikönyv alkalmazásával.

    A továbbképzés célja, hogy a résztvevők ismereteinek és módszertani kultúrájának gazdagításával hozzájáruljon az aktív állampolgárságra nevelés hatékony iskolai megvalósításához, fejlessze a pedagógusok szemléletét és kompetenciáit, és elősegítse a korszerű tanulásszervezési eljárások alkalmazásának elsajátítását.

    Képzés időpontja: 2010. aug. 16-18. + 1 további közösen egyeztetett őszi nap.

    Jelentkezési határidő: 2010. aug. 2. de. 10 óra

    További részletek és letölthető jelentkezési lap: http://www.aktivpolgar.hu

    Válasz
14. erika szerint:

    2010.08.02. 09:43

    Mit szóltok ahhoz, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek?

    Válasz
15. Sárosi Ági szerint:

    2010.08.03. 10:51

    Kedves Osztályfőnök kollegák!
    Van-e köztetek, akinek működő TESTVÉROSZTÁLY-kapcsolata van? Ha igen, nagyon hálás lennék, ha megkeresene és megosztaná velem tapasztalatait! Osztályom hatodikos lesz, főleg az általános iskolai korosztály érdekelne. Előre is köszönöm!
    sarosiagi@gmail.com

    Válasz