2 610 üzenet

1. szeki szerint:

   2003.11.18. 18:42

   Kedves anyám Még mindig itt benn esz a penész))) Remélem te jól vagy és a gyerekek sem szednek darabjaidra a lakással együtt.
   )))
   Hiányoztok
   Zsu

   Válasz
2. Kata szerint:

   2003.11.19. 11:35

   A kis tréfás üzenet mögött ott rejlik a feszültség: gyereket neveljen-e az ember avagy „valósítsa meg önmagát”. Nem igazán vicces hangulatomban egyre inkább úgy érzem, hogy a karrier és a gyereknevelés feladata egyre nehezebben összeegyeztethető, ha az ember mindkét dolgot komolyan veszi, és az egész személyiségét beleadja. Persze dönthetünk a gyereknevelés mellett, de akkor – jól kereső férj híján – éhen hal a család. Legalább is nem képes fizetnie a számláit. Vagy dönthetünk a „karrier” mellett, de akkor mi lesz a gyerekekkel Van az ellátásukra, gondozásukra vállalkozó és alkalmas, tettre kész nagyszülő

   Válasz
3. Lina szerint:

   2003.11.19. 15:20

   Kedves Juli
   Köszönöm a jó tanácsokat, a kérdés előtt igazából megpróbáltam tájékozódni a lehetséges szakirodalomból. A célom az is volt, hogy lehetséges kapcsolatokat építsek ezen a fórumon keresztül. Bízom benne, hogy egyre többen fogják használni, és akkor ez sikerülni is fog.

   Válasz
4. Lina szerint:

   2003.11.19. 15:31

   Kedves Kata
   A kérdés örök női dilemma az önmegvalósítás körül. A gyermeknevelés nagyon fontos, és időleges teendő, adott rá az az x év, amíg a gyermekek kicsik. A pedagógia szerencsére olyan terep, ahol a karrier építése némi tapasztalat birtokában talán eredményesebb is lehet. Lehet, hogy megér pár év türelmet, a folyamatos önfejlesztés pedig állandó kihívás. Én nem hiszem, hogy a végletes fogalmazás a jó, vagy ez, vagy az, és mindenki maga tudja, hogy mit bír. Volt egy műsor régebben a rádióban: Vendég a háznál – gyermeknevelési műsor. A lényege, hogy van egy rövid idő, aíg a gyermeked gyermek, akit nevelhetsz, akire odafigyelhetsz, akire hatással vagy így, vagy úgy. Legmeghatározóbb az első 10 év. Döntés kérdése, hogy ezt ki, hogyan tudja szervezni. A gyerekeim felnőttek, tényleg vendégek a háznál, a saját életüket élik. A probléma régen is ugyanez volt, se könnyebb, se nehezebb. Mindenkinek magának kell döntenie saját kvalitásait, erőforrásait, lehetőségeit illetően. Sikereket kívánok

   Válasz
5. Juli szerint:

   2003.11.19. 16:29

   Kedves Lina Én is nagyon szeretném, ha állandósulna valamiféle kapcsolattartás ezen a fórumon, de remélem, ez is belendül. Nagyon érdekesek a hozzászólásaid. Üdv Juli

   Válasz
6. Lina szerint:

   2003.11.20. 09:52

   Ahhoz a konfliktushelyzethez szeretnék hozzászólni, hosszabban, ami a hátrányos helyzetű fiatalok egyetemi felvételéhez szükséges pontszámok körüli OM döntés körül kialakult feszültségek mentén alakult. Ezt a fórumot, vagy mást javasoltok-e
   Sokat járom az országot, így van kitekintésem más régiókban emiatt kialakult feszültségekről is.

   Válasz
7. szeki szerint:

   2003.11.20. 11:25

   Senki nem beszél önmegvalósításról, a mindenit neki Kell csinálni és kész Az egészet hagynám a fenébe, ha nem kellene lakást venni, gyereket etetni és még sorolhatnám. Itt semmi dilemmáról nincsen szó, csak tényekről. Én pontosan tudom, hogy mit akarok és mit szeretnék, de hiába. Nem ezt hívják kényszerpályának Ja .. és én is tudom mit bírok. A pillanatnyi helyzet azt a szintet már azt túl haladta.

   Válasz
8. Kata szerint:

   2003.11.20. 15:22

   Már hogy ne lenne itt némi „dilemma” is Kinek-kinek a jogában áll az életének valamelyik területét zárójelbe tenni. Aztán viselni a következményeket… Mint az idősebb generáció képviselője jelzem, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még összeegyeztethető volt pl. a pedagóguspálya (teljes gőzzel) és a családi élet normál bonyolítása. Most mindkét területen akkor a felpörgés, hogy egyre lehetetlenebb a két dolog egyidejű működtetése.Abban igazad van: hogy kiszállni mindkét területen kockázatos. Az is tény, hogy az élet így nem mindig könnyű. Nem véletlen az, hogy az emberek lelki és testi egészsége általában nyugtalanító. Megoldást ugyan nem tudok, de beszéljük ki Az sem oldja meg, legfeljebb enyhíti a gondot.

   Válasz
9. Juli szerint:

   2003.11.20. 15:30

   Kedves Hajni Az érettségi ügy valóban zűrzavaros. Szeretnél valami személyes konzultációt olyan szakemberrel, aki közvetlenül foglalkozik az idegen nyelvi érettségi témájával Az OM honlapján lehet értesülni a szakmai vita jelenlegi állásáról, de a megvalósulásról nehéz jóslatokba bocsátkozni. Jelezd, hogy hogyan tudnánk ennél konkétabban segíteni. Üdvözlettel Juli

   Válasz
10. Lina szerint:

    2003.11.20. 18:47

    Kedves Szeki
    Mindig is voltak dilemmák, és döntési helyzetek. Katával sem értek teljesen egyet (én is az idősebb generációhoz tartozom), és volt, amikor a család volt az első, volt, amikor az iskola, az osztály. Tartottam fogadóórát otthon is, és a közértben sem zárkóztam el a szülő elől, különösen, ha tudtam, az az egyetlen hely, ahol beszélhetünk.
    Mégis, ha Kisgyereke(i)d van(nak), legyen az az első, a Tied, amit most elmulasztasz, soha többé nem pótolhatod A karrier ezen a pályán később, több tapasztalat birtokában jobban bejöhet. A fiatalos lendület, a „pörgés”, csak észszerű keretek között javasolt. Az élet nem bűvészmutatvány és zsonglőrködés kell, hogy legyen. Kiegyensúlyozottságot, sikereket és boldogságot, harmóniát

    Válasz
11. szeki szerint:

    2003.11.21. 15:58

    Kedves Lina
    Ha van 4 gyereked és egyedül neveled őket, lakásod nincsen, autód nincsen és választásod sincsen, hiszen ezen esetben a megkeresett pénz mennyisége is nagyon sokat nyom a latban, akkor mit csinálsz Dobod az egészet mondván, hogy a gyerekeim az elsők (mert természetes ők, azok) De akkor miből veszel legközelebb nekik csizmát, vagy miből fizeted ki az osztálykirándulást Öteleteim nekem is vannak, elveim is, érzéseim is, lelkiismeretfurdalásom is, de hiába gondolkodom a megoldáson, pillanatnyilag nem találom a megfelelőt. A zsonglőrködéshez legalább 2 labdára van szükség. Pillanatnyilag egy adott. Oh azért azt hozzá tenném: nem vagyok boldogtalan

    Válasz
12. Lina szerint:

    2003.11.23. 17:22

    Kedves Szeki
    Ez így valóban sok, és ne haragudj, csak általánosságokban beszéltem, valójában minden eset egyedi, más és más.Ma nem igazán tipikus a négy gyereket nevelő egyedülálló anya (család). Ne hidd, hogy nem vagyok empatikus, és nem hiszem, hogy a zsonglőrködés a jó dolog. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, mert az biztosan nem javít semmin. Én könnyen beszélek, mert három felnőtt gyerekem van, és túl vagyok a gyereknevelési gondokon, nem egyedül, de úgy sem volt könnyű. Ezért még empatikusabb vagyok. Ha tudok konkrét segítséget nyújtani, szívesen teszem. Persze, tudom, hogy a problémád valójában szélesebb körű, de ezen változtatni nem tudok. Szívesen venném fel személyesen a kapcsolatot Veled, ha nem igényled, akkor sok sikert és boldogságot a magánéletedben és a pályádon is

    Válasz
13. Ági szerint:

    2003.11.26. 09:37

    Kedves tanárok és osztályfőnökök
    Az ELTE tanárképzési programjának keretén belül tanulok pedagógiát és személyes okokból elkezdtem választ keresni arra a kérdésre, hogy milyen szerepe lehet egy osztályfőnöknek/pedagógusnak abban, hogy a diákokat a halállal kapcsolatos megrázkódtatások feldolgozásában segítse, esetleg ezekre, amennyire lehetséges, felkészítse őket. Szeretném felvenni a kapcsolatot olyan tanárokkal akik valamilyen formában érintették már a tanóra keretein belül ezt a témát. Segítségüket előre is köszönöm.

    Válasz
14. Lina szerint:

    2003.11.26. 18:56

    Kedves Ági
    Az elmúlt három évben volt 3 tanítványom édesanyja halt meg. Ebből az egyik egy ikerpár volt. Ha gondolod, hogy az ezzel kapcsolatosan felvetődő problémáidra, kérdéseidre tudnék válaszolni, akkor azt nem nyilvános fórumon, hanem magán jellegű levelezésben tenném.
    Üdvözlettel: Lina

    Válasz
15. Nóra szerint:

    2003.11.26. 21:44

    Kedves Ági
    Az „Osztályfőnöki óra” című rovatban találsz óraleírást a kérdéseddel kapcsolatban:
    Osztályfőnöki óra életről és halálról:
    (http://www.ofoe.hu/doc.aspFajl=osztalyfonoki_ora/200204_osztalyfonoki.htm),
    illetve az Új Pedagógiai Szemlében:
    „Olyan lenne, mintha elaludna, csak többé már nem ébredne fel”
    (http://www.oki.hu/cikk.phpkod=1998-12-mh-Schuttler-Olyan.html).
    Mindkettő Schüttler Tamás tollából. Továbbá hamarosan (néhány nap múlva) fent lesz a „Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek” című kötet e témával kapcsolatos fejezete „Az élet dolgai” címmel, ezt is ajánljuk figyelmedbe.
    Munkádhoz sok sikert kívánunk:
    az OFOE-OFINFO szerkesztői

    Válasz