2 610 üzenet

1. Consta szerint:

   2013.01.21. 09:23

   Kedves Krisztina!
   Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
   Tudja, azért annyira én sem hiszem el, hogy az unokám teljes mértékben ártatlan. Hiszen ebben a korban sokkal nagyobb sikk azokhoz csapódni akik „izgalmasabbak” mint ahhoz az egy eminens tanulóhoz aki az osztályban van. Fél évig jártak pszichológushoz, a vége az lett, hogy többet ne is vigyék mert nincs vele semmi teendő,tehát minden szempontból „normális”. Az igazgatónővel való beszélgetés eredménye pedig az volt, hogy nagyon jól tudja az unokám minimális tanulás mellett is kitűnő lehetne. De nincs a kezében semmi ami alapján ebből a környezetből kiemelhetné. Tehát nincs joga másik osztályba rakni, ahol nincs ilyen probléma, pedig ott is van pár „nem jó” gyerek, de ott az osztályfőnök ezt kézben tudja tartani. Azt elértük, hogy minden tanár a tanári asztalhoz ültesse órán, és máris jönnek az ötösök. Pedig ez csak három napja van így! Anyukája pedig szabadságot vett ki és szünetekre bemegy, hozza viszi a gyereket. Én csak azt nem értem, hogy a pedagógus kezében semmi olyan dolog nincs amivel ezt meg lehet oldani? Sokkal könnyebb eltanácsolni? Kérdezem én a cigánygyereknek miért nem hívják be az anyját? Miért nem kap beírást? Megmondom, azért mert a fenyegetőzéseket sem tudják kezelni. Inkább szemet hunynak, csak legyen csend. Kérem javítson ki ha valamit rosszul látok!
   Köszönöm!

   Válasz
2. Tőkés Hédi szerint:

   2013.01.21. 12:11

   Petra, kedves! Köztünk nincs vita semmiben. Lépni pedig – kötelezően lépni, és a valódi megoldások irányába – az erre kötelezhető műintézményeknek kell (azt gondolom, most felsorolhatnám az összes magyar minisztériumot, ha azt akarjuk, hogy valóban átfogó és teljes legyen a stratégia) azért, hogy megszülethessenek az eredmények (és ne csak egy-egy kiemelt iskolában), és máris oldódni fog a társadalmi ellenállás és a feszültség is.
   Összefoglalás: nincs türelmi idő az állami apparátus számára, de maximális türelmi idő (tolerancia 🙂 ) van a társadalom, a családok számára. Mert ugye azt nem gondoljuk komolyan, hogy ha mi, szabadelvű demokraták összevonjuk a szemöldökünket, és „ejnye-ejnyét” mondunk, azt komolyan veszi bárki, akinek a gyereke veszélyben van, vagy csak nem tudja azt hozni, amit a képességei alapján hozhatna.
   De – még egyszer, Petra – közöttünk nincs vita, de alapjában véve tetszik, hogy szeretnél meggyőzni.

   Válasz
3. petra szerint:

   2013.01.21. 15:10

   Kedves Hédi,
   nem szeretnélek meggyőzni, pusztán ahhoz a cselekvéshez ragaszkodom (a magam számára), amit másoktól is, igen civilektől is, nemcsak állami műintézményektől, örömmel látnék. Mert azt gondolom, hogy cselekvés rasszista felhangok helyett egy másfajta beszédre példát mutatni, és ezzel másfajta gondolkodásra. Közös felelősségben gondolkodó, megoldáscentrikus, minden kirekesztő felhangot nélkülöző beszédre. Mert nincs az a társadalmi realizmus, ami a rasszista felhangot elfogadhatóvá, tolerálhatóvá tenné. Kriszti példát adott arra a kommunikációra, ami segít józanul és a közös megoldás reményében újradefiniálni a problémát. Én ezt a hangot támogatom. Nagy örömmel üdvözlöm azt az elmozdulást különben, ami Consta és Kriszti beszélgetésében történt. Ezért hiszek ebben a hangban…

   Válasz
4. Peer Kriszti szerint:

   2013.01.21. 16:30

   Kedves Nagymama,
   Nem tudom, kinek van igaza:) de ez most nem is lényeges. A jó hír az, hogy az unokája iskolai karrierje elindult felfelé, és most a képességeinek megfelelően tud teljesíteni.
   Való igaz, egy kiskamasznak nagyon fontos a kortárscsoport, sokszor fontosabb a csoporthoz való tartozás, mint bármi más, és persze bármi áron. Másrészről kutatások is bizonyítják, hogy 5. osztályban a gyerekek többsége picit megborul, az alsó és felső tagozat közti átmenet nem könnyű. A tyúkanyótól átkerültek egy többtanáros rendszerbe, mások az elvárások, és egyszerre sok mindenkihez kell alkalmazkodni. Ehhez pedig idő kell.
   De ne aggódjon, ha egy gyermek szeretetben, odafigyelésben nő fel, egyetlen kortárscsoport sem tudja felülírni a családi normákat. Amit a szüleitől, nagyszüleitől kapott, azt fogja tovább adni. Szerencsés az a gyerek, akiért így aggódik a nagymamája. Minden jót kívánok: Peer Krisztina

   Válasz
5. Peer Kriszti szerint:

   2013.01.21. 16:45

   Kedves Hédi,

   Szeretnék abban hinni, hogy ezek nem csak elvek. Még akkor is, ha látom a rendszer hibáit. De pont ezért, szakemberként felelősségem az is, merre tart ez a rendszer. És egy elkeseredett szülőnek, nagyszülőnek nem szeretném a rendszer hibáit ecsetelni és a kihátrálásra biztatni, ha létezik más lehetőség is. Én nem ismerem az ottani (iskolai, szociális) rendszert, de benne van a pakliban, hogy nem csak elviekben működik jól. Abban hiszek – és ezt fejtette ki Petra is -, hogy a szemléletet mi alakítjuk.
   Azt pedig szintén csak feltételezhetjük, mit miért tesz egy szülő. Vajon az információhiány, a félelem, a gyerekének védelme stb. motiválja-e az iskolaváltásra? Én szeretném, ha a döntését minden lehetséges információ birtokában tudná meghozni. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az áldozat gyerekek máshol is azok lesznek, az ő esetükben egy iskolaváltás nem oldja meg a problémát. Üdv.: Kriszti

   Válasz
6. Tőkés Hédi szerint:

   2013.01.21. 18:25

   Kedves Kriszti és Petra!
   Mindenekelőtt újra hangsúlyozom, hogy egyetértünk. és nemcsak elviekben. Annál is inkább, mivel meggyőződésem, hogy az elvek előbb-utóbb képesek valósággá válni, ha egyre többen elfogadják azokat és cselekszenek azok szerint.
   Én mindössze arra igyekeztem fölhívni a figyelmeteket, hogy a társadalom is (a maga ilyen-olyan módján) egy rendszer, mégpedig minden alrendszernél nagyobb, ezért lassúbb is. Igen nagy türelemre van szükség ahhoz, hogy a jó (mert hasznos) elveknek megfelelő irányba elmozduljon. Kicsiket lép, néha alig észrevehetőeket, de azért lép(eget). Ez a haladás abból a távlatból, amelyből én nézem (idő-tudás-tapasztalat), már jól felmérhető. Ha türelmetlen vagyok, akkor ezt kevésnek látom. Ám ha ismerem a társadalom működését, akkor örülök annak, amerre (lassan ugyan, de) elindult.
   Köszönöm a „beszélgetést”, és eredményes munkát kívánok mindhármunknak, üdv, Hédi

   Válasz
7. Peer Kriszti szerint:

   2013.01.21. 21:30

   Kedves Hédi,

   Értem, és egyet is értek, még ha türelmetlennek is látszom:) üdv.: Kriszti

   Válasz
8. Consta szerint:

   2013.01.25. 13:51

   Krisztina!
   Köszönöm szépen a válaszát!
   igazán jól zárult ez a hét! Unokámat visszaültették a helyére mert a tanári asztalnál már nem volt hely!:)))
   Tehát a hogyan tovább kérdés továbbra is aktuális!
   Mindenkinek szép napot kívánok!

   Válasz
9. Nane szerint:

   2013.01.25. 18:49

   Kedves Juli, Laura és mindenki aki elolvasta az írásom!

   A helyzet megoldódni látszik. Az unokám marad az iskolában, a másik 2 gyerek megy fegyelmivel. Elvileg a jövőhéttől, de már ezen a héten sem járt be egyikük sem.
   Természetesen féltettük a gyereket, de szerencsére csak facebookos nagyképűség volt a fenyegetés.
   Az unokám tanulmányi eredménye sajnos romlott, de ezt betudhatjuk annak is, hogy a kamaszkorban jár és bizony kicsit lusta. No meg annak, hogy év elején ő volt az osztályban a legjobb és kicsit leeresztett.
   A tanárok egyébként kedvelik, mert közösségi emberke, a DÖK tagja nem csak az iskolában, de a kerületben is.
   Úgy tűnik a mi ügyünk megoldódott.
   Most nyugodtan hátra dőlhetnénk, mégsem tudom megtenni.
   Sajnálom azt a 2 gyereket. Mint megtudtam ők „csak” érzelmileg hátrányos helyzetűek. Valószínűleg mindent megkapnak otthon, csak foglalkozni ne kelljen velük.

   Még egy apróság: nézegettem a facebookon az unokám osztálytársainak és barátaiknak az üzenőfalát. Egyszerűen rémísztő dolgokat lehet látni.
   Azt hiszem nem ártana felhívni a szülők figyelmét, hogy néha nézzenek bele a gyerekek sz. gépeibe.

   Még egyszer nagyon köszönöm a figyelmüket és a tanácsaikat!

   Minden jót kívánok: Nane

   Válasz
10. OFOE szerint:

    2013.01.25. 20:23

    Kedves Nane! Örülünk a helyzet megoldódásának. A kamaszgyerekek valóban gyakran okoznak gondokat, hiszen többnyire nem a tanulás áll az érdeklődésük központjában. A problémás gyerekek eltávolításával mi sem értünk egyet, a gondokat közös erővel megoldani kellene, és nem megszabadulni tőlük.
    A facebook más módon összetett és aktuális kérdés. Ennek révén a felnőttek egy sereg olyan dologba beleláthatnak, ami korábban számukra titok volt, s ez nyilván korábban ismeretlen problémákat is felvet. Úgy vélem, hogy ezt a szülők többsége tudja, ha nem is mindig tud mit kezdeni ezzel a digitális világgal.
    Köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával, és a legjobbakat kívánjuk az egész családnak.

    Válasz
11. Pap Tiborné szerint:

    2013.01.28. 09:19

    Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazottnak a 40 éves jubileumi jutalmat kérésre ki lehet-e fizetni 1/2 évvel korábban?
    Válaszát előre is köszönöm!

    Válasz
12. OFOE szerint:

    2013.01.28. 10:35

    Kedves Pap Tiborné! Nem foglalkozunk munkajogi kérdésekkel. Javasoljuk, hogy forduljon olyan fórumhoz, amelyik napra kész ebben a kérdéskörben. Például ez: http://www.jogiforum.hu.

    Válasz
13. Móni szerint:

    2013.01.29. 17:27

    Kedves Mindenki! Valaki! Tudom, kicsit idezúdítom a bajom, de használható ötleteket szeretnék! II. félévtől a 4. osztály ofője lettem. 3. év végéig volt egy tanítónéni, aki pici baba miatt ment el. I. félévben az addigi napközisük, aki más munkát talált magának. Szóval, itt van ez a csapat, akikkel valahogy nem jutok előre. Elfogadtak, szeretnek, de a vezér, aki a hangadó, nem a legjobb felé viszi a csapatot. Rászállnak valakire – van egy új fiú, aki nagyon nehéz sorsú, nem is nagyon tud azért tenni, hogy megszeressék -, de olyan csendben csinálják, hogy nem igazán lehet őket fülön csípni. Szociometriában kiderült, 5 gyereket senki nem választott a 3 legjobb barátjának!
    Arra gondoltam, ha ügyesek, rendesek az órákon, az osztály kap közösen egy jó pontot. Sok baj van a magatartásukkal, házi feladat tömegesen hiányzik…. Száznál – heti 27 órájuk van, szóval akár 4 hét alatt összegyűlhet! -elmegyünk a Parlamentbe. Erre a nagyhangúak – az kit érdekel, ott már voltaM (!) Szóval, nagy az én bánatom, használható, közösségformáló játékokat, ötleteket keresek, de hol? Előre is köszönöm: Móni

    Válasz
14. OFOE szerint:

    2013.01.30. 08:48

    Kedves Móni! Több szempontból sem vagy könnyű helyzetben. Egy negyedikes osztályt átvenni soha sem egyszerű. Mindenképpen pozitívum, hogy a gyerekek szeretnek, elfogadnak,és ez kitűnő alap a továbbiakhoz.
    Néhány javaslat:
    1. Beszélj a korábbi tanítóval és napközissel. Talán segítségükkel megtudhatod, hogy milyen előzményei voltak a problémáknak, illetve mi írható a tanítóváltás, illetve a prepubertás kor felé haladás számlájára.
    2. Alkossatok a gyerekekkel közösen szabályokat. Kölcsönösen mondjátok el, hogy mit vártok egymástól, állapodjatok meg abban, hogy kinek mit kell tenni annak érdekében, hogy jól érezzétek magatokat együtt, illetve hogy jó kép alakuljon ki az osztályról. Jussatok el egy írásos szerződésig, amit mindenki aláír, aki egyetért. Ebben szerepelhet pl. a házi feladatok elkészítése, a hiányzások számának a csökkentése is. Ne jó pontokat ígérj tehát, hanem vedd rá az osztályt,hogy közös ügyének tekintse az együttesen megalkotott szabályok betartását.
    2. Nyerd meg a hangadókat! Kapjanak olyan feladatokat, ahol kiélhetik a vezetői ambícióikat, tehát fogd be a Te vitorládba a közösségi hatékonyságukat. Semmiképpen se harcolj velük, mert biztosan ők kerekednek felül.
    3. Csináljatok sok tanításon kívüli programot, de ne Te javasold, hogy merre menjetek, hanem ők ötleteljenek, egyeztessenek, és többség által megszavazott programot valósítsátok meg.
    4. Az új gyerek beilleszkedésének segítése külön feladat. Minél alaposabban meg kell ismerned őt és a környezetét is. Alkalmat lehet teremteni arra, hogy az osztály és az említett fiú is elmondhassa nyilvánosan az egymás iránti elvárásait. Ez persze csak akkor működik, ha sikerült megfelelő légkört, hangulatot teremteni. Állj mellette, támogasd, de értesd meg vele, hogy neki is erőfeszítéseket kell tennie önmaga elfogadtatása érdekében.
    5. Keress szövetségeseket a tantestületben, folyamatosan konzultálj a többi osztályban tanító tanárral, és ha szükségesnek tartod, vedd igénybe más szakemberek: pszichológus, gyermekvédelmi felelős stb. segítségét.
    6. Nyerd meg a szülők bizalmát, hallgasd meg az ő véleményüket, érd el, hogy támogassanak a törekvéseidben.
    Ne bánkódj, sok türelmet igénylő, hosszan tartó munka ez, de a befektetett energia meg szokott térülni,
    Közösségformáló játékokat találsz ezen a honlapon is, ha rákeresel a közösség, gyakorlatok, szociális kompetenciák fejlesztése, kiközösítés, nevelési vizsgálatok címszavakra. De ha ránézel a címkefelhőre, eszedbe juthatnak további kulcsszavak, amelyek mentén találsz ennek korosztálynak is megfelelő esetelemzéseket, módszereket.
    Sok sikert kívánunk, és jelentkezz, ha további kérdéseid vannak.

    Válasz
15. Móni szerint:

    2013.01.30. 18:30

    Egyedül a 3. pont a problémás. A hangadók közül ketten agresszívek, rátelepednek a társaikra, nyíltan vállalják, hogy nem bánják, ha megsértik a szabályokat. A szociometriában jól látják ezt is a gyerekek! Mégis őket választották legtöbben barátjuknak! :(((( Tehát valahogy máshogyan kell velük.
    A többi ötletet nagyon köszönöm! Most a farsanggal kis bukkanók után jó irányban haladunk, szóval mennie kell! Nagyon köszönöm, kedves OFOE!!!!!!

    Válasz