2 610 üzenet

1. Bartos Csaba szerint:

   2004.04.26. 22:02

   Kedves Kollégák
   Tisztelettel tájékoztatom Önöket, hogy elkészült a honlapunk,mely 2004. márciusától a http://www.balatonguest.hu név alatt érhető el.
   Tisztelettel érdeklődöm, hogy az Önök honlapján megjelenhetne-e a mi linkünk
   Balatoni ifjúsági szállások néven.Ezzel megkönnyíthetnénk a balatoni kirándulásokhoz, üdülésekhez szállást kereső pedagógus kollégák helyzetét.
   Természetesen az Önök webcíme a mi honlapunkon a linkek,partnerek,támogatók oldalon szerepelhetne abban a formában,ahogy az Önök számára a legelőnyösebb.
   Abban az esetben,ha Önöknek lenne szüksége táborokhoz, rendezvényekhez, tanácskozásokhoz balatoni szálláshelyre, szívesen látjuk Önöket, kedvezményeket biztosítva.
   Tisztelettel várom mielőbbi válaszuk.
   Előre is köszönöm együttműködésüket.
   Üdvözlettel
   Bartos Csaba 20-943-06-43

   Válasz
2. Edit szerint:

   2004.05.13. 08:09

   A trágár beszéd nálunk is akut probléma, már-már vetekszik a cigarettaüggyel. A gyerekek ugyanis – legalábbis, ahogy én látom – két okból beszélnek így: beidegződésből a szűkebb környezet példája nyomán, vagy mert ettől érzik vagánynak magukat, és ez erőt ad nekik bizonyos helyzetekben.
   Örülnék, ha olvashatnék itt egy-két bevált helyi, vagyis osztálytermi szintű eszközről, mellyel a kollégák a problémát kezelik, mert nem hiszek a felsőbb szintű szabályozásban, a központilag tiltott szavak listájához hasonló megoldásokban. Ha van a kelléktáratokban ilyesmi, kérem, osszátok meg velem.
   Köszönettel: Edit

   Válasz
3. Juli szerint:

   2004.05.13. 09:13

   Most aztán valamennyien tanácstalanok vagyunk, valóban jó lenne valami hatékony módszer az obszcén kifejezések, trágárkodás visszaszorítására. A trágár beszéd elterjedését – mint közismert – nagyban segíti, hogy a felnőttek világa , a média stb. szintén nem válogatja meg a szavait. Évszázados tabuk dőltek le az utóbbi évtizedekben, és valóban átszakadtak a hagyományos gátak. A trágár beszéd gyakran az indulatok levezetésének, a frusztrációnak keresetlen eszköze. Persze ez magyarázat, de nem mentség. És úgy látszik nem csak honi jelenség. Fogalmam sincs, hogy mit lehetne tenni ellene, a felsőbb szintű szabályozás szerintem sem vezetne célhoz. Praktikus ötletek valóban jól jönnének Juli

   Válasz
4. márta szerint:

   2004.05.14. 08:48

   Sajnos a legtöbb gyerek már hazulról ezt hozza magával, és azt a gyereket, amelyik egyébként nem beszélne trágárul, bizony kicikizik. Egyébként egyszer megkérdeztem az egyik kislányt, hogy mit szólna hozzá az édesanyja, ha hallaná, hogy csúnyán beszél. Simán azt válaszolta, hogy semmit, hisz ő maga is ugyanúgy beszél. Folytattam a kérdezősködést: Te mit tennél, ha lenne egy lányod és hallanád hogy káromkodik Legnagyobb meglepetésemre a kislány azt válaszolta, hogy ő bizony rögtön „képen törölné”. Ezek után elgondolkodtam, hogy talán mégsem reménytelen a helyzet, csak egy borzasztó nagy türelemt igénylő, hosszadalmas, sziszifuszi munkával járó folyamat, folyamatos odafigyelésre, figyelmeztetésre van szükség. És nem utolsó sorban személyes példára, mert sajnos nem egy esteben tapasztalom, hogy még kollégák körében is előfordul egy-egy „anyázás”. De meggyőződésem, hogy mint annyi minden más, idővel ez is ki fog menni a „divatból” Márta

   Válasz
5. Rita szerint:

   2004.05.14. 17:23

   Nekem van egy nagyon „mezítlábas” módszerem: aki káromkodik, annak meg kell tanulni, és fel kell mondani egy verset. (Ha mondott egy csúnyát, mondjon egy szépet is)Gyarapodik szépen a repertuárjuk, de aztán a szavalóversenyen már ötösért lehet elsütni ugyanazt. Törekednek azért, hogy ne szólják el magukat előttem )

   Válasz
6. Edit szerint:

   2004.05.17. 17:55

   Kedves Rita
   Nekem tetszik a módszer így első hallásra. Milyen életkorú gyerekeknél alkalmazod

   Válasz
7. Rita szerint:

   2004.05.18. 18:59

   Kedves Edit
   Középiskolásoknál. Kb. 10 éve találtam ki, akkor szakmunkásokat tanítottam. Volt, aki megígérte, hogy inkább elharapja a nyelvét, de ne kelljen már több verset tanulni.
   Azóta egy vegyes (gimnázium-szakközép) iskolában tanítok, de a módszer itt is életképesnek bizonyult.
   Ja, két dolgot nem írtam:
   1. magyartanár vagyok
   2. ha nem mondja fel, egyest kap (a nem tanulásért, nem a káromkodásért). Ha felmondja, elfelejtjük a dolgot, de később hasznosítható lesz a verstudás órán vahy szavalóversenyen

   Válasz
8. Juli szerint:

   2004.05.19. 09:58

   Valóban szellemes Rita egyszerűnek tűnő, de nagyon jó tanár-diák kapcsolatot, kölcsönös bizalmat feltételező módszere. Erről jutott eszembe egy pedagógus tanfolyamon hallott történet. Egy középiskolai osztályban (úgy emlékszem szakközépiskolai volt) merült fel, hogy a gyerekek csak a saját izlésüknek megfelelő zenéket voltak hajlandók hallgatni, ráadásul háborúság dúlt a különböző irányzatokat képviselő tanulók között. Az osztályfőnökük, aki egyben az éneket is tanította megállapodott velük, hogy ő is meghallgatja azokat a zenéket, amelyeket a tanítványai ajánlanak, ők is meghallgatják egymás ajánlatait, és cserében ők is minden fanyalgás nélkül meghallgatják a tanárnő által ajánlott „komoly”, klasszikus zenéket. Annyi volt a kikötés, hogy ugyannnyi időt szánjanak valamennyi fajta zenére. Az érintett pedagógus elmondása szerint a megoldás sikeres volt. Tehát az egymás hasztalan győzködése helyett együttműködés alakult ki, a gyerekek tanultak némi toleranciát, és volt aki ráérzett a másfajta (sőt a klasszikus) zene ízére is. Szerintem ugyanúgy példa ez a generációs szakadékokat átívelni képes dialógusra, mint Rita esete.

   Válasz
9. Éva szerint:

   2004.05.23. 18:20

   Kedves Mindenki
   Ezt a módszert alkalmazom én is általános iskolában, de nemcsak a trágár beszéd miatt, hanem egyéb „vétkekért” is, amit úgy gondolok, hogy nem kötelességem a szülőkkel közölni. Igaz nem egész verseket, hanem 2-3 versszakot, általában a kötelező versekből. A módszer itt is él, s jobban beválik, mint az egyéb írásbeli figyelmeztetők.
   Néha már mondanom sem kell a „büntit”, a gyerek már mondja, hogy tudom a következő 2 versszak.
   Egyszóval, csak javasolni tudom.

   Válasz
10. Péter szerint:

    2004.05.25. 06:39

    Csak kérdezem. Ha valaki büntetésből tanul verset, akkor milyen belső viszonya alakul ki a verssel, vagy magával a tanulással kapcsolatban Csak kérdeztem.

    Válasz
11. Bori szerint:

    2004.05.25. 07:48

    Amikor gimnazista voltam, állandóan memoriterekkel nyaggattak minket, napi 8 sor volt a penzum, de ezen felül kaphattunk extra sorokat is, ki ezért, ki azért. A kutya nem volt rá kíváncsi, milyen viszonyom alakul ki mindeközben a verssel, a tanárral, a világgal, az azonban biztos, hogy érettségire már fejből tudtuk a magyar költészet legjavát (nem kellett szöveggyűjteménnyel és érthetetlen motyogós felolvasással égetnünk magunkat), és azóta is lelkes versolvasó vagyok, több osztálytársammal együtt. Egy szó, mint száz, nem vagyok feltétlen híve a minden helyzetben való finomkodásnak, az örökös megértetésnek, csak mert folyton azt vizslatjuk, milyen hatással lesz a gyerekekre, amit teszünk, mondunk. Igenis érjük el, hogy verseket tanuljon, mert ezen az ügyön csak nyerhet. Hosszú távon mindenképpen.

    Válasz
12. Péter szerint:

    2004.05.25. 13:32

    Kedves Bori Köszönöm a választ. Most már tudom, hogy Bori hosszútávon mindenképpen nyert. De mi van Jenővel és Marival, ők vajon írnak-e a nyaggatások hosszútávú hatásáról.

    Válasz
13. Juli szerint:

    2004.05.26. 10:58

    Kedves Bori Éva, Péter és Mindenki A memoriterek megtanulásának feladata nyilván nem első sorban a trágárság visszaszorítására szolgál, a két dolog összekapcsolása ennek ellenére lehet pozitív hatású is, mint ahogyan ezt Rita alkalmazza. Mint minden módszer a verstanulás mint büntetéspótló tevékenység is akkor lesz hatékony, a ha megfelelően alkalmazzák, ha a tanár és diák között jó a kapcsolat stb. Egészen biztosan jól működik például akkor, ha közös szabályként elfogadják a felek. Megállapodnak abban, (ezt esetleg írásban rögzítik, a csatlakozók aláírják), hogy nem használnak bizonyos szavakat, és előre lefektetik a szankciókat.A szankció lehet verstanulás, de más is. Ha a kapcsolat tanár és diák között kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapszik, akkor a gyerekek a verstanulást itt említett módját nem fogják „nyaggatásként” megélni.

    Válasz
14. Juli szerint:

    2004.05.26. 11:07

    (folytatás)
    A tanárnak érzékelnie kell, hogy megfelelő hatást kelt-e az eljárása. Valóban létezik a Péter által jelzett veszély: a gyerekek a verstanulást büntetésként fogják fel, és így a viszonyulásuk is rossz lesz az irodalomhoz. De az sincs kizárva, hogy a biflázás során valami megérinti őket a mű szelleméből, esetleg motiválja őket hasonlók elolvasására. Ez persze függ az érintett személyektől, az adott közegtől, de a megtanulandó műtől is.Meg kell próbálni könnyen tanulható, a gyerekekhez közelálló műveket választani.
    Még egy röpke kérdés: Vajon mi történik azzal a gyerekkel, aki az így feladott verset nem tanulja meg

    Válasz
15. Péter szerint:

    2004.05.26. 16:31

    Egyetértve Julival még egy kérdéssel toldanám meg a sort. Mi van azzal, aki szeret verseket tanulni, azaz van egy kontója, amire annyiszor káromkodik, amennyiszer akar.

    Válasz