2 610 üzenet

1. Emese szerint:

   2006.12.13. 09:33

   Na, kíváncsi vagyok, hogy hányan sztrájkolnak pénteken. Meg arra, hogy az egésznek lesz-e valami hatása. Jó lenne, ha a közoktatási kormányzat végre érdemben szóba állna velünk. A mostani tanévkezdés olyan volt, mint egy rossz álom, amiből még azóta sem ébredtünk fel. Lehet, hogy a sztrájk nem e legmegfelelőbb eszköz? Akkor mondjon valaki valami jobbat!

   Válasz
2. Emese szerint:

   2006.12.15. 11:16

   Elviselhetetlen süket csend van így reggel. Az interneten sem találtam híradást a sztrájkról. Nem értem a szülői szervezetek tiltakozását a sztrájk ellen! A gyerekfelügyelet megoldott, a két órával nem sérül a „tanulók tanuláshoz való joga” Nem lenne nekik is jobb, ha jó közérzetű, a jogaikért kiállni képes, lelkileg egészséges pedagógusok tanítanák a gyerekeiket? A Nagycsaládosok lám a sztrájkolók mögé álltak. Persze, mert ők a saját bőrükön kénytelenek érezni, hogy egyre reménytelenebb a helyzet.

   Válasz
3. raczicsilla szerint:

   2006.12.15. 19:53

   Igazad van Emese. Valóban elviselhetetlen süket csönd van, évek óta. Csak nem csak az iskolákban, hanem a társadalom bármely régegében. Az angol gyarmatosítók jelszava a legkíválóbban érvényesül ma: Oszd meg, és uralkodj! Elviselhetetlen a kishitűség, a kicsineyesség, az irigység, a megalázás és a megaláztatás. Mi pedagógusok hangoztatjuk, hogy megőrülönk a rengeteg munkától. A kereskedelemben dolgozók napi 12-14 órát gürcölnek, a munkanélkülinek nincs esélye sem, hogy visszakapaszkodjon, a tartós beteg gyermek szüleitől elveszik a kedvezményeket, gyárakat zárnak be és rengetegen lesznek munkanélkül. Miért nem szólunk mi pedagógusok minden egyes gyermek érdekében, hogy miért lett munkanélküli anyád, apád? Ki tudja fizetni a szalagavatós ruhád árát? Év végén a tanárnak, az ajándékra be tudja fizetni a megállapított összeget az SZMK_snak? Elteszed az ajándékot, látod rajta, hogy a szülő szívesen adta, vagy kifacsarták belőle? Sajnáltathatjuk magunkat? Sajnáljuk a gyermeket, hogy elvesznek fejlesztő csoportot? Sajnáltad, amikor az anyja munkanélküli lett? Tudod miről mond le karácsonykor? Tudod hány kiló, deka gyümölcsöt eszik meg egy hónapban? Te nézed, vagy látod a gyereket, ha látod, ne hivatkozz rá, mert látnod kellene a mögötte álló családot, a társadalom egy szeletét? A fizetésedet félted? Én is, és vele együtt a családomat. A kohászt ki sajnálta? Bemégy ingyen korrepetálni? Fogadsz ingyen tanítványt, hogy pusztán csak segíts? Ne várjunk addig össztársadalmi megértést, amíg mindezeket végig nem gondoltuk és pipáltuk ki magunkon: Kedves pedagógusok, sajnálom magunkat, tudom, hogy nagyon sokat dolgozunk, de mások is. Valóban a gyerekkel együtt a családot is nekem kellene nevelnem. Szivesen is tenném, ha tudnám, hogy az én kicsi lányommal is helyettem is törődnek a napköziben és nem hivatkozik arra a pedagógus, hogy nem képes ennyi gyerekkel a minőséget is ellenőrizni.
   Tisztelet, Szeretet, Béke, Remény, Hit, ne csak ádventkor, minden nap, minden órában, minden percben töltse ki az életedet. Én nem vagyok hívő, csak szeretnék ember lenni, anya, pedagógus, feleség. Ezt a magatartást várom vissza !!! Minden pedagógus nevében mered állítani, hogy így akar élni, és minden nap erre törekszik? Ha igen sztrájkoljunk, és várjuk a megértést.

   Válasz
4. Emese szerint:

   2006.12.16. 08:27

   Nagyrészt egyetértek veled, Csilla. Valóban „süket csend” uralkodik szinte az egész országban. mindenki magát sajnálja, és eközben nem marad ideje, energiája, kedve mások bajaival foglalkozni. És mindeközben a hatalom részéről valóban tökéletesen érvényesül az „Oszd meg és uralkodj” többször bevált elve. Mindenki saját sebeit nyalogatja, és nem figyel oda arra, ami másoknak fáj.
   Engem már régen foglalkoztat, hogy a nehéz körülmények felmentenek-e bennünket, pedagógusokat a tanítványaink iránti felelősség alól.(Egyértelmű persze, hogy nem mentenek fel.) De a helyzet körülöttünk (ide értve az iskolák légkörét is) egyre rosszabb, a hangulat egyre feszültebb, a kölcsönös bizalmatlanság nő.
   A sztrájk ugyan nem megoldás,de legalább valamifajta jelzés lehet a hatalom számára, hogy a dolgok nem mennek símán, a pedagógusokat sem lehet kihagyni az őket érintő kérdésekben hozott döntésekből. Nagyon hiányzik az igazi szakmai érdekképviselet!

   Válasz
5. raczicsilla szerint:

   2006.12.16. 21:39

   Kedves Emese!
   Feltétlenül igazat adok neked, magam is támogattam a sztrájkot. Én csupán arra a mondatra reagáltam, ami kevesli a velünk együttérzők táborát. Az állam, kormány ügyesen végzi ezt az oszd meg és uralkodj című műsort. Már a társadalom számos rétegét megosztotta. A nyugdíjasokat, az orvosokat stb. És ami a legbántóbb, hogy mindeközben közöttünk is vannak automatizmusban, kiégéstől szenvedő kollégák, empatia nélküliek, etikátlanok. Mindaddig, amíg, ezek a szakmánktól és a saját szakmánkból adódó körülmények fennállnak, nem várhatunk teljes megértést.

   Válasz
6. Emese szerint:

   2006.12.17. 09:14

   Hát bizony, nehéz védeni a „mundér becsületét”, hiszen a pedagógusok között sok olyan akad, aki szennyezi ezt a mundért. Ennek pedig csak részben okai a kiégettség és a rosszabbodó körülmények.Mindehhez az is hozzájárul, hogy a bizonytalanság miatti szorongás miatt még a legkülönb pedagógusok is el-elvesztik a türelmüket, és olyat tesznek, mondanak, amit gyakran maguk is megbánnak. A gyerekek pedig figyelnek, lecsapnak minden tévedésre, hibára, és egyre jobban kicsúsznak a felnőttek kezéből, egyre kezelhetetlenebbé válnak. Szóval itt vannak önmagukat is gerjesztő folyamatok. És a presztízs mindeközben egyre romlik. Nem tudom, mit lehetne ez ellen tenni, hogyan lehetne ezeket a rossz köröket megszakítani!

   Válasz
7. raczicsilla szerint:

   2006.12.18. 21:59

   Kedves Emese és mindenki!
   A létbizonytalanság!!! Igen, ez a főok. Én legalább is szeretném innen eredeztetni. Az etikátlanság ( ha nem jár minimális szakmai elismerés, akkor jól jön az ajándék, vagy a férjem, feleségem munkanélküli, legalább a szülők ajándéka „bearanyozza” a tanév utolsó napját.) A kiégettség: nincs pozitív megerősítés, a szülőket sem érdekli gyermekei továbbhaladása, gyermekeik szubjektív problémái, azért van a tanár, hogy megoldja! A létbizonytalanság: az új munkaidő elszámolás az alapja mindennek, a fenntartói jogosítványok szinte megkötik az intézményvezetők kezét ( létszámmeghatározás: gyerek, pedagógus ) Felháborító! Mi emberekkel, élő szervezetekkel, indivídumokkal dolgozunk. Itt nincs selejt, ez nem az ISO 2000. Ők gyermekek, akik a legnagyobb értékek, minden pénzt megérnek?? Van egy Ferge Zsuzsánk, aki a statisztikai adatokat alapul véve pozitív hangulatban nyilatkozik a kormányról, a felszámolandó gyermekszegénységről, (de ki az igazán szegény?) a Népszabadságban!! Jöjjön ide! Nézze meg! A XXI. században szenvedhetnek a gyermekek a családon belüli erőszaktól, mert a rendőr nem megy ki családhoz, csak, ha vér folyik. Bizonyíték nélkül nem veheted védelembe, ha nincs védelembe véve, nem számít halmozottan hátrányos helyzetűnek és akkor nem kell fölvenni napközibe, nem kell neki egész napos óvodai elhelyezést biztosítani. Igaz lehet, hogy az egy főre jutó havi jövedelme, papíron éppen meghaladja a nyugdíjminimumumot, akkor a szülei nem kapnak sem lakásfenntartási támogatást, sem rendszeres gyermekvédelmi támogatást, fizetniük kell a tankönyvért, a napköziért, tehát a gyerek is csak kiadás. Drága az iskolaotthonos ellátás! Csökkentsük a napközis csoportok számát! Úgy is otthon van anyuka anyaságin-érvel a fenntartó!!! Anyuka a szociális biztonság miatt az aluliskolázottság és a munkanélküliség miatt ( főleg ) van anyaságin a harmadik…… gyermekkel, de nem amiatt, hogy nevelni akarja a gyermekeit. A harmincas korosztály sem angolul, sem németül nem tanult. Most elvárjuk tőle, hogy 9-10 éves gyermekétől otthon kérdezze ki a néme-angol házit, megmagyarázva hozzájuk a nyelvtant, gyakorolja vele a számítógép-használatot holott ő jobb esetben csupán be tudja kapcsolni a számítógépet, ha van otthon. Mikor jönnek rá, hogy jó a dán-modell, kell a két pedagógus egy osztályban!! De nem, még az óvodát is kurtítjuk. Végbe hallgattuk a MSZP-s kampányt: az óvoda 3 éves kortól lesz kötelező: Iskolaszolga 2006. decemberi szám: majd a fenntartó meghatározza a csoportok számát, a pedagógus létszámot, a többiről meg majd dönt az óvodavezető, felvállalva az elutasított felvételi kérelmeket az aktuális szülővel. ( szocializáljuk a gyermeket, harmónikus, családias környezetet biztosítva. ) Undorító és felháborító!!! A dolgok ilyetén való alakulása megint azt sugalja: a szülő haragszik az iskolára, mert nem tudja, hogy a fenntartó mit határoz meg egy-egy intézménynek, haragszik a pedagógusra, mert jól fizető állása van és mindennek tetejében 46 nap szabadsága. Haragszik a pedagógusra, mert tanév végén pironkodva bár, de az ajándékot elfogadja, nem biztos, hogy mérlegelve a szülő utolsó 300 forintját adta be az osztálypénztárba. Haragszik a pedagógusra, mert a gyerek szalagavató ruhája, tánctanára belépője, meghívója kb. 30000 forintjába kerül. Miért is vállaljon vele sorsközösséget. Ő nem lát a színfalak mögé. Nem látja a mi kiszolgáltatott helyzetünket, kényszerpályánkat. Nem látom a megoldást. De úgy gondolom, hogy a sok adoptált baromság helyett, az EU ajánlásaihoz jobb lett volna megfogalmazni a saját oktatáspolitikánkat és belátni számos előnyünk mellett még több fogyatékosságunkat, és ezen nyomdokán szépen fokozatosan felépítkeznünk. Költséges, de magabiztos gyermek és talán kiegyensúlyozottabb szülői társadalom nézne velünk szembe, és hinné el, hogy valóban lámpásként vagy jegenyeként szereplünk életükben. Mindezek után minisztériumi dicséret nélkül, szakmai elismerésként gyermeki tekintetek, szülői kézszorítások, könnyes szemek igazolnák vissza, hogy érdemes volt nagy dolgokért élnünk! Sok a pedagógus, használjuk őket, párosával! Higyjék el megérné! Az olcsó áru még soha nem volt a minőség biztosítéka, ezt az ISO is tudja!

   Válasz
8. Juli szerint:

   2006.12.19. 08:10

   Kedves Csilla, Emese stb.! Megértem az elkeseredést, senkinek sem könnyű manapság. De azért úgy gondolom: éppen ideje lenne, hogy mi, pedagógusok végre valamifajta konstruktív dialógust kezdjünk egymással, és a panaszkodás helyett közösen keressünk kiutat. Én erre látok némi lehetőséget. Szóval csak előre lehet menekülni. A honlapon a közeljövőben konkrét javaslatokat is közzé szeretnénk tenni a mit és hogyant illetően.

   Válasz
9. tomisenior szerint:

   2006.12.19. 11:09

   Szép napot mindanyjiuknak.
   Először keveredtem erre az oldara, és segítséget kérnék, abban, hogy milyen eszközökkel, vagy lehhetőségekkel tudnám végre az iskolában folyamatossan inzultált, és ” terrorizált ” fiam ügyében a megoldást elérni. A kisfiú már harmadik éve jár ebbe az iskolába, ahová a gyengébb tanulmányi teljesítménye miatt került, egy kissebb létszámú csoportba. Itt az osztályban egy -a fizikai fölényét kihasználó – igen testes, és túlkoros gyermek állandó célpontjává vált. Már több alkalommal kerestük fel mind az osztályfőnököt, mind az igazgatónőt, akitől a probléma megoldására ígéretet kaptunk. A helyzet nem változott, a fiú tanulmányi eredményében ugyan javulás történt, de a lelki sérelmek miatt egyre inkább visszahúzódik, és ez már tarthatatlan, mivel a támadások, és attrocitások nem szűnnek, és a pedagógusok csak egy bizonyos szintig kompetensek. A kérdésem, illetve a kérésem annyi lenne, hogy kit, illetve mit lehetne az ügyben lépnünk ? Hol kereshetünk végérvényesen akár jogorvoslatot is a helyzetre. Hozzáteszem, hogy a bántalmazó fiatalnak ez már a harmadik iskolája, de őt onnan eltávolítani nem hajlandóak.
   Köszönettel. Egy elkeseredett apa Baranya megyéből.

   Válasz
10. Kriszti szerint:

    2006.12.19. 19:38

    Kedves Apuka,
    Sajnos nagyon kevés olyan iskola létezik, ahol kislétszámú osztályokban tanulhatnak gyerekek (magatartásprobléma vagy tanulási probléma miatt ezt ajánlják), ezért nem tudják a tanulási problémával küzdőket külön iskolába küldeni. Valóban van olyan, hogy a tanárok már nem tudnak újabb „trükköket”, vagy eszközöket bevetni a gyerekek érdekében. És nem könnyű egy ilyen helyzetben azzal foglalkozni, a másik gyerek vajon miért ilyen (miért verekszik, bánt másokat), de higgye el, nem magától lett ilyen. Neki is segítségre van szüksége (iskolapszichológus, vagy Nevelési Tanácsadó, esetleg a családja!) és sok figyelemre. Talán le lehetne ülnie a pedagógusoknak a két gyermekkel (bár nem tudom, csak az ön fiát bántja-e, mert ez is fontos lehet, hogy ha igen, miért), esetleg a gyerekekkel és a szülőkkel közösen (mindkét gyermek szüleivel). Ha úgy érzi, fiának is fontos lenne egy szakemberrel beszélnie a lelki sérelmei miatt, ne habozzanak felkeresni egy pszichológust (ez a szülőnek is mindig hasznos tud lenni)! Ha már ennyi energiát tett bele, mert fontos önnek a fia lelki egészsége, próbáljon meg az iskolában még egyszer segítséget kérni. Kitartást kívánok és becsülöm, amit eddig is tett!

    Válasz
11. toncsi13 szerint:

    2006.12.20. 11:16

    Kedves Apuka,
    Mint osztályfőnök kerültem már hasonló helyzetbe. Én a történtek után behívattam mindkét gyerköc szüleit, és az igazgatóval, a szülőkkel és a gyerekekkel együtt közösen beszéltük meg a problémát. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek (a bántó és a bántott) ott legyenek ezen a beszélgetésen és hallják, hogy tettük mivel jár.
    Nálam használt, és bár a két fiú soha többet nem szólt egymáshoz, nem volt több verés és piszkálódás. Kérje meg az osztályfőnököt egy ilyen beszélgetésre.

    Válasz
12. tomisenior szerint:

    2006.12.21. 12:53

    Nagyon köszönöm mindanjiuk kedvességét, és segítségét. Kellemes ünnepeket kívánok.

    Válasz
13. Juli szerint:

    2006.12.31. 14:16

    BOLDOG ÉS SIKERES ÚJESZTENDŐT KÍVÁN AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE

    Válasz
14. MÉ szerint:

    2007.01.12. 12:28

    Kedves kollégák!

    Kérem, aki tud segítsen az alábbi témákban.

    1.
    Megteheti-e a fenntartó a költségvetés tervezésekor, hogy a nem kötelező órákat és az egyéni foglalkozásokat létszámarányosan finanszírozza minden évfolyamon?
    Tehát, nem a kötelező óra törvényben meghatározott százalékának megfelelően biztosítja ezeket a járulékos órákat, hanem annak annyi százalékát, ahány százaléka az osztály tanulói létszáma a maximális osztálylétszámnak.
    Pl: 8. évfolyamon 64 tanulónk van, ez a max.létszám 71%-a. A törvény a nem kötelező foglalkozások 30%-át, azaz 7,5 órát engedélyezne, ami 22,5 óra lenne. Ehelyett a fent említett 71%-os létszám miatt, csak 15,975 órát biztosít a fenntartó ezen az évfolyamon.
    Ugyanez érvényes az egyéni foglalkozásra is, ahol 8. évfolyamon a 6 óra helyett csak 4,26 órát biztosít.

    2.
    A képességvizsgáló és rehabilitációs intézet javaslata alapján magántanulóként heti 10 órában foglalkozunk egy tanulóval. Erre az órakeretet biztosította a fenntartó, viszont szerinte ez egyéni foglalkozásnak minősül, tehát az szeretné, hogy „grátisz” órában végezzék a kollégák.
    Lehet-e az ilyen magántanulós óra „grátisz”?

    3.
    A tanítási időkeret mellet kitöltjük a munkaidő nyilvántartó lapokat is. Van-e olyan határozat, jogszabály, ami ezt eltörölte, vagy a továbbiakban is vezessük ezt a munkaidő nyilvántartást?

    Szívesen veszek mindenféle útmutatást, segítséget, választ a fenti témákban.

    Köszönöm

    Válasz
15. raczicsilla szerint:

    2007.01.12. 22:09

    Kedves Mé!
    Nagyon sajnálom a helyzeteteket! Én kb. két éve kértem állásfoglalást az oktatási minisztérium jogászától ( direkt írtam kis betűvel )a fenntartó direktíváival kapcsolatban: nem értették, hogy ilyen helyzet előfordulhatott egyátlatán, különben meg a fenntartót, ha forráshiányos költségvetése van minden fölmenti a kötelesség alól, de a saját pénzemen kérhetek szakértői ellenőrzést, ennyit tudtak ajánlani. Kösz, mondtam és próbáltam nem belefulladni a könnyeimbe, majd a kollégáim kilátástalanságán kaptam majdnem infarktust. Mindez emberi tényező, a 22-es csapdája, a kör bezárult, felejtse el, soroljam még.?!

    Válasz