2 610 üzenet

1. Mérő szerint:

   2007.07.10. 15:08

   Kedves Nagyszájú!
   Megértelek, de egyben óvlak is a „mindent kimondás”-tól, az őszintéségi rohamoktól…
   Így nem fogsz célt érni, boldogtalan leszel, és magányos.
   Természetesen nem kétszínűségre, nem sunyiságra, nem lapulásra bíztatlak. Csupán arra, hogy légy jó stratéga, légy okos. Tudd, hogy mikor, hol, mit, hogyan kell ahhoz mondani, hogy eredménye legyen. Az átgondolt, higgadt, szakmailag alátámasztott véleményalkotást mindenki tiszteli -hidd el! Mikor azt látját, hogy a véleményedet nem személyek ellen, hanem a gyerekek érdekében -hangoztatod, akkor magad mögé állíthatod a testületet. Tapasztalatból tudom.
   Amúgy a pedagógusok teljesítményértékelésének -véleményem szerint – a szakmai rész mellett – komoly szelete kell, hogy legyenek azok a kompetenciák, amelyek a magatartásról, együttműködésről, érzelmi intelligenciáról, stílusról szólnak. A pedagógus, mint nevelőtestületi tag, nem csak szakmailag mérettetik meg. Az csak egy rész – NAGYON FONTOS RÉSZ – de nem elhanyagolandó a többi (fent) terület sem. Vezetőként én csak azokat jutalmaznám, akik a szakmai kiválóság mellett kiemelkedőek mint nevelőtestületi tagok. Akik csapattagok, akik együttműködőek, akik békét teremtenek… A legutolsó nagyon fontos!
   Üdvözöllek, és kívánom, hogy jó utat válassz! Mérő

   Válasz
2. Hallgatag szerint:

   2007.07.12. 21:12

   Nem vitatom, hogy jól leadja az anyagot, és jól, szigorúan vissza is kéri. Ezt helyeslem, és ezért felnézek rá. De ha én nem az ő módszerével dolgozom, az még nem jelenti azt, hogy nem végzem el a munkámat, sőt azt sem, hogy rosszul végzem azt. Nem bocsátkozom vitába vele, mert az ő nagy hangja, manipulatív készsége 3 nap alatt ellehetetlenítene. Ha rosszkedvűen jön dolgozni, mindannyian csak azt figyeljük, melyikünkbe köt bele, kit pellengérez ki, és ha nem én kerülök napirendre, akkor szépen felsurranok órára észrevétlenül…. Biztos, hogy az a jó tanár, aki az órákon kibeszéli a kollégáit,a kirándulásokon szaftos pletykákat ad le a tanulóknak? Aki minidg az osztályfőnök előtt jár az informálással, és minden osztályban elmondja, hogy mi lenne a kollégák dolga? És hogyan kellene dolgozniuk? Aztán szünetben a tanáriban mindenki őt hallagtja arról, hogy mennyire lelkiismeretes?

   Szerintem lehet csendben is jól dolgozni, és mosolyogva fordulni oda ahhoz a kollégához, akivel bajunk van, és megpróbálni vele megtalálni egy közös hangot, és közösen keresni a megoldást.

   Tudom, hogy ez a vélemény furcsa, mármint az, hogy egy hallgatag tanár is elmondja egyszer amit gondol….

   Mindenkinek kellemes nyarat, pihenést feltöltődést kívánok.

   Válasz
3. Hallgatag szerint:

   2007.07.12. 21:13

   Tetszik nekem ez a vita, ami itt kialakult, most érzem úgy, hogy ez egy igazi pedagógus fórum. Jómagam inkább a hallgatagok közé tartozm, azok közé, akik nem verik nagydobra azt, hogy jó rát tartanak, mer5t mindig tele vagyok kételyekkel, és tudom, hogy lehet minden óránál sokkal jobbat is tartani. Ha úgy is érzem, hogy egy-egy órát jól sikerült megtartanom, sikerült megértetnem az anyagot, mindig van bennem bizonytanság azzal akapcsolatban, hogy biztosan jó úton járok e?

   Nem biztos, hogy egyet tudok érteni azzal a mondattal, hogy csak a tanulók és a szülők határozzák meg azt, hogy egy tanár jó tanár e? Mert sajnos van olcsó népszerúség, vannak olcsón kiosztott szotályzatok, vannak 5,00 tantárgyátlagok, amik mögött nem sok munka és nem sok tudás áll…. Az ilyen tanárok viszont általában népszerűek, és érdekes, nem csak a tanulók de a szüleik körében is.

   Van egy kolléganőm aki minidg mindenkinél jobban végzi a dolgát, és mindenkit ellenőrzés alatt tart. Minidg nyitott ajtó mellet tartja az óráit csak azért, hogy figyelhesse, a többi kolléga mikor jön megy órára, mikor mennek ki a tanulók wc-re, ki engedi ki őket és ki nem, tudja, hogy melyik kollégánál mi történik az órán…. Rettegünk tőle, mert tudjuk, hogy mellettünk is ellenünk is tartogat sok mindent a tarsolyában. Mindig bevonják a döntéshozatalba, mert minidg azt hangoztatja, hogy ő a legjobb tanár. A saját osztályának elvtelenül elintéz mindent, azt is, ami nem igazán helyes, csak azért, hogy jó pontokat szerezzen, népszerú legyen a tanulók között.

   Válasz
4. Nagyszájú szerint:

   2007.07.13. 18:28

   Kedves Hallgatag!
   Kicsit úgy érzem máshonnan közelítettük meg a hallgatagságot és a nagyszájúságot.
   Az általad leírtakkal sok mindenben azonosulok. Valószínűleg azok a kollégák vannak többségben, akik mindig tele vannak kételyekkel, hogy biztosan jól teszik-e a dolgukat. Vannak féleélmeim nekem is, és most a nyári szünetben is töröm a fejem, hogy hogyan, milyen új módszerekkel kéne tanítanom a következő tanévben, hogyan lehetne korszerűbben, jobban okítani az ifjúságot. Nem is verem nagydobra, mi történik a tanóráimon, ebből a szempontból én is csendben teszem a dolgom.
   Nem hiszem azonban, hogy az 5.00 tantárgyátlagok tartós népszerűséget hoznak. Az viszont igaz, hogy vannak szülők — rendszerint olyanok, akiknek a gyermekük nullát teljesít egy-egy tantárgyból –, akik a tanár magas követelményeivel elégedetlenek. Azt hiszem, ők kevésbé érdemesek arra, hogy a véleményüket komolyan vegyük, és többségünk nem is az ilyen gyerekek, szülők elismerésére vágyik.
   Sajnos úgy tűnik, minden tantestületben megvannak a másokat szemmel tartó „tökéletesek”, nekünk halkszavú jutott ebből a fajtából, de hidd el, ettől még nem közkedvelt. Ő is elmondja mindig mindenhol, hogy mennyit dolgozik, és mindenben zseniális. Ő is minden döntéshozatali szervbe bepofátlankodott már, mert nála nincs fantasztikusabb pedagógus. A saját véleményét mindig 20-30 ember akarataként tolmácsolja. Ő mindezt halkan teszi, de ettől ugye nem lesz példaértékű?
   Temperamentumos ember vagyok, keveredik indulat a hangomba egy-egy vita során, de kifejezetten saját érdekemben jellemzően nem szólok. A kolléga szemembe hazudása, a szülők semmibe vétele, a gyerekek megalázása, a diktatórikus vezetés azonban felháborít. És igen, ez volt az alapprobléma, hogy én ilyenkor nem tudok mosolyogva, csendesen szólni.
   Kedves Mérő!
   Már sajnos többször beláttam, hogy nem vagyok jó stratégia, nem tudok taktikázni, gyorsan szólok. Ezért is verik be mindig az orromat. Sajnos nekem nincsenek hozzád hasonlóan jó tapasztalataim a szakmailag alátámasztott véleményekről. Fakadt már ki rám vezető, hogy elege van abból, hogy mindig ellent mondok, és ráadásul még mindig mindent meg is tudok indokolni szakmailag. És a kollégák egy részéről is lesújtó a véleményem: sokan elfogadnak gondolkodás nélkül mindent, ami felülről jön, és nem is akarnak érveket hallani, mert az csak bonyolultabbá teszi az életet, hosszabbá az értekezletet, és elfogadni valamit sokkal egyszerűbb, mint alternatívákat keresni. Ők szerinted igazi csapattagok? Szerintem nem. Aki halkan áskálódik, mószerol, vagy éppen csendes erőszakkal kényszeríti a tantestület jelentős részét a véleménye elfogadására, az békét teremt? A nagyhangú véleményalkotás biztosan békétlenséget kelt? A szókimondó őszinteséget feltétlenül üldözni kell? Csak csalafintán lehet érvényesülni? Szeretném hinni, hogy nem.
   További kellemes pihenést, jó nyarat kívánok.
   Nagyszájú

   Válasz
5. zoldbeka szerint:

   2007.07.14. 08:14

   Kedves Nagyszájú!
   Érdekes lett ez a beszélgetés, úgy gondoltam, még egyszer hozzászólok: mondjuk végre már ki, hogy mi, pedagógusok, semmiben nem különbözünk a társadalom más csoportjaitól. Ha ez igaz, akkor nálunk is vannak jók, kevésbé jók és kifejezetten rosszak. A baj az, hogy a „rosszak”, sok esetben tudva ezt, ezt kompenzálandóan egyre feljebb és feljebb kerülnek, mert soha nincs egyéni véleményük, nem is lehet, hisz szakmai tudásuk gyenge lábakon áll többnyire. Viszont soha nem mondanak ellent, ezért őket felterjesztik kitüntetésekre, különböző elismerésekre -egyszóval az ő „munkájukat” az „iskola” elismeri.

   Vannak, akik jó pedagógusok: lelkesek, tenni akarók, de véleményük az előbbi rétegnek „útban van”, ezért ők egy darabig tűrik a „nagyszájúságot”, majd képtelenek elviselni a szakmai „fölényt”, a harciasságot és szép lassan el kezdik leépíteni, háttérbe nyomni őket.Ennek a rétegnek nagy része „betörik”, mert képtelen tovább csinálni a „szélmalom-harcot”. Ők lesznek a csendesek, akik változatlan lelkesedésel és jól tanítanak, de nem szólnak bele többé semmibe. A háttérbe húzódva, együtt a gyerekekkel boldogak. És vannak, akik nem adják fel, ők előbb-utóbb más utakat keresnek.
   Persze ezek nagyon kategórikus kitételek, de sok tantestületet megismerve – úgy gondolom, hogy nagy általánosságban igazak. A kérdés az, ki mit vállal fel.
   Kevés nálunk az igazi „műhely”, ahol megmondhatod véleményedet, a gyerekek érdekében, a kollégáknak „finomítások” nélkül és te is megkapod a „magadét”, ahol a vélemények a gyerekeket, az iskolát és nem egyesek ( vezetők és sleppje)érdekeit szolgálják, ahol fontosabb a szakmaiság, az egyéniség, mint a „nagyszájúság” elviselése. Én még nem találkoztam -sajnos-ilyennel, de nem adom fel! Te se add fel!
   Azt pedig végképp nem tartom hibának, ha valaki tisztában van azzal, hogy „jó pedagógus”, hiszen az ember rengeteg visszajelzést kap, mely ezt igazolja, csak többnyire nem azoktól, akiknek a véleményét várja. Azért várná a szakma visszajelzéseit, hogy tudja merre, hogyan menjen tovább.Mert hiszem, és itt Hallgatagra utalok, hogy az olcsó népszerűséggel szemben a gyermeki, szülői visszajelzések igenis sok mindenről árulkodnak! A gyerekek „várják” a követelményeket, mert szeretnék azokat leküzdeni; szeretik azt a pedagógust, aki következetesen „szigorú” és követel, e mellett igazságos és becsüli, elismeri a teljesítményt, együtt él a gyerekekkel! (Ebben az esetben tudás is kerül a szeretet mögé.)
   Kissé elkalandoztam, de hiszem, hogy a pedagógiának, a pedagógusok társadalmának, ilyen szempontok szerint is meg kell újulnia ahhoz, hogy utolérhessük lemaradásunkat! Elég a „képmutatásból”! Ha mi nem becsüljük magunkat, ugyan ki fog?
   Mindeninek jó nyarat, feltöltődést a nyáron és utána munkahelyet, ha még lesz!

   Válasz
6. Daniné Zsuzsa szerint:

   2007.07.17. 15:07

   35. éve dolgozom mint közalkalmazott. Kérdésem ha továbbra is dolgozom mint közalkalmazott a nyugdíjazásomig, a 40 éves jubileumi jutalmat megkaphatom e előbb, vagy csak ha a 40 évet betöltöttem. Válaszukat előre is köszönöm.

   Válasz
7. Juli szerint:

   2007.07.17. 15:47

   Kedves Zsuzsa! A válaszra sajnos várnod kell,mert mint ezt már korábban az Üzenőben is jeleztük, a tanácsadó augusztus közepéig (átalakítás és szabadság miatt) zárva tart. Kérjük megértésedet. OFOE

   Válasz
8. Mérő szerint:

   2007.07.25. 06:51

   Kedves Mindenki!
   Valóban érdekes,de egyben nagyon szomorú is ez a párbeszéd. Biztos vagyok benne, hogy a nevelőtestületen belüli sok gáncsoskodás, rosszindulat… stb. rengeteg energiát vesz el tőlünk – aminek kárát a gyerekek látják.Éppen ezért nagyon fontos, hogy miként is állunk hozzá, hogyan kezeljük ezeket a konfliktusokat.
   Én változatlanul állítom, (Zöldbékával egyetértve), hogy „amilyen kint – olyan bent.” „Amilyen fent – olyan lent.” Nem gondolnám, hogy sunyiság, és őszintétlenség az, ha okosan, időt, helyet, embert megválasztva mondjuk el a személyre szóló véleményünket. Bocsánat, hogy a családból veszem a hasonlatot – de egy okos feleség sem önt mindent és azonnal a férjére. A kamasz gyerekünkkel kapcsolatban is „stratégiát dolgozunk ki” – ahhoz, hogy jól működjön az „idétlen kölke” 🙂 (Megtanultuk)
   A 2 éves, makrancos, hisztis gyerekünkkel is úgy bánunk, ahogy vele kell. (megtanultuk)
   Tehát én azt mondom, ismerjük meg egymást (de tényleg!) a testületben, és mindenkivel úgy kell bánni, hogy az eredményes legyen. Nem lehet mindenkivel egyformán. Lehet, hogy ezt már a koromból adódó „bölcsesség”, tudás, és tapasztalat mondatja velem. Ehhez tanulni kell – sokat.
   Én is rengeteget kínlódtam a pályám során. Voltam Hallgatag, voltam Nagyszájú, voltam gyenge, voltam erős, voltam körön kívűl, voltam körön belül.De nem volt egyik sem az igazi.
   Nem jól éreztem magamat, kerestem a megoldást, sokat olvastam, tanultam konfliktus megoldásokról, személyisgtípusokról -melyik típussal hogy kell hatékonyan kommunikálni, közgazdasági játékelméletekről… stb.
   Higyjétek el, van megoldás. És, igen, békét kell teremteni okosan, tanulással, megismeréssel. Úgy, ahogy az osztályotokban teszitek a gyerekekkel.
   Nem mondom, hogy könnyű ez az út – de meggyőződésem, hogy ez a járható út. Az idilli elképzelés, hogy legyen mindenki jó, becsületes, őszinte – és jaj, de jó lesz akkor. Ilyen nincs. Tehát: kezelni kell – okosan – a problémát.
   Ehhez bátorság is kell. De megéri.
   Megértelek Nagyszájú, „a kolléga szemembe hazudása, a szülők semmibe vétele, a gyerekek megalázása, a diktatórikus vezetés azonban felháborít.”
   Kérdéseidre: én sem azt tartom csapattagnak, aki elvtelenül, lustaságból, kényelemből hallgat. Nem az a béketeremtő aki halkan áskálódik. Természetesen nem sunyiságra biztatlak, amikor azt mondom, okosan, tanulva, hatékony stratégiát választva járd az pályádat! Addig is jó pihenést a nyárra! Üdv: Mérő

   Válasz
9. Ágnes szerint:

   2007.07.28. 16:21

   Tisztelt Szerkesztők!

   Szeretnék Önöktől tájékoztatást kérni a következőről: egy szakközépiskolában 2000-ben iskolatitkárként kaptam állást gyesen lévő helyére. 2001-ben – elkezdtem a tanárképző főiskolát – az óraszámok növekedése miatt főállásban tanítottam 2007. júniusáig. Szeptembertől az intézmény vezetője visszaállít iskolatitkárnak, ugyanis a gyesen lévő titkárnő is elvégezte ezt a tanárképzőt a gyes ideje alatt és ő fog tanítani.
   Kérdésem: törvényes-e, hogy ennyi idő után ő beállhasson tanítani, engem pedig iskolatitkárnak állítanak vissza.

   Válaszukat előre is köszönöm.

   Válasz
10. OFOE szerint:

    2007.07.28. 17:46

    Kedves Ágnes! Kérdésed a tanácsadó rovatunkhoz tartozik, de az augusztus közepéig szünetel. Kérjük szíves türelmedet.

    Válasz
11. Csillag szerint:

    2007.07.29. 16:29

    Tisztelt Szerkesztők!
    Szeretnék önöktől tájékoztatást kérni, hogy az óvodában működő minőségügyi vezetőt munkájáért milyen juttatások illetik meg, és arról, hogy kötelezően kiróhatja-e ezte a feladatkört a vezető bármelyik dolgozójára?
    Válaszukat előre is köszönöm!
    Csillag

    Válasz
12. OFOE szerint:

    2007.07.29. 17:48

    Kedves „Csillag”! Mint már többször jeleztük: az Ön (munkajogi) kérdésében illetékes Tanácsadó rovatunk augusztus közepéig szünetel. Addig szíves türelmét kérjük.

    Válasz
13. Zsuzsó szerint:

    2007.07.30. 11:17

    Kedves Kollégák!
    Segítsetek , hova küldjem az önkörmányzat vezetőjét, hogy a jogos kamatos-kamatomat ki tudja számoltatni, melyre közel három hónapja várok . Segítséget előre is köszönöm:Zsuzsó

    Válasz
14. Manya szerint:

    2007.08.01. 23:55

    Most találtam csak rá erre a remek kis oldalra. Gratulálok hozzá! Érdekes írások, jogszabály-segély stb. Szomorúan láttam, hogy a „Tanári pályázatok” alatt nincs friss kiírás… De még csak 2007-es sem. Erről persze nem Önök tehetnek. Böngészek még tovább! Apropó! Nincs lehetőség valamiféle „hírlevélre” feliratkozni, hogy a címemre értesítést kapjak, ha új hír, tartalom kerül fel az oldalra? Szívesen élnék egy ilyen szolgáltatással. (Vagy van, csak én nem akadtam még rá?) Üdvözlettel: Manya

    Válasz
15. OFOE szerint:

    2007.08.02. 13:30

    Kedves Manya! Örülünk, hogy tetszik a honlapunk. Augusztus közepe táján több újdonsággal is jelentkezünk majd, most egy kicsit szünetelünk, csak takarékon működünk.Igazad van: a tanári pályázatokkal valóban nem foglalkoztunk. Pályázat ügyben különben javasoljuk a http://www.pafi.hu oldalt, ott naprakészen megtalálhatók a kiírások. Korábban volt hírlevelünk, de nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Talán próbálkozunk még valami hasonlóval, ha igény mutatkozik rá. Reméljük, a későbbiekben is felkeresel bennünket. Szép nyári napokat kívánunk. OFOE

    Válasz