|
Sajtófigyelő
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline) --
2023.11.21. Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok? Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó... (Forrás: Eduline) --
2023.07.17. Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak... (Forrás: Index) --
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index) --
2023.07.15. „Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes... (Forrás: szabadeuropa.hu) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep           |
|
|
|
Kedves Mariann! Én csak egy ofoe honlap olvasó vagyok+óvónő.
Ha jól tudom a törvény úgy szól, hogy az óvoda 5 éves kortól kötelező. Egyébként pedig azoknak a gyerekeknek a napközbeni ellátásáról köteles gondoskodni az óvoda, akinek a szülei dolgoznak, tanulnak, betegek… szóval akik nem tudják gyermeküket ellátni.Így nincs sok esélye arra, hogy gyermekét felvegyék – akit nyilván helyszűke miatt utasítottak el, hiszen kellett a férőhely olyan gyerekek számára, akiknek dolgoznak a szüleik.
Ha elfogad egy jó tanácsot: legyeb továbbra is a 3 éves kisfiával, fordítson rá gondot, hisz szüksége ven Önre. Amíg szoptat, addig ott kucoroghat Önök mellett, beszélgethet vele, mesét mondhat, ha sétálni mennek, menjenek játszótér felé… stb. Nagyobb szüksége van Önre, mint a közösségre. Egy darabig. Üdv.
CSak azt magyarázzátok meg, kedves kollégák: miből gondoljátok, milyen filológiai adatból olvassátok, hogy a 7. Nevelésügyi Kongresszus az oktatásirányítás PR-műve lenne? Miért nem hiszitek, hogy éppolyan abszolút civil história, mint itt a tietek! CSináltatok egy fantomot, T.G. mester ebben rutinos szakember, s aztán nekiestetek. EZt sajnálom, ezért nem szálltam be a ti vitátokba. No meg időm se volt, mert a kongresszusi előkészületek minden szabadidőmet elemésztik immár legalább egy éve. De reméljük jó lesz. Magam a MŰPA-beli 25-iki nyílt családi nap felelőse vagyok, mindenkit szívesen látunk gyerekestül, unokástul, kiállítás, játszóház, színpad. Láthatók Ritók Nóra növendékeinek rajzai, vásárolhatók Szávai mester munkái. (És még bambi is kapható)
Üdvözlettel
Trencsényi László tanár, aki se oktatásirányító, s kutatói szféra…
Kedves Trencsényi László! Válaszaim sorrendben:
1. „Miből gondoljátok…?” Semmiből, én ezt nem gondolom.
2. „Miért nem hiszitek…?” Én nem nem hiszem.
Sőt, mivel azt hiszem (tudom), hogy ez is és az is „abszolút civil história”, elfogadom, hogy e civil histórián belül sokan sokféle módon gondolkodjunk – akár a 7. Nevelésügyi Kongresszusról, akár az iskola világának mindennapjairól, akár magasztos szakmai kérdésekről. És nem látom, minek is estünk neki – mármint közösen. Úgy tűnik, mindenki annak, ami neki fáj. Géza is így tett, de ezt a szálat – ahogy nézem a megszólalásokat és kommentárokat – nem követték a többiek. Ezért nem értem pontosan, mire is vonatkozik az „ezért nem szálltam be a ti vitátokba” kitétel. Miért ne lehetne virtuális kongresszus is a nem-virtuális mellett? Melyiknek csökken vagy nő ettől a létjogosultsága, jelentősége, súlya, érdeme? Hadd kérdezzek vissza: miből gondolja, milyen filológiai adatból olvassa ki (mármint TG vitaindítóján kívül, ami egy tízhónapos beszélgetés sorozat egyetlen megszólalása volt), hogy itt bárki bárkit/bármit fantomnak tekintett? Egyébként TG sem „szállt be” a mi vitánkba – ő tudja, miért. Én hiányoltam őt is, Magát is.
Üdvözlettel.
Kádár Judit, se tanár (csak volt kicsit), se okt. ir., se kutató
Tisztelt Trencsényi László!
Magam elsőként regisztráltam a Kongresszusra, mert az hittem, hogy végre lesz egy olyan fórum, ahol a hozzám hasonló mezei, gyakorló pedagógus is hallathatja szavát. A Kongresszus szerveződése folyamán állndóan lestem honlapjukat: no most lesz az a szakmai találkozó, ahol beszélhetünk arról, ami a valóságban zajlik a magyar iskolákban ( például szűkebb területemen – a gyógypedagógia területén)! Ez a pillanat, lehet, hogy az én hibámból, de nem érkezett el. Most a kongresszuson felszólalhatnék 10 perc erejéig közel 20 ezer Ft-ért, ám ez számomra nem megfizethető és nem is alkalmatos lehetőség arra, amiért csatlakoztam Önökhöz.
A Virtuálison legalább beszélhettünk, megoszthattuk gondolatainkat és meghallgathattuk egymást – a pedagógus szakma minden rétegéből. Szerintem ez volt a cél.
Tisztelettel:
Leiner Károly, tanító, gyógypedagógus
Zöld béka tanár úr
Kedves Zöld Béka tanár úr, sajnálom, hogy személyesen nem fogunk beszélgetni egy négynapos rendezvényen, ahol nem 10 percekben mérik az eszmecserék idejét, hanem hosszú együtt-töltött órákban. AZ Önök egyébként 200 cicil szervezetet, iskolát jelent, s a regisztrálók is vannak már lassan ezren. Nem kívánok a pénztárcájába látni, de ennyien mégiscsak úgy gondolták, hogy ez a program megér ennyit.
Több szakmai találkozó volt kísérőrendezvény, mind önkéntes megajánlás alapján, erről lehetett olvasni, s a http://www.nk7.hu fóruma is bárkinek rendelkezésére állt, sokan csakugyan tájékoztatásra és nem dialógusra használták, de azt hiszem a magyarországi nevelésügy tablója e hozzászólásokból is gazdagon megrajzolható Kolibritől UNICEF-en át szegény Liskó Ilona haláláig.
Hát nem találkozunk. Ha élünk, jöjjön el a 8.-ra. Fizetés Euróban! (Benne ebéd, vacsora, kiadvány, színházi élmény, mozi, terembér stb. S még a vagy 100 önkéntes többszörösen 20 000 Ft-ot érő munkáját nem is számoltuk.)
Üdvözlettel
Trencsényi László
Kedves László!
Nem hiszem, hogy ellenségesek lennénk egymással. Mi már dolgoztunk is együtt, személyesen is találkoztunk néha, semmi okom nincs ellenségeskedni.
És azt sem tudom pontosan, hogy milyen lesz a rendezvény.
Azt hiszem, bennem van a hiba. Ültem már ezer tantestületi értekezleten, száz pedintézetes előadáson stb. és azt vettem észre, hogy a második perctől kezdve fogalmam sincs, miről van szó. Nem alaklmas rá az agyam. A „virtuálisok” szövegeire viszont nagyon „rákattantam”. Mert ugyanolyanok, mint én. Ugyanazt érzik, mint én. Ugyanolyan státuszban vannak, mint én. Ugyanúgy tudják, hogy mi a gyerek, mint én. Ugyanúgy fontosabbnak tartják akár egyetlen gyerek sorsát is bármiféle zseniális elméletnél, mint én (nem bántva az elméletet).
De abban az nk7-től függetlenül igazat adok Takács Gézának, hogy a dolgok nagyon a fejünk fölött folynak. Hogy sokan úgy beszélnek rólunk, hogy még csak értemezni sem tudjuk az elhangzottakat.
Sokszor érezzük azt, hogy a Fönt és a Lent között SEMMI kapcsolat. hogy Lent nem azért van még valami, mert létezik a Fönt, hanem annak ellenére. És a Fönt alatt nem csak a politikát értem.
Kívánom Nektek, hogy az nk7-ben legyen érintkezés a két szint között, kívánom, hogy jó hangulatú legyen, kívánom, hogy szülessenek barátságok, szakmai kapcsolatok, SZÜLESSEN MÁR VALAMI ÉRTELMES!!
És próbáljatok ledönteni falakat. Próbáljátok a valóságot nézni. Próbáljátok a valóságot a prekoncepciók elé helyezni. (Egy példa: írtam egy reflexiót az iskoli erőszakról kiadott jelentésetekhez. Egyik kormánypárti napilap elutasította, a levélből úgy tűnik, hogy a szerkesztőnek fogalma sincs az iskolai valóságról – hát, a jelentés is elég távol van tőle – inkább a prekoncepciók mozgatják. Elküldtem egy ellenzéki lapnak, ha ott megjelenne, azt meg Ti nem vennétek komolyan, mondván: csak ellenzéki huhogásról van szó. Pedig nem, mert a szakmáról!! Na, például ezen is túl kéne lépni.)
Örültem volna, ha megjelentetek volna ezen a fórumon is.
Egy szó mint száz: én nem megyek:
1. Az életben nem voltam még ilyen fáradt, elgyötört, mint ennek az elmebeteg tanévnek a végén.
2. Tényleg sok a húszezer, bármilyen hihetetlen, bármilyen abszurd.
3. Az agyam nem alkalmas a többnapos konferenciákra.
4. Bár remélem, de korántsem vagyok biztos benne, hogy a legfontosabb kérdésekről lesz szó.
De jó munkát, hadd bánjam meg utólag, hogy nem voltam.
Üdvözlettel:
Achs Károly
Tényleg csak az érdekel: miből gondoljátok, hogy én, trencsényi lászló (akár lópici gáspár), mint „Önök” és mint „Ti” nem éppolyan „lent” /vagy „fent”/ vagyok, mint ti, hogy személyesen én (lópici gáspár mint fent) nem a valóságot, hanem prekoncepciókat nézek.
ENgem csak ez a dolog izgat ebben a vitában…
Egyszerűen azért, kedves Lópici Gáspár, mert Te vagy „az utca hírmondója”. Az utca pedig mintha valami teljesen idegen világban húzódna, amihez, számunkra legalábbis, nem vezet barátságos ösvény.
Még egyszer: akár még ugyanazon az oldalon is lehetnénk, talán vagyunk is.
De ha már ezt érzed, akkor hozok példákat. Most, az érettségi első napján az asztal alatt átböngésztem bizottságotok jelentését, javaslatait az iskolai erőszakról. Hát, eléggé egyoldalú… És némi prekoncepció van benne… Olyan megállapítások, amelyeket magunk is előre megmondhattunk volna, látva a bizottság összetételét (ez is prekoncepció, bevallom, de bejött…) És a fejünk fölött van. A javaslatokat olvasva meg eszembe jutott az egykori laktanyaorvos, aki azt javasolta egyik társunknak: egyen sok pépes ételt. Halálra röhögtük magunkat, elképzelve, ahogy a katonai étkezdében éppen pépes ételt kér… Valami ilyen javaslataitok van nektek is: sportoljon minden nap nyolcszáz gyerek egy kilencszer tizenhét méteres ótvaros tornateremben. De ne felejtsen el mellette kézműves foglakozásra járni, stb. stb. – azaz nem vesz tudomást az iskolai valóságról, azaz a fejünk fölött van!!!
Én csak felszínesen találkoztam veled, de tudom például, hogy G. Kati nagyon szeret, biztos vagyok benne, hogy zseniális pedagógus lehetsz. De akkor miért kell részt venni ilyen bizottságokban, vagy miért nem lehet legalább törekedni egy teljesebb képre, majd miért kell rákérdezni a Fönt definíciójára?
A Ti azt jelenti, hogy például az egykori bálványom(unk), akinek minden szavát ittam valaha, aki bizottsági tagtársad volt, hát… egyre inkább azt látom róla, hogy saját imázsát elsősorban a pedagógusok kárára építgeti, tíz pozitív megjegyzését nem tudnám előbányászni az elmúlt húsz évből, amit tanárokról tett, aki valami megkérdőjelezhetelen magasságban éldegél. (Nevet nem mondok, mindenki ismeri). Na, ő tényleg a Fönt kategóriába tartozik, akivel Te közös bizottságban dolgozol. Innen van a „Ti”. Nem katasztrófa, de létezik. Legalább is az én mezei fejemben.
Bocs, de persze örülök, hogy végre megszólalt valaki ezen a lapon is, és vállalja a vitát!
Éljen!
Nézzétek és olvassátok!
http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=764&articleID=231611&ctag=articlelist&iid=1
Egyrészt végre… gratula!
Másrészt, ha jól értelmezem, akkor a kezdők garantáltan többet keresnek majd a több éve tanító kollégáknál. Sajnálatos 🙂
Toncsi
Javítom: Sajnálatos 🙁
én csak azt nem értem, ez a vita miért nem kinn zajlik. ide nem szoktam benézni, most is csak véletlenül kukkantottam be. ha vagyunk olyan elvetemültek, hogy még most is szakmázunk, legyen ez a főoldalon.
Meseszép Tanító Nénink! Ez itt most spontán vita, beszélgetés, nem terveztük, de jött itt a faliújságon. Hiába vége az iskolaévnek, csak kibuggyannak még a mondandók…
Tegnapi hír: „Hiller István:A szaktárca és a szakma egyezséget kötött a pedagógusok jobb megbecsüléséért”.
Akkor ezek szerint én, s több ezren, pedagógus létünk ellenére nem tartozunk a szakmához, mert ekkora hülyeségre csak olyanok adhatják a nevüket, akik az árok kimélyítésében érdekeltek. Az aláírók között van Árok Antal, a nagyobbik pedagógus-szakszervezet elnöke. Osszd meg, és uralkodj!
Tegnap azt álmodtam, hogy 2009. szeptemberében pályakezdő pedagógusként kezdem felnőtt életemet. Kivert a veríték, mert végzős évfolyamtársaim közül én voltam az egyetlen, akinek sikerült állást találnia iskolában, s ezért nagyon haragudtak rám. A rémtörténet folytatódott szeptemberi munkába állásommal: körbeálltak az ott dolgozó pedagógusok, s ütlegelni kezdtek, mert többet keresek, mint ők. Erre felriadtam, s arról kezdtem álmodni, hogy pályakezdő pedagógusként, vadlibákat megszégyenítő gyorsasággal elhúzok ebből az országból.Előttem az élet. Többre nem emlékszem, mert kellemes érzés töltött el, s mély- álomnélküli- alvásba szenderültem.