|
Sajtófigyelő
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline) --
2023.11.21. Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok? Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó... (Forrás: Eduline) --
2023.07.17. Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak... (Forrás: Index) --
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index) --
2023.07.15. „Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes... (Forrás: szabadeuropa.hu) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep           |
|
|
|
SZemélyes, sértett üzenet a sérdődött Szekszárdi Ferencnének.
Kedves Juli, ha én „ti” vagyok, akkor számodra ki az a „mi”, s kiknek a nevében hazsnálod a többes szám első személyt, ezt kérlek, definiáld, mert minden hozzászólásomnak függvénye.
Én itt is, a bizottságban is (lásd az OKM honlapján közreadott, tehát nyilvános hozzászólásomat) jómagam, Trencsényi László pedagógiai gerilla voltam s vagyok. Akkor is, ha az iskolai agresszió ügyében jobban haragszom pályatársaimra, mint ti (erről publikáltam egy kutatási vizsgálatot, kiadta a miskolci városi pedagógiai intézet, olvasható)
Kedves Laci! Miből gondolod, hogy meg vagyok sértve? Ezt a én, ti, ők, mi,ti, ők játékot meg egyszerűen nem tudom követni. Írtam Nektek hivatalos levelet (mármint Papp Áginak és Neked) a kongresszusi címre, de a Tiedet, nyilván azért mert rossz: a dpg-s címedre küldtem, visszadobta a gép. Áginak írtam, hogy küldje át Neked. Ünnepélyesen kérlek: hagyjuk már abba ezt a szópárbajt, ami a világon sehová sem vezet. Azt hiszem, éppen ideje lenne erről személyesen beszélni, mert csak halmozódnak a félreértések, és azután végképp nem fogjuk tudni rendezni az ügyeket. Biztos hogy sok dologban nem értünk egyet, de hidd el, sohasem volt szándékomban személyesen megbántani, és ha mégis így sült el valami, sajnálom, és elnézést kérek miatta.
Az Üzenő hozzászólásait különben nem én rendeltem, mindenki a saját véleményét mondja, mondhatja, lehet bárkivel vitatkozni. A cenzúrát csak szélsőséges vagy ordenáré megynyilvánulások esetében alkalmazunk, de ilyen eddig a mi honlapunkon nem igen fordult elő.
Ha kötet, azt nehogy cenzurázzátok, nehogy már takácstalanítsátok az én kímélésemre hivatkozva. Vagy vállalja a Géza, amit írt (az én helyreigazítási kérelmemmel), vagy nem. Még én leszek a cenzor is a feketelistátokon.
Ha kötet, azt nehogy cenzurázzátok, nehogy már takácstalanítsátok az én kímélésemre hivatkozva. Vagy vállalja a Géza, amit írt (az én helyreigazítási kérelmemmel), vagy nem. Még én leszek a cenzor is a feketelistátokon.
Kedves Laci! A Megdrótozott fogaskerék, amelyhez Te helyreigazítást kértél, és Géza erre történő reflexiója nem a Virtuális kongresszus keretében jelent meg, így a tervezett kötetben eleve nem is szándékoztunk bevenni. Honnan veszed ezt az őrültséget a feketelistával? Nekünk nincs, nem is volt ilyenünk.
Kik beszélgetnek itten, miről, milyen nyelven, miféle rejtett tartalommal? Milyen csontvázak lógnak ki milyen szekrényekből?
Én végig itt voltam a virtuális kongresszuson, és azt hiszem, végig itt voltak még sokan mások is, akik értetlenül néznek most maguk elé. Biztos nem ismerünk titkos mozgalmi előzményeket, régről eredő indulatokat, vitákat, de miért kellene ismernünk? Vagy van annak értelme, érvénye, amit itt tíz hónap alatt beszéltünk, és akkor az megérdemel egy kötetet, viszont nem érdemli meg, hogy sárdobálásba fulladjon, vagy nincs érvénye, értéke, és akkor nem lesz kötet. Abban reménykedem, hogy erről olyan szerkesztők fognak dönteni, akik éppoly marslakóként hüledeznek ezen a szópárbajon (a tárgyán, az érvein), mint én.
A probléma nagy a lehetőségem kevés, ameddig a 76 éves nyugdíjast /2fő/ alkalmazzák ott ahol nyugdíj előtt x évvel lenne helyem, de nem tudom, hogy a Mamik kinek a rokonai. Az én fizetésem fele lenne mint kettejüké és egyedül csinálnám uazt. Azért tudom, mert korábban én tanítottam mindazt, csak költözés miatt 2 évre kénytelen voltam táv. De nem ez a lényeg! Álljak ezekszerint sorba a segélyekért? Jó rendben!
Kedves Judit, nem értem, mit nem értesz.
A megdrótozott fogaskerék megjelenése az OfOE honlapján adott számomra némi bizalmat, hogy ábrándomat, az ellen- illetve előkongresszust nem adjam eleve föl.
Ráadásul a vitaindító írásom közvetlen folytatása ennek a megjelent írásnak, hiszen Trencsényi László rövid, de éles reakciója a MPT védelmébe ösztökélt a folytatásra. Nem véletlenül vannak ezek a szövegek a vitaaindítóhoz is mellékelve. Nem biztos persze, hogy bele kell kerülniük a kötetbe, de TL felvetése nem alaptalan.
Ahogy kétségtelenül nem magától értetődő egy fórum „előadásainak” közzététele a vitaösszefoglalók nélkül. Pláne, ha a viták gyakran érdekesebbek voltak az alapszövegeknél.
Lehet, hogy helyes így, nem tudom, de hogy nem mi döntöttünk erről, az érintettek, az biztosan nem helyes.
Az alapprobléma ugyanis az, hogy szerintem egy ilyen kötetet nem volna szabad az érintettekkel való közös és közvetlen egyeztetés (az engedélykérés a megjelentetésre nem az) nélkül megszerkeszteni. Még akkor sem, ha ezzel a kötet megjelenése is veszélybe kerülne. Egyszerűen azért nem, mert a Virtuális Kongresszus, ha jól értettem a történetet, egyfajta spontán szakmai-közösségi szerveződésként működött, s aki ebből többet vállalt, azzal nem jutott többletjogokhoz. Az, hogy Szekszárdi Juli az OFOE elnöke, és a vita ezen a fórumon folyt, szerintem nem jogosíthatná fel őt sem arra, hogy a nevünkben bárkivel tárgyalásba bonyolódjék. És itt most nem is csak arra a szűkebb körre gondolok, akik annak idején összerakták a vk. kereteit, hanem mindenkire, aki az írásával társunk lett.
Szép és érdemes dolog, ha lesz egy kötet a vk.-ból, de ha ezért a kis remélhető sikerért rögvest kockáztatjuk azt, ami a vk. legelső érdeme, hogy nyílt fórumként szerveződött, s megpróbáljuk a 7nk édes gyermekének álcázni, hogy hátha odaülhet az asztal sarkához, akkor a kis nyereség árán sikerülhet mindent elveszítenünk. Azt, amiért esténként érdemes volt a gép elé ülni.
Akkor ugyanis kiderülhet, hogy egy tál lencséért cserébe azért mi sem vagyunk már olyan elszántak.
Üdv : Takács Géza
Szóval épp most folyik az élő fórum szekrénybe gyömöszölése.
Csontvázak pedig mindenütt.
Azt szeretném megtudni, hogy ha a tanévben egyetlen egy nap szabadságot sem vettem ki, akkor ezt kifizetik? (Első évem töltöttem pedagógusként) Köszönöm.
Kedves János!
Sajnos most nem működik itt a jogi tanácsadás. Azt tanácsolom, hogy klikkelj a Tanácsadóra, ott látni fogsz csomó címkét, és azok alatt biztosan megtalálod a választ a kérdésedre. Üdv: Zsóka
Másik válasz Trencsényi Lászlónak
„Miből gondoljátok, milyen filológiai adatból olvassátok, hogy a 7. Nevelésügyi Kongresszus az oktatásirányítás PR-műve lenne?”
Nem gondolta és nem írta senki, és nem is valószínű, hogy a kongresszustól túl sokat várna az oktatásirányítás. Nincsenek már efféle illúziói. Sokkal jobban ismeri a céget annál, hogy ne tudná, hogy ez a kongresszus a pótcselekvések nagy találkozója lesz. PR-nak is gyenge.
De ha már így szóba hoztad. A nevelésügyi kongresszusok közül az első volt egyedül igazi civil-szakmai fórum. Az összes többi már erősen állam, illetve kultúrpolitikai ihletettségű volt. (Többnyire igényes változatban, érdemi tartalommal.) A mi történelmünk errefelé így alakult. Nem értem, miért szorongsz, hogy most sem lesz másként. (Talán azért, mert valami rosszabbtól is tartasz? Hogy a jó államszocialista kongresszusokon is volt azért némi szellemi pezsgés? S most erre kevés a remény? Hogy az a húszezer beugró, akárhogy is nézzük, te, mint pedagógiai gerilla sem gondolhatod másként, magában véve nagy disznóság?)
Azon kellene dolgoznotok, hogy adott keretekbe beleférjen a létező autonómia. Nem abban az önfeledt változatban, hogy mindenki süthet egy palacsintát, kap rá tíz percet, és olyan lekvárt tesz bele, amilyet csak akar. Hanem abban az értelemben, hogy a mai oktatási történet kritikája a kongresszus fő vonulata legyen. Menteni a menthetőt. Hiszen a „helyzet urai”, ma már csak a helyzet (fiatal) kritikusaitól remélhetnének valami kiutat. Csak hát a helyzet annyira rossz, hogy ma már kritika sincs. Csak bánat. És ahogy „Csirmaz” hiperrealista álma mondja, menekülés.
„Csináltatok egy fantomot, T.G. mester ebben rutinos szakember, s aztán nekiestetek.”
Kádár Juditnak igaza van, az én fantomommal senki sem törődött. Ezt észrevehetted volna. Ez megnyugtathatott volna.
Másfelől én a Társaságot nem fantomizáltam, nem rémként állítottam be, a legkevésbé sem, hanem fantomként, azaz kísértetként azonosítottam, hogy már csak árnyéka egykori önmagának. Nem esett erről több szó, mert köztudott. Csak eddig illendőségből volt elhallgatva. Miért is esne neki az ember egy szerepét, súlyát vesztett szervezetnek.
Ami pedig az én szakemberi rutinomat illeti, valóban eléggé régóta fájlalom, nagyjából pályakezdésem óta, hogy a magyar iskola nem ura saját magának, bábjáték folyik, és akkor szegény bábfigura hogy állhatna helyt magáért. A drótok csak kézből kézbe kerülnek, s egy ideje mintha egyre kevésbé hozzáértő kezekbe. Az előadás ma már annyira kusza, mintha szabad játék volna. Pedig csak elszabadult.
Hogy ez a bábszínház fantom-e, nem tudom, lehet, noha ami Keserű Imrével történt Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban, az megesett Fenyő Gyurival is Pesten a Berzsenyiben, a kisiskolák teljes hálózatával, a komplett szakoktatással, és mondjuk a tanárok által vezetett dupla napló mi egyéb, mint az elszakadt drótok pótlása egyre durvább és egyre alkalmatlanabb kötésekkel.
Furcsa persze, hogy ezt a szemrehányást és minősítést épp egy pedagógiai gerillától kapom, aki elvileg minden hatalom ellensége, de úgy látszik, az újmódi gerilla manapság önfeledten fordul a nép ellen, és kormánymegrendeléseket teljesít.
És még valami apróság, a gerilla az nem civil. A gerillát az átkozott civilek őrületbe kergetik.
Mindazonáltal Trencsényi László volt az egyetlen, aki legalább nyíltan neheztelni mert rám, ránk. Ezzel, elismerte létezésünket. Egyedül nagyobb bátorságot tanúsított, nagyobb szuverenitást, mint oktatásirányítóink és iskolatudósaink hada együttvéve.
Furcsa persze ez a bátorság, mert úgy kell érteni, hogy mi odaátról afféle érinthetetlenek vagyunk, szó sincs félelemről, semmibevételről és viszolygásról inkább.
S hogy ez a kivételes szóba állás éppen miféle volt, mennyire görcsös és zavart, mi sem jellemzi jobban közállapotainkat, pedagógián innen és túl.
Üdv: TG
Kedves Géza!
Törődtem én a te fantomoddal, csak tőlem annyira távol áll ez a fantom -szégyenpont nekem! – hogy nem tudtam volna érdemben véleményt mondani. Találkozásom se nagyon volt ezzel a fantommal….
B******, Géza, nem tudom szebben mondani, állandóan csúsztatsz.
Tudomásom szerint, bár azt sem szeretted, az 1993-as is civil ügy volt, még el se jött a magas minisztérium…
A 20 000 Ft-ot pedig állítsd elő, és támogasd azt, akiről úgy gondolod, hogy nem tudja kifizetni. Számold ki légy szíves, hogy a program különböző kiadásai (melyek nem a te általad nem sokra becsült neveléstudósok és oktatáspolitikusok zsebébe kerülnek) mibe kerülhetnek.
SZámítsd hozzá, hogy 200 szervezet mondott a kongresszusra igent, s legalább 200 ember dolgozik 2006 óta azért, hogy valami történjen – nem önreklámból, hanem azért, hogy a programokon – nem 10 perces megszólalásra, ez a legújabb csúsztatás-trükkötök, záptojásotok a melegfelvonulásra – hanem négynapos intenzív együttlétre, diskurzusra.
Talán megéri.
A „miből gondoljátok”? gondolat a visszatérő reflexiótokból következik, magatokat megképezitek „A NÉP”-nek, a többiek pedig csak az állam csúnya kiszolgálói lehetnek. Kérlek, készülj előbb T.L. életművéből, nyitott könyv, akkor titulálj engemet ilyennek.
Azt álmodtam, hogy én vagyok a „NÉP”. Elkezdtem beszélni, de akkora hangzavar támadt, hogy nem értettem semmit. Szétszakítottam magamat kisebb- nagyobb csoportokra, s mindegyiknek adtam egy hangosbemondót. Messziről hallottam az érkező jármű hangját, mire az összes hangosbemondó elkezdett beszélni: mindegyik mást mondott: az egyik azt, hogy érkezik, a másik azt, hogy indul, a harmadik, hogy a negyedik vágányra, az ötödik, hogy a külső vágányra, stb.
Rohangáltam összevissza a peronon, mire a legerősebb hangosbemondó túlordította az összes többit, s azt harsogta: „ÚJ vonat indul, ÚJ vágányról!” Ezt követően a többi is elkezdett üvölteni: „Új vonat indul az elsőről!”, „Új vonat indul a másodikról!” , „A harmadikról!”…..
Végül a leghalkabb megszólalt: „Gyerekek, ez nem pályaudvar!”
Hirtelen csikorgást hallottam. Valami elütött!
Rémülten felébredtem.
Kedves T.G. és T.L. (Itt ez dívik, ugye?)
Nos, a magam részéről alig értek abból valamit, amit Önök itt leírtak. Nem értem, viszont érzem. És amit érzek, az szörnyű. Sötét, káosz, rosszindulat, kicsinyesség… személyeskedés…
A nevelésügynek, a pedagógiának, az okatásügynek csak ártanak ezzel a világgá kürtölt utálkozással.
Üdvözlettel: a közoktatás egyik szereplője