2 610 üzenet

1. trencsényi szerint:

   2008.07.11. 08:38

   Kedves Ismeretlen Zsóka! (mi legalább a nevünkkel öljük egymást Gézával)
   1. Ilyen ez a szakma (is) Legalább megismeri…
   2.”Nem értem, viszont érzem. És amit érzek, az szörnyű. Sötét, káosz, rosszindulat, kicsinyesség… személyeskedés…” Itt bizony ÉRTENI kell, el kell olvasni a szövegeket. Világosan beszélünk. Géza is, én is. (Ennyi erényünk megmaradt)

   Válasz
2. Kádár Judit szerint:

   2008.07.11. 09:13

   Kedves Egymással (egy mással – jaj, ezt a poént egyszer már elsütöttem, igaz, akkor is kiszerkesztették, úgyhogy miért is ne) elfoglaltak!

   Csak mondanám: mialatt olyan abszolút középponti kérdésekről mennek/mentek ölre, mint az, hogy ki itt az igazi csegevara, az utcán, a közbeszédben, a hivatalos nyilatkozatokból, a csapból… folyik a hülyeség. Miközben azzal vannak/vagytok elfoglalva, hogy aki nem közétek/Maguk közé való, az táguljon innen, aki nem úgy beszél, nem azt mondja, amit hallani szeretnétek/szeretnének, arra nem kell odafigyelni, nem kell vele beszédbe elegyedni, reflektálatlanul hagytok/hagynak olyan beszédeket, amire KUTYAKÖTELESSÉGETEK lenne hangosan, nyilvánvalóan, a nehéz felfogásúak kedvéért akár szótagolva is válaszolni.

   Hirtelenjében kettőt említenék:
   1. Óriásplakát az utcán jó két hónapja. „Van mire büszkének lennünk – óvodafejlesztés: Csemő”. Ha megfigyelitek/megfigyelik, négy öt év körüli gyerek látható a képen. Egyikük olyan csábos marketing-mosollyal néz a buszra várakozókra, mint egy feszülős gatyában tampont reklámozó tinicsaj. A maradék három gyerek egy-egy monitort stíröl rezzenetlen képpel. Óvodásgyerekeket látunk itten, akik legfőbb ismérve, hogy NEM NÉZNEK EGYMÁSRA – csak mondanám, az addikció egyik legfőbb ismérve ez: a „szer” belép a szociális kötelék helyére.
   2. Nagytekintélyű, felelősségérzéstől eltelt szakurak és szakhölgyek bizottsága nyilatkozatot ad ki az iskolai erőszak tárgykörében. Megmondják nekünk, balga népeknek a nagytutit: vajha az ebadta brigantikat kötelezően iskolapszichológushoz lehetne cibálni, ezenkívül vajha a testmozgás napvilága ragyogna minden ház ablakán… Ehhez a két ordas butasághoz most nem is fűzék kommentárt, csak csöndesen reménykedem, hogy szakértő uramék elég sok lét kaptak, hogy legalább ne aprópénzért tegyék ki magukra a táblát: „Nézd, milyen nagyon hülye vagyok!”

   Ami azonban zavar: sem a Pedagógiai társaság, sem az Osztályfőnökök Országos Egyesülete, sem a Robbantsuk Fel a Magyar Közoktatás Szörnyetegét/Fantomját Egylet nem vette a fáradságot, hogy közleményt adjon ki ezekben az ügyekben. Sem. Jó, látom, mással vagytok/vannak elfoglalva. Egymással

   Csókjudit (még mindig kíbic, amennyire gyerekpszichológusként, egykori tanárként, tanárképző tanárként, anyaként, állampolgárként kíbic lehet bárki)

   Válasz
3. Juli szerint:

   2008.07.11. 09:33

   Kedves Laci és kedves Géza! Először is kimondottan örülök, hogy végre közvetlenül is szóba álltok egymással, reménykedve abban, hogy miután az indulatok szelidülnek, végre érdemi kérdésekről is szó esik majd köztetek. Arra kérlek azonban Benneteket, és mindenki mást is, aki ebbe a beszélgetésbe be akar kapcsolódni, hogy a vitát ne az Üzenőben, hanem Virtuális kongresszus zárszavához kapcsolódóan folytassátok. A honlap faliújságja nem ezt a célt szolgálja.

   Válasz
4. takács géza szerint:

   2008.07.11. 09:52

   Kedves Zsóka!
   Érzések alapján ítélkezni, nem tartozik a pedagógiai erények közé.
   Egyébként pedig érzései alighanem félrevezették. Nem csoda, hisz mindannyian a műmosolyon és az álkonstruktivitáson szocializálódtunk. Trencsényi azonban elég dühös volt, én meg eléggé keserű ahhoz, hogy ettől eltekintsünk. S képzelje, egyikünk sem magántermészetű okok miatt. S legfőképpen nem egymás miatt, nem a másik személy miatt. Súlyos nézeteltérés van közöttünk. Ez igaz. Ennél azonban csak közoktatásunk helyzete súlyosabb. Amit Ön ránk olvasott, tévesen, mégsem véletlenül tette, hiszen az éppen az, ami önt körülveszi a közoktatásban, akár észreveszi, akár nem. Csak a pofonok, a káromkodások, az iskolabeszüntetések, a tanári elbocsátások, a romló teljesítmény, az utat tévesztett szakma, különböző mosolyokkal vannak körítve. Úgymint farkasmosollyal, fagyos mosollyal, kényszermosollyal, dermedt mosollyal, merev mosollyal, cinkos mosollyal, pincérmosollyal.
   Mi most nem mosolyognánk.
   Elhiszem, hogy ez ijesztő, de mégsem tőlünk kellene a közoktatást féltenie.

   Üdvözli:
   T G
   Még csak annyi szemtelenséget engedjen meg, hogy megemlítsem, ha valamit nem ért, annak a legegyszerűbb feloldása az, ha kérdez.
   És útmutatóul olvassa el „Csirmaz”
   álmát háromszor.

   Válasz
5. Trencsényi szerint:

   2008.07.11. 10:16

   Alulírott Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke nyilatkozom, hogy a egyesek szerint „tanárverésnek”? , mások szerint „biztonságos iskolának” nevezett históriában e tisztemben több ízben nyilatkoztam a MTV1-nek, a Klubrádiónak és a Népszavának. Személyes álláspontom az okm vonatkozó honlapján olvasható. Végül: a miskolci Tabula Rasa alapítvány „Az agresszió láncreakciója” című kötetében (rucsi@chello.hu címen megrendelhető) kutatási eredményeket adtam közre a kérdésről.
   Az MPT-nek szerepe van abban, hogy az e fórumon „elátkozott” 7. Nevelésügyi Kongresszuson önálló és nyilvános kerekasztal-beszélgetés tárgya lesz.
   Az iskolai agressziónak nevezett jelenségkör ügyében egyébként leginkább Janusz Korczak álláspontjához állok legközelebb (az MPT J.K. munkabizottsága is adott ki közleményt, a nk7 fórumánés az mpt honlapján), de az 1984-ben írt, s a Pedagógiai Szemlében megjelent írásomat is vállalom (miért tennék másképp?)

   Válasz
6. Zsóka szerint:

   2008.07.11. 11:23

   Tisztelt Uraim!
   Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy számomra – a közkatona számára – nagyon ijesztő, hogy ott fenn a magasban acsarkodnak.

   Én ezt nem tartom szakmai vitának – jelzem, természetesen olvastam azokat az írásaikat, amelyek itt az OFOE haonlapján megjelentek.

   Az érzésekről annyit, hogy én a gyermeknevelés azon területén szolgálok, ahol a legfőbb munkaeszközöm – az érzelem, a megérzés, a beleérzés, az együttérzés… sorolhatnám. No és persze + a tudatosság, a tudás, az értés, az ismerés.

   Nem kioktatni akartam Önöket, hanem jelezni, hogy nem jó ez a nyilvános acsarkodás.

   Már megbocsássanak! Ha Önök ezt merik tenni, akkor had merjem én is az érzéseimet leírni az egymás ölésükkel kapcsolatban.

   A szakmát ismerem, hisz benne vagyok 20 éve.Igaz, nem fent, hanem itt a Földön a gyerekekkel.

   A nevemet én is adtam, hisz Zsóka vagyok, de mivel nem közismert – így oly mindegy,hogy Takács, vagy Kovács. (mivel gimnazista gyermekemmel kapcsolatban is írtam ide az Üzenőfalra, nem szeretném, ha beazonosítható lennék.)

   Kérem, hallgassák meg a kicsit kívülről figyelőt – engem. Hátha van igazság az leszólt érzéseimben.

   Üdvözlettel: Zsóka

   Válasz
7. trencsényi szerint:

   2008.07.11. 12:02

   Vitáink egyik lényege:
   „ki van „fent”?” Mit jelent az, hogy „fent”?

   Válasz
8. Kádár Judit szerint:

   2008.07.11. 15:45

   Kedves Trencsényi László!

   Nekem általában (a hétköznapokban) az égadta világon semmit nem jelent a „fent”, de vannak kivételes alkalmak. Abban a két esetben, amit ma reggel idéztem (óriásplakát, agresszió) a „fent”-nek meg kellett volna szólalnia. Rettenetesnek tűnhetek, de ez alkalommal nekem kevés az, hogy Maga megszólalt, ha ezerszer ügyvezető is, és ugyancsak kevés, hogy a MPT JK Bizottsága megszólalt. Ilyen esetben a legfelső szakmai „fent”-nek kell megszólalnia, mégpedig világosan, teljes felelősséggel és egyértelműséggel, teljes szakmai autoritással.

   Én soha az életben nem átkoztam ki a 7NK-t, a MPT-t – sem senki mást. Télen szerettem volna elmenni a miskolciak konferenciájára is – hívtak is, előadást is küldtem –, csak sajnos beteg lettem (de a honlapjukon ott van az anyag teljes terjedelemben). Nem hiszek ellenkongresszusokban, lövészárkokban, csak értelmes, türelmes, konstruktív emberi párbeszédben. Az az érzésem, hogy (Takács Gézával együtt) némán követték a mi virtuális csevelyünket az elmúlt hónapokban, hogy ennek – vagy a referátumokból készülő kötetnek – ürügyén egy külön felületen utóbb egymásnak essenek. Szívük joga, ahogy a Liliomban mondaná a kis masamód leányka (szívesen azonosulok vele), a mi szívünk joga viszont az, hogy furcsálkodjunk ezen az „ellened haragszom, nem értük” vitán. Egy pillanatig sem kételkedek abban, hogy mindkettőjüknek nagyon-nagyon fontos „az iskola dolga”, de megvallom, sokkal (nagyon sokkal) hitelesebben tudnám ezt a meggyőződésemet képviselni, ha nem mennek el mellettünk hangtalanul majd’ egy éven keresztül. Így sajnos az az érzésem, hogy mihozzánk képest mindketten „fent” vannak – és nem az első bekezdésben használt értelemben.

   Válasz
9. achs szerint:

   2008.07.11. 22:39

   Bocsánat, hogy mégis az üzenőt választom, de itt folyik a vita, még ez a pár sor talán belefér…

   Kedves Zsóka! (Az ímélcímet nézve rájöttem, hogy mi már találkoztunk, a meghívás még mindig él!) Én nem látom ilyen szörnyen a helyzetet. Nem látom az acsarkodást, a sárdobálást. Egyszerűen csak néven lett nevezve néhány dolog, illetve felszínre tört néhány gondolat (persze némi indulattal). Én Takács Géza iránt nagyon elfogult vagyok, egyik legjobb ember, akit ismerek, fantasztikus dolgokat talál ki, láttam gyerekek között is, irigylem türelméért, szeretetéért. Rengeteget segített nekem is. A feleségem szerint a világ legszelidebb embere. Egyszerre van fönt és lent: amit mostani munkahelyén csinál, az a legtiszteletreméltóbb pedagógiai feladat (azaz a szememben teljesen fönt van), másrészt elképzelem, hogy egy elit gimnáziumból nézve nem feltétlenül az ő munkáját tartják a hierarchia tetejének.
   Szóval úriember nem foglal olyasmiben állást, ahol az egyik fél iránt érzelmileg elfogult. (Idáig se süllyedtem még: saját magamat leúriemberezem…)
   De azért annyit, hogy egyetemista koromban (vagy még az előtt) folyt a vita aZ ÉS-ben Taní-tani címmel. Aztán kezdő tanár koromban jött ki Andor Mihály cikke a Mozgó Világban. Aztán jöttek Beke Kata írásai. Aztán a rendszeváltás rövid reménye, hogy helyre kerülnek a dolgok. Aztán a csalódás. Aztán az Iskolakép. Aztán a virtuális kongresszus. Meg más konferenciák. Akció a kisiskolákért. És a hatalmi cinizmus. Örömködés a rombolásban. Korszerűsítés címén ellehetetlenítés. Játszadozás a gyerekekkel (most nem a játékra gondolok, hanem a packázásra). A gyerekek leértékelése. A gyerekek leértékelésnek áthárítása a pedagógusokra. Iszonyatosan komoly intézkedések, fórumok, amelyek csak gátolják a munkát. „Komoly” bizottság, amelyik föltalálja a csövön a lyukat: többet kell egyénileg foglalkozni a gyerekekkel. De ugyanennek a bizottságnak szava sincs az osztályösszevonások, óraszámemelés stb. ellen. De a félelem megteremtődik: Úristen, csak ne kelljen dokumentálni minden egyéni beszélgetést, hogy a bizottság legközelebb számszerűsíteni tudja a sikert. És így tovább, és így tovább.
   Így élünk, biztos vagyok benne, kedves Zsóka, hogy az Ön iskolájában se rózsás a hangulat.

   Szerintem nem acsarkodás van, hanem csak előtört a keserűség. Talán az indulat is, ami talán mindannyiunkban benne van, nem is jogtalanul.
   Persze Trencsényi László indulatát is megértem. Egész életében a pedagógia élvonalában volt, nyilván a kongresszust is teljes szívvel szervezi, és nem érti, hogy miért nem lelkes mindenki… Hibának tartom részéről, hogy fél év hallgatás után talán nem a legszerencsésebb hangon (egyből egyszerre támadóan és sértetten) szólalt meg. Ettől függetlenül sok erőt és örömöt kívánok neki az nk7-hez!

   Kedves Judit!
   A két példa jó, bár én falusiként ezzel az óriásplakáttal nem találkoztam. Hogy kinek kellene megszólalnia, azt nem tudom. De talán visszautalhatnék a „sztárpszichológusokról” való beszélgetésünkre december elején. Egyik hatalmas csalódásom ugyanis (nem a pszichológusokban, hanem a sztárokban!), hogy közülük is van, aki hallgat. Valaha hetente olvastam Nők Lapjában, szakcikkekben, könyvben, hogy a kicsi gyerekeknek milyen káros a kész kép, a képernyő, mert hogy nem tudják megkülönböztetni az elképzelt és a valós világot, és hogy igazából a hallott, személyesen mesélt mesére van szükség stb. Na, már a kakaóbiztos számítógépek idején is keresgéltem az állásfoglalást: nem az a kérdés, hogy locsolhatják-e kakaóval a billentyűzetet, hanem hogy mit keres mondjuk a középsős óvodások termében számítógép – de „sztárpszichológusaink” eltűntek…
   A bizottságos témával kapcsolatban annyit, hogy a reménység szerint hétfőn kijön a „Szegizbajev-bizottság az iskolai erőszakról” című cikkem a Magyar Nemzetben róla (szép volt, ahogy a Népszab. „hát igen, a régi szép idők, amikor a tanárok verhették a gyerekeket” színvonalú fölényeskedéssel elutasította a szöveget…) Nem egyesületi állásfoglalás, de Szekszárdi Juli felajánlotta már két hete, hogy az ofoe szívesen közli, én szerettem volna inkább a szélesebb nyilvánosságot.

   Kedves Géza!
   Én nagyon jól éreztem magam a virtkongban. Nem vártam tőle többet. Sajnos évtizedek óta tudjuk, hogy csak az van, amit megcsinálunk. Persze ábrándozom olyan oktatásirányításról, aki azt mondja: „te tök jó dolgokat csinálsz, úgy tűnik, jobban is tudod, mire van szükség, hát odabízzuk, adunk hozzá feltételeket, dolgozz belátásod szerint”. De ennek olyan „infinitezimális” az esélye, hogy az oktatásirányítástól, a Hivataltól teljesen függetlenedve kell dolgoznunk, ha jót is akarunk csinálni. A virtkongtól ennyit vártam: erősítse meg bennem mindezt.
   Néha engem is zavart a szervezetlenség, esetlegesség, ismételgetés. Jó lett volna több lehetőséget kapni: én például a legelején szerepeltem, úgy értettem, hogy valami naplót kell írni, lehet, hogy két hónappal később, a többi írás ismeretében más formát választok. De ezek nem annyira lényeges kritikák. Abban is igazat adok Neked, hogy nagyon nehéz meghúzni a határokat a „hivatalos” heti írók és a rendszeres vagy akár az alkalmi hozzászólók között.

   Különben a csend akár jót is jelenthet: ha súlytalan lenne az ügy, már régen felkarolta volna valaki…

   Szervusztok, bocs, hogy ide tettem, nem a másik fejezetbe.

   Achs Károly

   Válasz
10. Zsóka szerint:

    2008.07.12. 01:17

    Kedves Mindenki!

    Most már tudom, hogy két jó ember veszekszik az üzenőfalon.
    Ettől függetlenül az itt zajló vitától nagyon rossz érzéseim vannak.

    Én ezt érzem, és nem is értem, hogy miért reagáltak erre cinizmussal, kioktatással Trencsényi úr, és Takács úr is.

    Tényleg azt gondolom, hogy pl. egy Trencsényi László ország-világ által egyből, és szembetűnően olvasható felületen nem írhat ilyeneket egy a mások által nagyra becsült kollégájának :”B******, Géza, nem tudom szebben mondani, állandóan csúsztatsz.”
    A fent egyébként az én fogalmazásomban itt azt jelentette, hogy közismert, hogy szaktekintély, stb. Igen is ijesztő, ha az ilyen értelemben fenti emberek gyilkolják egymást (Önök használták ezt a szót)- még hozzá mindenki szeme láttára.

    Üdv: Zsóka

    Válasz
11. j:an szerint:

    2008.07.13. 23:13

    Itt írok a cenzúra és a névtelenség kérdéséről, hogy amott ezzel ne akasszam meg a (most már nagyon is) érdemi vitát.
    1. Nem cenzúráz a szerverünk; általában valamilyen hibaüzenettel tudatja, hogy technikailag miért képtelen elfogadni az üzenetet; más esetben nagy segítség lenne, ha jeleznétek a hibát, így ki tudnánk javítani; mert tényleg nem az a célunk, hogy az üzenetek ne jelenjenek meg, éppen ellenkezőleg.
    2. Ameddig nincs itt olyan szabály, hogy teljes névvel kell írni, addig kérem, hogy ne rójátok fel senkinek, ha becenéven, álnéven, neadjúristen névtelenül szól hozzá. Zsóka méltányolható indokot hozott neve elhallgatására. Azt gondolom, erre sem lett volna szükség, hiszen semmilyen szabályt nem hágott át. A név számonkérését itt egyfajta rossztanáros moralizálásnak érzem. Uff.
    Tisztelettel: j:an, úgy is mint a szerk.

    Válasz
12. Edit szerint:

    2008.07.29. 22:32

    Kedves Kollégák!
    Tudna nekem valaki küldeni kooperatív technikás óravázlatokat? Bármilyen tantárgy és évfolyam érdekel.Köszönöm

    Válasz
13. Trencsényi szerint:

    2008.07.31. 17:58

    KEdves Edit!
    1. Érdemes a Sulinova/Educatio-hoz fordulni, Szőke Judit irányításával itt tavaly mázsaszámra készült ilyen.
    2. Néhány gramnyi (egy kétújfalusi minta) olvasható a FÓKUSZ (BAZ megyei Pd. Intézet folyóirata) 2007/2, a kisiskolákról szóló „Hátulsó pár, előre fuss!” című különkiadásában.

    Válasz
14. sulifon szerint:

    2008.08.01. 01:01

    Kedves Edit!
    Látogasd meg Kati tanító néni honlapját, vagy ttneni honlapját!(a google-ben megtalálod a pontos címeket)

    Válasz
15. Tündi szerint:

    2008.08.11. 18:15

    Sziasztok!
    Csak most találtam rá erre a lehetőségre…Kérlek segítsetek!!!!
    Ha van valakinek SNI-s tanmenete (főként töri és magyar felsős kellene!) kérlek küldjétek el nekem is! Nagyon köszönöm!!

    Válasz