2 610 üzenet

1. Surprise szerint:

   2008.10.23. 09:27

   Kedves Mindenki!
   Varázslatos kiállítás látható az Őstengerről a Vajdahunyadvárban. Járjanak arra a szünetben, érdemes.. 🙂

   Válasz
2. mné. melinda szerint:

   2008.10.23. 11:54

   tagja vagyok a myvip ismerőskereső oldalnak , és sajnos azt vettem észre , hogy az ezen az oldalon belül működő myvip jászberény nevezetű klubban , nem gyermekek szemének való , pucér fiatal ( szerintem 14-16 körüliek) lányok , egymás nemiszervét borotválják . 10 db ilyen meztelen képet töltöttek fel, nem részletezném a többit.ezt miért engedik az illetékesek? vagy ez lagális? ilyen világban élünk?

   Válasz
3. Juli szerint:

   2008.10.23. 14:08

   Kedves Melinda! Igazad van, de jelenleg megoldatlan az internet hatékonyabb kontrollálása, ezzel a körülménnyel együtt kell élnünk. Sokan próbálkoznak tenni a hasonló dolgok ellen, de tudomásunk szerint csekély eredménnyel, és úgy vélem, hogy a puszta felháborodással, tiltő rendelkezésekkel nem tudunk változtatni a helyzeten. Saját gyerekkel, tanítvánnyal persze célszerű a témáról szót váltani, véleményt kifejteni, meghallgatni az ő kapcsolódó gondolataikat, dialógust folytatni velük a bennünket körülvevő világról. Tudomásul kell vennünk, hogy az információk a mai gyerekek számára már nem porciózhatók ki a korábbi módon, és pedagógiai stratégiáinkat ennek tudatában kell kialakítanunk.

   Válasz
4. petra szerint:

   2008.10.24. 20:58

   Kedves Melinda, kell, hogy legyen a myvip-en is moderálás – valaki működteti az oldalt! Ha ők is úgy ítélik meg, tudnak tenni arról, hogy az inkriminált képek eltűnjenek onnan. De csak akkor, ha te – mint a jelenséget felfedező felhasználó – levélben értesíted őket erről. Nem ismerem, a myvip-et, de feltételezem, adja magát a felületen, hogy hogyan kell ilyen típusú levelet írni. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy mit fogadunk el és mit nem az internetes környezetünkben. Ha azok a bizonyos fotók tényleg kiverik a biztosítékot, én megpróbálkoznék egy ilyen levéllel…

   Válasz
5. Zita szerint:

   2008.10.27. 14:36

   Tisztelt olvasók! Mély megrendüléssel és felháborodással olvastam a „tisztelt monori osztályfőnök tanár úr” cikkét egy lapban, amiben kedves nagyapám emlékét gyalázatosan megsértette.
   Remélem, mivel a „tanár úr” itt is jelen van, végigolvassa az írásomat ami többet között hozzá szól.
   Tisztelt „osztályfőnök úr”!
   Nagyapám Monoron egy igen elismert lakatos mester volt, bármennyire is kigúnyolta, rengeteg szép kerítést készített, sokszor sok embernek segített, sokan szeretettel beszélnek róla a mai napig. Sajnos én már nem ismertem személyesen hiszen még jóval születésem előtt elhunyt. Kisgyermekként azonban sokat sírtam amiatt, hogy nem ismerhetm őt, reménykedtem, hogy legalább egyik álmomban meglátom az arcát és beszélhetek vele, átölelhetem… Biztos vagyok benne sokat tanulhattam volna tőle, főleg emberségről és szeretetről.
   Természetesen voltak hibái is mint minden ember ő sem volt tökéletes. De családját nagyon szerette, gyermekeit imádta, nagyszüleim minden tőlük telhetőt megadtak szeretett gyermekeiknek. Két gyermekük ma diplomás ember, egyikük szintén tanár lett, másikuk pedig gépészmérnök. A szülők szegények voltak mégis diplomás gyermekeket neveltek akik ma is BECSÜLETTEL élik életüket. Akkoriban a szegénység nem olyan volt mint most, nem volt lehetőség segélyért futni, kunyerálni, hanem igenis dolgozni kellett a megélhetésért. Persze voltak akkor is írígy emberek, és olyanok is akik próbálták más módon elérni azt amit rendes ember becsületes munkával kereshet meg.
   Egyik gyermekük az én édesanyám, szintén tanárnő aki engem mindig a tisztességre másokkal szembeni alázatra a becsületre tanított. A tanárnő akinek kezet csókolnak az utcán mert tanítványai annyira tisztelik, kiemelt kategóriás mat.-fiz. szakos tisztességes nyugdíjas EMBER akinek az osztályában mindig csend és fegyelem volt, amit a SZERETETTEL, BECSÜLETESSÉGGEL, PÉLDAMUTATÁSSAL, MÁSOK TISZTELÉLÉVEL, IGAZSÁGOSSÁGGAL és természetesen a kiváló szakmai tudásával ért el. Tanítványai ma is átölelik ha találkoznak vele, szinte rajongással veszik körül, ennek sokszor én is tanúja voltam. Neki soha nem volt lehetetlen, ha kellett a lecsúszott család gyermekét maga vitte el az iskolába hogy el ne lógjon… könyvet lehetne írni róla, itt azonban a hely kevés rá. Számomra Ő a tanári példa és nem azért mert ő az édesanyám.
   Bár nem Monoron, hanem Budapesten élünk, ott is jól ismerik hiszen pályája kezdetén tanított a monori iskolában is. Édesanyám a tanárnő, többek között azt is megtanította nekünk, hogy a HALOTT EMBER EMLÉKÉT nem szabad meggyalázni, ahogy mondani szokás „halottról vagy jót vagy semmit”.
   Kérdem én, felnőtt ember lévén, nekem is gyermekem van, hogy lehet az, hogy egy olyan ember aki „tanít”, akinek az saját tudását át kell adnia, akinek példát kell mutatnia a jövő gyermekei számára, odavethet egy cikket csak mert valami „jópofát” szeretett volna leírni és mert éppen nenm volt elég ihlete vagy fantáziája ahhoz, hogy VALAMI olyat írjon, ami érdekes. Ezen kívül Önnek tudnia kellene, hogy személyességi jogokat éppúgy sértett mint erkölcsi értéket. Ráadásul Monor nem Budapest, ott elég sokan ismerik egymást, és mivel nevét adta a cikkhez, így senkinek nem volt nehéz kitalálnia, ki lehet az a szomszéd szemben, aki anno az Ön kerítését csinálta.
   Belegondolt-e abba, hogy ezzel a cikkel, egy hallott és szeretett nagyapa, apa, barát… emlékét megsérti? Abba, hogy ez családnak, gyermekeknek, unokáknak, dédunokáknak PISZKOSUL FÁJ?
   Én pedig azon gondolkodtam el, hogy hogy lehet az, hogy „ön tanár”? „Tanár” akinek példát kell mutatnia és tanítani nem gúnyolódni, hanem segíteni? Akire a gyerekek felnéznek? „Tanár úr”, csodálkozik azon, hogy a mai fiatalok mások? Többek között önről is vesznek példát. Most éppen a „hogyan gúnyolódjunk másokon évtizedek múltán” leckét adta le nekik távoktatásban, aki akart részt vett az „órán” aki akart távolmaradt, de pluszként még a távelőadás része volt a „halott emlékének gyalázása” is természetesen egy kis „régi vaskerítés évtizedek múltán történő festékkaparás nehézségeinek körülményei”-vel megfűszerezve. Persze a tyúkól kerítését már ne is említsem… Igaz nem csak a diákok vettek részt az óráin hanem jelen esetben az egész monori lakosság.
   Az én édesanyámat a tanítványai tisztelik, felnéznek rá, tanácsot kérnek tőle, megosztják bánatukat és örömüket vele, megölelik ha meglátják és mindig azt hallottam a tanítványaitól, hogy igazságos. Soha nem alázott meg senkit, soha nem szégyenített meg családot.
   Ezt ön sajnos már nem mondhatja el magáról, de még jóvá teheti.

   Amit én kérek öntől, az ugyanabban a lapban egy BOCSÁNATKÉRÉS a megírt cikkel kapcsolatban. Két sorocska is elég, DE LEGYEN nyoma! LEGYEN MOST IS BÁTOR! Ezután természetesen én is elfelejtem a sérelmet. Mert ugye aki ember hibázik is…
   Mielőtt leadják, kérem szívesekedjék jelezni azt e-mailen keresztül számomra, hogy jómagam is vehessek egy példányt belőle!

   Üdvözlettel:
   Zita (az egyik unoka)
   (Kérem nézze el az idézőjeleket és azt,hogy nem „Tisztelettel:”-t írtam az írásom végén de jelen esetben az idézőjelek megkérdőjelezik a benne foglaltakat, mert számomra nem tanár és tanító de főleg nem tisztelt az aki ilyet tesz!)

   Válasz
6. szerk. szerint:

   2008.10.27. 15:47

   Kedves Zita! Megtisztel a bizalma, de nem világos, hogy ki a levél címzettje. Milyen lapban ki írt az Ön nagyapjáról? Ilyen módon a magunk részéről nem tudunk semmit sem kezdeni a panaszával. Amennyiben több információt kapunk, meglátjuk, hogy nekünk van-e, és ha igen, vajon mi a közünk ehhez a sajnálatos esethez.

   Válasz
7. Zita szerint:

   2008.10.27. 19:41

   Kedves Szerkesztőség! Nem önöknek van közük a leírtakhoz csakis kizárólag a levél címzettjének. Szándékosan nem írtam nevet és egyebet, Ő maga biztosan olvasni fogja itt hiszen írása megjelent már az oldalukon. Ha annyit elértem vele, hogy picit odafigyelve publikál ezentúl, már nyertem, hiszen pont a tanárok gyermekeink példaképei, akik az otthonon kívűl (iskolában) nevelik/tanítják a csemeténket és jópéldát mutatva egyengetik az útjaikat, hogy kétlábbal megálljanak a nagybetűs ÉLETben.
   Tisztelettel:
   egy olvasójuk, Zita

   Válasz
8. Zita szerint:

   2008.10.28. 10:27

   Kedves Szerkesztőség, a cikk egyébként a Monori Régió újság szeptemberi számában jelent meg, természetesen monori tanárról van szó. Legyen elég ennyi.
   Üdvözlettel: Zita (Az egyik unoka)

   Válasz
9. symbolon szerint:

   2008.10.30. 15:16

   Kedves Szerkesztőség!
   Nem biztos, hogy a megfelelő fórumot választottam, de hátha van valaki, aki tájékozottabb nálam. Idén januárban szakvizsgáztam, amit 4 féléves drámapedagógusi diploma előzött meg. A drámapedagógusi diplomára meg is kaptam a kiegészítő juttatást, ahogy levizsgáztam. Jelenleg F6-ban vagyok. A kérdésem pedig az lenne, hogy jövőre G6-ba vagy G7-be sorolnak be és a kiegészítő juttatás továbbra is jár-e?
   Most, hogy a 13. havi illetményt megvonják a közalkalmazottaktól (állítólag ideiglenesen) jó lenne legalább ugyanazon a szinten maradni.
   A válaszokat előre is köszönöm.

   Válasz
10. Zsófi szerint:

    2008.10.30. 16:12

    Kedves Szerkesztőség!!!
    Szeretném ha elküldenék nekem a fölsö e-mail címre az Egri csillagokból a Bornemissza Gergely
    életutját!!Kérem önöket , hogy legkésőbb holnapra küldjék el!!
    ELÖRE IS KÖSZÖNÖM!!!

    Válasz
11. Ofoe szerint:

    2008.10.30. 21:14

    Kedves Zsófi! Nem tudni miért, már több társad kért korábban hasonlót tőlünk. A téma nem a mi asztalunk, úgy hogy keress más megoldást!

    Válasz
12. Ofoe szerint:

    2008.11.03. 11:36

    A honlapunkon lezajlott virtuális kongresszust október 29-i ülésén károsnak ítélte az MPT Neveléselméleti Szakosztálya és Fővárosi Tagozata. Ezt a véleményt nyilvánosságra is hozták a Nevelésügyi Kongresszus honlapjának (http://www.nk7.hu) Fórum rovatában a Kongresszusi tapasztalatok között (31. bejegyzés).
    Több kollégánk azonnal reflektált erre a minősítésre. Indoklást, magyarázatot, választ azonban azóta sem kaptak a minősítőktől. Ez azért is különöse, mert ugyanez a grémium nyílt párbeszédet sürget a nevelés ügyeiről.

    Válasz
13. Joós ildiko szerint:

    2008.11.03. 15:12

    Azt szeretném kérdezni,hogy Szombathelyen,hogyan lehetek magántanúló és hol? Érettségit szeretnék! Köszönöm válaszotokat!

    Válasz
14. Ofoe szerint:

    2008.11.03. 18:15

    Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy a helyi lehetőségekről a szombathelyi önkormányzatnál érdeklődjön.

    Válasz
15. óvónő szerint:

    2008.11.04. 08:04

    Kedves Pedagógusok!

    Segítséget kérnék: szerintetek a kooperatív tanulási módszerek közül melyik az ami leginkább egy téma csoportos feldolgozását segíti? Nevelőtestületi értekezleten a nevelési programunkból azokra a területekre keressük a megoldást, amelyek nem jól működnek. Szeretnénk kilépni a régi, unalmas nevelőtestületi megbeszélésekből.
    Tudnátok ehhez szakirodalmat ajánlani? Köszönettel: Zsóka

    Válasz