Az „Üveghegyen” innen és túl

Az iskolába lépve kibővül azon tevékenységek köre, melyben a jó adottságokkal rendelkező gyerekek hamar megmutathatják rátermettségüket, ambíciózusak, produktumaik nívósabbak társaikénál, erősen akarnak és tudnak is tanulni.

MINDEN GYEREK TEHETSÉGES valamiben! A tehetség felfedezése és azonosítása azonban nagyon összetett folyamat eredménye lehet, hiszen a gyerekek többségéből úgy kell azt előcsalogatnunk szüleik, kollégáink és tanítványaink közreműködésével.

Milyen jelekre figyeljünk?

Kíváncsiság, tanulásvágy – önálló tanulásra való hajlam (iskolába lépés előtt önállóan megtanul olvasni) – sokrétű érdeklődés – kiemelkedő memória – sajátos, gyors gondolkodás (gyakran intuitív, logikai lépésekre nem tudja bontani, de eredményes) – figyelemösszpontosítás, ugyanakkor szétfolyó figyelem, több dologra egyszerre figyelés – jó kommunikációs képesség – alacsony monotóniatűrés (esetleg éppen az ellenkezője) – eredetiség, szokatlanság, másság – kreativitás, meglepő távoli asszociációk (fluencia) – bosszantja a sablon, rákérdez a miértekre, megkérdőjelezi a tanító döntését – vonzódik az újhoz – az érdeklődésének megfelelő feladatot nagy odaadással végzi – igazságérzet – humorérzék – érzelmi intenzitás – sorskérdéseken való gondolkodás – sok energiája van, nehezen fárad el…

Ahhoz, hogy tanítványainkból a maximumot tudjuk kihozni, alaposan ismernünk kell erősségeiket és gyengeségeit. Az erősségekre alapozva, pozitív megerősítéssel fejleszthetőek azok a területek, melyeken nem nyújtanak megfelelő teljesítményt.

A jelek azonban legtöbbször nem bukkannak fel maguktól, a tehetség felismerésének, azonosításának folyamatában sokféle módszert kell alkalmaznunk (kooperatív tanulásszervezés, projekt-módszer, egyéni érdeklődés figyelembe vétele, személyre szabott feladatok), változatos tevékenységi formákkal, differenciált foglalkozással, öndifferenciálással, nyílt végű feladatokkal segítenünk az erősségek megmutatkozását.

Mindezekkel párhuzamosan:

– Meg kell szüntetnünk a tehetség kibontakozásának gátjait! ( helytelen önértékelés – érzelmi labilitás – szociális éretlenség – indulatok, konfliktusok kezelésének hibái)

– Meg kell teremteni a feladatok iránti elkötelezettséget, motiválttá tenni, ugyanakkor megszüntetni a tehetségesekre jellemző maximalizmus okozta frusztrációkat.

– Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a gyermek adott társadalmi, szociális, családi környezet normái és elvárásai között él, ezért nagyon fontos a szülőkkel való folyamatos kommunikáció az ellenható kettős követelménytámasztás elkerülésére.

– Az osztályközösségben el kell érnünk, hogy elfogadottá váljanak az egyéni gyengeségek és elfogadottá és elismertté az egyéni erősségek. A kiscsoportos munkák során váljon természetessé az egymás iránti felelősség, a segítségkérés, segítségadás, az építő egymásra utaltság érzése. Mindeközben fejlődjön a tanulók önismerete, önértékelése, pozitív énképük alakuljon ki.

– A pozitív énkép kialakulásában jelentős szerepe van a hatékony teljesítményértékelésnek (ugyanazon teljesítményt megélhetik kudarcként és sikerként is). Kisiskolás korban mindenképpen a rendszeres, humánus, fejlesztő értékelést kell előtérbe helyeznünk!

– Ahhoz, hogy a kisiskolás jól érezze magát a különböző tevékenységek során, miközben személyisége intenzív fejlődésen megy keresztül megfelelő légkört kell kialakítani számára, melyhez szorosan hozzátartozik a tanár-diák, tanár-szülő, diák-diák, szülő-diák kapcsolatok attitűdje is.

– Mindezekhez tanítóként kongruensnek, empatikusnak, megértőnek kell lennünk.

Tanítói létemet az utóbbi tíz évben duplán éltem. Különleges tapasztalatokkal gazdagodtam, olyanokkal, ami csak keveseknek adatik meg. Dolgoztam olyan első osztályban – előző, kedves iskolámban – , amelyben a spontán szegregáció totális méreteket öltött, és a 25 fős csoportban egy sem akadt, akinek ne járt volna ki az egyéni bánásmód. Másfél évi küzdelem után másfél évig élveztem a közös munka gyümölcsét. Hosszú történet, sok-sok tapasztalat! Jobb ember lettem, jobb tanító, általuk!

Jelenleg ének-zene tagozatos általános iskolában dolgozom, a Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskolában. Az intézmény ma Tehetségpontként működik, a művészeti oktatás közel fél évszázados múlttal rendelkezik itt. Negyedikes tagozatos osztályomat két évig tanítottam, most ismét első osztályosaim vannak, ők is zenei osztály. Tehetségesek, kíváncsiak, kritikusak, energia-vámpírok.

2006 óta dolgozom digitális eszközökkel, készítek interaktív tananyagokat nap mint nap. A szülőkkel való kapcsolattartásra létrehoztam egy google-csoportot, mert a gyors információcsere és a szoros együttműködés elengedhetetlen feltétele a mindennapi munkának.

Voltam az „Üveghegyen” innen is, túl is. Nézőpont kérdése, hogy melyik innen, melyik túl. Potoczki Ágnes, a Nap-Kör Tehetségműhely vezetője mondta nemrégiben egy televíziós műsorban: „A tehetséggondozáson keresztül történjenek inkább a gyerekekről szóló megállapítások!”

Így legyen!

Vargáné Kiss Erika
ttneni