A tizenévesek láthatatlan világa – Társas élet és alkotás a neten

Csobánka Zsuzsa	Kele Fodor Ákos

A pár hónappal korábbi Janne Teller: Semmi című regényhez készült projekt bemutatása és a kapcsolódó tapasztalatok összegzése volt a kiindulópont. Először az e-learning Jedlik Ányos Gimnáziumban átélt tapasztalatairól beszéltem, majd arra kértük, a résztvevő gyerekeket: mutassák be, hogyan vannak jelen ők maguk a Facebook „csodálatos és titokzatos világában”. A két Semmi-projektben résztvevő osztály minden tagja kitöltött egy kérdőívet, melyben facebookozási szokásaikra kérdeztem rá. A konferencián jelen lévő diákok¹ az ő válaszaikat értelmezték, dolgozták fel. Ehhez előzményként megalkottuk az „Élettelenek” nevű Facebook csoportot, és itt zajlott a konferenciára készülés folyamata.

A csoport nevét is ők találták ki, mondván, a Facebookon „csupa élettelen ember van”. Később erről megoszlottak a vélemények: „Ha valaki unatkozik, akkor nagyon jó, hogy, ha van nála telefon, és lehet facebookozni.” „A Facebook lehet hasznos is! Tökéletes a kapcsolatok fenntartására ha pl. nincs pénz a telefonomon, csak ráírok chaten a barátomra, és úgy is tudok vele kommunikálni. I ♥ Facebook.”

A diákjaim megismerkedtek Ákossal, és bemelegítésként az ofoe.hu-n megjelent, illetve más róluk szóló cikkekről kértem ki a véleményüket. A Ságvári Bence írásában felmerülő kérdésekre adtak választ, pl. az online játékokat szerintük is inkább fiúk használják-e, szoktak-e a szülőkkel közösen netezni, ki hány évesen kapott gépet, nethozzáférést. Egyeztettünk egy közös időpontot, amikor Ákost is beleértve mindenki jelen volt, és egyeztettük a programot. Ákos rögtön egy vidám poszttal indított, a Kelemen kabátban című számnak a diákok is nagyon örültek. Abban maradtunk, egyikük folyamatosan posztolja az eseményeket egy új oldalon, melynek a neve: „Életteltelibbek a DigNeKo-n”.

„Tanárnő, hoztam tollat, papírt a jegyzeteléshez, jó?” – kezdte a posztoló az Astorián, mi pedig nagyot nevettünk, lám, a digitális kultúra mégsem mindenható. Hosszú várakozást követően, amit nagyon jól tűrtek, a köszöntés, a közös játék és a jedlikes tapasztalatok után a diákok bemutatója következett: „Dóri & Fanni power pointos bemutatója+kiegészítés(2Ádám):​ 1.fb bemutatása(fb történelem:P), megvizsgálják, ki mit lájkol, posztol,új szavak megjelenése,mire használjuk, e-learning bemutatása+saját vélemények, h miért hasznos,összehasonlítás USA vs. Nyugat-Európa,e-learning a Jedlikben”. Ezután Ákos kérdései következtek, könnyű volt-e átállni offline tanulásról online-ra, melyik feladat volt a legidőigényesebb, a legkreatívabb? Majd „Ákos mesél a Nagy László Gimnáziumban folytatott munkájáról.(Az iskolában kitett egy figyelemfelkeltő plakátot az csak 2 ember figyelmét keltette fel, mikor létre hoztak egy csoportot a facebookon, azonnal sok ember csatlakozott.)” Ákos azt is hozzátette, a nyitott csoport nem olyan jó, mint a zárt, ezzel egyetértettek a jelenlévők is, hiszen ők sem akartak nyitott Élettelenek csoportot. A második játék a nemrégiben tanult esőerdő néven futott, a magyarórán már játszottuk, a bejegyzés ennyi volt: „2.játék:SIMIIIIIIIIIÍÍÍ ♥”.

Zárásképpen beszélgetést kezdeményeztünk: Ákos megkérdezte a jelen lévő kollégákat: ki mivel kísérletezik, a legnépszerűbb a Facebook és az interaktív tábla volt. Én arra voltam kíváncsi, ki mit gondol: jó dolog-e, vagy inkább zavaró, hogy a Facebookon is kommunikálunk. Egy hallgató azt kérdezte, kell-e egy tanárnak e-mail cím, fontos-e ebben a formában a kommunikáció. Megfogalmazódott egy olyan vélekedés, hogy a digitális nemzedék érdekében nem annyira a diákokkal, hanem inkább a tanárokkal kellene foglalkozni. Felvetődött az a továbbgondolásra érdemes kérdés is, hogy vajon a Facebook inkább tanulási közegként vagy inkább eszközként értelmezendő-e. Felmerült továbbá, hogy fontos lenne a fogalmak tisztázása, az e-learninget a Facebookot és Power Pointot például nem lehet egy kalap alá venni. Megkérdezték a diákoktól: mennyire fontos a számukra, hogy a tanár e-learninget használjon, illetve hogy attól még szerethető-e az órája, hogy offline dolgozik. A gyerekek szerint a jó tanár offline is jó tanár, és máris sorolták a saját iskolájukból vett tanárpéldákat.

Az online megjelenő zárómondat: „Vége van, pontos idő:17:41 remélem ügyi voltam.:$ ♥”. Ezután még többen ott maradtak, ácsorogva beszélgettünk egészen addig, míg a portás kedvesen unszolni nem kezdett minket: fejezzük be, zárni szeretné az épületet.

Zárásul még csak annyit: mondjanak bármit a Z-generációról, a diákok ezúttal is nagyon kitettek magukért.

¹
A következő jedlikes diákok vettek részt a szekció munkájában::Hajas Jessika, Kiss Alexandra, Koródi Ádám, Márton Dóra, Pongrácz Ádám, Vígh Fanni.