Konstruktív konfliktuskezelés 6–10 évesek tanítói számára 4.
A másik szempontja
A tanító elfogadja a gyereket
A gyerek akkor éli át, hogy léte, személyisége érvényes, ha mások elfogadják.
Természetesen elsősorban a szülei, a pedagógus-gyerek kapcsolatban pedig a tanító. Ha
őt nem fogadjuk el, nem várható el tőle sem az, hogy önmagát, még kevésbé az, hogy másokat
elfogadjon.
Pólya Zoltán (iskolakísérletének megrázó leírása olvasható honlapunkon: Konfliktuskezelő program Csenyétén – a szerk.) így ír tanítványairól (a leírásból érződik, hogy a kapcsolata a gyerekekkel
nem formális, hivatali, hanem ugyanolyan lényegi, intenzív, amilyenek például baráti
kapcsolataink):
Iván: Szép, sötétbarna bőrű cigány fiúcska. A sötét szemei valósággal „tüzelnek”.
Ha megért egy feladatot, akkor szeret elmélyedni benne. Ügyesen fon, agyagozik és rajzol. Szereti a különböző színfoltokat egymás mellé rakni. Jóval kiegyensúlyozottabb, mint a többi fiú. Időnként megmakacsolja magát, akkor nehéz munkára fogni.
Ricsi: Leállíthatatlan. Alig van olyan fa Csenyétén, amit ne mászott volna meg.
Minden reggel szaltózik egyet-kettőt a középső teremben. A fáramászás legfőbb indítéka a
madárfészkek megnézése.
Évi: Gyönyörű kislány. Okos és őszinte. Bár az utóbbi időben sokat hiányzott az
anyukája miatt. A csoport mégis számon tartja. Érzi mindenki, hogy nem maradhat ki. Szépen
énekel. Gyorsan megtanult olvasni. Ha nem jön, az mindenkinek rossz. Főszereplője volt a
Hétszínvirág című mesénknek.
Ivett: Lustácska, aki állandóan csokit vagy cukrot szopogat. Már korán reggel elrág
egy teljes tábla csokit. Okos és szép lány. Néha igen lassan kezdi el a munkát. Ha nincs
kedve gondolkodni, akkor aztán egyszerűen másol. A lányok Dadusnak becézik. Legtöbbet
Eszterrel és Kicsivel van. Nagyon szép rajzokat készít.
Gizi: Kicsi, a csoport kicsije. Mindenki így hívja. Nem is szereti a Gizi nevet.
Szorgalmas és szeret tanulni. Néha kényelmességből otthon ragad. Ágyból nézi a tévét.
Szeret Tündivel barátkozni.
Eszter: Őt Pirinek becézik. Talán valamivel kisebb Kicsinél is. Hosszú hajú, vidám lány.
Gyakran verekszik a fiúkkal. Szereti a társaságomat. Még óvodás volt, amikor gyakran eljárt
hozzánk rajzolni és festeni. Türelmes. Szereti az aprólékos munkát, főleg, ha rajzol vagy
agyagozik. Gyakran előfordul, hogy csak ül és nem gondolkodik a feladaton. Úgy tesz, mintha
végezné a dolgát, és ezt mondaná: „A gondolkodás az fárasztó munka, és most nincs ehhez kedvem”.
Tündi: Komoly és súlyos gond a tanítása. Tündi valójában már rég kisegítőben lenne.
Második éve, hogy még mindig az A / Ó betűknél tartunk. Odaadóan szeret. Gyakran belém karol,
megfogja a kezem. Sőt azt is mondta már, hogy „apu”, „apu”. Előfordul, hogy a többi lány
észreveszi: Tündi nem matekozik, hanem rajzol vagy színez.
Annamária: Ő is, mint Ricsi, tavaly elment tőlünk. Rossz volt nélküle. Csendes, halk
szavú lány. Igen kedveljük egymást. Lassan, nagy türelemmel és kitartással dolgozik. Érzem és
tapasztalom, hogy mechanikusan tantanították! A gyönyörűen írott, másolt betűkről nem tudja,
mit jelentenek.
(Pólya Zoltán a BAZ megy abaúji területének 300 lelkes – főleg cigányok lakta – falujában összevont osztályokat tanít. A konfliktuskezelő programot 6-9 évesek csoportjában próbálta ki. Az idézet forrása P. Z.: Konfliktuskezelő program. Csenyéte. 1999.)
A tanító intenzív kapcsolatra törekszik a gyerekekkel
A személyközi kapcsolatban létrejövő érzelmi többlet közegében intenzívebb hatás érhető el.
Ha a gyerek és a tanító között létrejött kapcsolat nem formális, akkor ez a kapcsolat kitűnő
talaj a gyerekben magában vagy a társaskapcsolataiban kialakuló konfliktusok kezeléséhez.
Egy olyan faluban, amelyben a szülők többsége nem írástudó – (ún. funkcionális analfabéta)
–, a tanító (Komaság Margit és tanítványai: Naplóbejegyzések. Csenyéte. 1999. Kézirat.) elhatározta, hogy gondolkodásra készteti a gyerekeket az írás funkciójáról.
Minden gyereknek adott egy kis alakú füzetet, és azt mondta, hogy aki ír neki arról, hogy mi
történt vele (az iskolán kívüli időben), annak válaszol. A gyerekek többsége hetente többször
is írt neki (tehát átélte, hogy az írás események, gondolatok, érzések közlésére való),
s egyúttal természetesen – témánk szempontjából most ez a lényeges – mélyült a
tanító és a gyerekek közötti kapcsolat. Részletek a levelekből és a tanító válaszaiból:
H. Klaudia naplójából:
H.K.: Tegnap beteg lett anyu. Mondtuk neki, hogy hívjuk az orvost. De nem hagyja, mert
fél az injekciótól. De mondtam neki: ‘Az injekció nem fáj, az helyre hozna téged.’ De ő
azt mondta, hogy fáj az injekció és rítt is.
Tanító: Szegény anyukád! Rossz lehet neki, ha ennyire fél. Jobban van már?
H.K.: Igen. (III. 16-án)
H.K.: Tegnap összevesztem Ancsival. Átkozódtunk és verekedtünk én meg Ica Ancsival.
De most nekem nagyon rossz, hogy haragba vagyunk én meg Ancsi.
Tanító: Megértelek. Nagyon rossz érzés haragudni azokra, akiket szeretünk. (VI. 3-án)
A. Richárd naplójából:
A.R.: Tegnap én meg Dezső és Bölő játszottunk. Először én meg Bölő megtaláltuk a kiskutyát
és odajött Bölő is. Mondtuk neki, hogy meg van halva. Mondta Dezső, hogy dobjuk be a patakba
és bedobtuk.
Tanító: Jó, hogy nem hagytátok a falu utcáján büdösödni a kutya tetemét. Én eltemettem volna.
M. Tünde naplójából:
M.T.: Tegnap bevitték anyukámat a kórházba. És már jobb, hogy nem lesz a hasába a kisgyerek.
Én még egyszer sem láttam anyukámat betegnek. Telefonáltam és most jó érzés tudni, hogy
nem beteg annyira.
Tanító: izgultál nagyon anyukádért. Talán féltél is egy kicsit. Szerencsére a szülés
fájdalma nem tart sokáig. (IX. 1-jén)
M.T.: Mán alig várom, hogy eljöjjön a szombat, hogy megnézzem a kislányt és hogy lehessen az
ölembe. És hogy anyával is beszélhessek.
Tanító: Én is nagyon kíváncsi vagyok a kisbabára. (IX. 4-én)
M.T.: Nagyon rossz volt az iskola nélkül. Remélem, hogy már nem fogok ilyen sokat hiányozni.
De már én be akarom tölteni (értsd: pótolni) az egy hetet. Be fogom tölteni, hogy
majd büszke legyen rám, amikor hazajön apa a börtönből.
Tanító: Biztos be fogod pótolni a hiányzást. Az apukád pedig már most is büszke lehet rád!
(IX. 14-én)
M.T.: Tegnap apa nem írt levelet, aggódunk miatta. Este apával álmodtam és jó hangosan
kiabáltam apának. Azt kiabáltam: APA.
Tanító: Nagyon szépet írtál az apukádról, elhiszem, hogy nagyon hiányzik neked. Meglátod,
hamar elrepül az idő. (X. 15-én)
A gyerekek bejegyzéseiből és a tanító válaszaiból érzékelhető kapcsolatuk jellege.
Ilyen kapcsolatok birtokában lényegesen nagyobb eséllyel lehet modellálni, tanítani a
konfliktuskezelést.
Mások vagyunk – Hasonlóak vagyunk
Azt a folyamatot, amelyben egy gyerek spontán módon megtapasztalja, hogy miben
különbözik másoktól és miben hasonlít hozzájuk – felgyorsítani nem szükséges,
sőt káros (mint minden korai, direkt tudatosítás, akár nyelvtani fogalmakról, akár önismeretről
van szó), támogatni viszont lehetséges és fontos. Például kezdeményezzük, hogy készítsenek
magukról összefűzött lapokból „könyvet”, amelyben lerajzolják magukat, beragasztják
valamelyik fényképüket, olyat, amelyet „szeretnek”, amelyen szívesen látják magukat,
lerajzolják barátjukat/barátaikat, kedvenc játékukat, állatukat (ha van ilyen), rajzolnak
kedvenc meséjükről. A kész „könyvekkel” lehet „játszani”, ki jön rá, hogy kinek a könyvét
tartja a kezében akkor is, ha nem nézi meg a fényképet.
Mindenki rajzoljon le valakit az osztályban, aztán a többiek próbálják felismerni, ki kit
rajzolt le; akit nem választ senki, azt rajzolja le a tanító.
Vita
A gyerekek negyedikes korukban (esetleg a harmadik osztály végén) kezdenek képesek
lenni arra, hogy a másik fél szempontjait is figyelembe vegyék. Decentrálásra, arra,
hogy önmaguktól mint a dolgok, történések központjától átmenetileg eltekintsenek, és a dolgokat,
eseményeket más nézőpontból is szemügyre tudják venni. Ekkor érdemes a vitát mint módszert
az erre alkalmas témakörökben bevezetni.
Vitatémát könnyen választhatnak a gyerekek, javasolhatunk mi magunk. A téma ne az éppen
aktuális, indulatokkal még erősen terhes, konfliktust kiváltó probléma legyen. Bármilyen
„tantárgyi” téma vagy bármilyen olyan kérdés, amely a gyerekek érdeklődését felkeltette,
és amellyel kapcsolatban különbözőek az álláspontjaik. Fontos, hogy a vitatott témák
között legyenek olyanok, amelyekben van „győztes” fél, vagyis amelyekben megismerhető
a pontos választ (például, hogy délelőtt 11-kor vagy délután 6-kor lesz hosszabb árnyéka a
terem ablaka előtt virágzó fának), és olyanok is, amelyben el kell fogadniuk a vitázó feleknek,
hogy mindkét álláspontnak van valószínűsége (például hogy melyik focicsapat győz a
következő mérkőzésen, vagy hogy van-e élet a Földön kívül).
Fontos, hogy a különböző álláspontot képviselő felek minél világosabban, meggyőzőbben
érveljenek, válaszolni tudjanak egymás érveire. Buzdítsuk arra a vitázó feleket, hogy
foglalják össze a másik fél véleményének lényegét („ő azt mondta, hogy…”), keressék meg a
közös pontokat saját véleményük és a velük vitatkozó álláspontja között („abban egyetértünk,
hogy…”), ha valamiben a másik meggyőzte őket, módosítsák álláspontjukat („abban neked volt
igazad, hogy…”), aminek az ellenkezőjéről nem tudták őket meggyőzni, abban tartsanak
ki álláspontjuk mellett („azt változatlanul állítom, hogy…”).
Cseréljenek szerepet, próbáljanak érvelni a velük ellentétes álláspontot képviselő
társuk szempontjait figyelembe véve. Válasszuk azonban nagyon határozottan külön azt,
hogy most „játékból” – azért, hogy a másik szempontjait minél jobban meg próbáljuk érteni
– szerepet cserélünk, attól, amikor saját meggyőződésünket képviseljük.
Nehogy a szerepcseréből az a tapasztalat szűrődjön le a gyerekekben, hogy bármilyen
álláspont mellett lehet érvelni, s a saját meggyőződés nem lényeges.
A másik bőrében
Maga a kifejezés is szemléletes. Ha állatmeséket dramatizálunk ebben az időben
– másodikban-harmadikban például –, akkor a kifejezés jelentését közvetlenül is
átélhetik a gyerekek. Egyszer az egyik, aztán a másik állat szerepét eljátszva átélhetik
azonos helyzet különböző szereplőinek különböző szempontjait. Később meséket, mondákat
eljátszva különböző emberek különböző emberek szempontjait is érvényesíthetik a játékban.
A negyedikesekkel szerepcserés vitái is segíthetnek a másik fél szempontjainak a
felismerésére. Segíthetnek, de nem automatikusan – a folyamat hosszú.
Ha tartós nehézségeink vannak egy-egy gyerekkel harmadikos-negyedikes korában is abban,
hogy képes legyen mások szempontjainak az érzékelésére – akkor biztosak lehetünk benne:
a saját önértékelésével van baj. Magában nem bízik eléggé, magával nincs megelégedve.
Ebben fontos erősítenünk.
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
