Kereszty Zsuzsa

Ő kezdte…

Konstruktív konfliktuskezelés 6–10 évesek tanítói számára 5.

Társas kapcsolatokat erősítő tevékenységek

Valamennyi tantárgy tanításában célszerű együttműködést kívánó munkaformákat alkalmaznunk.
A gyakorlati és a kutatási tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy azokban a csoportokban,
amelyekben a csoporttagoknak módjuk van együttműködni – vagyis tevékenységek közben
megismerni egymást – rövid idő után csökken az agresszív megnyilvánulások és a
konfliktusok száma.

Közösen – esetleg felnőtt közreműködésével – komponált csoportos játék

Első osztályos tanító, H. Korbai Katalin feljegyzéseiből:

„Egy szerda reggel azzal kezdődött, hogy M. nem volt hajlandó a padjáról levenni a
széket, mert P. törölközője és fürdőruhája azon száradt, és az nem az övé. P. még óvodás,
vendégségben volt az osztályban előző nap. Szerdán nem jött. M. állt az asztal mellett.
Én csodálkoztam, és megkérdeztem, hogy MIÉRT. Miközben mondtam a magamét, hogy azért mégsem
olyan nagy dolog ezt megoldani, kezébe adtam a törölközőt, és együtt összehajtogattuk,
majd eltettük a helyére. Kezdődött a reggeli beszélgetés. Úgy tűnt, mindenki elintézettnek
vélte a dolgot.

Nem mondtak véleményt, nem beszéltek róla. Éreztem, hogy nem jó ez így. Közben ezen a héten
két új gyerek jött még hozzánk egy hét próbaidőre. Egy fiú és egy lány. Fontosnak tartottam,
hogy minél több kapcsolatuk legyen, és ne csak azokkal a gyerekekkel beszélgessenek, akik
rögtön kiválasztották őket maguknak. Aminek természetesen meg volt a maga oka, de erre most
nem térnék ki. Mit is lehetne most tenni? Elővettem egy ív csomagolópapírt, és elkezdtük a
szigetjátékot. Ezt 10 évvel ezelőtt Szentesen egy drámapedagógiai tanfolyamon játszottuk,
amit Debreczeni Tibor vezetett. Eddig még elsősökkel nem volt alkalmam ezt játszani. Nem is
gondoltam rá. De most azt gondoltam, ez itt jó lesz. Tehát felmutattam a gyerekeknek az üres
csomagolópapírt, és mondtam, hogy nézzék meg, milyen üres, és azért ez így nem is annyira
érdekes. Igen ám, de ők majd idevarázsolnak egy szigetet, és akkor ez már egy izgalmas világ
lesz. A gyerekek annyira néztek, hogy nem is kérdeztek. A csomagolópapírt a földre helyeztem,
és mindenki köré ült. Fontos volt, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Odahozták magukkal a
zsírkrétájukat. Ekkor sorban mindenki az előtte lévő részen, a kedvenc színű ceruzájával vagy
zsírkrétájával meghúzta a sziget körvonalát. Így előttünk volt a sziget. Tetszett nekik.
Megmutattam messziről is.

Azt kérték, hadd rajzolják le azt, hogy hol laknak, milyen házban. Ez lett a következő lépés.
(Ennek is kellett jönnie az én elképzeléseim szerint is.)

Nagyon jó volt látni, ahogy elmélyülten megalkották a saját világukat. Mielőtt elkezdték
a „munkát”, a sziget közepére egy vulkánt rajzoltak, amiről annyit mondtam, hogy néha kitör.
A legtöbben a sziget szélére rajzolták a házukat, az őserdőjüket, a szalmakunyhójukat, a
farmjukat, a barlangjukat, a repülőgép-leszálló pályájukat. Egy gyerek a vulkán közepére
képzelte a saját barlangját. Szerinte így a vulkán, ha kitörne, a barlang feltartóztatná, és
másoknak is védelmet nyújtana. Ez nagyon elgondolkodtató számomra.

A következő lépést is tudták, mert ugye hol vannak az utak? Kértem őket, mielőtt
megszületnének az utak, meséljenek magukról, kik ők, mióta laknak a szigeten. Érdekes világ
bontakozott ki. Volt, aki a szigeten született, volt, aki hat éve van itt. G., akinek őserdeje
van, azt mondta magáról, hogy ő egy törzsfőnökszerű ember. Senki nem tiltakozott. M. ezen a
szigeten kutatóféle, akinek repülőgép-leszállója van. Mindenkit végighallgattunk.

Akkor arra kértem őket, hogy álljanak párokba és meséljenek egymásnak,
magukról. Először nem ment ez a párokban állás, mert többen lettek egy csoportban.
A lányok és a fiúk is nehezen váltak meg egymástól. Így hármas, négyes csoportok alakultak ki.
Hagytam. A beszélgetésnek tapstól tapsig kellet tartania (kb. 2-3 perc) Nem tűntek élénknek.
Láttam, hogy elég nehéz ez így nekik. Mondtam nekik, hogy mostantól kezdve párokba kell állni,
és segítettem kialakítani a párokat. És legnagyobb csodálkozásomra, illetve örömömre
most ment a dolog. Élénk beszélgetés alakult ki. Ötször cserélődtek a párok.

Amikor visszaültek a sziget elé, komolyan mondom, én is, ők is nagyon jól éreztük magunkat.
Felfokozott volt a hangulat. L. akinek elég nehéz a helyzete az osztályban, boldogan mondta,
hogy olyan gyerekekkel is beszélt, akivel az év során alig, alig, és hogy milyen érdekes volt
ez így. Csillogott a szeme.

M. is összeszámolta, és elsorolta, hogy kivel találkozott, és miről beszélt.

Sok információ volt már a birtokukban. Most megrajzolták az utakat.
Mindenki egy utat. És amikor megnéztük az úthálózatot. Kiderült, hogy mindenki mindenhova
eljuthat. Így fejeződött be a foglalkozás, ami másfél órát tartott.

Érezhető volt, hogy továbbra is foglalkoztatja őket a sziget. M. volt a leglelkesebb.
Pénteken újra elővettük a rajzot. Kértem őket, járják körbe. Azután megnézték
úgy, hogy felálltak a székekre, majd hanyatt feküdtek és maguk fölött tartva a rajzot
szemlélték a saját világukat. A feladatuk az volt, hogy tervezzék tovább a szigetet úgy, hogy
a tenger és a saját területükön lévő rész közös, tehát mindent amit szeretnének megrajzolni,
azt meg kell előtte beszélni, és meg kell indokolni. Beleegyeztek. M. megkérdezte Ma.-t,
hogy Ma. részét nevezhetné-e farmnak. Ma. némi gondolkozás után beleegyezett. Szerintem sokan
szerették volna, hogy egyezzen bele.

L. – Rajzolhatok vadlovakat? – Igen (ezt nem is kellett indokolnia).
M. – Rajzolhatok rétet a lovaknak? – Igen.
K. – Egeret? – Igen.
Ma. – Macskát? – Azt nem. – Ma. kénytelen volt elfogadni, mert megeszi az egeret.
P. – Rajzolhatok sajtot az egérnek az erdőbe? – Nem, mert az nem odavaló.
Ma. – Motort? Másoknak is odaadom, sokan elférnek rajta. – Igen
Á. közben rajzolt egy autót, a saját részén kívül.
– Az ő részén van.
– Nem, kinn van a házából.
– Az ő része? – Szavazás: legyen még az ő része.
(Á. nagyon kis részt rajzolt magának.)
M. – Padot fáradtság ellen? – Igen.
Ma. – Ugratót a motornak? – Igen.
L. – Tavat kacsákkal? – Nagy nehezen: igen.
Ma. – Macskát kerítéssel? – Nem, azon átbújik a kisegér.
– Á, én semmit sem rajzolhatok!
– Dehogynem, te kérted a legtöbbet.
M. – Sajtgyárat a saját területemre? – Igen, miért kell ezt kérdezni?
Többen – A tengerbe halakat? – Igen.
L. – Delfint? – Igen.
M. – Cápát? – Nem. – Bébi cápát nagyon halványan, nem erős fogakkal, leláncolva?
– Miért, akkor unatkozik! – Jó, akkor elkerítve.
– Nagy nehezen: igen.
Ma. – Piranját – Nem.
Ma. – Egérbüfét, ahol mindenféle sajt van? – Igen.

Ezután még nézegették a tengert. Így lett vége a foglalkozásnak. Kérték, hogy fényképezzük le a szigetet, hogy hazavihessék. Ezt megbeszéltük, hogy megpróbáljuk. A csomagolópapírt, illetve a szigetet eltesszük, és jövőre folytatjuk a játékot.”

(H. Korbai Katalin konfliktuskezelő programja olvasható honlapunkon: Konfliktuskezelés az első osztályban címmel. – A szerk.)

Párosmunka

Együttműködésre legegyszerűbben – bármelyik tantárgyban, bármilyen tanórán kívüli tevékenységben alkalmazott – páros munkával taníthatjuk a gyerekeket. Fontos, hogy a párok kedveljék, de legalábbis fogadják el egymást. Az a tapasztalat, hogy az adott területen szükséges képességeik fejlettségében egymáshoz viszonyítva nem túl nagy különbséget mutatók tudnak legjobban együtt dolgozni.

Csoportmunka

Csoportmunkáról akkor beszélünk, ha a csoporttagoknak együtt kell működniük ahhoz, hogy az eredmény megszülessen. (Nem csoportmunka tehát, ha együvé ültetetett gyerekek egyénileg megoldható feladatot kapnak.)

Legkönnyebben két-két párból alkothatunk négyfős csoportot. Minél kevésbé gyakorlottak a gyerekek a csoportmunkában, annál kisebb létszámú csoportokat szervezzünk, de hat gyereknél sose legyen több egy csoportban; ennél magasabb csoportlétszám esetén ugyanis mindig lesz olyan gyerek, aki háttérbe szorul.

Időt takarítunk meg és pontosabb, a gyerekek számára könnyebben követhető (mert újraolvasható) ha írásban fogalmazzuk meg az instrukciót. A csoportmunka bevezetésének kezdetén minél pontosabban határozzuk meg, hogy kinek mi a dolga a konkrét feladattal és a csoportmunkával kapcsolatban. Utóbbival összefüggő szerepek lehetnek például a témafigyelő (csak a témáról folyjék a szó), időfigyelő (készen legyenek, mire letelik az idő), esélybiztosító (mindenki szóhoz jusson), jegyző (minden csoporttag fontos gondolatait feljegyzi), szószóló (beszámol az osztály előtt a csoportmunka eredményéről).

A csoportmunkának igen sok változata ismert. Az egyik leghatékonyabb közülük az ún. mozaik-módszer. Különböző csoportok hosszabb ideig – akár egy hónapig is – különböző, egymással rokonságban lévő, összefüggő témákon dolgoznak. Amikor minden csoport befejezte a munkát, akkor új csoportok alakulnak úgy, hogy minden új csoportban képviselője van minden korábbi csoportnak. Az új csoportok minden tagja bemutatja saját csoportjának azt a témakört, amelyben korábban ő dolgozott.

Például a 24 fős osztályban először négyhat-fős csoport alakul: az egyik István király, a másik László király, a harmadik IV. Béla, a negyedik Hunyadi Mátyás nevéhez fűződő történeti feljegyzéseket tanulmányozza annál mélyebben, részletesebben, mint ahogy ezt a tankönyv tárgyalja. Egy-egy posztert készítenek munkájuk eredményéről, amelyen bemutatják például azt, hogy melyik király milyen fontos intézkedéseket hozott, mit tudunk születésük, temetésük helyéről, milyen településnevek, utcanevek őrzik a nevüket, mit tudunk a magyarok szokásairól abból a korban, amelyikben az általuk tanulmányozott király uralkodott, milyen irodalmi művek maradtak fenn az „ő királyukról” Mindezt írásban, rajzban, képekkel egyetlen csomagolópapíron. Majd a négy csoportból most olyan hat, egyenként négy-fős csoport szerveződik, amelyek mindegyikében lesz egy István, egy László, egy IV. Béla és egy Mátyás király „szakértő”, aki a saját csoportját a korábbi csoportja által készített tablóhoz vezetve, azon szemléltetve előadja, amit csoportja az általuk tanulmányozott királyról, annak életútjáról, tetteiről megtudott.

(A csoportmunkáról további információk találhatók a következő munkákban:
Horváth Attila: Kooperatív technikák, IFA, 89-93. o.
Csirmaz Mátyás (szerk.): A Humanisztikus Kooperatív Tanulás tanterve; OKI, Adatbank)

Együttműködés projektekben

A projekt több gyerek – akár az egész osztály – hosszabb ideig tartó, gondosan megtervezett azonos, illetve egymással összefüggő témakörökkel foglalkozó közös tevékenysége, amelynek végterméke rendszerint valamilyen produktum is. (Olyan projekt is tervezhető, amely akár az egész iskola tevékenységét meghatározott időre összehangolja, több tantárgyat/műveltségterületet érint. Itt most csak az osztályszinten tervezendő projektek néhány jellemzőjéről szólunk.)

A projekt abban különbözik a csoportmunkától, hogy az egész osztály azonos témával foglalkozik, osztályon kívüli személyek és helyszínek is érintettek benne. Gondosan célszerű megtervezni a különböző személyek és helyszínek szerepét.

Például a következőképpen:

(További forrás projektekben szervezett munkához:
Hortobágyi Katalin: Projekt kézikönyv, IFA.
Waters, Derek: A projekt anatómiája, in: A gyógypedagógia új útjai (Zászkaliczky-
Lechta-Matuska szerk.) Bratislava. 1977. 251-293.p. Ford. Vojnits Imre)

Ünneplés

Ebben az életkorban fogékonyak a gyerekek arra, hogy részt vegyenek saját kultúrájukban és más kultúrákban szokásos ünnepek megülésében –, így tehát módjuk lehet annak a tapasztalatnak a megszerzésére, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek különböző népeknél, különböző korokban az ünnepek. Közben mással nem pótolható tapasztalatot szereznek magáról az ünneplésről. Ennek jó eszköze az ünnepek megünneplése; évente más kultúrkör szerint. Erre igen alkalmasak a jeles napokhoz fűződő népszokások, illetve a görög, a keresztény, a zsidó kultúrkör ünnepei vagy a gyerekek érdeklődését felkeltő népcsoport, például az indiánok ünneplési szokásai. Különösen fontos, hogy ha van az osztályunkban olyan gyerek, akinek a családja más kultúrához (is) tartozik – például kínai, arab vagy afrikai gyerek – akkor a magyaron, illetve a helyben szokásoson kívül elsősorban e kultúrák szokásaival, ünnepeivel ismerkedjenek, e kultúrák ünnepeit próbálják – szerepjátékként megülni.