Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2012. december 11. kedd, 10:50

A Lucifer-hatás

Hogyan válnak jó emberek gonosszá?

Philip Zimbardo, a világhírű szociálpszichológus nevét a  stanfordi börtönkísérlet  tette ismertté, s ez a kísérlet késztette őt arra, hogy feltegye azt a kérdést, amelyik tudományos pályája során mindvégig foglalkoztatta: Vajon mitől válnak teljesen normális, hétköznapi emberek egyszerre végtelenül kegyetlenné? 

A szerzőről

Philip Zimbardo a Stanford Egyetem nyugalmazott pszichológiaprofesszora, oktatói pályája során tanított a Yale Egyetemen, a New York-i Egyetemen és a Columbia Egyetemen. Több mint 300 szakmai publikáció és 50 könyv szerzője, illetve társszerzője. Az Amerikai Pszichológiai Társaság volt elnöke, jelenleg egy nonprofit tudományos szervezet, az Interdiszciplináris Politika-, Oktatás- és Terrorizmuskutatás Stanfordi Központjának (CIPERT) igazgatója. A közreműködésével készült Pszichológia ösvényein c. nagy sikerű ismeretterjesztő tévésorozat „arca és hangja”. 2004-ben szakértő tanúként közreműködött az iraki Abu Ghraib-i börtönben elkövetett kegyetlenkedések miatt katonai bíróság elé állított egyik amerikai tartalékos katonai rendőr tárgyalásán. A stanfordi börtönkísérlet honlapját évente több millióan látogatják. A szerzőről bővebb információ található személyes honlapján (www.zimbardo.com), illetve A Lucifer-hatásról a könyv honlapján.1

Részletek a szerző előszavából

A Lucifer-hatás 2007 márciusában jelent meg. Azóta sok interjút adtam, sok felsőoktatási intézményben és konferencián tartottam előadást, sok kritikát olvastam a könyvemről, és sok olvasói véleményre reagáltam. Ezek kapcsán rá kellett jönnöm, hogy nézeteim olykor félreértelmezhetőek, ezért kísérletet szeretnék tenni álláspontom egyértelmű megfogalmazására.

Megkérdőjelezem azt a hagyományos felfogást, amely az emberi kisiklások megértésekor elsődlegesen és gyakran kizárólagosan az egyén belső természetére, diszpozíciójára, személyiségvonásaira és jellemére összpontosít. Nézetem szerint az emberek általában és többnyire jók, de könnyen befolyásolhatók, és olyasmit tesznek, amit rendes körülmények között személyüktől idegen cselekedetnek, antiszociálisnak vagy ártalmasnak tartanának.

Az emberek nem magányos, monologizáló szereplők az élet üres színpadán, hanem általában másokkal együtt lépnek fel, cserélődik a díszlet, a szereplők új ruhába bújnak, változik a szövegkönyv, a rendezői utasítás is. Ezek alkotják a helyzet jellemzőit, melyeket figyelembe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni, mitől változhat meg drasztikusan a viselkedés. A Lucifer-hatás három szempontból elemzi az emberi viselkedést: megpróbálja megérteni, mit hoznak magukkal az emberek egy adott környezetbe, mit hoznak ki valakiből a helyzetet meghatározó körülmények, és hogyan teremtik meg és éltetik a helyzetet a rendszerre jellemző tényezők.

Noha könyvemben főképp azt tárgyalom, hogy hétköznapi emberek milyen könnyen válhatnak gonosz cselekmények elkövetőivé vagy mások szenvedésének közönyös, tétlen szemlélőjévé, a legfontosabb üzenetem pozitív. Mindannyian nagyobb valószínűséggel látjuk meg a gonoszságot, emeljük fel a szavunkat és teszünk ellene, ha értjük, hogyan és miért jön létre. (2007. november 9.)

(…)

A nem kívánatos viselkedés megváltoztatása, illetve megelőzése nem lehetséges, ha nem értjük meg, milyen erősségekkel, erényekkel és sebezhető pontokkal rendelkeznek az egyének és csoportok egy adott helyzetben. Az adott viselkedési környezetben működésbe lépő szituációs tényezők összetettségének teljesebb felismerésére is törekednünk kell. A helyzetekben ható erők módosításával, tudatos elkerülésével a nem kívánatos egyéni reakciók nagyobb mértékben csökkenthetők, mint gyógyászati beavatkozással, amely kizárólag az adott helyzetbe került egyén megváltoztatására irányul. Ez azt jelenti, hogy az egyéni bajok orvoslásában a szokásos orvosi modell helyett közegészségügyi megközelítést kell alkalmaznunk. De ha érzéketlenek vagyunk a rendszer valódi, mindig diszkréten leplezett hatalma iránt, ha nem értjük meg pontosan a rendszer szabályait és szabályozóit, akkor a viselkedésben bekövetkező változás átmeneti lesz, a helyzetben beálló változás megtévesztő.

(…)

Szegénységben nőttem fel New Yorkban, a dél-bronxi gettóban, ami nagyban befolyásolta életszemléletemet és mindazt, amit lényegesnek tartottam. A nagyvárosi gettóban elengedhetetlenül fontosak a túlélési stratégiák, kénytelenek vagyunk valamiféle „dörzsöltségre” szert tenni. Át kell látnunk, kinek van hatalma, kit kell kerülnünk, kinek a bizalmába célszerű beférkőznünk, ki játszik ellenünk, és ki lehet a segítségünkre. Meg kell fejtenünk a helyzet finom jelzéseit, tudnunk kell, mikor lehet emelnünk a tétet, és mikor kell bedobnunk a lapokat. Kölcsönös kötelezettségvállalásra kell törekednünk, és rá kell jönnünk, mi kell ahhoz, hogy valakiből „főnök” legyen.

Abban az időben a heroin és a kokain még nem jelent meg Bronxban, a gettóban nincstelen emberek éltek, a gyerekek – játékszerek és technikai eszközök híján – egymás társaságában játszottak, bandáztak. Volt gyerek, aki erőszakos cselekmény áldozata lett, volt, aki elkövető; voltak, akikről azt gondoltam, jó srácok, és a végén igen szégyenletes dolgot műveltek.

(…)

Nekünk, gyerekeknek a rendszert és a hatalmat az ajtajuk elől minket elkergető utálatos házmesterek és a szívtelen háziurak testesítették meg, akik a bérleti díjjal elmaradó családokat hatósági segédlettel az utcára tették. Legfőbb ellenségünk a rendőrök voltak, akik rendszeresen lecsaptak ránk az utcán, amikor stickballoztunk. Minden indoklás nélkül elkobozták ütőinket, nem engedték, hogy az utcán játszunk. Mivel játszótér nem volt a közelben, az utca maradt nekünk, rózsaszín gumilabdánkkal valójában nem veszélyeztettünk senkit. Egyszer, amikor a közeledő rendőrök láttán elrejtettük az ütőket, a zsaruk engem pécéztek ki, tőlem akarták megtudni, hol a rejtekhelyünk. Mivel nem árultam el, az egyik megfenyegetett, hogy letartóztat, és miközben a rendőrautóba tuszkolt, csúnyán bevágtam a fejem. Ettől kezdve egyenruhás felnőttben többé nem bíztam meg, kivéve, ha bizalmamra méltónak bizonyult.

(…)

A stanfordi börtönkísérlet egyik hangsúlyos megállapítása szerint egy-egy helyzetben lélektani tényezők sokasága van finoman, de meghatározóan jelen, melyek megtörhetik az egyén akaratát, ellenállását. Ezután a jelenséget vizsgáló tudományos kísérletek hosszú sorával támasztom alá börtönkísérletünk konklúzióját. Megnézzük, hogy a legkülönfélébb kísérleti alanyok – egyetemistáktól kezdve hétköznapi emberekig – hogyan alkalmazkodtak, igazodtak, engedelmeskedtek, hogyan voltak rávehetők olyan cselekedetek végrehajtására, melyeket normális körülmények között, a helyzet erőviszonyain kívül képtelenségnek tartottak.

(…)

Amikor a többség behódol, mindig akadnak néhányan, akik fellázadnak. A lázadókra sokszor hősként tekintünk, mert ellen tudnak állni az igazodás, a konformitás kényszerének. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a hősök kivételes emberek, akik bátor tetteikkel, életen át tartó kitartásukkal nem is közénk, földi halandók közé tartoznak. Vannak ilyen rendkívüli személyek, de a hősök sorában ők a kivételek. Ők azok, akik egész életüket az emberiség egy-egy ügyének szolgálatára teszik fel. Mellettük ott sorakoznak a pillanatok, a helyzetek hősei, akik határozottan fellépnek, amikor szolgálatukra szükség van.

Könyvem utolsó fejezetében a mindenkiben megbúvó hétköznapi hőst fogjuk ünnepelni. A „gonosz banalitása” alapján feltételezhető, hogy sokszor hétköznapi emberek a felelősek a társaikkal szemben elkövetett aljas kegyetlenkedésekért és megaláztatásokért. A „hősiesség banalitása” alapján azzal a feltételezéssel élek, hogy akárkiből lehet hős, aki az emberek szolgálatára van, amikor eljön a cselekvés ideje. Aki tudja, hogy a harang azért szól, mert védelmezésre szorul az, ami az emberi természetben a legjobb, az, amivel felül tud kerekedni a helyzet és a rendszer nyomásán, az, amivel a gonosz ellenében érvényt szerezhet az emberi méltóságnak.

Méltatások

Korunk könyve, sokrétű, klasszikus alkotás, amely mesterien vegyíti az érzékeny személyes vizsgálódást, a briliáns szociálpszichológiai elemzést és az etikusság szakadatlan szenvedélyét.(Robert Jay Lifton, A náci orvosok szerzője)

A Lucifer-hatás végképp megváltoztatja, hogy mit gondolunk, miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk – és miképp képes az ember a gonoszra. Felkavaró könyv, de soha nagyobb szükségünk nem volt rá.(Malcolm Gladwell, a Kivételesek és az Ösztönösen szerzője)

Szívből jövő köszönet illeti Zimbardót az emberi lélek sötét, rejtett zugainak feltárásáért.(Václav Havel, író, a Cseh Köztársaság volt elnöke)

Minden politikus és társadalomelemző… olvassa el!… Jelentős könyv.(The Times)

A Lucifer-hatás lebilincselő olvasmány, az emberi természet lényegének megértését segítő értékes tudományos munka. (JAMA, az Amerikai Orvosszövetség szakmai folyóirata)

Philip Zimbardo könyve most 20%-os kedvezménnyel (3950 forint helyett 3160 forintért), vásárolható meg az Ab Ovo Kiadó irodájában (1133 Budapest, Pannónia utca 64/A VII/34.) munkanapokon 10 és 14 óra között. Kérjük, jelentkezzenek be előzetesen a ba[kukac]abovo[pont]hu e-mail címen vagy a 06/1/270-1207-es telefonszámon.

1A börtönkísérletről a pszichoblogon magyarul is lehet olvasni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.27.
Marad a kötelező 50 óra az érettségi előtt, de hogyan teljesíthető?
A mostani helyzetben az iskolák a fennmaradt közösségi szolgálatos órák erejéig az online iskolai folyamatokba is bevonhatnak titeket (pl. online tananyaghoz segédanyagok készítése), segí...
(Forrás: eduline)
--
2020.11.27.
Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek
Az új oktatási program keretében mind a közép- és felsőfokú oktatási tartalmakat, mind a duális képzést összehangolják, utóbbi azért lehet szerencsés, mert a tanulók a felsőfokú du...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.27.
A tanítóképzőket lenyelik az egyházak, a tanárképzés lassan összeomlik
Megtört a császári átok és megszületett az egyetem – mondogatták 2016-ban Egerben az akkor Eszterházy Károly Főiskolán, miután az intézmény egyetemi rangot kapott a kormánytól. Az „á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep