Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2013. február 20. szerda, 7:27

Egy különleges filmélmény – Ben X

A belga-holland filmdrámának főszereplője Ben, egy Asperger-szindrómában szenvedő középiskolás fiú. Kiindulópontként ennyit tudtam a filmről és azt, hogy az iskolai erőszak és zaklatás témáját érinti. A kezdő képkockákon azonban az Archlord nevű számítógépes játék avatara futott óriási karddal egy fantasy-birodalomban, miközben az on-line szerepjáték menüsorban megjelennek a készítők, szereplők nevei és egy mondat: „megtörtént események alapján”. Ezzel párhuzamosan egy nő arról beszélt, hogy egy problémát csak akkor vesznek komolyan az emberek, amikor már késő. Mikor már meghal valaki.

A főcím befejeztével, megismerhetjük Ben, a játékban BenX különleges világát, amelyre a pontosság, rituálék és az állandóság jellemző. Minden reggel ugyanabban az időben, ugyanakkor játszik. Ő Chantrában (a játék helyszíne), a legmagasabb szinten álló játékos, aki óriási kardjával, Scarlite nevű partnernőjével vándorol, harcol, hajózik, kalandozik. A játékban sikeres és magabiztos, az offline élete azonban szorongással és megaláztatásokkal teli. Csakhogy a nehézségeket nem betegsége okozza számára, hanem társai, akik kinevetik, bántalmazzák, levetkőztetik, videóra veszik. Benben érlelődik egy szabadulási terv: kilépni az életből. A történet végét Ben, a szülei és egy „virtuális barátnő” teszik „halálosan kreatívvá”.

A film legmegrázóbb része a közösség kegyetlenül kiközösítő uralma, mely ellen sem gyerek, sem felnőtt nem tud kellőképpen fellépni. A csordaszellem átható ereje, a részvétlenség, a gyávaság és a felelősség megoszlása mind hozzájárulnak a kilátástalan helyzet fennmaradásához és elvadulásához.

A filmben szakmai segítők, pszichiátriai szakemberek is megjelennek, de inkább karikatúráknak hatnak, mint valódi segítőknek. Különböző vizsgálatok, beskatulyázó analízisek megoldást nem kínáló sorozatával mintha a társadalom (és a nagyrészt jó szándékú, de eszköztelen pedagógusok) tehetetlenségét is tükröznék. A megcímkézés után zárt dobozba kerülő fiú minden perce a magányos túlélésről szól.

Bennek az anyja által nyújtott háttér mellett az igazi támaszt a virtuális játékban megélt hős szerepe ad. A fiú minden reggelt az internetes játékkal kezd. A játékban kifejlesztett tulajdonságai által megélheti azt a sikert és elismerést, ami a hétköznapi életben nem adatik meg számára. Így válik túlélését segítő támasszá a játékban felépített idealizált képe önmagáról.

Ben meg nem értettségét, tehetetlenségét, fokozódó feszültségét jól érzékeljük képek virtuális világba való átúsztatásával. A valós megküzdés kudarca miatt az elméje a játék képi világát hívja segítségül.

Ha kívülről nem jön a megmentő, belülről kell megteremteni azt – akár az élni akarás, akár a halál a cél. Így hát a mérhetetlen érzelmi űrt valamiképpen betölti az elme. A lány (Scarlite), – aki a játékban küzdő társa – lesz a saját belső hangja, az őt elfogadó szerető lény. Mintegy megkettőzve önmagát képzeletében elválaszthatatlanul összeforr a félig valós félig elképzelt lénnyel. Az immár benne élő lány válik saját gyógyítójává, szüntelen bátorításával, támogatásával. Úgy táplálja a benne élő hőst, hogy az önpusztítás helyett egy elégtételt vevő életigenlő megoldás felé vezeti.


A vetítés utáni beszélgetésben felmerült gondolatok és kérdések:

Ben a film végén a saját világába zárva él tovább, és az édesanyja szerint boldog. Annak idején az apja ragaszkodott ahhoz, hogy „normál” osztályba járjon. Nem lett volna jobb meghagyni őt a saját zárt világában, ha egyszer a valódi világ nem képes integrálni őt?

Az integráció, az SNI probléma kezelése fontos, de – legalábbis hazánkban – megoldatlan feladat. A filmhez kapcsolódóan felmerült a kérdés, hogy minden esetben megvalósítható-e az eltérő értelmi szinten élők integrációja.

Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az integráció a mindennapok szintjén megvalósuljon? Meddig tarthat a pedagógus, az iskolaigazgató morális kötelezettsége? A filmbéli igazgató szerint az ő iskolája vállaltan az élet valóságára nevel. Hol a tanári felelősség határa?

Megoldást jelenthetnek-e a szerepjátékok (amelyeknek már a virtuális formái is elterjedtek), a bizonytalansággal teli kamaszkorban? Hol a határ, meddig segít, mikor válik veszélyessé? Segítséget jelenthet-e a játékban elért siker, ellensúlyozhatja-e a valós élet kudarcait? Ben számára a lovasterápia mutat megoldást – legalábbis a filmen (a valódi történet nem végződött ilyen szerencsésen, hiszen a film alapötletét adó történetben az érintett fiú valóban öngyilkos lett).

Az interneten átélhető anonimitás vajon fokozza-e az erőszakra való hajlamot? Az internetes kommentekben gyakori verbális erőszakot érzékelhetően felerősítheti-e a névtelenség.

Ben osztálytársai elvetemülten viselkednek a fiúval, egyetlen lány arcán látszik ugyan a részvét, de ő sem tesz semmit a fiú védelmében. Mit lehet, mit lehetett volna kezdeni a különösen kegyetlen hangadókkal? Vajon valóban megrendültek, amikor szembesültek a filmre vett tetteikkel?

Miben és milyen mértékben változott meg a világ, és a gyerekek, a fiatalok viselkedése az utóbbi évtizedekben? Mit jelent ez a pedagógusok számára? Igaz-e az, hogy a deviáns viselkedés vált a mai fiatalok számára normává? Valóban veszélyesebb, elvadultabb lett a világ, nőtt az általános intolerancia?

Hogyan védhető meg, illetve hogyan kaphat elégtételt az, akit bántalmaznak, kiközösítenek? Elvárható-e tőle, hogy erőfeszítéseket tegyen önmaga elfogadtatására? Ben erre – önhibáján kívül – nyilván képtelen. Segíteni kellene neki, de a körülötte lévők, még a legjobb szándékúaknak (az anya, a tanárok) képtelenek erre. A film befejezése azt a megoldást sugallja, hogy a legjobb egy ilyen fiúnak, ha a saját zárt világában marad, és annak a zavartalanságát őrzik meg az érte felelősséget vállalók, amennyire csak lehetséges.

Domonkos Katalin – Mildner Katalin

2 üzenet

  1. Tuba Balázs szerint:

    Egy elég érdekes,részben megható filmet véltem látni mikor megnéztem eme alkotást!
    És azt kell mondjam,mintha magam láttam volna úgy 10 évvel ezelőtt.Most vagyok 24 éves!
    Annak idején a suliban gúnyoltak,megvertek,belém rúgtak,szóval mindezt amit szerencsétlen főszereplővel is megtettek,egyszóval én is a számítógépes játékok világában leltem meg a magam nyugalmát,és tisztelet teljes életét! Csak függtem otthon a számítógép előtt a virtuális életemben,suli előtt,suli után,fürdés előtt,alvás előtt…
    Egyszóval minden percem amit nem alvással és iskolában töltöttem!
    Aztán,valahogy erőt vettem magamon,hogy változtatok ezen! Nehéz volt,ha ki mentem szorongtam,és feszült voltam! Féltem az emberektől,de idővel minden helyre jött! Elkezdtem edzeni,elkezdtem megmutatni,hogy képes vagyok megvédeni magam ha kell,és beilleszkedni!Szóval normális életet élek azóta! Illetve remélem! Nem tudom mennyire hasonlít a főszereplőhöz az eddig leírtak,de valami hasonlóság van benne!
    Mondjuk a mai napig a barátnőmet nem találtam meg,a folytonos csalódást próbálom korigálni virtuális élettel! Megpróbálom ott keresni ha már a való életben nem sikerül! Tudom keresni kell és keresni,de belefáradtam! Viszont amire szerettem volna irányítani a dolgot,hogy NEM szabad hagyni senkinek sem,hogy megtörjenek,még ha nehéz is! Remélem segített valamit az itt leírtam és hasznos lesz valakinek.bár az utolsó mondataimat jobb ha nem tartják be,hogy virtuálisan próbáljanak barátnőt szerezni,mert az sem fog menni sajnos!
    Mindemellett a film számomra 10/10!
    Köszönöm,a film készítőinek,hogy egy ilyen remek és szemfelnyitó filmet hoztak létre!

  2. OFOE szerint:

    Kedves Tuba Balázs! Nagyon köszönjük, hogy ezt leírtad, és soraid biztosan sok sorstársadnak fognak segíteni. Örülünk, hogy az általunk ajánlott film segített elgondolkodni a saját életeden. A továbbiakhoz sok erőt kívánunk, meg azt, hogy mindent sikerüljön elérned, amit szeretnél. Ez nagyrészt persze Rajtad múlik, de a bejegyzésedből az derült ki, hogy jó irányba tartasz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.27.
Rétvári Bence a magyar oktatáspolitikáról dicsekedett, csak pár dolgot elfelejtett megemlíteni
Rétvári egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: Magyarországon még így is igen keveset költ az állam az oktatásra. Ugyanebből az anyagból kiderül például, hogy az egy tanuló teljes (á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.26.
MIT TEHETSZ, HA A MUNKAHELYED NEM BIZTONSÁGOS?
Sajnos a kormány és a felelős minisztérium magukra hagyta a munkavállalóit. Csak abban bízhatunk, hogy a nagy focimeccs végeztével talán hajlandóak lesznek szembe nézni a valósággal, és...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.09.26.
Vajda Zsuzsanna: Az erő kultusza: gumibotos rendfenntartók az iskolában
Más országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőségi korhatár (például Svájcban vagy Hollandiában) megfelelő infrastruktúra, a gyerekek és fiatalok korrekciós nevelését szolgáló intézetek...
(Forrás: mérce)
--
2020.09.26.
Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő
Mivel nem jelent meg egységes, minden iskolára kötelező előírás, zavaros helyzet alakult ki az oktatási intézményekben. Mindezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egy...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.09.26.
Fellépnek a homoszexuális Hamupipőke ellen
Petíciót kezdeményezett a CitizenGO érdekvédelmi szervezet a Meseország mindenkié címmel a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában megjelent mesekönyv terjesztése ellen. Alig két nap alatt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.09.26.
Meggyógyultak, mégsem engedik vissza őket az iskolába
Miközben a kormány, az operatív törzs, illetve a népegészségügyi központ is többször hivatkozott arra, hogy a járvány kezelésénél a WHO protokoll szerint járnak el, a lapunk által megismert...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep