Ez történt a Digitális Nemzedék Konferencián

4. Digitális szülő szekció

A Digitális nemzedék konferencián, 2013 tavaszán két műhelybeszélgetésen is szó esett a szülői szerepek változásáról, a szülők és az iskola kapcsolattartásának módosulásáról, a szükséges változásokról, valamint a digitális világ térnyerésének előnyeiről és veszélyeiről. Bár a műhelybeszélgetés során a legtöbbet a digitális napló használatáról beszéltünk, számos egyéb téma is felvetődött.

A téma kifejtése előtt előrebocsátanék néhány alapelvet. Európai Szülők Egyesülete (EPA) és annak tagszervezetei, így az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) is azt az álláspontot képviseli, hogy a szülők gyermekeik elsődleges oktatói és nevelői, vagy legalábbis rendelkeznek a potenciállal. Ennek kiteljesítéséhez sokszor szükség van az óvoda, az iskola pedagógusainak segítségére.

A szülők alapvető és elidegeníthetetlen jogai a gyermeki jogokban gyökereznek és ahhoz szorosan kötődnek. A közoktatás vonatkozásában a szülőnek joga a részvétel, joga, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű információhoz juthasson, hogy véleményt nyilváníthasson és bevonják a gyermeke életét befolyásoló döntések meghozatalába. A szülők egy részének – akár egy adott közösségben jelentős részének – ehhez bíztatásra és támogatásra van szüksége a szülőtársak, a pedagógusok és az iskolavezetés részéről. Az ehhez szükséges társadalmi és jogi környezet kialakításához befolyást kell gyakorolni a család-, szociál- és oktatáspolitikai döntéshozókra. Különösen nagy szükség van erre a mai magyar viszonyok között, amikor a politika e jogok gyakorlásának kereteit, amelyek eddig is erősen korlátozóak voltak, folyamatosan tovább szűkíti.

A szülő és a pedagógus már nem a bölcsesség végső forrása

A XXI. század elejére megváltozott, jelentős mértékben felgyorsult a kommunikáció, ám az megállapítható, hogy az iskola és a szülők közötti kommunikáció tartalma lényegében nem változott (vagy ha igen, akkor nem feltétlenül jó irányba). A szülő szerepe alapvetően megváltozik, amikor bármilyen, informatikával, információs technológiával kapcsolatos kérdés kerül terítékre. Tekintettel arra, hogy a mai tizenévesek életében jelentős szerepet játszik a technika, a közösségi média, az internetes és egyéb elektronikus játékok, a szülők-gyerek interakciókban a változás mindenképpen jelentős. A szülő és a pedagógus már nem orákulum, nem a bölcsesség végső forrása, hiszen gyermekeink ezeket a technikákat nálunk sokkal jobban értik, használják. A mai gyermekeket és fiatalokat – ez már szinte közhely – hihetetlen információtömeg éri, ám az ezek strukturálásához, értékeléséhez szükséges eszközöket még mindig a szülőnek, a pedagógusnak kell a kezébe adnia. A mai világban visszaszorulnak a személyes találkozások, ám a felnőttek felelőssége, hogy ne maradjon el gyermekeink szociális érése. Vajon dinoszaurusznak számít-e ma az a felnőtt, aki nem ért az informatikához? Egy dolog egészen biztos: az alapvető informatikai ismeretek hiánya ma már felér az írástudatlansággal.

A diák-tanár-szülő háromszögben egyre fontosabbá válik a hatékonyság. A kommunikációs technikák terjedésével és az élet felgyorsulásával egyre drágábbá válik az emberek ideje, sokkal több odafigyelést igényel, hogy szakítsunk a megszokással, és ne raboljuk feleslegesen egymás idejét. A technika azonnaliságot is lehetővé tesz a kommunikációban, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tanárnak, a szülőnek, de a diáknak is szüksége van a magánéletre. Ennek megóvása érdekében fontos, hogy megállapodjunk az alapszabályokban mind a felnőttek közötti, mind a diák és a felnőttek közötti kommunikációban. A gyerekek vonatkozásában ugyanakkor rengeteg szó esik az új technológiák veszélyeiről. Nagyon fontos, hogy tiltás és kontroll helyett biztonságot adó tudáshoz segítsük a gyerekeket és szintén ezt szolgáló közös szabálykészletet dolgozzunk ki. Ehhez a hazai gyakorlatban sajnos a legtöbb helyen hiányzik a valódi partnerség az iskola, a tanítás folyamatában érintett három szereplő között. Ugyanennyire hiányzik a valódi értékelés, amelyet egymásnak nyújthatnak az iskolai partnerek.

Szükség van a szülő és pedagógus közötti kommunikáció megváltozására

Az iskolai partnerség kialakítása a hatékony tanulás kulcsa. Tudományos kutatások alapján tudjuk, 11 éves korig a szülői hatás az elsődleges az iskolai előmenetel szempontjából. E felett az életkor felett az elsődleges hatás a kortárs csoporté, így a tanári hatás növeléséhez mindkét oldalon szövetségeket szükséges kötni. A szülők jelentős része valódi szülő kíván lenni, részt kíván venni gyermeke életében. Ahhoz, hogy a szülő és a pedagógus ebben partnerek legyenek, kölcsönös tiszteletet kell mutatni egymás iránt.

A partneri viszony alapvető célja a diákok későbbi sikeres életének elősegítése. Európai szinten konszenzus van atekintetben, hogy a jelenlegi, megváltozott világban a tantárgyi tudás elértéktelenedik, míg a kompetenciák értéke egyre nő. A nyolc kulcskompetencia közül az a négy (szociális, digitális, vállalkozói, tanulási), amelyeket a mai közmegegyezés a legfontosabbnak tart, úgynevezett transzverzális kompetencia, nem fejleszthető és értékelhető tantárgyi keretben, ráadásul osztályozhatatlan a megszokott magyar fogalmak szerint. Ezért feltétlenül szükség van arra, hogy a szülő és az iskola közötti kommunikáció mind tematikájában, mind technikájában megváltozzék.

A hazai gyakorlatban lassú változások ugyan tapasztalhatóak az otthon és az iskola közötti kapcsolatokban, ám még messze járunk Európától. A szülő-tanár kommunikáció még ma is sokszor olyan helyzetekben történik, amelyben a szülő egyfajta gyermeki, alárendelt helyzetbe kerül. A szokásos és a mai szülők/tanárok diákkorában megszokott és szinte változatlan tartalmú és metodikájú kommunikációs eszközök (szülői értekezlet, fogadóóra, ellenőrző könyv, üzenő füzet) egyre több helyen találkozunk elektronikus naplóval, iskolai weboldalakkal, elektronikus levelezőlistákkal és osztály vagy iskola szintű Facebook-csoportokkal, – oldalakkal. Az új módszerek meghonosodása néhány helyen már lezajlott, de sok helyen még kísérleteznek mind a technikával, mind a tartalmi elemekkel (miről, hogyan és milyen szabályok szerint „beszélgessünk” ezeken a fórumokon).

Európa nagy részében a valódi iskolai partnerség jegyében kissé eltérő eszközöket használnak a kommunikációban. Az iskolák bemutatkozásának első lépése, hogy a diákok és a szülők számára is otthonossá, ismerőssé tegyék az intézményt és annak mindennapjait. Ennek eszközeként folyamatosan hírlevelekben, weboldalakon, videofilmekkel tájékoztatják a diákokat és a szülőket egyaránt. A szülők és pedagógusok közötti megbeszélések tartalma, szervezése is eltér. A pedagógusok rendszeres fogadóidőkben, akár hetente beszélnek a szülőkkel a gyerekek fejlődéséről, aktuális ügyeiről. Mivel a legtöbb országban nincs bemeneti ellenőrzés, azaz nem kérik számon feleletek, dolgozatok formájában a „leadott” anyagot, a valódi egyéni értékelés szerepe igen jelentős. Az írásbeli kommunikációban néhány országban munkafüzet jellegű üzenő füzeteket használnak, amely segíti, hogy a szülő konkrétan is értse, miben van szükség segítségre gyermekének. Az európai gyakorlatban a szülők nagy része nincs jelen a közösségi oldalakon, főként nincs a facebookon, ezért jelentős szerepe van az e-mailes kapcsolattartásnak, valamint a nálunk szinte ismeretlen osztály/tanulócsoport/iskola/érdeklődési kör szintű, interaktív blogoknak.

Ha megvizsgáljuk az otthon és az iskola közötti kommunikáció tartalmát itthon és külföldön, szintén jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. A hazai témák elsősorban a tanulmányi előmenetel, az osztályzatok, a számonkérések, az iskolai naptár és a problémajelzés. Emellett gyakran szerepel még a segítségkérésnek álcázott felhívás, felszólítás is. Az intézmények egy részében a témák között szerepel még a tehetséggondozással kapcsolatos kommunikáció.

A valódi partnerség lehetősége

Európában az értékelési módszerek különbözősége és a valódi partnerség lehetősége miatt eltérőek a témák is. Az egyéni fejlődés értékelése során a diákok kompetencia-fejlődését követik közösen figyelemmel, elemzik a mérési eredményeket, amelyek elsősorban kimeneti jellegű vizsgálódások (pl. PISA). Az iskolai kommunikáció egyfajta együttműködést is tartalmaz az esetleg szükséges otthoni – szülőkkel közös vagy a diák számára önálló – munka segítésére. Természetesen a problémajelzés és az iskolai naptár kérdései mindenhol szerepelnek a listán, bár az utóbbi alakításába, az iskolai élet szervezésébe a szülők jelentős mértékben bevonódnak, az iskolai naptárban jelentős a diákok és/vagy szülők által szervezett programok súlya is. Ennek megfelelően számos országban a jól működő szülői szervezetek (no meg persze a jobb finanszírozás) következtében a szülők gyakran kezdeményező szerepet vállalnak az esetleg szükséges forrásteremtés vagy személyes segítség megszervezéséhez. Az igazgató tehát nem kér vagy utasít, hanem partnereivel közösen hoz döntéseket. A jó együttműködés kulcsa a folyamatos, kétoldalú és egyenlő felek között zajló kommunikáció.

Végül szót kell ejtetni a modern technológiák kommunikációs felhasználásával kapcsolatos félelmekről, a technológia előnyeiről továbbá a problémák megelőzésének lehetőségeiről is. Az új technológiák kétségtelen előnye a gyorsaság, a rugalmasság, a hatékonyság, a fajlagosan alacsony költség (pl. a postához képest). Feltétlenül az előnyök közé sorolandó, hogy a gyerekek otthonosan mozognak ebben a világban, ami a közös tevékenységet, tapasztalatszerzést, akár a közös tanulást is lehetővé teszi (például a technika elsajátításában). Az e-mailes kapcsolattartásban például a gyerek általában ügyesebben kezeli magát az eszközt, míg egy formailag és tartalmilag helyes levél megírásában a szülő rendelkezik nagyobb tudással.

Ugyanakkor sok pedagógus, sőt sok szülő is tart a technológiából esetleg következő (ám nem szükségszerű) túlzott közvetlenségtől, attól, hogy a technika a személyes kapcsolatok leépüléséhez vezethet. A magánélet kereteit sértheti a modern technika azonnalisága, sőt meggondolatlan, szükségtelen, előnytelen számonkéréseket is eredményezhet akár otthon, akár az iskolában (ha a szülő például előbb értesül egy iskolai problémáról a net közvetítésével, mint a gyermekétől, vagy amikor a pedagógus értesül magánéleti eseményről, amelyet azután az iskolában szankcionál). Külön is foglalkozni kell az internetes és esetleg abból következően személyesen is történő zaklatással, a (cyber)bullying problémáival és ezek hatékony kezelésével.

A problémák megelőzése érdekében sokat tehetünk, ha már a kapcsolat kezdetén közösen megállapítjuk a játékszabályokat (ki, mikor, kit hívhat, kereshet egyéb módon, mi számít magánügynek, stb.) Hasznosak lehetnek mindenki számára a kommunikációval kapcsolatos tréningek is. Nem szégyellhetjük azt sem, ha a gyerekektől tanulunk.

A legfontosabb azonban mégis az, hogy megtaláljuk a tartalmat és a formát arra, hogy érdemben kommunikáljunk egymással, ne csak imitáljuk azt. Végül pedig a legfontosabb, hogy mindig tartsuk szem előtt: a szülő és az iskola mindig a gyerekért, az ő érdekében kommunikál.

Cselekedjünk hát ennek szellemében!

Salamon Eszter