Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2013. szeptember 17. kedd, 21:03

NYÍLT LEVÉL A HÍR TV-NEK ÉS HOFFMANN RÓZSÁNAK

Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt Államtitkár Asszony!

2013. augusztus 31-én a Hír TV P8 műsorában Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárt Csermely Péter kérdezte a köznevelési reformokról.

Pártállásunktól függetlenül TILTAKOZUNK Hoffmann Rózsának a közvéleményt a pedagógusok ellen hangoló, valamint a szülőket is sértő kijelentései miatt.

● Elutasítjuk Hoffmann Rózsa kijelentését, mely szerint a pedagógusok nem ismerték vagy nem vették komolyan a nemzeti köznevelésről szóló törvényt.

A pedagógusok zöme folyamatosan tájékozódik a törvényben foglaltakról. Ugyanakkor a sokszor tanév közben módosított rendelkezések olyan követelmények elé állították a diákokat, amelyekre addigi tanulmányaik során nem készültek fel, a pedagógusokat pedig egzisztenciálisan sarokba szorították.

● Elutasítjuk Hoffman Rózsa azon megállapítását, mely szerint a pedagógusoknak egy része úgy értelmezte a saját munkáját, hogy egy kötelessége van: az órákat megtartani, s a Magyar Bálint-i idők kedveztek annak a mentalitásnak, hogy mindenért tartsuk a markunkat, nincs semmi nevelési feladatunk.

Bár az Államtitkár Asszony jelzi, hogy ez csupán a pedagógusok egy részére vonatkozik, nyilatkozata arra feltétlenül alkalmas, hogy a pedagógusok ellen hangolja az általánosításra hajlamos közvéleményt. Kijelentjük, hogy a pedagógusok jelentős többsége szakmájának elkötelezettje, áldozatos munkával igyekszik tanulóinak testi-lelki-mentális egészségét javítani bármiféle anyagi ellentételezés nélkül is. Teszik ezt azok után is, hogy anyagi elismerésüket jelentős mértékben csökkentették az elmúlt években (fizetésüket befagyasztották, jutalmat, cafetériát, egyéb béren kívüli juttatásokat nem kaphatnak).

● Elutasítjuk Hoffmann Rózsa kijelentését, mely szerint a gyerekek és a társadalom érdeke az, hogy minél több időt töltsenek a pedagógusok a gyerekekkel, mivel a családok egy része nem tudja, vagy nem képes arra, hogy a gyerekeket megfelelően fejlessze, nevelje, hiszen a kétkeresős családokban a szülők sokszor későn mennek haza…

Szülőként is tiltakozunk azon jogaink megnyirbálása ellen, melyeket az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilatkozatának 5. cikkelye biztosít: a gyermekért törvényesen felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermek képességei fejlettségének megfelelően iránymutatást és tanácsokat adjanak.

Őszinte felháborodásunkat fejezzük ki azzal szemben, hogy Államtitkár Asszony mindezt erre való alkalmatlanságunkkal és hajlandóságunk hiányával indokolja, valamint minden olyan kommunikációja miatt, amely a különböző szülői attitűdök kiemelésével alkalmas a különböző társadalmi helyzetű, etnikai és vallási hovatartozású szülők közötti ellentétek szítására.

Tiltakozunk az ellen, hogy az új köznevelési törvény megalkotásakor sem a gyermekek, sem törvényes képviselőik véleményét nem kérték ki, nem hallgatták meg, különös tekintettel a 8-16 óra közötti kötelező iskolai foglalkozások tekintetében, mely lehetetlenné teszi a 31. cikkelyben foglalt gyermeki jogok érvényesítését.

Kijelentjük továbbá, hogy Hoffmann Rózsa megállapításai között a tényeknek nem megfelelően hagoztak el a következők:

„(…) a mindennapos testnevelés megkezdődött tavaly, a társadalom nagy-nagy-nagy többségének tetszésétől kísérve (…)”

A mindennapos testnevelést sem a diákok, sem a szülők, sem az iskolák nem üdvözölték lelkesen, hiszen bevezetését nem előzte meg körültekintő állapotfelmérés és hatástanulmány. Az oktatási intézmények túlnyomó többségében hiányoznak a szükséges személyi és tárgyi feltételek a megvalósításhoz: nincs elég tornaterem és öltöző, mosdó.

„Nincs még egy ilyen foglalkozási réteg, amely ilyen mértékű béremelést kapott, amelynek az értékállóságát biztosítottuk, hiszen a számítási alapja a mindenkori minimálbér, amelynek a folytatását a kormány vállalta és kormányrendeletben rögzíti, és amelynek további lépései következnek a minősítéssel.”

Az eredeti ígéretekkel szemben a kormány a béremelés csak egy részét kívánja most realizálni, a továbbiak pedig a jövő homályos ködébe vesznek. A bérek további emelésének rendeletben való rögzítése egyrészt még nem történt meg, másrészt az utóbbi évek során elfogadott majd többször módosított törvényjavaslatok példája nem teszi egyértelművé, hogy ezzel magabiztosan számolni lehessen. Az ország összes pedagógusa bizonytalanságban várja az októberi bérátutalást. Bár Hoffmann Rózsa csak egy bizonyos nagyon szűk réteg hatalmas, hat-nyolcszázezer forintos juttatásának csökkenéséről beszél, tény, hogy a legtöbb pedagógus bére most sem éri el a magyar átlagkeresetet, s a béremelés után sem feltétlenül fog olyan mértékben rendeződni, hogy a növekvő infláció mellett a pedagógusok anyagi biztonságban éljenek.

Ez a béremelés nem ismeri el a minőségi munkát sem. Szeptembertől ugyanis mindenki Pedagógus I kategóriába kerül, függetlenül attól, hogy milyen diplomája, szakvizsgája van. Ezek megléte már eleve minősítés, ezért nem értjük, mi kérdőjelezi meg az államvizsga-bizottságok véleményét, mi indokolja a kormány kirendelt szakértői általi további minősítést.

„(a tanfelügyeleti rendszert) Azt nagyon pozitívan minősítették… a pedagógustársadalom 90 százaléka igényelte és igényli.”

A pedagógusokat (legalább is a nagy többséget) soha nem kérdezték a tanfelügyeleti rendszerrel kapcsolatosan, nem történt semmiféle felmérés, kutatás, melynek eredménye lehetne a 90 százalékos támogatottság. Ha egy szűk körben végeztek is ilyen irányú kutatást, az semmiképpen nem jelenti a pedagógustársadalom 90 százalékát.

„Megerősítem: az első tanítási napon ott lesz minden gyerek asztalán a tankönyvcsomag, névreszólóan. Nem kell a tankönyv-hegyek között mászkálni a tornateremben hetekig, nem kell úgy kezdeni az első tanítási hetet (…), hogy sorra maradnak el órák, mert a gyerekeket sorba kell állítani, hogy vegyék át a tankönyvüket (…)”

A tankönyvek kiszállításával igenis voltak/vannak fennakadások, az iskolák jó részébe jelentős késéssel és hiánnyal érkeztek meg a tankönyvek, a tanulók listája minden követhető koncepciót nélkülözött, a szállítólistán feltüntetett csomagszám nem egyezett az érkezettel stb. A korábbi években a tankönyvosztás az iskolák saját szokásai szerint zökkenőmentesen folyt. Bár az egységesítésre törekvő kormányzati elgondolás tartalmaz előremutató elemeket, be kellene látniuk, hogy most nem ment zökkenőmentesen, nem pedig azt bizonygatni, hogy nem volt/nincs semmi baj.

Továbbá felhívjuk a figyelmet arra, hogy Hoffmann Rózsa nem beszélt olyan kirívó és alapvető változásokról, amelyek az anyagi elosztás igazságtalanságát növelik.

Például nem jár külön díjazás az intézményben töltendő kötelező 32 órán túli iskolai rendezvények megszervezéséért, lebonyolításáért, a tanulók ügyeinek, problémáinak intézéséért, a tanulók versenyekre való felkészítéséért és kíséretéért, a főképp hétvégén lebonyolítható osztálykirándulásokon, táboroztatáson történő 24-órás felügyeletért és készenlétért, az érettségi dolgozatok javításáért és a szóbeli érettségiztetésért stb. Ezen tevékenységeket a pedagógus heti 8 óra egyéni felkészülési idejéből gazdálkodhatja ki.

Hoffmann Rózsa nem említette azt sem, hogy az intézmények karbantartására fordítható anyagi fedezetet jelentősen csökkentették, s a jövőben az iskolák csak életveszély esetén végeztethetnek karbantartást (Ilyenkor a kivizsgálás és karbantartás időtartamára az iskolát ki kell üríteni, és be kell zárni). Számoltak-e ennek a rendelkezésnek a beláthatatlan következményeivel?

Nem hallottunk továbbá arról az újításról sem, amely az informatikailag rohamosan fejlődő 21. században élő tanulók informatikai oktatását félreállítja, szinte feleslegesnek tekinti (középiskolában a tantervben mindössze 9. évfolyamon, heti egy órában kívánják a tanulókat informatikai ismeretekkel fejleszteni).

A fentiek értelmében felszólítjuk a Hoffmann Rózsát, hogy kérjen bocsánatot az egész pedagógus társadalmat rágalmazó, valótlanságokat tartalmazó nyilatkozataiért, a nyilvánosság előtt vonja vissza a pedagógusokat és szülőket sértő megállapításait, és a tényeknek megfelelőn tájékoztassa a közvéleményt a közoktatásban bekövetkező változásokról.

A TÖBB MINT 4000 FŐT SZÁMLÁLÓ HÍVATLANUL FB CSOPORT NEVÉBEN
MÉREI ERZSÉBET, SZÓVIVŐ

44 üzenet

  1. Erzsébet Virághalminé szerint:

    offman Rózsa nem hiszem, hogy ért a tanításhoz, sőt a gyerekekekhez sem

  2. Szabó Tibor Zoltánné szerint:

    Elolvasva a hozzászólásokat, sokan nem is pedagógusok, de nagyon "okosak"!! Kár volt megszólalniuk! Az a kisgyerek akinek az egészsége nem károsodik reggel 8-tól 16-óráig az iskolában figyelni, csak kivétel lehet.Egyet értek a pana-szokkal és sajnálom az összes, ebben résztvevő, elszenvedő gyereket és a pedagógusait. Változtassuk meg a "világot" amíg lehet!!!!!!!!

  3. Katka szerint:

    Szomorú vagyok néhány hozzászólást elolvasván. 21. éve tanítok. Sajnos nap mint nap tapasztaltam, hogy az emberek úgy vélik, lejárt a munkaidőm, amikor buszra szálltam. Epésen megjegyezte a mellettem utazó falusi nénike, a munkátlanul otthon tengődő miniszoknyás, agyonszolizott, műszempillás anyuka ( kinek gyermeke első osztályban teljesen éretlenül, minden családi támogatást nélkülözve vergődött gyógy-és fejlesztő pedagógusok között, akik a lelküket kitették a kicsiért, hogy legalább hangyalábujjnyit fejlődjön, pl. ollót tudjon a kezébe venni, helyesen fogjon ceruzát, tudja a fönt-lent fogalmát), hogy nocsak-nocsak, végeztünk mára?!
    Hát nem végeztem, de elég lett volna a szatyromat megnézni. Azon kívül, hogy ennyi letanított év után is minden nap írok óravázlatot, azaz körültekintően felkészülök a másnapra, javítom a tenger sok ákombákommal teleírt füzetet, dolgozatokat javítok. A gyerekek gondjait sem tudom letenni az iskolából kilépéssel, telefonálok ( saját költségen ) szülőknek, fuvarozom (9 Ft-ért/km) saját autóval versenyre, amire persze én készítettem fel tanórán kívül, színházba, túrázni visszük őket plusz juttatás nélkül. A hivatalok bezárnak x óra x perckor. A túlmunkát megfizetik. A hétvége szabad. Mi hétvégén is dolgozunk (az előbb említett feladatokat), a kedvező, ill. a társadalom számára bántó az, hogy tesszük ezt javarészt az otthonunk zárt ajtaja mögött, tehát nem látják. Valóban jó volt ez nekem is, mint 2 gyermekes anyukának, hiszen meg tudtam oldani a felkészülés egy részét, míg a gyermekem óvodában volt, el tudtam érte menni 1/4 5-re, tudtam vele játszani, beszélgetni, aztán, mikor lefektettem, folytattam az esedékes feladatokat.
    Igenis akad néhány alkalmatlan pedagógus. Ugyanúgy, mint alkalmatlan orvos, ügyintéző, vagy postáskisasszony. De a nagy többség igenis a szívén viseli a gyerekek sorsát és igyekszik magas színvonalon oktatni. Viszont szomorú tapasztalat, hogy a családokban a gyermek egyre inkább teher, nevelje más, foglalkozzon vele más. Otthon irány a kontrollálatlan számítógépezés és a tévé. S ez nem akkor történik, mikor a szülő dolgozik, hanem, mikor együtt a család. Az elsős gyerekek jó része nem tudja anyja, apja nevét, nem tudja, hány testvére van, nem ismeri a hét napjait, fogalma sincs az évszakokról..Tettük, tesszük a dolgunkat mindenféle erkölcsi, anyagi megbecsülés nélkül. Mert az 5 fülbevalós, agyontetovált apuka ugyanúgy ért a gyerekneveléshez, mint mi, s alkalomadtán ezt oda is mondja, meg közli a feladatainkat. Minket lehet a facebook-on nyilvánosan sértegetni, akár névre szólóan is.
    Mindenki számára központi kérdés a saját gyermek. Ez mindenkinek az érzékeny potja. De nem ujjal egymásra mutogatva kéne előrébb jutni, hanem egymást támogatva, a családok részéről is felelősséget vállalva.
    Lenyelünk mi mindent. Az iskolába érkező nem köszönő szülőket vagy mindenféle előzetes ismeretség nélküli tegeződést, hellózást, az órákra berontást.
    Az új rendszerrel most ismerkedünk. Bizony nagy terhet ró mindannyiunkra. Értem ezalatt a gyerekeket is, pl. az elsőst, akinek 6! órája van. Akkora a jövés-menés az iskolában, hogy most du. 4-kor jövök el ugyan, 1/2 5, mire hazaérek, eztán megyek a saját gyerekemért. Picit beszélgetünk, majd kérem, hogy foglalja el magát, mert anya készül másnapra, aztán este jönnek a háziasszonyi teendők, még sulis munka, a gyerekemet meg majdcsak a kezébe veszi vmi fejlesztő pedagógus, mert én nem érek rá.
    Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy van nehezebb munka. Pl. sosem dolgoztam 3 műszakban futószalag mellett. Az őszi, téli, tavasz szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, azaz vannak elvégzendő feladataink. A nyári szünet nem egyenlő a tanulók szünetével. Már nem is olyan sok az a szabadság, ugye? Év közben, ha szükség lenne rá, nem mehetünk szabira.
    A fizetésem 21 év után 120 ezer Ft. Ebből fizetek hitelt, marad szűk 40 ezer. Ez túlfizetés lenne, ezt nem érdemeljük meg azért, hogy okítjuk, neveljük, szeretjük a gyerekeiket, míg Önök távol vannak?
    Mindezt személy szerint teszem egy falusi iskolában, igen szegényes körülmények között. Nagyon bánt a sok vád, ami minket ér. Aztán zsebre tehetjük, hogy az agyonpátyolgatott gyerekeink egy része meg sem ismer, pedig az orrát törölgettük, tejfogakat őrizgettünk.

  4. zanya szerint:

    Az én gyerekeim magántanulók lettek, mert keveselltem a pihenésüket, az itthon töltött idejüket, az igazi gyerekkort az életükből. Ezzel együtt nagyon nagyra becsülöm a tanárok munkáját, tudom, hogy rengeteget dolgoznak (a gyerekekkel együtt, akik szintén túlterheltek, emellett, sajnos, a rossz tanterv miatt műveletlenek).
    Hoffman Rózsán ötszáz méterről látszik, hogy undorodik a gyerekektől, sőt minden embertől, aki 55-nél fiatalabb, tehát a gyerekek szüleitől is. Nem is rejti véka alá.

  5. Proximus szerint:

    Én azt gondolom, hogy a társadalom akkor becsülné meg a pedagógusokat, ha x ideig mi nem is lennénk, s tapasztalnák, hogy a hiányunk mit jelentene.
    Továbbá ha ennyi a nagy tudású, akkor ki lehet próbálni pár hetet. Mondjuk egy jó tanévkezdést mindenestül.
    Van ügyvédbojtár ismerősöm. Visz pár ügyet, és megírja amit kell, csak alá nem írhat. Még így is két nap alatt megkeresi azt, amit én egy hónap alatt. Stressz nincs. Sok esetben ctrl c ctrl v megy. Hol itt az igazság????

  6. heona szerint:

    Érdekes hozzászólásokat olvastam az alábbiakban. Főleg az a vélemény tetszett, amely azt állítja, hogy az elmúlt 10 éveben a legbutább középiskolások mentek pedagógusnak, illetve egy másik, amely a fiatal tanárnők erkölcstelen viselkedését boncolgatja. Utóbbi – ha tényleg van ilyen – valóban elkeserítő,az általam ismert fiatal tanárnők – én is közéjük tartozom – viszont nem ilyenek.
    Jómagam fiatal pedagógus vagyok, mindössze 4 éve tanítok. Annak idején tisztában voltam azzal, hogy nem fogok vagyonokat keresni, de igenis szerettem volna tanár lenni, pedig a középiskolai színkitűnő és az ugyancsak színkitűnő érettségi bizonyítványom egy országosan is ismert és elismert gimnáziumban más pályára is alkalmassá tettek. A szüleim is sokat veszekedtek velem, nem értették – és nem értik ma sem! – miért ezt a pályát választottam. Szeretek tanítani; szeretem az irodalmat; és szeretem a gyerekeket: a hatéves elsőst és a tizennyolc éves gimnazistát. Büszke vagyok rájuk a versenyeken, az iskolai műsorokon, jó érzés látni, hogy az irodalom, a művészet megtalálja az utat legtöbbjükhöz előbb vagy utóbb. A pénz? Igen, fontos. De szerencsésnek mondhatom magam, hogy a férjem vállalkozó, és ahogy ő szokta mondani "Megengedhetek magamnak egy pedagógus-feleséget." Hozzáteszem, hogy ő maga is havonta 5-8 e. forinttal támogatja az iskolát, ahol tanítok, mert sokszor otthon nyomtatom a dolgozatokat, fénymásolok, saját telefonról beszélek a szülőkkel. Ne várok érte köszönetet! Én csupán azt tartom megalázónak és bántónak, hogy sokan azt hiszik, azzal, hogy megvolt a napi kötelezően tanítandó óra, véget ért a nap. Egyeseknek talán igen, de velem ez még nem fordult elő. Otthon minden nap készülök az óráimra: hogy a tananyagot színesebbé, interaktívabbá tegyem, PPt előadásokat csinálok, könyvtári előadásokra járunk az érdeklődő gyerekekkel, és a dolgozatokhoz mindig írok szöveges értékelést, mert úgy gondolom, ebből jobban tanul a gyerek, mintha csupán a számbeli osztályzatot látja. Tehát kedves felháborodott kommentelők, akik szerint túl sokat keresek: napi 8, de olykor 9-10 órát is munkával töltök, sokszor hétvégente is. Félreértés ne essék, nem panaszkodom! Nem várok extra pénzt, sem munkaidő-csökkentést: én választottam ezt a pályát, én akartam. Szeretem, csinálom. De a rosszindulatú, igazságtalan megjegyzések elkeserítenek, mert egész egyszerűen nincs közük a valósághoz!

  7. ildiko szerint:

    Nem tudom, mi értelme a 22 órát 26-ra emelni, ha az "csak" egy kötelesség. Azt gondolom, a gyerekek nagyjából ezért járnak iskolába. Szerintem 36 héten át heti 22-26 óra magas színvonalú megtartása is elegendő lenne, de mindenki tudja, hogy ennél sokkal többet is tesznek a pedagógusok. Lógós minden szakmában és minden munkahelyen van. Legkönnyebb ilyen kijelentéseket tenni, ehhez semmilyen kutatásra vagy szakmai ismeretre nincs szükség. Kellő pénzért napi 24 órában tudok ilyeneket mondani. Még készülnöm sem kell rá.

  8. ildiko szerint:

    Nem emlékszem a paragrafusra, de kimásoltam: Ha a pedagógus, feltéve, hogy a munkaidő-beosztásból más nem következik – a pedagógiai programban meghatározottak szerint tanulmányi kiránduláson vagy más, a pedagógiai, nevelési programban meghatározott, nem az iskolában, kollégiumban, óvodában szervezett programon vesz részt – erre van ügyeleti és készenléti díj.

  9. Margit szerint:

    Ami mostanában az iskolákban történik az egyszerűen vérlázító!! Teljesen mindegy melyik felét nézem. A diákokét, vagy a tanárokét. Ha valaki nem látja, hogy ez a tönkretétel magas színvonala annak nincs mit mondanom, de aki ugyan így látja azt meg én nem értem. Miért kell így elfogadni ezt a nyíltszínű aljasságot amit ma az oktatással tesznek. Minden szinten mindent ami megalázó!!! De igazán a legnagyobb szégyen a szülőket terheli, mert a szúlő felelőssége a gyermek és nem a tanáré!!!!!!! A szülőknek kellene a tanárokkal összefogni és addig nem engedni a gyerekeket iskolába, amig ez a gyermeket, tanárt megalázó tönkretevő állapot meg nem változik!!! Olyan terheket rónak tanárra gyerekre, ami tökéletesen biztosítja az idegkimerülést és tudjuk ez gyengíti az emberi szervezet ellenállóképességét. Így lesznek rövid életűek. Ez egy program, és mi hagyjuk hogy véghez vigyék!!!! Borzalom ez a nemtörődömség. Nem értem, hogy itt senkinek nincs jövőképe, csak minden reggel mint valami érzelem és gondolat nélküli robot kezdi a napi rutin programot. Mi tesz bennünket emberré, ha nem az, hogy emberként akarjunk élni. Ha valaki ennyire hagyja hogy minden jogát elvegyék az maga mond le, hogy szabad emberként éljen. Tehát hajrá szülők, álljatok ki a gyermekek és az őket nevelő tanárok érdekében!!!!

  10. egy adófizető állampolgár szerint:

    Erkölcsről etikáról nincs mit papolni annak, aki az MSZMP tagja és kiemelt kegyeltje volt egészen a rendszerváltásik. A hagyományos értékeken alapuló erkölcsi elvárás szerintem csak az lehet, hogy az ilyen ember feláll és elköszön, (különösen az az állami alkalmazott, aki elmúlt már 65 éves – nem is értem egyesekre miért nem érvényes a törvény).
    Hoffmann Rózsának is ezt kellene tennie, már éppen elég kárt okozott! (nem volt elég bukás ténykedése a felsőoktatásban?)
    Hol van a miniszter? Nem látja mi folyik itt, és kik garázdálkodnak?

  11. Leiner Károly szerint:

    Kedves Heona!
    Én szeretettel köszöntelek a Pedagógusok között (szerintem tegeződhetünk, hiszen kollégák vagyunk)! Magam majd 30 éve választottam ezt a hivatást – tudva annak minden "árnyoldalát" – és megérte! Igaz, akkor több becsületünk volt és a társadalom is jobban elismerte ezt a nagyon nehéz munkát. Például soha nem vágták a fejünkhöz, hogy "milyen keveset dolgozunk", meg "3 hónap nyári szabadságunk van", meg ehhez hasonló butaságokat… (ellenben eljöttek a tanévzáróra, megköszönték az egész éves munkát.) De ezzel nem kell foglalkozni: magam szívesen helyet adok a tanteremben mindenkinek, aki kipróbálná ezt a "könnyű" hivatást.
    Neked sok kitartást kívánok és sok-sok örömet ehhez a nagyszerű, de pokolian nehéz hivatáshoz! 🙂

  12. Simon András szerint:

    Érthető, hogy a legtöbben a felháborodás hangján nyilatkoznak. A mostani helyzet kusza, átláthatatlan, gyakran hibás, félremagyarázható.
    Ha néhány hét/hónap múlva láthatóak lesznek a következmények, akkor talán nekiállhatnánk a hibákat javítani. Az oktatás túlzott centralizálását mindenképpen rossznak tartom.
    (A gyakorló tanárok véleményére egyáltalán kíváncsi valaki?) Én is (mint sokan mások) Pokornitól várnék nemcsak javaslatokat hanem iránymutatást, megoldásokat, változtatásokat.
    Addig, amíg az is el nem romlik, ami még működőképes.

  13. Könyvtárosokkal bántak a legmegalázóbb módon.

  14. szeretném felhívni a figyelmét az törött életpálya alkotóinak a következőkre. Hatalmas hiba volt, hogy az iskoláknak márciusban le kellett adni a neveket kinek milyen könyvcsomagot kérünk.A rendszer nem számolt a bukott diákokkal az új belépőkkel és a kibukókkal. Gratulálok értelmes döntés volt. A következő káosz a tankönyvcsomagoknál volt rossz könyvek a csomagban, türelmetlen diákok megsarcolt szülők. A legnagyobb béka pedig az a hatalmasra mélyített szakadék amit az életpálya okozott. Eddig is kispénzű könyvtáros voltam de az érettségi felügyeletből és a diákönkormányzati pótlékból csurrant némi plusz. Ez most megszűnt de Hoffmann Rózsa elfelejtette megemelni a könyvtáros béreket, pedig a pótlékom megszűnt és azt ígérte senkinek sem lesz kevesebb a fizetése, mert a béremelés mindenkinek a pótlékok hiányát fedezi. Egyenlőre egy dolgot érzek az életpálya modell hatására, hogy a bérem csökkent több, mint 4 ezer forinttal. Véleményem szerint egy iskolában egy jó könyvtáros elengedhetetlen szakmai tudásával, tanító képességével és nevelő szerepével. Az utóbbi döntések csak egyre ösztönőznek egyre jobban a szakma szeretetének a dacára, hogy külföldre meneküljek a megélhetésért.

    Egy csalódott könyvtáros

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.12.
Horn Gábor: Az erősek, a bosszúállók, a kicsinyesek világa
A vasalódeszkás tanár esete is mutatja, hogy a NER oktatáspolitikája megalázza, elsöpri, kiiktatja azt, aki bárhogyan is eltér a sorvezetőtől. Ráadásul az ellenállásnak legjobb szándé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.11.
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskol...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.07.11.
A BM, az Emmi és az ORFK sem adott választ arra, hogy valós-e az iskolaőrök véletlenül kiderült fizetése
A kormány az iskolai erőszak megfékezésére bevezeti az iskolaőrséget, amely külön rendészeti szervként jön létre, az őrök pedig gázspray-t, rendőrbotot és bilincset is használhatnak...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.07.10.
Maruzsa: Sikeres volt az idei tanév, hatalmasat csökkent a bukások száma
Sikeresnek értékelte a koronavírus-járvány miatt tantermen kívüli, digitális munkarendben befejezett elmúlt tanév lezárását a köznevelésért felelős államtitkár csütörtökön sajtó...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.09.
SZAKKÉPZÉS – TE MÁR MEGKAPTAD A VÉGKIELÉGÍTÉSEDET?
Mivel a továbbfoglalkoztatást nem vállaló közalkalmazottak jogviszonya 2020. július 1. napjával, automatikusan megszűnik, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.09.
Klebelsberg Központ: álhír, hogy fejenként 1000 forintos jutalmat kaptak a pedagógusok, mert az intézmények 1000/fő pluszjuttatást kaptak
Fejenként kerek ezer forinttal honorálta pedagógusai egy jelentősebb csoportját a veszprémi tankerület pedagógusnap alkalmából, szemléztük mi is tegnap a magyarnarancs.hu cikkét. Bár a Narancs...
(Forrás: 444.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep