OFOE Filmklub – Precious – a boldogság ára

A Budapest Film Zrt-vel közösen szervezett filmklubunk áprilisi találkozóján a Precious – a boldogság ára című 2009-ben készült amerikai filmet nézzük meg. (Rendező: Lee Daniels)

Időpont: április 1., kedd, 17.30
Helyszín: KINO CAFÉ, 1137 Budapest, Szent István krt. 16.
Jegyár: 700 Ft

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A film (és az alapjául szolgáló regény) főhősnője, Precious (Gabourey Sidibe) minden, csak nem perspektivikus egzisztencia. Iszonyúan kövér (láthatóan túl van a másfél mérőmázsán), tizenhat éves, enyhén retardált, olvasni is alig tud, ráadásul második gyermekével várandós. Borzasztó lelkületű anyja (Mo Nique – akit ezért az alakításáért halmozott el minden filmes grémium) üti-vágja, csak a szociális segélyért "tartja" a lányát. Egyébként meg passzívan közreműködött Precious három éves kora óta tartó megerőszakolásában – hagyta –, amit történetesen a saját apja követett el, s aminek két eredménye Precious két kicsinye, a Little Mongónak becézett Down-kóros kislány és az épp megszületésre váró kisfiú.

A kövér és buta lányt kicsapják az iskolából, egyetlen lehetősége, hogy elkerülje azt a poklot, amiben az anyja él, ha beiratkozik egy alternatív iskolába. Itt az értő tanárnő (Paula Patton) és a diáktársak szeretete révén megízleli, hogy milyen az, ha nem fölösleges létezőnek, emberi korcsnak tekintik. Milyen az, ha tartozik valakikhez, nem csak úgy lökdösik-rugdossák az utcán (vagy a lakásban).

Precious olyan, amilyen – nem túl okos és kórosan túlsúlyos –, ezen változtatni nem lehet, de azt el lehet érni, hogy ne tekintse magát teljesen haszontalan humanoid szemétnek. Ugyan az angol "precious" kecsest és finnyást is jelent, de leginkább azt, hogy értékes. Engedjék meg neki, hogy élje a nevét.

Gulya István: Lányok, ne zsírjatok

Adva van egy, hogy politikailag korrektek legyünk, túlsúlyos afro-amerikai főszereplőnk, Precious (Gabourey Sidibe), aki mindössze tizenhat éves, de már a második gyermekét várja. Az anyja (Mo Nique) segélyből él, egész nap a tévé előtt terpeszkedik, láncdohányzik vagy épp teli szájjal zabál, az apja, nos, ő hősnőnk gyermekeinek szintén az apja, de a mama is időnként igénybe veszi a szexuális szolgáltatásait. Isten hozta kedves nézőnket a Harlemben, a nyolcvanas évek végének rögvalóságában!

Lee Daniels rendező filmje olyan, mintha egy Dickens-regényt látnánk megelevenedni, csak esetünkben nem a csatornaszagú Londonban játszódik a történet a XIX. században, hanem New Yorkban a Reagen-érában, ám ugyanúgy egy súlyosan abúzált, jobb sorsra érdemes karakterrel a középpontjában. A szalmaszál, amibe hősnőnk esetleg megkapaszkodhat, az alternatív iskola, az Each One/Teach One, ahol a rendszer egy legutolsó mentőövet próbál dobni a lápvirágoknak.

Hungler Tímea: Getto blues, Revizor

Egyedül az iskolában érzi jól magát Precious, itt végre szeretik. Az egyik órán azonban megindul a szülés, a tanárnő és a lányok mind Precioussel tartanak és szinte éjjel nappal bent vannak a lánynál és újszülött kisfiánál. Itt tűnik fel egy kedves ápoló, akit Lenny Kravitz alakít. John ápoló nagyon sok időt tölt el a lányokkal, és jó barátja lesz Preciousnek. Az anyja egyszer sem látogatja meg a kórházban, de mivel nincs hová menni, így kénytelen odavinni kisbabáját.

Precious története nagyon remélem, hogy legalább néhány intézmény vezetőjének felnyitja a szemét, hogy tegyenek valamit azokért a lányokért, fiúkért akik hasonló körülmények között élnek. Lenyűgözőnek tartom azt a kitartást, amit ez a fiatal lány mutat. Egész gyermekkorát megpecsételte az a gyűlölet, agresszió, bántalmazás, amit a szüleitől kapott. Ő mégsem adta fel soha, sőt még álmodozni is mert! Arról, hogy egyszer őt is szeretni fogják, boldog lesz.

Cseppek, Precious – a boldogság ára

Gabourey Sidibe amatőr színésznő fantasztikus átéléssel alakítja a jobb sorsra érdemes tinédzsert, a film minden pillanatát megtölti érzelemmel. Precious önértékeléséről elég sokat elmond, hogy vékony, szőke, fehér nő akar lenni, a tükörben is így látja magát, máskor giccses fantáziavilágba menekül, ahol vakufényben fürdő, ünnepelt sztárként pózol, vagy épp a fényképalbumban látható fotók beszélnek hozzá. Mivel igazából sosem nevelte őt senki, nem sokat tud az élet dolgairól, erről többek között egy keserédes mondata tanúskodik: "A leghosszabb út is egy kis lépéssel indul. Ez meg mi a szart jelenthet."

A 2010-es Oscar-gálán tanúi lehettünk, hogyan utánozza az élet a fikciót. Bár Gabourey Sidibe színésznő nem élt olyan körülmények között, mint az általa alakított Precious, mégis olyasmit élt át a díjátadón, amiről filmbeli karaktere álmodott. A korábban színészkedésre nem is gondoló, névtelen lány jutalma villámgyorsan jött siker és szakmai elismerés lett, a közönségé pedig egy emlékezetes film.

Hlavaty Tamás: Négyszázezer csapás. Filmtett