A gyermeknapról – egy kicsit másképp

Azon törtem az agyam, hogy gyermeknapon, amikor mindenki a lufit szorongató rózsaszín és tejszagú csöppségekre koncentrál, vajon illik-e megszólalnom. Mert nekem a rózsaszín mellett azért elég sötét színek is eszembe jutottak.

Hogy a gyermeknevelés szokásai koronként, területenként és származás alapján mindig különbözőek voltak, abban azt hiszem egyetértünk. Most próbáljunk meg a jelenre fókuszálni, itt, Magyarországon.

Talán túlzok, hogy a szélsőségek országa lettünk, de kezdünk közel járni hozzá. Nézem a gyermekruhák, kiscipők, gyermekkönyvek, játékok, uszodai belépők, gyerekkerékpárok, hátizsákok stb. árát… Hát, minden elismerésem azoké, akik mindezt előteremtik a mai fizetések átlaga mellett. Ismétlem: átlaga mellett. Mert az átlagba beletartozik a havi nettó 150 e./fő is meg a havi 15e./fő is. Persze lehet járni turkiba is. Sőt, az átlag már csakis odajár.

A másik sötét színem az idő. Illetve az idő hiánya, amit a szülő a gyerekével tölt. Nincsenek statisztikák arról, hogy hány gyerek reggelizik otthon. Arról sincsenek adatok, hogy a kötelező „mi volt ma az oviban/suliban, mi volt az ebéd a menzán” kérdéseken túl hány perc jut valódi beszélgetésre, játékra naponta.

Ha a színeket 10-es skálán mérem, akkor kb a nyolcasnál járunk. A szegénységnél. Az ebbe a kategóriába eső gyerekek csak onnan tudnak a gyereknapról, hogy az oviban/suliban más volt a menetrend. A szerencsések esetleg haza is vihettek valamit, ami emlékezteti őket arra, hogy ez a nap más volt, mint a többi, a többi meg legalább kitombolhatta magát.

Na lássuk a 10-est. A gyermekbántalmazást. Hogy erről talán nem éppen ma kéne? Akkor mikor, ha nem éppen a gyermekek napján?!
Nem tudom, olvassa-e írásom majd az én „kicsi fiam”, akinek 8 évesen motorfűrésszel vágta át az apja a lábát, mert már nem akart, nem mert hitelbe borért menni. Mára felnőtt, s ha ő már esetleg meg is bocsátott, én nem tudom megtenni. Nincs rá mentség.

Gyermeknap van. Amikor próbálunk kedvükbe járni. Csakhogy az év nem egyetlen napból áll.