Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2014. november 28. péntek, 9:26
Címkék:

OFOE Filmklub – Szembesülés a szülők bűneivel: Lore

Hogyan lehet szembenézni a szülők bűneivel? Miként válik az ártatlan gyermek felelős történelemi szereplővé? Van-e új jövő? – kényszerű igazságokkal szembesít a filmklub következő filmje.

Az OFOE Filmklub 2014. december 2-i vetítésén, 17.30-kor, a Kino Cafe moziban, Cate Shortland ausztrál rendező „Lore” című filmje kerül vetítésre, amely ismét a gyermekek szemével láttatja velünk a háború borzalmait. A 17 éves Lore négy testvérével marad egyedül a 2. világháborút elvesztő, romjaiban álló Németországban. A fiatal lány egyik pillanatról másikra válik felnőtté, és a menekülés viszontagságai között szembesül szüleinek a nemzetiszocialista múltjával.

Lore számára véget ér a gyermekkor, a túlélésért folytatott küzdelem nemcsak szüleinek és a náciknak a bűneivel szembesíti, hanem az életben maradásnak az árával. A gyerekek által megtett hosszú út egy jelképes utat is jelent. Egyrészt az új helyzetnek, az árvaságnak, az otthontalanságnak – egyébként ésszel nehezen érthető valóságának az érzelmi megélését. Másrészt a gyerekek emocionális fejlődését a természet szépségének és a háború pusztításainak kettős „megélt” élménye kíséri.

A film jól illeszkedik a korábbi alkotások közé (Fuss, Fiú! A nagy füzet), amelyek a túlélés esélyét a gyermeki lét perspektívájából értelmezik, és kiváló alkalom a nézőknek a kibeszéletlen érzések, gondolatok felidézésére és kimondására.

(Vincze Beatrix)

Részletek filmkiritikákból

Az ideológiáktól, téveszméktől feltüzelt és háborúba űzött vesztesek sorsáról mesél minden naturalisztikusan ábrázolt borzalma ellenére tipikusan női, lírai filmjében az ausztrál Cate Shortland. Minden gyűlölet, minden rosszakarat visszacsap előbb-utóbb a gyűlölködőre, ez alól nem mentesít semmi sem. Sem a gyermekien tiszta hit, ha az rossz felé irányul, sem a biztosnak hitt tudás, semmi. A fizika alaptörvényei érvényesek társadalmi kontextusban is. A kissé durvára, élesre, szilánkosra vágott filmben szuggesztív, szinte személyes képi világban, éteri zenei környezetben, de stabil, szerves egységként jelenik meg a kétféle, külső és belső utazás. Saskia Rosendahl eszköztelenül, csupán tekintetével, tétova gesztusaival lopja bele a nézőt Lore figurájába. Szinte szavak, hosszú, zaklatott vagy szenvedélyes monológok nélkül éljük át egész addigi életét a feje tetejére állító dilemmáit, s mindazt a borzalmat, amit át kellett élnie neki és testvéreinek. Eközben a nélkülöző, szétbombázott, megszállt országon átkelve a saját szemünkkel is látjuk a háború szörnyű nyomait, melyek minden fizikai romboláson túlmenően, az emberek lelkében okozott soha helyre nem hozható pusztulást. Kontrasztként zöldellő, virágos rétek, lankás dombok és vadregényes völgyek, madárcsicsergés, hajnali harmatban csillogó levelek és ébredező pillangók hirdetik a természet emberfeletti, teremtő hatalmát… (A vesztesek sorsa.)

Shortland filmje Lore odüsszeiája, ám jóval több is annál – Németország meghasonlottságának, zavarodottságának, az ősei bűnével – a filmben szó szerint – magára hagyott generáció eszmélésének metaforája, annak a bibliai mondásnak az ábrázolása, mely szerint: „az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el.” Lore az első idegeneket még náci karlendítéssel üdvözli, megvetően méri végig a családjának szállást adó gazda mozgássérült fiát, az anyjának a „végső győzelemről” beszél.

Aztán a nyitó képen a fürdőkádban a haját gondosan tisztogató tini a film előrehaladtával egyre koszosabb, büdösebb és fáradtabb lesz, nyers tojást eszik, hogy az éhségét csillapítsa, és a túlélésért még arra is hajlandó, hogy elfogadja egy húsz év körüli zsidó fiú, Thomas (Kai Malina) segítségét, aki az út során csapódik melléjük. Tulajdonképpen Thomas vonzereje az, ami teljességgel összezavarja a lányt: egyszerre tekint tárgyként és személyként a fiúra, aki hiába ébresztette fel az alvó Csipkerózsikát, ha meg kell őt vetni a származásáért. (Hungler Tímea: Apák és lányok)

A téma veszélyesen nehéz, azonban a rendezőnek, Cate Shortlandnek sikerült tehetséges (gyerek)színészeket összeválogatnia. Saskia Rosendahl (Lore) nem csak Bounty-reklámba illő kék szemekkel rendelkezik, tehetséges is. Jól visszaadja a bizalmatlan, túl nagy teherrel küszködő, családfővé kényszerült kamaszlányt, egyik összeomlása a film csúcspontja. A Thomast alakító Kai-Peter Malina szótlan, erőteljes, rejtélyes, a néző persze ennek ellenére teljesen megbízik benne. A főszereplők mellett a Lore legidősebb testvérét játszó Nele Trebst emelném ki: a fiatal színésznő tapasztalatlansága ellenére megdöbbentően hatásos a vásznon, ha kell, ravasz, ha kell gyengéd, megint máskor pedig épp ellenkezőleg, kemény és elutasító. (Hargitai Ági: A szörnyűséges idill)

A Lore egyébként Rachel Seiffert The Dark Room című regényének sajátos átdolgozása. Talán kevesen gondolnák, de a cselekmény megtörtént eseményeken alapul, az írónő saját édesanyja történetét jegyezte le és dolgozta regénnyé – igaz, a regény két másik történettel, új szemszögből is bemutatja a huszadik század eseményeit. Hogy Shortland mégis Lore útját emelte ki ezek közül, az teljesen érthető: a tizenéves lány ugyanis már rendelkezik azzal az érettséggel, hogy a náci doktrínát magába szippantva pontosan alkalmazkodjon a szülői elvárásokhoz, karaktere mögött azonban mégis ott rejlik egy nagy adag ambivalencia. Míg testvérei tényleg romlatlanok és gyengék, addig Lore-ban már elvetették az ideológia csíráját, jelleme erős, de hite még nem elég tudatos. Jócskán kétkedik, és pont ez az ellentmondás mozgatja, dinamizálja karakterét, a néző pedig folyamatosan szembesülni kényszerül Lore neveltetésével, illetőleg azzal, hogy a gyermeki naivsággal viselkedő testvéreihez képest Lore mennyire képtelen elfogadni és feldolgozni az őket megmentő zsidó fiú, Thomas segítségét, és a hozzá való egyre erősödő kötödését. (Szabó Levente: A kiábrándulás útja)

Nézői vélemények (kommentek a port.hu-ról)

Teljesen lekötött, magával ragadott a film. Elgondolkoztató, tragikus, és mégis érdekes film.

Lebilincselő film, mely hihetetlen nagy mondanivalóval, és tragédiával rendelkezik. Nagyon szépek a képek, a fényképezés, mely az egész filmet magával sodorja.

A film, miközben feszült drámával mutatja be a történetet, fájdalmasan tárja elénk azt a szomorú "világháború utáni életet", mely körbeveszi az öt gyermeket. Itt gondolok arra a jelenetre, ahol pénzért szoptatnak, vagy az utána következő fürdési jelenet minden pillanatára.

A zene pedig teljesen azonosul a film cselekményével. Hol lelassúl, hol pögővé válik. Néhol fájdalmasan cseng fülünkben, s máskor pedi az élet megújulásaként dalol nekünk.

Nagyon erős film. Nem térek ki az alakításokra mert már jellemezték, de olyan érzéseket indított el bennem amit egy hálivúdikaptafafilm sose tenne. Sőt gondolkodásra ösztönzi az embert.

-Vajon miért nem segítik őket az útjuk során?…mert az emberek elfáradtak és közömbösek annyi szörnyűséget láttak, és még sokan csak most szembesülnek a náci rezsim szörnyűségeivel amit a fasiszta propaganda eddig nagyon jól leplezett.

-A „jenkik”-től többet vártunk volna…. ebben a korszakban a nácikat vadászták mindenki gyanús volt aki okmányok nélkül „létezett”… a képi világa lenyűgöző, a színészek alakítása is (mégiscsak kitérek rá 🙂

Erős, ütős film, amely megérdemelten nyert több fesztiváldíjat. Újszerűen közelíti meg a sokszor feldolgozott témát, nagy érzékenységgel. Kiválóak az ismeretlen, fiatal színészek. A képek életszerűek, a kameramozgások élénkek. Remek


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.27.
Rétvári Bence a magyar oktatáspolitikáról dicsekedett, csak pár dolgot elfelejtett megemlíteni
Rétvári egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: Magyarországon még így is igen keveset költ az állam az oktatásra. Ugyanebből az anyagból kiderül például, hogy az egy tanuló teljes (á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.26.
MIT TEHETSZ, HA A MUNKAHELYED NEM BIZTONSÁGOS?
Sajnos a kormány és a felelős minisztérium magukra hagyta a munkavállalóit. Csak abban bízhatunk, hogy a nagy focimeccs végeztével talán hajlandóak lesznek szembe nézni a valósággal, és...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.09.26.
Vajda Zsuzsanna: Az erő kultusza: gumibotos rendfenntartók az iskolában
Más országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőségi korhatár (például Svájcban vagy Hollandiában) megfelelő infrastruktúra, a gyerekek és fiatalok korrekciós nevelését szolgáló intézetek...
(Forrás: mérce)
--
2020.09.26.
Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő
Mivel nem jelent meg egységes, minden iskolára kötelező előírás, zavaros helyzet alakult ki az oktatási intézményekben. Mindezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egy...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.09.26.
Fellépnek a homoszexuális Hamupipőke ellen
Petíciót kezdeményezett a CitizenGO érdekvédelmi szervezet a Meseország mindenkié címmel a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában megjelent mesekönyv terjesztése ellen. Alig két nap alatt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.09.26.
Meggyógyultak, mégsem engedik vissza őket az iskolába
Miközben a kormány, az operatív törzs, illetve a népegészségügyi központ is többször hivatkozott arra, hogy a járvány kezelésénél a WHO protokoll szerint járnak el, a lapunk által megismert...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep