Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2015. január 22. csütörtök, 15:35

Kopogás az ajtón

Kopogás az ajtón. A „szabad”-ra sem lép be senki. Kinyitom. Nem hiszek a szememnek. Gyakran eszembe jutottak, de már egy ideje csak úgy, mint akikkel végleg megszakadt a kapcsolat. Helyes, rózsásarcú, csücsöri szájú, kicsit pocakos fiú volt, mikor először találkoztunk. Rögtön egy teljes hétre. Akkor még fontos volt neki a Mikulás. Alkudoztak velem a társával együtt: Ugye, az ünnepségen ők is, vendégként is… Persze, de akkor utána vesszük nyakunkba a várost. Már sötétben és hidegben. Nem baj, nem baj, de a Mikulás… Ha nektek nem baj, hát legyen úgy.

Délelőttönként a számítógépet nyúztuk. Beszéltettük, hogy ne kelljen reménytelenül nézni a képernyőt. Lényeget emeltünk ki, szerkesztettünk szövegekből vázlatot, kerestünk az interneten, rostáltuk a találatokat. Megtanulta. Ügyes volt, gyors felfogású és végtelenül akart.

Aztán egyszer csak eltűnt. Évekre. Az édesanyja is. Aki döntési helyzetek esetén korábban fel-felhívott telefonon. Nem tanácsot kért, csak szempontokat, amikre ő esetleg nem is gondol. Értesültem egy lehetőségről, roma fiatalok számára. Akkor én hívtam őket. Apának meséltem a részleteket. Apa roma. Apa asztalos. Épületasztalos. Dolgozik hétből hét napot, a családjáért. Anya nem roma. Ügyes kezű női ezermester. Dolgozik hétből hét napot a családjáért. Kis falu, munkahely nincs, aki dolgozik, önmaga munkáltatója. Nincs munkaidőkorlát, nem fizetik a túlórát, nincs fizetett szabadság, nincs betegállomány. Feladat van: a fiút és nővérét fel kell nevelni. A nővére kolléga lesz. Gyógypedagógus. Fizetősön kezdte, már államira jár; a tanulmányi eredménye lehetővé tette. Szép, kreolbőrű, csillogó feketehajú lány.

Most pedig itt áll a fiú. Édesanyjával. Nyújtom a kezem.

– Hát meg sem ölel?

Miért ne – gondolom , ha te így szeretnéd, bár inkább vagy felnőtt férfi, mint a kiskamasz , akit ismertem. Átölelem. Kapok két csattanós puszit. Anyától is. Tisztázzuk, hogy én hivatalosan már nem, de persze, bármikor, ha… A lehetőségeket, a továbbtanulást boncolgatjuk.

A végén óvatosan megemlítem, hogy már nem reménykedtem viszontlátásban. Utalok rá, hogy sejtem, mitől volt a hosszas szünet.

– Igen, összevesztünk az apjával. Akkor. Nem akarom, hogy a romasághoz bármi közük legyen.

Hümmögök, hiszen nem az apja vagyok a fiúnak, s valahogy talán velem is megszakadt a kapcsolat. Amibe beleszületett, ahhoz pedig köze van. Akaratlanul is.

– Hogy hozhatta szóba előttem? Nekem? A gyerekeimnek nem lesz közük semmihez, amit a roma származásuk miatt kaphatnának.

– Nekem tájékoztatnom kellett Önöket a lehetőségekről, az Önök kezében pedig ott voltak a döntések.

Horkant még dühösen néhányat, aztán biztosít róla, nem haragszik rám. Nem rám haragszik. Mikor megtudom, a hajnali vonattal jöttek, reménykedem, az emberre se annyira, hogy… korábban mindig autóval hozta őket. Az apró egymásra nézés, ami az apát firtató kérdésre adott válasz elé szorul, szintén rosszat sejtet. Nem derül ki, mi a helyzet. Kérdezgetnek, jó-e most nekem ez a munkakör.

– Jó – felelem, az osztályomtól megszokott semmitmondó tömörséggel.

– Búcsúznak, mert hátam mögött tombolni kezd az osztály, amelyben helyettesítek. Újabb, emberes ölelés. Csak úgy ropognak a bordáim. Elmennek.

Én meg odafordulok, ahol már csak a tárárá-bumsztiré teljesíthetné ki a hangulatot. Míg a kicsire csukódott oktatóprogramok ablakait nyitogatom, s korholom őket a korábbi hangerő miatt, szomorú vagyok. Megszenvedett tudásom, hogy ha szeretném megállni a helyemet, nem téphetem ki a gyökereim felét. Sőt, más sem teheti velem. Büntetlenül.

Szabó Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.03.
Temetés az oviban
Odakint harminc fok, a szűk, levegőtlen, sötét teremben viszont már negyven, plusz ugyanennyi elkínzott szülő, meg húsz gyerek fekete-fehér ünneplőben: kezdődik a szívatás, gyerekek. Hat...
(Forrás: Népszava)
--
2020.07.03.
BOTRÁNYOS KÉRDŐÍVEKET TÖLTETNEK KI A GYEREKEKKEL AZ ERZSÉBET-TÁBOROKBAN
Úgy gondoljuk, már az sincs egészen rendben, hogy a rászoruló gyerekek táboroztatását egy az egyben egy világnézetileg határozottan elkötelezett, adófizetői pénzekből gigantikusra duzzasztott...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.03.
Szakvizsga nélkül is kezdhetnek az iskolaőrök
Az iskolai erőszak megfékezésére megelőző programok is kellenek, az iskolaőrség bevezetése önmagában barbárság – mondta a Népszavának a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének eln...
(Forrás: Népszava)
--
2020.07.03.
Pánikgombbal riasztják majd a pedagógusok az iskolaőrt
A tankerületi fenntartású iskolák közül 288, a szakképző intézmények közül pedig 204 kérte, hogy rendeljenek ki hozzájuk iskolaőrt szeptembertől – értesült lapunk. A főváros mellett...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.07.03.
Egy gyors tesztelésre jó lehet Karácsonyék ötlete a csúsztatott iskolakezdésről
Palkovics négy éve az Indexen tartott online fogadóórát, ahol a szülők feszegették ezt a kérdést. Érdekes módon nem a gyerek oldaláról közelítették meg – számos tanulmány kimondta...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.02.
Ahol naponta bizonyítják, hogy a zene segít – Így működik a Symphonia Művészeti Iskola
Azt mondja a cigány kislány: „Szeretem a zenét. Amikor ott vagyok, boldogság van bennem.” Azt mondja a zenetanár: „Mindannyiunkat nemesebbé tesz.” A fenti mondatok a Rézangyalok című...
(Forrás: Papageno Magazin)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep