Ez történt a Digitális nemzedék konferencián

A tanár mint felhasználóbarát felület

Hogyan lehet az olvasást megszerettetni a Z generációval, hogyan tudjuk a klasszikus írott kultúrát átadni nekik? Magyartanárként napi szinten teszem fel magamnak a kérdést. Amivel találkozom, az egy ördögi kör, egy önmagába visszatérő, önmagát erősítő folyamat: a Z generáció nem olvas, ezért a szókincse szűk, tehát a szövegértése gyenge. Emiatt nem szeret olvasni, még a könnyen befogadható szövegek is csak rövid ideig kötik le, tehát nem vagy alig olvas – így a szókincse nem bővül, a szövegértése gyenge… s megint elölről. Mivel a diák az iskolában nehéz és/vagy terjedelmes szövegekkel találkozik, alapélménye a frusztráció, és elfordul az iskolától. Teheti, hiszen van egy másik világ, aminek mobiltelefonja és internetkapcsolata révén úgyis folyamatosan jelenlévő tagja, s ez a világ ráadásul csupa olyasmit kínál, ami számára nem frusztráló, sőt vonzó: rövid szövegeket, képeket s az énképének pozitív megerősítését, helyenként már-már nárcisztikus visszaigazolását.

A diákokat beszippantó virtuális világ, ami miatt a tanuló csak fizikailag van jelen az órán, azért is vonzó, mert a befogadása könnyű. A digitális kultúra fogyasztását felhasználóbarát felületek biztosítják: itt minden könnyen elérhető. Ez a világ azt sugallja: az iskola felesleges, hiszen itt mindent sokkal könnyebben és gyorsabban megkapsz. Tanári próbálkozásaimban igyekszem felvenni a versenyt ezzel a felhasználóbarát világgal, és azzal kísérletezem, hogy néhány ponton áttörjem a nem olvasás és a szövegértési problémák ördögi körét, illetve „felhasználóbarátabb” környezetet teremtsek az iskola falain belül. Ilyen kísérletek a Facebook vagy a Google Dokumentumok használata, a játékosítás különböző formái projektekben vagy önállóan.

A Facebook bevonása a munkába azt eredményezheti, hogy a diákok által gondosan és folyamatosan alakított imidzsben helyet kap egy-két olyan gondolat, ami az iskolai tanulmányokból származik. Ha a diák megosztja egy tanulási célokra létrehozott oldalon önálló alkotását vagy véleményét, ezzel az alakítgatott énképének részévé teszi intellektuális teljesítményét, amit esetleg amúgy nem szokott megtenni. Ilyesmi derült ki legalábbis számomra a Facebookon létrehozott Felvilágosodás oldal használatakor, illetve ezt tudtam meg az utána kapott visszajelzésekből.

A Google Dokumentumok használata személyességet, szoros tanár-diák kapcsolatot és pozitív tanulói attitűdöt teremthet – azon túlmenően, hogy egy hosszú időn át közösen szerkesztett megosztott dokumentum már önmagában is nagyon hatékonyan fejleszti az íráskészséget.

A jatékosítás pedig az az eszköz, pontosabban eszközöknek azon tárháza, ami a leginkább képes a diákokat bevonni az iskolai munkába – főleg az olyan diákokat, akik amúgy nagy mértékben elutasítják azt. Egy projekt, aminek a produktuma egy társasjáték; online tesztek, melyeket eleve beépített „jutalom” játékok szakítanak meg – ezek olyan eszközök, amiktől a diáknak nagy eséllyel kedve lesz a tananyaggal is foglalkozni. Ha a játékosítás nemcsak a projekt produktumát, a különböző órai feadatokat érinti, hanem az értékelésben is helyet kap, akkor a játék nagy mértékben, közvetlenül növeli a hatékonyságot, a folyamatos (nem csak fizikai) jelenlétet, az érdeklődést és a tanulói aktivitást.

Tanári munkámban az utóbbi időkben ezekkel az eszközökkel kísérleteztem, s úgy vélem, érdemes ezen a módon folytatni a tanításról való gondolkodást. A diákok visszajelzései pozitívak, számukra ez a fajta munka talán már nem frusztráló, hanem inkább motiváló. Tapasztalom, hogy világaink azért bizonyos pontokon összeérhetnek: a kultúraközvetítés újfajta módjai ígérnek még sikereket.