Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2016. február 7. vasárnap, 8:03
Címkék:

Rossz portfólióm1

A portfólió pedagógus minősítési rendszer egyik legvitatottabb eleme. Kitöltésének kötelezettsége komoly megterhelést jelentett és jelent jelenleg is a pedagógusok számára. Nem véletlen, hogy a kitöltés megtagadása a rendszerrel szembeni kritika egyik kifejezőjévé vált, s hogy az aktuális oktatáspolitika bírálatában különös hangsúllyal szerepel ez a téma.. Egy kisebbség megtagadta ugyan a portfólió feltöltését, de a többség vállalta a kapcsolódó munka elvégzését. Imre Katalinnak két cikke is megjelent erről az Új Pedagógiai Szemle idei 1-2., illetve 9-10. számában. Elsőként a Rossz portfólióm című írást adjuk közre, de hamarosan sor kerül majd a Jó portfólióm című tanulmány, pontosabban napló közreadására is.

Imre Katalin két gyermek édesanyja, biológia-filozófia-kémia-emberismeret-etika-vallásismeret szakos tanár. 17 éve foglalkozik „problémás” diákokkal. Több elgondolkodtató írása is megjelent a Taní-tani oldalon.

***

Portfólióm lesz. Ha lesz.

Az első dolog, amit föltöltenék a portfóliómba, az a dokumentum lenne, amit személyiségi jogokra hivatkozva nem kaptam meg, miközben kizárólag az én nevem szerepelt rajta.

Ha rövidítve próbálnám rekonstruálni a meg nem kapott dokumentumot, így nézne ki:

Tisztelt Igazgatónő!

Szeretnénk, ha jövő tanévben nem Imre Katalin tanítaná osztályunkban a biológiát, hanem a másik biológia tanárnő.

Kérésünket a következőkkel indokoljuk:

1. I.K. nem tanít. Nem követi a tankönyv fejezeteit, témaköröket kihagy, eltér a kerettantervtől.

2. I.K. írott és íratlan szabályokat nem tart be. Például szóbeli feleletet dupla súllyal, piros jegyként vezet be a naplóba.

3. I.K. tanóra alatt elhagyja az osztálytermet.

4. I.K. tiszteletlen, mert az iskola folyosóján nem köszön ránk.

n.x osztály tanulói

Reflektálnék portfóliómban. A dokumentumra is meg magamra is. Valahogy így:

1, Nem szeretek tankönyvből tanítani. Ha preferál is egyet-egyet az iskola, akkor sem vagyok képes sorról sorra, témáról témára haladva követni a tankönyv logikáját. Inkább több tankönyv alapján, egyetemi jegyzetek alapján, olvasmányaim alapján készítek saját óravázlatot, ami lényegét tekintve a táblára kerülő vázlatot tartalmazza mesélnivalókkal kiegészítve. De –megvallom-, ez sem igazán érdekes számomra. Mindig a módszer az, ami megmozgat, ami ötletelésre sarkall. Valójában bármit megteszek annak érdekében, hogy túl sokat ne kelljen beszélnem az óráimon. Ennek érdekében felforgatom a kötelező tankönyv logikáját, témáinak sorrendjét, feketével kiemelt igen fontos fogalmaiból pedig többet is kirostálok. Vagy egy-egy témakör erejéig egyáltalán nem tanítok belőle.

Ilyen volt például az Ember szaporodása témakör is. Egyik részét beépítettem a Hormonok témakörbe. A többit csoportmunkában, sok oldalas kompetencia alapú feladatsor segítségével sajátították el diákjaim.

Az Ember szaporodása téma leglényegesebb részei pedig a biológia óráimmal párhuzamosan zajló etika óráimon hangzottak el.

Etika órákon tanítványaim szexológussá lettek, akik kétségbeesett tini lányok névtelen leveleire válaszoltak egyik órán, míg a másikon egész tanórát kitöltő szexuális felvilágosítást tartottak osztálytársaiknak. Projektoros kivetítés, könyvnézegetés, fogalommagyarázatok és kvízjáték is volt. (A körbeadott könyvbe nem mertem belenézni.)

Tehát nem elég, hogy a tankönyvet nem követtem, de még az etika órát is összekevertem a biológia órával.

2. Hagyományosan témazáró dolgozatokat írnak ennek az iskolának a tanulói. 4 éven át, minden tantárgyból. Az első alkalom, amikor vizsgahelyzetbe kerülnek és több témakört fejben tartva, tételhúzás után szóban kénytelenek megnyilvánulni, az a szóbeli érettségi napja. Gimnáziumi éveik legvégén. Addig semmi. Szerintem ez így nincs jól.

Nehéz sok tudnivaló közül kiválasztani keveset és szabatosan elmondani. Lélektanilag is nehéz. Pláne akkor, ha tucatnyi tanár előtt kell ezt tenni, akik aztán még értékelik is a szóbeli teljesítményt.

Három féle módon adok – duplának számító – piros jegyet. Egyik a diákok által megszokott témazáró dolgozat, amely írásos formában kér számon.

A másik a témazáró felelet, amely ugyanazt a tananyag mennyiséget tételekre felosztva szóban kér számon.

Ennek a másodiknak is megvan a maga forgatókönyve. A diák kimegy a tanári asztalhoz, tételt húz, majd szóban kifejti azt. Nem a helyén ül. Más helyzetbe kerül. Más készségeit használja. Miközben beszél, sokan figyelnek rá.

Elsőre ki ne kapna ettől szívbajt?

Összefoglaló órán kipróbáltuk ezt a helyzetet, egyeztettük a tételek címeit és a tételcímekhez tartozó tananyagrészt beazonosítottuk a tábláról a füzetbe került vázlattal.

„Élesben” kipróbálva azt tapasztaltam, hogy írásban mindig 100%-osan teljesítő tanítványaim közül többnek megremegett a térde, arca halálsápadttá vált, volt, akinek a szeme is tele lett könnyel – és nem tudott 100%-osan teljesíteni.

Írásban közepesen vagy még rosszabbul teljesítő diákjaim közül pedig néhányan kipirultak a tanári asztal előtt, osztálytársaik tekintetének kereszttüzében és parádés szóbeli feleletet adtak.

Első alkalommal így volt.

Másodszorra már a korábban csak írásban jól teljesítő is hozta a saját magától elvárt szintet, mert már tudta, hogy fölösleges annyira nagyon megijednie.

Akadtak másképp reagálók is. Néhányan elmenekültek az új helyzet elől és nem jöttek be biológia órára.

Projektmunkára is adok piros jegyet. Most épp, a tanév végén, A gerincesek című projektet csinálta végig két osztály.2

Ez a számonkérési forma merőben más, mint az első kettő. Ennél a projektnél például azt kértem tanítványaimtól, hogy tudós csoportokká alakuljanak, akik szakterületük eredményeiről konferenciát tartanak. A konferencia keretében a következők kerültek bemutatásra:

  • Saját készítésű kisfilm, amely egy-egy állat életmódját mutatja be
  • Élő állat (vagy „része”, pl. toll, pikkely, tojáshéj, stb.)
  • Kivetíthető bemutató
  • Előadás

Kiváló konferencia sorozatot nézhettem, hallgathattam végig az elmúlt hetekben. Közben hol süteményt, hol pogácsát majszoltam. Kiderült, hogy a tudósok jól sütnek. Sőt, figyelmesek is; miután rájöttek, hogy az édes üdítőt nem iszom meg, vizet hoztak nekem.

Volt olyan biológia órám, amelyiken egy fekete gatyás-búbos tyúk a tanterem közepén mutatta be, hogy milyen is az, amikor a tápanyag emésztése befejeződik. A produktumot a konferencia egyik előadója becsülettel feltakarította a tanterem padlójáról egy papír zsebkendő segítségével. (Utána kimehetett a tanteremből kezet mosni, tanóra alatt.)

Volt olyan biológia órám is, amelyiken egy édes, fehér bishon havanese kiskutya futkározott a padok között, miközben a tanári asztalon egy hörcsög aludt összegömbölyödve. A tanóra 45 perce alatt csak egyszer szólaltam meg: megkértem a négylábú emlőst, hogy halkabban vakkantgasson. Mást nem mondtam. Azt sem mondtam, hogy ő egy Tetrapoda. Pedig lehet, hogy kellett volna mondanom.

Volt olyan biológia órám is, amelyiken egy igen bájos gabonasikló megevett egy bébiegeret. Ezen az órán szomorú voltam, mert az előtte való szünetben hívatott be az igazgatói irodába a gimnázium vezetője képzeletbeli portfólióm legelőször feltöltött dokumentuma ürügyén.

3. Ebben az osztályban, az n.x-ben, volt 5-6 diák, aki nagyon került engem és a biológia órát. Leginkább a témazáró felelést kerülték. Azt reméltem, a tanév végének közeledtével kiselőadás tartásával javíthatnak érdemjegyeiken. De addigra ők már nagyon dühösek voltak. Kiabáltak velem, vulgárisan, hangosan. Eddigi pályám 15 évében nem történt velem ilyen. Nagyon meghökkentem. Úgy éreztem, hogy velem tényleg nem lehet így beszélni. Elfelejtettem, hogy pedagógus vagyok. Kimentem a tanteremből.

Nem kellett volna – reflektálok most önmagamra. Igaz, akkor is reflektáltam, etika óra keretében.

Szerencsémre akkor éppen a Konfliktusok témakörnél jártunk, beszélgettünk érdekekről, dominanciáról, agresszióról, behódoló és asszertív magatartásról. Eljutottunk az írott és íratlan szabályok kérdéséig is, majd ezen keresztül beszélgettünk konformizmusról, devianciáról, önazonosságról, autonómiáról, ethosz és éthosz viszonyáról.

(A tankönyv 62. és 45. oldalán található témákat érintettük.)

Bevittem, hát, én is egy konfliktust, amiben ők és a biológia tanár szerepeltek. Kértem őket, hogy szedjük össze együtt a konfliktus érintettjeit és neveződjön meg a konfliktust kiváltó probléma is. Ügyesen el is kezdték a problémák megnevezését: „I.K. nem tanít.”

Bevonódva, szépen dolgoztak. Valahányan kaptak egy órai munka ötöst.

Korábban, a Konfliktusok témakör feldolgozása során megkérdeztem tanítványaimat más osztályokban is, hogy melyik tanárukat respektálják igazán, kit tartanak tekintélyesnek. Egy emberként mondták ugyanazt az egy-két nevet.

Szerepjátékoztunk, amelyben a diák viselkedése volt a lényeg. Eljátszottak egy olyan tanórát, amelyet egy általuk tekintélytelennek tartott tanár tart.

A játék végeztével odafordultam az egyik ifjúhoz: „Láttam, hogy óra alatt megnézted a telefonodat. Mit tenne ilyen esetben az általatok respektált tanár?” „Armageddont lövellne a szeméből.”– volt a válasz. Ekkor megkérdeztem egy másik ifjút is: „Az eljátszott tanóra alatt beakasztottad a lábad a padba. Erre hogyan reagálna a tekintélyes tanár?” „Húha!…Kitépné tőből mindkét lábam és a véremmel takarítaná le a padot.” – mondta összerezzenve.

Adtam nekik is órai munkára egy-egy ötöst és nem téptem ki tőből a lábaikat.

4.Természetesen tudok köszönni. Szeretek is.

2 éven át mosolygó és könnyedén csevegő n.x osztályba járó diákjaim közül néhány haragos, nem köszön rám, hazudik, támad és agresszív. Már nem mind egyformán mosolygó, könnyedén csevegő. Egyiknek ilyen lett az arca, a másiknak amolyan. Így, hogy már látszódnak is az arcvonásaik, talán már nevelhetőek is. Lehetnének.

Szépek, jók, erővel teliek ezek az ifjak. Szerettem őket. Gyönyörű a fiatalságuk, a törekvésük, hogy felnőtté váljanak. Igazi felnőtté, a „társadalom hasznos tagjává” válni, elfogadni a nagyok értékrendjét, normarendszerét – látszik rajtuk, hogy ezt mennyire nagyon akarják. Meg is mutatták, hogy törekszenek ugyanolyanná lenni– ahogyan azt képzeletbeli portfólióm először feltöltött dokumentuma is bizonyítja.

Diákjaim jól haladnak a hasznossá válás útján.

Nem úgy, mint én.

Így, tanév végére, a nyári szünetre is megdönthetetlen válaszok helyett csupán kérdéseim maradtak:

  • Jó-e, ha egy szaktanár ennyit gondolkodik?
  • Jó-e, ha egy alternatív tanárember KLIK-es iskolában vállal óraadást?

Kérdéseimtől függetlenül hamarosan kiderül, hogy beleférek-e a minisztérium által meghatározott keretszámba és a Pedagógus2 kategóriába kerülés reményében feltölthetem-e a portfóliómat.

Most épp arra tippelek, hogy nem férek majd bele a keretbe. Kilógok a keretből.

De ha esetleg rés keletkezik a pajzson és mégis belegyömöszölhetővé válok a keretbe, komolyan bajban leszek.

Minden, amit fel tudok mutatni; a rossz portfólióm.

1
A cikk szerkesztett változata megjelent az Új Pedagógiai Szemle 2015. 1-2. számában (85-88.o.)

1
Projektleírásom megjelenés előtt áll a Pedellus Kiadónál a Mutatványok című kézikönyvben.

Egy üzenet

  1. Dr. Borján József szerint:

    Sikerült megismerni egy jó tanárnő írását. Sajnos nem illik bele a mai oktatásügy fő irányába. Pedig idős oktatóként (nem pedagógus, egyetemi oktató)is azt mondom, 100000 ilyen pedagógusra lenne szükség és egyetlen hülye politikusra nem lenne szükség. Pedig abból van sok. nem tudum, hova "fejlődünk" még lefelé. Tanárnőnek abban van igaza, hogy érdemes elgondolkodni azon, érdemes e kliksuliban tanítani. De hova menjen ilyen portfolióval? Egyházi iskolába? Magániskolába? A pénzt ezek az iskolák is ugyanabból a forrásból -csepegtetve – kapják. Egyelőre nem látok kiutat ebből a posványból, ami most körülvesz minket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.20.
L. Ritók Nóra: Ami beleég az emberbe
Ezek a történetek nem múlnak. És mindig jönnek újabbak. Küzdünk, harcolunk, végre az egyik helyen már nem jellemzők, de akkor felbukkan egy másik faluban. Vagy egy odaköltöző családban...
(Forrás: hvg.hu/a nyomor széle )
--
2020.09.19.
Az alsósok szülei is bemehetnek gyerekükkel a lázmérésre
Az érdekképviselet vezetője megkésettnek látja a hőmérőzést. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Szabó Zsuzsa nemrég azt nyilatkozta lapunknak, nemhogy iskolaorvosokból, még...
(Forrás: Népszava)
--
2020.09.19.
ásler: Kizárt, hogy minden osztályban megjelenjen a koronavírus
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője hozzátette, számoltak azzal, hogy a vírus megjelenik az iskolákban, azt azonban kizárta, hogy mindegyik osztályban feltűnik a koronavírus....
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.19.
Több helyen az iskolaőrök lettek a maszkfelelősök, portások
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy pozitívan fogadták a tanárok és a diákok a szeptember elsején munkába állt iskolaőröket, igaz, a jelenlétük nem mindenkinek tetszik – tudta meg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.18.
A tanári elköteleződésről. Fontos-e, és mitől függ? Gönczöl Enikő írása
Aki ismeri az iskolák világát, az tudja, hogy az oktatásban semmilyen külső szándék nem válik valóra az ott dolgozók elköteleződése nélkül. Ezt akár szerencsének is tekinthetjük, amikor...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.09.18.
„Bőgtem az első tanítási napon” – Halácsy Péter az Indexnek
A gyerekeit szerette volna egy újragondolt iskolai struktúrában taníttatni Halácsy Péter, a Prezi társalapítója, de miután nem találta a neki legjobban tetsző iskolát, a barátaival sajá...
(Forrás: index)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep