Pörölő

Vitában állok Háy Jánossal. Vitatkozom vele, magamban, hetek óta; bár értem, amit mond. Beszél a burokról, amely az eszméléssel szakad föl.

Igaza van. A gyerekkor burok, s nem csak a burokba születőknek. A gyerekkor, melynek tarisznyaszáját a legtöbben olyan szorosan fogják össze, hogy ki ne hulljanak belőle a magok, melyek mentén homályos erdőben visszafelé tapogatózva napfényes tisztáshoz éppúgy érhetünk, mint ködből csak sípcsontunk koppanására elősejlő, nedves kőhöz, melyen védtelen vacogva kuporog valaki. Magunk, akár.

S nincs igaza. Mert gyakran már az anyaméhben sincs burok.

Nem véd téged terhességi vitamin a velőcsőzáródási rendellenségektől, terhesgondozás vetélődéstől vagy koraszületéstől. Anyád nem dohányzik. Az sem véd, legföljebb a kockázatot csökkenti. Nem lesz nagy a fejed, nem leszel akadálya születésednek. Kicsi vagy, könnyen születsz. Bár csípőjén semmi hús, a csontok elég szélesek: kiférsz, nincs „téraránytalanság”.

A villanyt sem kapcsolták ki, hát hazavisznek. Mert vihetnek. A társadalom gondoskodik rólad. Akárhová nem kerülhetsz haza, nem engedik. Villany – az kell. Egy csecsemő ellátáshoz mindenképpen. Víz is jó lenne, mert mosni kell rád. A környezetedet tisztán tartani. Anyádnak is mosakodnia kell – lépkedni a tisztátalanságból kivezető úton – a hiedelmek szerint; felépülni, regenerálódni – orvosi megközelítéssel.

Víz… Még van, bár messze járnak érte testvéreid, s inkább csordogál, mint folyik a közkútból, de van. Kannaszám. Néhány tíz liter. Hűvös. Még csak a víz. Hamarosan a ház is lehűl majd. Hozzászoksz. Hideg lesz, gáz nincs, fára nem lesz pénz. Szokjad csak. A szüleid meg örüljenek, hogy ilyen körülmények közé hazavihettek.

Anyád szoptat. Te szopsz. Aztán üvöltesz. Mellre tesz újra. Szívsz néhányat, aztán elölről kezded. Mi ütött ebbe a kölökbe, csak üvölt… Éhes. Enne. Ennie kellene, pihennie az anyjának is. Olyan szépen, ahogy a néprajzi leírásokban olvasható. Komatálak és látogatások. Koma van, a tálak mindenütt üresek. Üres az anyád gyomra, s igen, gyorsan ürül a melle is. Sosem laksz jól. Tápszer, hát persze. Az lesz a megoldás. Lássuk csak: jelig a port, és felforralt vízzel … Bajban vagy megint. Edz az élet, edződsz is, és túléled. Nem a gyerekkorodat, az első néhány évedet. Lehet, gyomrodat már rágja a helicobacter pylori, de messze még a fekély.

A testi táplálék nem minden – mondja az Írás. Szeretetből, mesékből, énekekből is épülhet a védelmező burok –állítják, akiknek napok óta üres gyomor korgása sose nyomta el a mese, az ének hangját. Vagy ha igen, szorítják, szorítják a tarisznya száját – hogy benne maradjanak magok és hangok.

Talán nincs is vitám, hiszen burokról, gyerekkorról hasonlót gondolunk.

Pöröm van. Nem a burokba születés – a gyerekkor jogáért. Nem Háy úrral. Nem is az Úrral. A mindenkori urakkal. Évtizedekre visszamenőleg.

Szabó Anna

Forrás: OECD jóléttel foglalkozó kiadványa, 2015.

¹Gyomorforgatóan igazságtalan rendszer alakult ki, Interjú Háy Jánossal, vs.hu 2014. 05.11