Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2016. október 3. hétfő, 15:45

Dühök és diktátumok – napi frusztrációinktól az irányítás illúziójáig

Nem most kezdődött. Évek, sőt, évtizedek óta megfigyelhető a kommunikációs stílus durvulása Magyarországon, nagyjából a frusztráció növekedésével párhuzamosan, arányosan. (S hogy van összefüggés – két éve Szentpéterváron csodálkoztam rá arra, hogy a jólét milyen jó irányba befolyásolja az emberek pszichés állapotát – már nem tolakodtak, indulatoskodtak a villamoson, metrón, utcán, szemben azzal, amit korábban minden kiutazás alkalmával megszenvedtem.)

A verbális vagy akár fizikai agresszióban megnyilvánuló frusztráció, düh kezdetben – céltalanul – azt érte, aki épp rosszkor volt rossz helyen. Ám csak idő kérdése volt, hogy program-szerűvé váljon, találjon magának állandó célcsoportokat – a romákat, hajléktalanokat, melegeket vagy – ahogy mostanság tapasztaljuk -, a menekülteket, muszlimokat.

Annak, aki itt él anélkül, hogy kitenné a lábát hosszabb-rövidebb időre, talán fel sem tűnik, honnan hová jutottunk. Legalábbis én Angliában, illetve Anglia után döbbentem rá arra, milyen pocsék pszichés/mentális állapotban vagyunk. Ott például egyetlen egyszer láttam azt a (nálunk oly rendszeres) jelenetet, amikor is a szülő mindenki előtt üvölti, hülyézi le a saját gyerekét – egy magyar család volt Portsmouth sétálóutcájában.

Később, már Budapesten, a Keletinél volt egy – akkor még frissnek számító, hazai – élményem: egy taxi sor elejére siettem éppen (angolosan, ahogy illik), amikor a sor közepe táján leszólított egy taxis, hogy elvinne. Kérdeztem árat, ő mondott valamit, amit sokalltam, így elköszöntem és tovább indultam. Ekkor azonban olyan szitokáradatot zúdított a nyakamba, hogy a lehetetlen helyzet miatt egyszerűen kitört belőlem a nevetés. Azóta már „megszoktam”, jobban mondva, fejben tartom, hogy hol élek és mire számítsak.

Itt állunk tehát Magyarországon, ezzel a nagy – és egzisztenciális okokból, jövőkép híján egyre inkább elhatalmasodó – frusztráltságunkkal. Normális esetben ilyenkor tör ki a LÁZadás, a FORRadalom.

Kivéve, ha a gőzt másképp is ki lehet ereszteni. Arról, hogy ez így legyen, indulatokat, rémületet keltő plakátokkal, manipulált híranyagokkal gondoskodnak. Az agressziót, a dühöt további agresszióval, dühvel gondolják levezetni, manipulálni, célt kreálni neki. Ami persze egy életveszélyes játék. Ezt láttuk Angliában, ahol a Brexit után elszabadult egy kisebb fajta pokol. Pedig az ő általános mentális-pszichés állapotuk fényévnyire van a miénktől. Ennek ellenére megnőtt a külföldieket ért támadások száma, és – ami igen intő példa a fehér „faj” felsőbbrendűségét propagáló, idegengyűlölő „keresztény” kelet-európaiak számára – már az sem számított, milyen a bőröd színe vagy mi a vallásod. Elég az, hogy idegen vagy: három alkalommal támadtak meg angol fiatalok lengyel „migránsokat”, csak azért, mert lengyelül beszéltek. Egyikőjük a bántalmazásba bele is halt.

Bár mi még nem vagyunk túl a saját Hexit-ünkön, de már bántalmazták az ellenkampányban aktív KKP egyik aktivistáját, illetve nemrég egy muszlim nőt is.

Lehet persze, hogy a frusztráció ezzel levezetődik ideig-óráig, de amilyen ragadós az agresszió, olyan nehéz lesz megszabadulni tőle. Nem a – minden jel szerint – súlyos problémával küzdő, szánalmas plakáttal előrukkoló Bayer és társai szövegelése a probléma tehát önmagában, hanem az, hogy verbális agressziójuk tovább fertőz. Egy ilyen közegben még inkább. És hát jól tudjuk: egy pillanat is elég ahhoz, hogy a szó tetté, tettlegességé fajuljon.

A rossz mintákat ugyanis nem csak a gyerekek veszik át, hanem a felnőttek is. Említhetném azt az egykori pedagógus kollégát, aki egy nap azon vette észre magát: rászólt a felnőtt testvérére, hogy ne hintázzon a széken – a saját otthonában. Mindezt azok után, hogy ő és kollégái napi szinten szenvedték el betegesen irányításmániás főnökük vegzálását. Lázadás helyett azonban inkább maguk is átmentek irányításmániásba.

Az irányításmánia egyébként pont abból fakad, amiből a frusztrációnk is – saját végtelen bizonytalanságunkból. Nem véletlen, hogy ezen a vidéken ilyen szinten akarunk mindent és mindenkit irányítani – a gyerekünket, a tanítványunkat, a beosztottunkat, a szomszédot, a vadidegent. Hogyan öltözzön, milyen legyen a haja színe, kibe legyen szerelmes vagy épp kivel (ne) kössön házasságot.… A saját sorsunkat, jövőnket? Hát, ez az, ami valahogy nem jön össze. Épp ezért van szükségünk illúziókra. „Nekünk ne diktáljon Brüsszel!” – nem véletlenül ez a fő üzenete a kormány menekült-ellenes propagandájának. És ez hat. Irányítani jó érzés. Azt hihetjük, hogy tőlünk függenek a dolgok, hogy tudjuk, mire számítsunk. Lázadni rizikós.

Nem fogjuk tudni meggyőzni, megnyugtatni azokat, akik félnek, akik nálunk is frusztráltabbak, akik szeretnék abban a hitben ringatni magukat, hogy ők irányítanak. Talán néhány valódi trauma észhez térít majd.

A jólétben ugyanis nem reménykedem.

Lévai Julianna

Egy üzenet

  1. Krisztina szerint:

    Hogy ez mennyire így van! (sajnos) Nagyon jó írás!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.08.10.
Lehet, hogy van kész forgatókönyve a kormánynak a tanévről, csak senki nem tud róla
Több forgatókönyvön is gondolkodnak az iskolák arról, hogyan is nézhet ki a következő tanév, azonban ehhez – többekkel folytatott beszélgetés alapján – támpontokat nem kapnak. A Nemzeti...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.10.
Szakok szűnhetnek meg a Szent István Egyetemen
Az agrár-felsőoktatásba 35-40 százalékkal jelentkeztek kevesebben, mint tavaly, míg összességében ennél kisebb arányban, 19-20 százalékkal csökkent a felsőfokú képzésekre jelentkező...
(Forrás: Népszava)
--
2020.08.10.
Szakok szűnhetnek meg a Szent István Egyetemen
Az agrár-felsőoktatásba 35-40 százalékkal jelentkeztek kevesebben, mint tavaly, míg összességében ennél kisebb arányban, 19-20 százalékkal csökkent a felsőfokú képzésekre jelentkező...
(Forrás: Népszava)
--
2020.08.10.
Közeleg az iskolakezdés, kész tervek azonban még nem nagyon vannak
A kormányzati döntésekben nem látok konzisztenciát, megtippelni sem tudom, milyen lesz a tanév. Semmilyen információnk nincs- nyilatkozta a hvg.hu-nak az iskolakezdés előtt egy Kelet-magyarorsz...
(Forrás: eduline)
--
2020.08.10.
EMMI-DÍJ? KÖSZ, DE KÖSZ NEM.
Az emberminisztérium tanmenetpályázata annyira kínos, hogy első körben csak röhögni lehet rajta. Viszont ha kikacagtuk magunkat, érdemes közelebbről is megnézni, hogyan emeli piedesztálra...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.08.09.
Radó Péter: Katasztrófa, a magyar gyerekek negyede el fog bukni 10 év múlva
Ha viszont a mostani évezredben egyre inkább felértékelődő készségekre fókuszáló mérések eredményeit vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy problémamegoldásban vagy másokkal együttműk...
(Forrás: zoom.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep