Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. július 31. vasárnap, 23:59
Címkék:

Kronstein Gábor

A romaügy mint magyarügy – megkésett szemléleti fordulat

Európában nyolcmillió roma él. Sokfélék. Csak a külső szem látja egyformának őket. Minden tizedik roma magyar állampolgár – négyötödük magyar anyanyelvű. Többségük most magyar akar lenni: kiszabadulva az informális gettóból, fokozatosan válva elismerten egyenrangúvá. Első lépésben annyival is megelégednének, hogy a közvélemény, majd mindinkább az egész társadalom is, fogadja el őket magyarnak.

Elvben van másik lehetőségük is – követni a roma liberális nacionalizmust. Ennek bázisa, hogy május 1-jétől minden harmadik roma az EU állampolgára (is). Szervezeti téren mind az ENSZ-ben, mind az EU-ban vannak
elismert képviseleti szervezeteik. Ezek azon dolgoznak, hogy mindkét fórum ismerje el az európai cigányságot „állam nélküli nemzet”-nek. Mindenesetre az Unión belül és kívül rendkívül jelentős szervező és felvilágosító munka folyik, hogy a roma etnikum iskolázottsága emelkedjék, kulturális–nyelvi hagyományait jobban ismerje meg, ismertesse meg a nem romákkal is, és élénküljön tovább a mai cigány kulturális élet. Varsóban nemrég nemzetközi tanácskozáson bemutatták, hol tartanak az egységes, modern tartalmak kifejezésére is alkalmas roma irodalmi nyelv kifejlesztésében. Ez a nyelv a rromani. (Ők két rr-el írják.)

Magyarországi alkotó értelmiségieknek (is) köszönhetően van már ezen a nyelven Shakespeare-összes, és megszólalt a Biblia is, számos fordításban.
Számos nyelven írnak roma szerzők – egyre gyakrabban rromani nyelven is. A roma szellemi cselekvési kedv megfigyelhető a művészetben is. Magyarországon különösen a zene, az ének, a tánc és a festészet területén.

Közbevetőleg, mindez a 15–17. századi magyar nyelvi folyamatokra emlékeztet. A Vatikán által támogatott vállalkozást, a teljes jelentéstani nyelvújítást a latin nyelvben nemrég fejezték be. E tény csak tovább nyomatékosítja a szememben, hogy a roma kulturális reneszánsz szükséges, hasznos és rokonszenves folyamat. Gazdagodik általa minden érintett ország többségi kultúrája is. És könnyebbé válik mindenütt a cigányság polgárosodása.

A magyar történelem 20. százada sok szempontból keserves emlékeket hagyott a cigányok kollektív emlékezetében. Már 1907-ben országosan összegyűjtötték a cigányokat, igaz, hogy átmenetileg. Internálták őket. A húszas évek közepén bevezették az évi kétszeri razziát, hivatkozva a vándorcigányokra. A második világháború alatt kiterjedt a jogfosztás. 1944-ben bevezették számukra a fegyvertelen katonai szolgálatot, ők is munkaszolgálatosok lettek. Nem teljes következetességgel ugyan, de rendszeresítették az üldözést. Felálltak a cigánygettók. Megszerveztek részükre több gyűjtőtábort (koncentrációs lágert).
Munkaképes férfiaikat és asszonyaikat német munka- és megsemmisítő táborokba szállították. 1945 első hónapjaiban a Dunántúlon néhány tömegmészárlásra is sor került.

Az áldozatok számáról nem készült hivatalos statisztika. A népirtás körébe tartozó veszteséget (leszámítva a bombázások és földi harcok roma polgári áldozatait) különböző becslések 5–50 ezer fő közé helyezik. Az 1945-ös félhivatalos összeírás 28 ezer fős veszteséget valószínűsít. 1944-ben 200 ezernél valamivel kevesebb roma élt a trianoni határok között, veszteségeik aránya tehát meghaladja a teljes országnépesség háborús veszteségeinek átlagát, a – hadifoglyok és kényszermunkások veszteségeit beleszámolva – 9 százalékot.

A háború után az üldözés megszűnt, kimondták a jogi egyenlőséget. Az áldozatok és hozzátartozóik azonban nem kaptak kárpótlást, és az egész cigányságot kizárták a földosztásból. Hagyományos foglalkozásaik lehanyatlottak, néhány teljesen elsorvadt. Helyzetükön az iparosítás segített. A férfiak négyötöde, a nők egyharmada álláshoz jutott. Szinte kizárólagosan a képzetlen munkások között. Mint kollektívumot egy 1961-es törvényerejű rendelet nem ismerte el nemzetiségnek, még kevésbé nemzeti kisebbségnek.

1889 után a korábbi jó kezdeményezésekre támaszkodva (mert ilyenek is voltak) kiszélesedett az iskoláztatási, kulturális, egészségügyi, szociálpolitikai gondoskodás – mondom, gondoskodás –, sőt, megnyílt az önszerveződés lehetősége is. A cigányság mint etnikai kisebbség jutott törvény által garantált jogokhoz. Ezek egy részével élhetett és élt is. Eközben azonban a munkahelyek elbocsátották a legtöbb romát, átadva őket a bizonytalanságnak és nagy többségükre vonatkozóan a mélynyomornak. A társadalom peremére lökve, a romák körében az országos átlaghoz képest megugrott a bűnözés. Ez a tény, valamint az, hogy lélekszámuk 1945-höz képest legalábbis megháromszorozódott, általánossá tette az előítéletességet a lakosság körében. Ez többnyire hangulat, kisebb mértékben beállítódás és még kisebb mértékben program. Gyakorlati síkon van hallgatag szegregáció, elfedett vagy nyílt hátrányos megkülönböztetés. Az évek során a krónikák számos etnikai incidenst is följegyeztek.

Minthogy időközben kialakult a roma értelmiség – a roma vállalkozói réteg és a roma közéleti vezetők tábora –, a sérelmek és eredmények tudatosultak a cigányságban: a roma éntudat, közösségi öntudat és a politikai – olykor tömeges – érdekkifejezés a társadalmi élet mindennapos jelensége lett. Az egymást váltó kormányzatok tudtak valamit javítani a cigányság társadalmi és kulturális helyzetén, de nem oldódott meg, hogy ne a cigányság legyen a rendszerváltozás „abszolút vesztese”. Az utóbbi években megélénkült politikai diskurzus végre túllépett a látszatokon. Vannak a parlamentben roma származású képviselők, az államapparátusban főhivatalnokok. A közélet és a kulturális élet el- és befogadta a cigányság reprezentánsait.

A kormányzat átlátta, a politikai elit tudomásul vette, hogy EU-tagként a cigánypolitikának új szakasza kezdődik. A romaügy uniós szintre került. Az új tagok kormányaival szemben e téren Brüsszel és Strassburg magasabb követelményeket támaszt: sürgeti a gyorsabb előrehaladást az egyenjogúság gyakorlati megteremtése érdekében. A nemzeti romapolitikáktól határozottabb, egyben a többi érdekelt országgal összehangolt lépéseket vár el. Magyarország elkötelezte magát, hogy nemzetközi fórumokon is erélyesen képviseli a határon túli magyar közösségek érdekeit: megbarátkoztathatja törekvésével a többi tagállam képviselőit, ha napirenden tartja az autonómia-gondolat általános támogatását, és érdemben javítja a magyarországi kisebbségek helyzetét, adott helyzetben uniós segítséggel is. Ettől függetlenül versenyakadály – a gazdasági fejlődés szűk keresztmetszete –, hogy a munkaképes lakosságnak alig több mint a fele áll munkaviszonyban, s tartja el a többieket. Tehát munkahelyeket, munkahelyeket és munkahelyeket kell teremteni, és olyan képzést, amely a mainál nagyobb számban bocsát ki szakképzett, helytállásra képes fiatalokat. Mégpedig elsősorban a fizikai munkakörök számára.

A cigányság számára mind a roma tanulók helyzetbe hozása, mind munkaalkalmak teremtése a felnőtteknek társadalompolitikai értelmet is hordoz. Sok apróbb-nagyobb lépés: a cigánytelepek felszámolása, a diszkrimináció ellen való határozottabb fellépés – új jogszabályok által is
alátámasztva, a cigányosztályok lehető felszámolása, de még a rromani nyelv
teljes jogi elismerése is, amelyen most dolgoznak (tanulható, tanítható lesz, beszámít majd a felsőoktatási teljesítménybe, akkreditálható lesz a doktorképzésre, akár jelenleg már a lovári nyelv) – emberibb életet teremt a cigányságnak. Ez természetesen a lakosság többségi részének is érdeke, mert a társadalmi békét mozdítja elő.

A magyar politikai elit a holokauszt 60. évfordulóját használta fel arra, hogy – jelen összefüggésben – a romákkal szemben fogalmazza meg önbírálatát, s vallja be felelősségét, talán nem csupán a népirtásért. Mindenesetre már idén is jelen voltak iskolások különböző kegyeleti rendezvényeken, tisztelegtek, koszorúztak a roma áldozatok emlékművei, emléktáblái előtt. Számos egyéb vonatkozásban is – kulturális rendezvényeken, szellemi versenyeken – jelen van a roma kultúra az iskolákban is. Úgy is mondhatom, hogy a népismeret terén talán kimozdultunk a holtpontról.

Amikor számos közéleti vezető szájából elhangzott, hogy a holokauszt során magyar emberek okoztak tragikus veszteségeket, súlyos lelki károkat más magyar embereknek, fölcsendült az a motívum, hogy a roma – minden feltétel nélkül, minden vonatkozásban – magyar, megtoldva azzal a többlettel, ami a cigány közösségi életben, kultúrában, nyelvben érték. Ez egyelőre annyit jelent, hogy az elit és az értelmiség erre vállalkozó része hozzálát ezt a gondolatot elfogadtatni a társadalommal is. A roma értelmiség pedig fokozza tevékenységét, hogy a roma szellemi és közéleti ébredéshez közreműködésre nyerje meg a cigány közösségeket. Hosszú, visszaesésekkel tarkított folyamat lesz ez, amely máris tele van összeütközéssel. De végigjárható.
Most csak azt a szempontot szeretném a kollégák figyelmébe ajánlani, hogy a megkezdődött szemléleti fordulat idején sok esetben nem lehet folytatni a nevelést a cigánykérdés korábbi beidegzéseivel. Reálisnak tartom, hogy az érettebb gondolkodású diákok között e téma nem szokványos szóba hozatala hozzá tud járulni az osztályfőnöki órák színvonalasabb erkölcsi neveléséhez. Sok iskolában pedig segít azt ismét megalapozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep