Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2017. július 23. vasárnap, 17:27

Osztály-történetek – napjainkban és egykor

Egy német filozófus mondta egy Európa-méretű tragédiát követően, hogy eme emberiség trauma után már nem lehet verset írni. Nos, ez jár az eszemben (már bocsánat a profán egybevetésért): a skandináv írónő, Jane Teller világhírű, nálunk is olvasott, látott, kitárgyalt regénye, a Semmi után lehet-e még ifjúsági regényt írni. A gyerekvilág kimondott-ki nem mondott rejtélyei, filozófiai, metafizikai drámái, megannyi gyerekhős tragikusabbnál tragikusabb sorsa után tudunk-e még valamit mondani? Nekik. Róluk. Ebben a műfajban.

Ez az érzésem  támadt fel Wéber Anikónak szintén sokat emlegetett Az osztály vesztesei című regényét olvasva. Jóformán hiába a primer ember (gyerek)ismeret, egy osztály (napközis csoport) életével való együtt lélegzés, a gyereksorsok mögött felsejlő különböző (különböző etnikai, szociális eredetű) drámák –  Teller hősei már nem überelhetők.

Pedig az „osztályregénynek” oly erős hagyománya van az ifjúsági irodalomban.

Speyer vakáció-köteteit Kosáryné Réz Lola fordította finoman, érdeklődéssel olvastuk az osztály fiútagjainak küzdelmét a titokzatos kutyatulajdonos leányzóval (később megtudhattuk, hogy  Gimnazisták és a Hatodik osztály szerzője reformpedagógiai ihletésű „erdei iskola” kalandjait dolgozta fel).

A magyar hagyományban tán Karinthy szatíra-füzére nyitja a sort, a Tanár úr, kérem. Nem sokkal követi az érettségi bonyodalmaiba keveredő Kosztolányi-hősök története, az Aranysárkány szabadkai-sárszegi világa, még inkább Móricz Forr a bor-ja. (Legyünk következetesek, ahogyan nem ifjúsági olvasmánynak szánta Nyilas Misi történetének első részét írója, úgy e másodikat sem. Maga írja a regény végén az ocsmány, szegény tanár urat megszégyenítő befejezésnél: „ez már nem diákcsíny volt, hanem úri hecc”…) De vitán fölül ifjúsági mű volt Kardos Lászlónak hasonló témát választó írása, a Tanár úr notesze – megmaradtak a gyerekek az iskolai tréfánál.

Valóságos – a szó kétszeres értelmében az – Karácsony Sándor „tényregénye”, az A csucsai front, melyben a „nyóckeri” kispolgárvilág kisgimnazistáiból hatékony, jól szerveződő – ma (vagy nemrég) így mondanánk: közösség válik. A nemzeti szimbólumok válnak a mesteri tanár kezében hatékony pedagógiai eszközzé (innen a mű világháborút idéző címe is).

A két háború közti kárpátaljai diákok osztályáról szólt Ilku Pálnak (a későbbi miniszternek) ifjúsági regénye, az Az osztály zendülői, de itt újfent a bonyolult osztályharc szövevényeibe keverednek a kamaszok. Az ötvenes évek végén a korai Jancsó Miklós próbálgatta oroszlánkörmeit egy osztály háborúvégi  emberformáló kalandjain – Galambos Lajos és Szilvási Lajos forgatókönyve nyomán.

A háború utáni világ korszakos osztályregénye már-már ikerpárja Wéber Anikónak. Nagy Katalin – megannyi népszerű gyerekregény és egyetemi pedagógiai kötelező olvasmány szerzője – a háború után különböző okokból elszabaduló agressziót megfékező napközis tanárnőről ír (vélhetően saját fiatalkori énjét rajzolva meg Kati néni szerepében). Az elharapózó pofozkodásnak azzal a szokatlan (s a tanári szobában se jól fogadott) módszerrel áll ellen, hogy szerződést köt a gyerekekkel: mindenki három pofonnal gazdálkodik egy félévben. S csoda történik, a pofonok rendre elmaradnak, az első elcsattanása után a pofozkodó „gazdálkodni” kezd fegyvertárával, „nagyobb ügyekre” tartogatja, de addigra meg már nem érdekes a pofozkodás. Kati néni ebben a kollektív fejlődésregényben győzelemre viszi a kreatív pedagógiát.

Ez lesz a sorsa Palotai Boris 50-es évek-beli Sztálinvárosi gyerekek című regénye tanárnőjének is. Sikerül az iskolakerülő Daru Katit és társát, Tóth Bercit „szocializálni” az új iskolába, sőt az osztálytársak is megértik, nem helyes dolog a szegregáció. Leírva nagyon sematikus, de a regény valóságos realizmusa átüt az íráson, hát még a könyvből készült film képein, ahol Gózon Gyula alakította a hazai „lifelong learning” első hősét, a részeges nagypapából iskolába járó idős munkást.

A roma/cigány integráció témájával később Halasi Mária újságíró is megpróbálkozott az Utolsó padban című regényében. Lakatos Katinak végül sikerül beilleszkednie az osztályba, Györgyi néni is katartikus változáson megy át, s ez a példamutató magatartás hozza meg – a regény, s a belőle készült film szerint – az osztály attitűdjének „pálfordulását” is. (Sokan gondoljuk úgy, hogy Kende Márta, s a legendás egykori TV Gyermekosztály munkatársainak sikeréhez a főszereplőt alakító cigány lány Imre Etelka isten áldotta tehetsége is besegített…)


Részlet az Utolsó padban című filmből

Az a véleményem, hogy a „szocreál” és az „ifjreál” sematizmusának veszélyeit az érett, kései Gergely Márta elkerülte. Két osztály-regénye is van ebből a körből: a Sanyi és a Többsincs osztály. Mindkét műben persze van valami kedves utópia – a magyar társadalom mindezidáig utolsó stabil, stabilnak tűnő világából (hatvanas-hetvenes évek fordulója). A  Sanyi „osztályának” a szülők a főhősei, akik maguk is közösséggé válva egymást segítik a továbbtanulásban, a „névadó hős” szülei vonakodnak a „társadalmi mobilitás kihívását” vállalni, nem akaródzik tovább taníttatniuk fiukat, ám a szülő-társak és az iskola összefogása segít.

Aztán ez a pedagógiai ethosz a gyerekirodalomban visszafogottá vált. Nem csupán az ideológiai és társadalmi elbizonytalanodás volt az ok, mi tagadás: a gyerekolvasók (ha még voltak s vannak) már nem voltak önmaguk sorsának irodalmi képére kíváncsiak, ennél nagyobb kalandok kerítették őket hatalmukba, nem egyszer (az ismert) valóság feletti hősökkel és konfliktusokkal.

Ebbe az életérzésbe robbant be a Semmi!

S bár Wéber Anikó megannyi kedves tanár nénije (köztük a napközis, aki alighanem az ő alteregója) hiába próbálkozik kideríteni a gyerekek Facebook-merényletét (titokzatos elkövető titokzatos áldozatának megalázását, „az osztály vesztesének” titulálást, s alighanem hiába jutnak valami megoldás-félére. Megrendítő a gondolat, mely szerint valójában csaknem minden gyerek – olykor önmaga előtt is /!/ – gyanúba keveredik tettesként és/vagy áldozatként is. Realista regény már nem lesz ebből a történetből, bármennyire törekszik lélekrajzra s a gyerekek  családi hátterének felvillantására is, a valóság mindegyik helyzetet felülmúlja –már-már leírhatatlan drámáival. A titok felderítése meg már nem teremt igazi feszültséget…

Szóval. Talán valóban nem lehet a Semmi után ifjúsági regényt írni?

Trencsényi László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep