A szakma becsületéért

Pedagógusok vagyunk. Tanítunk és nevelünk. Számunkra az az öröm, ha átadhatjuk a tudásunkat a gyerekeknek, ha látjuk, ahogy fejlődnek, okosodnak.

Bárki is a munkáltatónk, nekünk a jövő társadalmával van szerződésünk. Mi vagyunk felelősek a jövőért.

Rajtunk múlik, hogy a mai gyerekek milyen felnőttekké válnak, képesek lesznek-e megküzdeni a rájuk váró kihívásokkal. A mi felelősségünk, hogy valamennyien megtalálják-e a helyüket a jövő társadalmában.

Tudjuk, hogy példaként szolgálunk a számukra. Viselkedésünkkel, munkaerkölcsünkkel, azzal, ahogy egymással és velük bánunk, mintát adunk. A jövő társadalma nem lesz kíméletesebb a gyengékkel, a rászorultakkal és az öregekkel – akikké néhány év vagy évtized múlva magunk is válhatunk –, mint ahogy a mai iskola a gyerekekkel bánik.

Tanárok vagyunk, nem katonák. Nem tartozunk feltétlen engedelmességgel senkinek, és a gyerekeket sem engedelmességre kell nevelnünk, hanem észszerű, egymás tiszteletén alapuló együttműködésre. Nem parancsokat kell végrehajtanunk, nem tanterveket vagy tananyagokat kell megtanítanunk. A munkánk eredményességét nem azon mérhetjük le, hogy milyen órát tartottunk. A mi munkánknak egyetlen mércéje van: az, hogy a tanítványaink sikeres és boldog emberekké válnak-e vagy sem. Egyetlen tanár sem lehet sikeresebb, mint a tanítványai.

Persze vannak nehezebb esetek és nagyobb kihívások, hiszen a gyerekek sokfélék. Sajnos egyre több gyermek kezdi súlyos hátrányokkal az iskolát. Értük kell a legnagyobb erőfeszítéseket tennünk. Nemcsak miattuk, hanem mindannyiunk érdekében. Mert nincs két Magyarország. Hosszú távon nem létezhet egy győztes és egy vesztes magyar társadalom. Csak akkor érezhetjük majd magunkat biztonságban, akkor élhetünk nyugalomban és békében, ha mindenki boldogulni tud, és be tud illeszkedni a társadalomba. Ehhez az iskolának kell biztosítani a szükséges ismereteket és alapokat, a társadalomnak pedig a lehetőséget. Tanárként ez a mi felelősségünk is.

Az iskola nemcsak épület, nemcsak intézmény, hanem közösség is. Ez a közösség belőlünk, a gyerekekből és a szülőkből áll. Olyan, amilyenné mi tesszük. Bármiféle külső nyomás is nehezedik ránk a hatalom részéről, rajtunk múlik, hogy az iskolai munkára a túlzott elvárások miatti szorongás, vagy a fejlődés és a tudás megszerzésének öröme a jellemző. A gyerekek most vannak ránk bízva, most kell tennünk érte, hogy az iskolás életüket boldogan tudják megélni. Ha kell, konfliktusok árán is ki kell állnunk értük.

Az új tanév arra is lehetőséget ad, hogy ne a régit folytassuk tovább. Kezdjünk neki! Tegyünk érte, hogy az iskola jobb legyen!

Kérjük, hogy akik készek velünk együtt kiállni a pedagógus szakma becsületéért, csatlakozásukat a kiáltvány lájkolásával és megosztásával jelezzék.

A STEP nevében
Barát Erzsébet, Erdélyi Eszter, Guba János, Mataisz Zsuzsanna, Mészáros Imre, Savanya Ildikó, Tóth Katalin