Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2018. május 5. szombat, 21:30

Egy matt, szürkés mozaikdarab

Fővárosi diplomás vagyok. Az értelmiségi necces, keveseknek adatik meg. Valami módon a gondolkodással függ össze, így nem kérkednék vele, s lejjebb láthatod majd, jó okkal teszem, hogy nem teszem. Fővárosi voltom ellenére szakaszosan szereztem tapasztalatokat a magyar vidékről. No, nem az egészről, mert ahogy a főváros vidékről Pest, hiába ünnepeltük Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumát lassan fél évszázada, s mégsem egységes, a vidék is – látszódjék bár narancsvörös sivatagnak a főváros felől – sokszínű. Az volt gyerekkoromban is, és maradt mindmáig. Ahogy Budapest is közigazgatási egység csupán, de a Nagykörút mellékutcáiban a város széle felé indulva igencsak más tapasztalatra tehetsz szert, attól függően, mely Habsburg uralkodóról elnevezett városrészben kezded a sétát, s milyen távolságot vagy hajlandó megtenni. S akkor a Duna vonalát még át sem lépted, pedig…

2018. április 8. valamikor április 9-én éjjel fél kettő tájt ért véget, nekem. Megéltem már néhány csodát, sok csodálatos dolgot is, de alapvetően nem vagyok csodára hangolva. Láttam az NVI oldalán, hogy Budapest színes, ahogy azt is, hogy a legelső narancsba váltó budapesti kerület Józsefváros. A várakozás mérsékelt izgalmában – a saját kerületemért aggódtam, de izgalom… hagyjuk… – volt időm az adatokat böngészni. A szavazatok eloszlását, megoszlását. Hol érdekes, hol félelmetes összefüggések rajzolódtak ki.

Nem, nem nézegettem, hogy a vidék mely darabkái milyen egységes vagy kevéssé egységes módon segítették hozzá a Pártot a választási győzelemhez. Az sem érdekel, hogy azok a települések, amelyekbe még elér a civilek célratörő segítsége – az állam által osztott EU-s források döbbenetes hatástalanságát volt módom közvetlenül megtapasztalni vidéki útjaim során – miként szavaztak. Azt gondolni, hogy az ott élőknek a segítségért cserébe valamelyik pártot kellett volna támogatnia – érdekes elvárás. Ha kellő távolságból szemléljük, érződik belőle a csalódottságon túlmenően nem kevés paternalizmus, meg aztán a „valamit valamiért” elve. Igaz, nem egyszeri, nem bagatell befektetés, nem tészta és sör, nem Erzsébet-utalvány, hanem személyes munka, közösségépítés, néha egyéni áldozatként nem kevés pénz volt a befektetés. De mibe fektetett, aki ebbe bármi értéket beletett? Azonnali szavazatokba? Mert kormányváltás kell? Akkor ez bizony csupán a szavazatvásárlás megbonyolított módja lenne. Ha abba, hogy a lassan három évtizede sínylődő, s egyre nehezebb helyzetbe, lassan a feudalista nagybirtokok szorításához hasonlóba került vidéken élők, s főleg a gyermekeik egyszer, talán másként élhessenek, akkor… Akkor mi van?

Egyszer jártam Berettyóújfaluban. Komádiban is, de az most érdektelen. Toldon még soha. Nóra fogadott, bár csak annyi volt a kérdésem, hogy ők mint rajztanárok, nem találkoznak-e regisztrálatlan, így segítséget igénylő, de nem kapó rosszul látó gyerekkel. A válasz nem volt hosszú, a neveket egyeztetve úgy tűnt, ők sem tudnak többről, mint mi. Aztán mesélt. A tizenöt éves lányról. Aki ugyan anyányi, de anyaságra éretlen nagylány volt, Társ, háttér és támogatás híján. Még a „törvényes időben” kiderült. A szükséges pénzt összerakták, a leánykát a kórházi tartózkodáshoz felszerelték, a kitűzött napon elfuvarozták. Ahol is a doktor úr megvizsgálta, majd úgy festette le a lánynak a rá váró beavatkozással járó fájdalmakat, kínokat, hogy sírva rohant ki az épületből, s hagyott ott orvost, műtőt, csapot-papot. Bő fél év múlva szült egy gyereket. A semmire persze, mi másra. Amikor azt mondtam: a doktor úr küszöbére kellene tenni a kicsit, Nóra lehunyta a szemét. Az arcán egészen pontosan látszott, hogy érzi, láthattam én már sok mindent, sok nyomorult vaksi gyereket, de nem értem ezt az egészet mégse, én is csak egy értetlen, s úgy tűnik, ráadásul érzéketlen látogató vagyok.

A doktor úrnak az a gyerek mindegy volt és lesz is – ezt tudtam. Nem, ne jöjj most nekem azzal, hogy a magzati élet tisztelete! A gyerek megszületése után meg majd azzal, hogy miért nem védekezett az anyja, s ha köllött neki a kölök, hát nevelje! Nórának igaza van. Aki odalátogat, meg-meglátja a matt, szürkés mozaik egy-egy darabját. Néha pár összeillő darabot is talál. De azt a puzzle-t élni kell, ott helyben, hogy darabjait a helyére tudd illeszteni. A kép akkor sem lesz szép. Csak teljes. Az én bugyuta szövegem nem volt lényegében más, mint a fenti sommás ítéletek – előre vagy utólag.

Ha csalódtál hát, hogy befektetéseidre nincs osztalék, megértem. A távolsággal egyre csökken a részletek kivehetősége, a helyzetek átérezhetősége. Ha azonban nem rövid távra gondolkodsz, ha hiszel abban, hogy ezt az országot emberi közösségek, a mostani gyerekekből álló emberi közösségek emelhetik majd fel – egyszer s csupán talán –, akkor nem ítélkezel. Hanem befektetsz, amit tudsz. A jövőbe. A jövőnkbe. Hogy felnőhessen egy nemzedék, amelyik ismeri és gyakorolja a szolidaritást. Meg a tartalomelemzést és a forráskritikát. Választási időszakokban különösen, függetlenül attól, hogy hová született – földrajzi és társadalmi értelemben egyaránt.

Szabó Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.02.22.
Több általános iskolában teljesen online oktatásra állnak át a héten
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt közölte, hogy február 22-én összesen 159 óvodában van rendkívüli szünet, illetve 250 iskolában van elrendelt tantermen kívüli, digitális munkarend...
(Forrás: telex)
--
2021.02.22.
Wass Albert igen, a magyar nyelv finnugor származása nem kerülhet elő a magyar érettségi témái között
Az eddigi hat helyett már tíz szerző életműve lesz kötelező tétel a megújuló magyar nyelv és irodalom érettségin, az új nevek között szerepel a Horthy-korszak egyik legnépszerűbb ír...
(Forrás: Népszava)
--
2021.02.21.
Írók tartanak irodalomórát az alaptantervből száműzött kortársak nevében
Czinki Ferenc: Tavaly a Szépírók Társasága szerb, belga és spanyol partnerekkel közösen nyert egy uniós pályázatot. A projekt lényege az, hogy hogyan lehet az irodalmat és általában a kult...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2021.02.21.
Ha most nem változik az iskola, örökre a 19. században ragad (Nádori Gergely és Prievara Tibor írása)
Ennek a helyzetnek volt nagyon sok pozitív hozadéka, sok tanár kifejezetten kreatívan oldotta meg a helyzetet, sokan vágtak bele új dolgokba, akár pedagógiai kísérletekbe is. Ugyan ez még csak...
(Forrás: telex)
--
2021.02.21.
Tóth Krisztina kivenné a kötelező olvasmányok közül az Aranyembert és Bárány Boldizsárt is
Melyik könyvet kellene mindenképp levenni a listáról? Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolá...
(Forrás: Könyves Magazin)
--
2021.02.21.
Káoszba fulladt a digitális átállás: szünetet rendeltek el, majd visszakoztak
Ismét emelkedésnek indult a vírusfertőzések száma az iskolákban, óvodákban. Múlt hét elején, február 8-án még 73 óvodában és 115 általános iskolában kellett rendkívüli szünetet...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep