Egy meg nem írt izé: a történelem vége

Szívemcsücske kolléga rohan le a lépcsőn, ölnyi dossziékat egyensúlyozva, legszívesebben elgáncsolnám, hogy nyomatékosítsam már korábban elhangzott intelmemet: „Nyugi, hova a fenébe rohansz?” Nem gáncsolom el, de többször kell utána szólnom, hogy végre meghallja. Meg sem hallgat, azonnal kezdi: „Bocs, dolgozatot írnak, időben kell odaérnem, hogy legyen idejük.”

Ezt nem tudta végig mondani, mert a dumát már ismerem magamról, 36 éve ebben élek, magamtól fejezem be, amit elkezd, de közbevágok: „Hova a fenébe rohansz?” Nevet, rohan tovább.

SZÓVAL, kiléptem a történelemből.

Szépen lelassítom a lépteimet, késni úgysem tudok, olyan vagyok, mint egy robot. Egy perccel előbb érkezem, és pontosan egy perccel hamarabb fejezem be az órát. Nem tehetek róla.

Amióta lelassítottam, szedáltam magamat, felszabadultam. Kiléptem a tohuvávohuból.

120, azaz egyszázhúsz tanuló csak magyarból. Kötelező érettségi tantárgy, „alapból” kettő: úgymint irodalom és nyelv. Differenciált oktatás, egyéni fejlesztési terv… csókolom. Nagymama jól van?

Mondom nebulónak: ha késik, ne is köszönjön, csendben üljön le a helyére, majd én órák után adminisztrálok. Késnek, ahogy az illik. Mert ugye rohanunk, és kezdjük az új anyagot.

Ja. Ha én holnaptól betartom és betartatom a Nemzeti Alaptanterv tárgyamra vonatkozó követelményeit, a Köznevelési Törvényt, plusz az iskola házirendjét…nos, kérem, Önök (diákjaim) sírva fognak könyörögni, hogy inkább vezessem vissza a testi fenyítést. Nem szeretném.

Nagy Fehér Főnök megelégelte a késést, egy ideje, reggelente katalógus van: név, osztály, rendfokozat: Késett az 1. óráról.

Imádott 10-es zombijaim próbálnak bezuhanni a 9-es órámra, de mondom nekik, hogy késésük majd csak egy óra múlva lesz esedékes. Rémülten keresik tovább órájukat és termüket.

Az ötödik órámról (nocsak) senki nem késik.

Csókolom.

És akkor még nem beszéltem a globális felmelegedésről és az azzal járó globális problémákról. Talán legközelebb. Ha lesz.

NYUGI.

Az iskola az életre nevel. Ott pedig, ha késel, az első munkahelyedről úgy vágnak ki, mint azt a bizonyos macskát. Csókolom.

Vass Judit