Hogyan fejleszthető a tanulók kreativitása a mai iskolában?

2. A Kreatív Partnerség program koncepciója

A Kreatív Partnerség középpontjában a kreatív szakemberek és az iskolák közötti hosszú távú kapcsolat áll. A program művészeket, művész-hallgatókat von be a tanórai munkába, s teszi a művészt a pedagógus tervező, megvalósító és kritikai visszajelzést nyújtó állandó partnerévé. Az órai munkában résztvevő művész heti rendszerességgel van jelen, s egy egész tanévben együtt dolgozik a kiválasztott osztállyal, tanárral. A partnerség újszerű és hatékony, hiszen a különféle (művészeti) területekről érkező szakemberek egészen más jellegű elvárásokat fogalmaznak meg, ami egyértelműen kihívást jelent a diákok számára. De nemcsak a gyerekek tanulnak és zökkennek ki a napi rutinból az ilyen típusú tanulási folyamat során, hanem az iskolák is.

A Kreatív Partnerség olyan pedagógiai megközelítést dolgozott ki – „jól működő osztályterem” elnevezéssel –, amely a tanárokat osztálytermi munkájuk átalakítására bátorítja. Ennek lényege, hogy a tanulást valós élethelyzetekhez kötik, a tanulók saját élményei, megfigyelései és kérdései a tanulási folyamatban központi helyet foglalnak el. A tanulás-tanítás átalakításához művészeti, kreatív alkotási folyamatokat vesznek alapul, ezeket ültetik át a tanórai és az iskolai életbe. A szaktárgyi tanításhoz fűződő módszertani technikákat pedig a művészeti gyakorlatból származtatják. Az osztályteremben a művész művész marad, a pedagógus pedig pedagógus. A program tehát nem művészeti nevelést kínál, hanem arra készíti fel a művészeket, hogy úgy dolgozzanak a tanárokkal és a tanulókkal, hogy fenntartható változást érjenek el a tanárok addigi tanítási gyakorlatában.

Az eddigi tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a tanuló „magasan teljesít” az olyan oktatási közegben, ahol maga is a tanulás alapvető forrása, s ahol a mobilitás, az érzelmek, a csapatmunka és a kockázat mind a tanulási folyamat szerves részét képezik. Az ilyen jellegű oktatásban a gyermek egész lényével tapasztalja meg a tanulás élményét. Ez nem csupán mentális folyamat, hanem olyasvalami, ami testüket, érzelmeiket, társas készségeiket is megmozgatja. A „magas teljesítmény” a gyermekben a jóllét érzését alakítja ki, amely pedig a sikeres tanuláshoz szükséges magabiztosság alapja. A kutatók tapasztalata, hogy a Kreatív Partnerség iskoláiban a tanulók jobban bevonhatók, jobb a magatartásuk és jobbak az eredményeik is. Ebben az oktatási modellben a gyerekek a közvetített tudás motorikus elsajátításától szintet lépnek, és a tudást képesek adott kereteken belül önállóan rendezni, majd számottevő segítség nélkül, saját gondolkodási folyamataikra támaszkodva, egyéni gondolkodási kereteket létrehozni, vagy a meglévő kereteket átrendezni.

A program tapasztalata szerint akkor hozható létre jól működő rendszer, ha a tanulók fizikailag, szociálisan, érzelmileg és intellektuálisan is lefoglaltak. Ez a fajta bevonódás magabiztossággal, az énkép és az önbizalom pozitív megerősödésével, valamint magasabb tanulói teljesítménnyel jár. Ezt segíti elő az ún. „jól működő osztályterem” kialakítása, amely megbontja a hagyományos kereteket, és interaktív teret hoz létre: egy olyan teret, melyben nemcsak a pedagógus, de a tanuló szerepe is megváltozik. A program célja tehát az, hogy az iskolai élet szereplőiből magas fokú elköteleződést kiváltva, kreatív gyakorlatok által és a kreatív képességek fejlesztése révén a tantervi követelmények magas fokú elsajátítását és használatát tegye lehetővé.

A sorozat szerzője és a Kreatív Partnerség program hazai vezetője: Németh Szilvia.

Németh Szilvia pedagógia tanári és szociológus végzettséggel rendelkezik. 2003 óta foglalkozik oktatáskutatással. Kutatói érdeklődése elsősorban a hátrányos helyzetű és roma tanulók oktatására, és integrációs programok működésére irányult. Vezetett empirikus és kvalitatív kutatásokat, részt vett projektek értékelésében, valamint nemzetközi együttműködésekben is. A T-Tudok ügyvezető igazgatója.