Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de

Szerintem az van, hogy nem világos a sztori. Próbálom kifejezni a saját antiposzt forever stílusomban. A 20+ osok 25%-a funkcionális analfabéta. EGYNEGYEDE, mondom marha okosan, mert nekem megadatott, hogy tanulhattam. Ami azt jelenti, hogy ezt biztosan nem olvassa (mást se), nem érti (mást se), és nem tud kommentet írni (mást se.)

Nos. Magyararországon ez a kultúraéstudásmínuszos kiszolgáltatott nyomorúság nem csak a pillanatnyi jelen, ami hipphopp elmúlik, hanem a jövő, vastagon. Neem fog tudni elmúlni, mint a fejfájás, mert újratermelődik sokszorosan. Hanem nőni fog. A fejfájásod is, de akkor késő lesz.

Úgyhogy azt kéne rendkívül sürgősen átgondolni – ha akarod, ha nem, ha tetszik, ha nem – hogy a növekvő tendencia miatt a te gyereked kortársainak 30? 40? százaléka lesz úgy, hogy x-et rak, pedig ehelyett lehetne úgy, hogy ugyanolyan, mint amilyennek mi most képzeljük magunkat, ha nem hagytuk volna? De hagytuk. Mert azt hittük, h a mi kis piti érdekeink felül tudják írni a valóságot. Folyamatok vannak, ez a hír. Ha kirakom a jégkockát a napra, víz lesz, és nem lesz hideg italom. Ha ez téged pont nem izgat, az okés, de ha a te jégkockád is kirakja valaki (amikor már nem lesz beleszólásod), ide megmondom, hogy az is az lesz. Mert tanulhattam, onnan tudom.

A valóság az, hogy a családilag közmegegyezéssel biofüvező 6 éves gyerek álma, hogy közmunkás lehessen. Ha valaki 1 évben egyszer feléjük fordul, és ez épp véletlenül karácsonykor van, amikor hirtelenjében mindenki szeret mindenkit, akkor a legnagyobb álmaként a 3 éves egy plüss macit kér, ami 58 Ft kilóra a százas boltban, (2EUR – 1 kávé a schengeni övezetben), és múlt héten vágtál be 5 db-ot a kukába, mert olvastad (mivel te még tudsz), hogy a túl sok játékot le kell felezni. Megvettek kilóra.

Jó gyorsan el kéne gondolkozni, hogy akkor a mostani folyamatok közül, melyik az, ami nem érint téged, mert pont sikerült betolnod az egyháziba, alterba, magánba, tancsopiba. Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de, sajnos. A méhek pusztulásába is simán beledöglesz, és nem lesz erről kikérve az értelmiségi véleményed.

Sajnos, attól a sokktól, ami majd akkor éri az (esetleg még meg sem született gyerekedet, ami itt várja 10 év múlva), ami a mi mulasztásaink egyértelmű következménye, nem fogod tudni megvédeni. Akár milyen kiváló, óvó-védő szülő vagy, és remek érdekérvényesítő ma, mert az ő holnapjuk, amikor eljön (hamarabb, mint gondolnánk), nem leszel.

Rózsa Ildikó