„Majdnem olyan…”

érzékenyítő kisfilm

Gömbös Olivért 11 éves korában ismerhettük meg mint egy közösségi érzékenyítést szolgáló kisfilm, a Sorsfordító ihletőjét. Mi is írtunk róla, az édesanyjáról és az említett filmről a honlapunkon- Érdemes visszaidézni azt az időszakot.

Azóta eltelt négy év, Olivér középiskolás, és kamaszként egyre jobban foglalkoztatják autizmusával járó szociális és kommunikációs nehézségek. Igyekszik saját válaszokat találni problémái okára, hogy kortársaihoz hasonlóan, barátokkal körülvéve indulhasson el a felnőtté válás kihívásokkal teli útján. Ma már maga is csinál érzékenyítő kisfilmeket. Vizuális segítséggel nemcsak számára válik érthetőbbé a korábban idegen és kiszámíthatatlan világ, de a kisfilmes történetmeséléssel, vizuálisan megjelenített hasonlatokkal ő is fontos segítséget nyújt, hogy érzései és gondolatai mindannyiunknak átélhetővé és megérthetővé váljanak.

Olivér sikeres fejlődése főként édesanyjának, Gömbösné Hideg Viktóriának köszönhető, aki hihetetlen mennyiségű energiát áldozott arra, hogy kompenzálja fia állapotából adódó hátrányait, és esélyt adjon neki a jövőre. Reméljük, az ő sikereikből erőt merítenek a hasonló problémával küzdő családok.

Viki szavait idézem:

„Az oktatási rendszer és intézményei falainak bontogatása továbbra is komoly erőfeszítést igénylő alapfeladatommá vált. Egyre többen vagyunk kénytelenek, az országos érdekvédelem és szakmai szervezetek konkrét és hatásos támogatása nélkül, szülőként magunkra hagyva, szinte kamikázeként belezuhanni az oktatási rendszer visszásságaiba, hogy a gyerekünk jövőjét megmenthessük. Skizofrén állapot. Azért egy agyrém, ha nem tehetném meg, hogy itthon maradjak és a fiam jövőjével, tanításával, esélyegyenlőségével fogalkozzam a napi családellátási teendőim mellett, akkor Olivér szegregálva vagy magántanulóként itthon, a világtól elzárva, felnőttként szociális hálóra ítélve várná a jövőbeli vegetációt.

Hányan tehetik ezt meg a gyerekükért ebben az országban? Szerintem nagyon kevesen… Olivér példája és saját, kortársérzékenyítő tevékenysége talán egyre több, érintett kisgyereknek is segítséget jelenthet egy elfogadó közösség megtalálásához és az önálló felnőtté váláshoz.”