Szelíd szavak – nemcsak az agresszióról

Újabb kötet jelent meg a Dinasztia Tankönyvkiadó Modern pedagógia a gyakorlatban című sorozatában. Dr. Buda Mariann Óriás leszel? – A tehetséges gyerek című, inspiráló könyve után ezúttal napjaink egyik legégetőbb problémáját: a gyermeki agresszió kérdését tárgyalja. Érdemes rögtön a címnél elidőzni: Tehetünk ellene? – A gyermeki agresszió – olvashatjuk a borítón, pontosan ugyanabban a struktúrában, ahogyan a szerző korábbi, tehetségről szóló könyvénél. A kérdő módban megfogalmazott címek beszélgetésre, együtt gondolkodásra invitálnak, nyitott, befogadó attitűdöt teremtenek az olvasóban. S aki ezzel az attitűddel veszi kézbe a kötetet, nem fog csalódni.

A könyv bevezetője szerint szülőknek szól, s a kiadó – tankönyvkiadóként – mégis (?) fontosnak tartotta megjelentetését. Végre egy gesztus, melyben tetten érhető: valaki tudja, hogy egy nevelés van! Hogy ugyanaz a gyermek jelenik meg otthon és az iskolában, s hogy mi magunk is, nevelőként, olykor aktuálisan a pedagógusi, olykor pedig a szülői professzióban, de mindvégig ugyanazok a személyek vagyunk!

Buda Mariann könyve megszólítja a szülőket. A szöveg hozzájuk beszél, folyamatosan fenntartva a szinte személyes kontaktust, ám olvasás közben valami nagyon érdekes dolog történik: a téma okos, de mindvégig könnyű, mesélő hangnemben való kibontása kissé eltávolítja az olvasót a szülői szereptől, s létrehoz egyfajta távlatot, a jobb áttekintést biztosító perspektívát. Innen nézve a szülői viselkedés, a családi kapcsolatok rendszere valami nagyon izgalmas, szövevényes, ám megérthető világ, s saját viselkedésünk éppúgy megérthető benne, mint a gyermeké.

S ezen a ponton már valóban mindegy, hogy Buda Mariann kinek „címezi” mondandóját: mert az anya-gyerek kapcsolatról, az érzelmek kifejezéséről és dekódolásáról vagy a feszültségtűrésről és fejlesztéséről szólva nemcsak tényszerű ismereteket közöl; sokkal inkább egy mindenki számára használható megközelítésmódot kínál az emberi problémák megértéséhez. Mert tudnunk kell, hogy a viselkedésrepertoár a környezetre (vagyis ránk) reagálva alakul ki.

Sokszor nem vesszük számításba, hogy a gyermeket nem (csak) verbálisan kifejezett szándékaink, utasításaink, kinyilvánított igényeink irányítják, hanem sokkal inkább valódi érzelmeink, akár saját magunk előtt sem ismert félelmeink, vágyaink, rejtett várakozásaink szerint „működik”… Néha, kis túlzással, az az érzésem: az agresszió témája csak illusztrálja mindazt, amit a szerző a harmonikus gyermekkor tényezőiről – illetve ennél is sokkal többről, a harmonikus emberi együttélésről – elmond nekünk.

Mégsem kell csalódni azoknak sem, akiket az agresszió „érdekel”, s akár konkrét útmutatást remélve veszik kézbe a könyvet. Bár, ami az útmutatás nyomán kibontakozik, nem lesz (mert ez esetben nincs) királyi út. Az algoritmus nem egyfajta „agresszióellenes kúráról”, sokkal inkább a gyermek agresszív viselkedéseinek minél pontosabb megismeréséről, a támogató környezet és a helyes nevelői magatartás kialakításáról szól. A feladat nagy, a szöveg mégis reményt kelt: valahogyan a sorok között megbújik a hit (sőt tudás), hogy mindez megcsinálható…

Jó lenne, ha Dr. Buda Mariann könyvét minden gyermekekkel foglalkozó felnőtt ember kezébe vehetné. S túl ezen, a pedagógusoknak nagyon melegen ajánlom még két okból. Az egyik már a tartalomjegyzéket fellapozva kitűnik: ugyanis, bár szülőknek szól a könyv, a szerző a pedagógusokra is gondol benne egy fejezet erejéig. Ám a másik érvem ennél sokkal érdemibb: aki gyermekekkel és szüleikkel foglalkozik, óhatatlanul gondol valamit, gondolkodik valahogyan a gyermek-felnőtt kapcsolatokról. S ezeket a gondolatokat nagyon érdemes megmérni, továbbgondolni Dr. Buda Mariann könyvének tükrében…

Földes Petra