Figula Erika

Miért és hol bántalmazzák egymást gyerekeink?

Az iskolai erőszak jelenségének feltárása egy vizsgálat tükrében

Oktatási-nevelési intézményeinkben a kortársak közt tapasztalható agresszivitás, erőszak, zaklatás egyre elterjedtebb jelenség, és egyre kevésbé kontrollálható. Erre példa a közelmúlt eseménye, amikor egy debreceni általános iskola néhány tanulója brutális módon megverte egyik társát, s ezt a telefon kamerájával rögzítette is. A jelenségről tudunk, kutatására mégis kevés empirikus munka irányul hazánkban. Számos országhoz viszonyítva hátrányunk, adósságunk van ezen a téren.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános iskolás tanulók körében végzett empirikus vizsgálatban annak az agresszív viselkedésnek a feltárására vállalkoztunk, amely tartós és ismétlődő jelleggel zajlik, egy vagy több diák gyakorolja egy gyengébb vagy magányos egyénen, és az agresszív aktusnak nincs nyilvánvaló kiváltó oka (nem reaktív agresszió).

Az eredmények elemzése rávilágít az iskolai erőszak-zaklatás gyakoriságára, a tanulók személyes érintettségére, a szerepviselkedésben tetten érhető történésekre (a bántalmazás típusa, oka, lokalizációja). A vizsgálatot egy általunk összeállított bullying-kérdőív segítségével végeztük 505 tanuló részvételével.
A vizsgálatban azt igyekeztünk feltárni, hogy az érintett tanulócsoportokban a zaklatás, az erőszakoskodás, a bántalmazás milyen formában, milyen kiváltó ok miatt és az intézmény mely színterén valósul meg leginkább.

A vizsgálat eredményei

Bizonyítható, hogy az érintett iskolákban, tanulócsoportokban a bántalmazás többféle formája, típusa jelen van. Úgy tűnik, hogy az áldozatok közül legtöbben a verbális agressziót élik meg, attól szenvednek, de a fizikai bántalmazás és az indirekt formák esetei is regisztrálhatók. Az érintett tanulók valamennyi formában áldozatnak érzik magukat, és félnek az iskolában. A sértettek úgy érzik, hogy nem tudják megvédeni magukat.

A tanulók véleménye, válasza azt jelzi, hogy a bántalmazás célpontja és áldozata leggyakrabban a védekezésre képtelen (50,7%), a félénk (25,0%), a magára maradt (11,4%) gyerek. Leggyakrabban őket terrorizálják a náluk erősebbek és idősebbek. Vizsgálatunk eredménye azt mutatja, hogy a tanulmányi teljesítmény és a külső jegyek kevésbé játszanak szerepet az áldozattá válásban. Az áldozatok az osztályhierarchiában elfoglalt vezető helyet csak részben tartják olyan körülménynek, amely miatt a támadók célpontjává válhatnak. Az egyéb ok miatti bántalmazás okaként az antipátiát („ellenszenvesnek tartanak, nem tartanak szimpatikusnak”) és a szegénységet („szegény” vagyok) jelölték meg. Jelentős oknak tűnik a másság (43,2%) is.

A támadók által elkövetett erőszakos magatartás, zaklatás okai között a támadók első helyen azt nevezik meg, hogy az áldozatnak már a „jelenléte” is zavarja őket, rossz hatással vannak a közérzetükre (idegesítik őket: 100%). Másrészt azokat a verbális jellegű okokat emelték ki, amelyeket az áldozatok köznapi kommunikációjában megnyilvánuló „jellemzőkkel” hoztak összefüggésbe. Azért támadják őket, mert dicsekvők (98,4%), beképzeltek (96,9%), talpnyalók (47,7%), gyávák (21,5%). A támadók egy része nem titkolta, hogy örömét leli abban, ha másoknak fájdalmat okozhat, illetve jó érzéssel szemléli, ha társai szenvednek, ha félnek tőle. A tanulmányi teljesítmény és a külső jegyek a támadók esetében sem jelentenek meghatározó szerepet agresszív magatartásukban. A „másság” a támadók okai között is megjelent (21,5%).

A támadók többnyire kisebb gyerekeket bántalmaznak. Jellemző rájuk, hogy nemcsak az osztályban, az osztálytársakkal, hanem az iskolában a tanárokkal és otthon a családtagjaikkal is agresszíven viselkednek.
Jellemzőjük az is, hogy többnyire ugyanazt a tanulót bántalmazzák az adott csoportban. Keresik azok társaságát, akik hajlandóságot mutatnak a hozzájuk való csatlakozásra. Rövid idő alatt felismerik, hogy a hajlandóságot mutatók nemcsak csatlakoznak, hanem többnyire utánozzák is az agresszív viselkedésüket. A tanulók agresszivitása érzelmeikben, indulataikban is megjelenik.

Az, hogy a támadók az okozott kegyetlenkedés után örömet éreznek a mások szenvedése láttán (18,4%), hogy megkönnyebbülést éreznek (44,6%), hogy a düh, az indulat levezetése még agresszívabbá teszi őket (32,3%), jelentősen befolyásolhatja a történések, az események kimenetelét, következményeit. Úgy ítéljük meg, hogy növelheti az erőszakos viselkedés, az agresszivitás szándékosságát, gyakoriságát, az érintett közösségek kapcsolatainak zavarait. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a támadók jelentős része (53,4%) egyértelműen kinyilvánította, hogy semmiféle bűntudata nincs az agresszív cselekedet miatt. A vizsgálati személyek döntő többsége (96,9%) úgy vélekedett, hogy fél a következményektől. Ennek többféle jelzésértéke lehet. Egyrészt akadályozó erővel bírhat, és a pozitív szociális irányultságra való hajlandóságot mutatja. Másrészt: az alapján, hogy félnek a következményektől, de mégis agresszíven viselkednek, arra következtethetünk, hogy az érintett iskolák „büntetésrendszerének” nincs visszatartó ereje, gátló hatása.

Egy intézményben nem lehet közömbös, hogy a kortárscsoportokban kialakult konfliktusok tisztázására, az esetleges zaklatásokra, bántalmazásokra milyen helyszíneket választanak a tanulók.

Az erőszakos magatartás, a zaklatás lokalizációja tekintetében az áldozatok és a támadók véleménye hasonlóságot mutat. Igen magas az osztálytermekben elkövetett bántalmazás a szünetben (áldozatok 97,7%, támadók 100%) és a tanórán (áldozatok 21,2%, támadók 29,2%). Ezt követi az iskola udvarán és folyosóján elkövetett bántalmazás. A tanulók kevésbé választották válaszaikban a WC-t. Megdőlni látszik az a közismert állítás, hogy az iskolai WC a zaklatások, a verekedések, a „nagy leszámolások” helyszíne. Úgy tűnik, hogy a tanári felügyelet megerősítését (az udvaron, a WC-ben) felismerték a tanulók és más, kevésbé felügyelt helyszínen zajlanak az események (az osztályteremben, az utcán). Az egyéb kategóriában legtöbben szórakozóhelyet jelöltek meg. A probléma súlyosságát jelzi, hogy az osztálytermek még a tanítási óra ideje alatt is helyszínül szolgálnak (áldozatok 21,2%, támadók 29,2%).

A vizsgálat eredményei elsősorban arra hívják fel a figyelmet, hogy személyes a felelősségünk abban, hogy minél több információt szerezzünk a gyerekek közötti agresszióról, és megoldásokat, programokat dolgozzunk ki az erőszak, a zaklatás ellen.

(A vizsgálati eredményekről az Alkalmazott Pszichológia című folyóirat 2004. VI. kötet 4. számában (19–35. oldal) és „Az iskolai zaklatás-erőszak pszichológusszemmel” című kiadványban számoltunk be részletesen (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Közalapítvány Füzetei 19., Nyíregyháza, 2004).