Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2006. április 11. kedd, 13:39

Tiltás vagy szabályozás?

A mobilhasználat tiltása után a hordozható médialejátszókat is kiparancsolnák az iskolákból Bajorországban.

Bajorországban a közelmúltban kormányrendelettel tiltották be az iskolákban a mobiltelefon használatát. Ennek kiváltó oka az volt, hogy egy razzia során több esetben pornográf és erőszakos tartalmakra bukkantak a diákok készülékein. A mobiltelefonok bekapcsolása a tanítási időben – a hazai gyakorlattól eltérően – ott eddig is szigorú tilalom alá esett. A kultuszminiszter most azt fontolgatja, hogy a különböző hordozható médialejátszókat is kiparancsolja az iskolákból azzal az indokkal, hogy a maroktelefonokhoz hasonlóan ezek a készülékek is alkalmasak a fotók és videoanyagok tárolására, lejátszására.

A tervnek természetesen a helyi szakmai körökben is vannak ellenzői. A legfontosabb ellenérv, hogy az intézkedés értelmetlen, hiszen a mai feltételek között nem zárhatók el a gyerekek bizonyos információk elől, tehát a nevezett készülékeknek az iskolából történő kitiltása semmiféle pedagógiai célt nem segít megvalósítani. Legfeljebb arra lehet számítani, hogy a tiltás következtében a szabály megszegését még valami hősi virtus élménye is gazdagítja. Az értelmetlenség mellett a terv kivitelezhetetlen is. „Helyezzünk el esetleg fémdetektorokat a bejáratoknál, és minden iskolába járó diákot motozzunk meg?” – veti fel a kérdést a bajor Tanári Szövetség elnöke, aki emellett annak a véleménynek is hangot ad, hogy egy tanár feladata inkább az lenne, hogy rávezesse tanítványait a hordozható médialejátszók helyes használatára.

Ezen a ponton persze felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a helyzettel. Nyugodjunk bele, hogy egyáltalán nem léteznek már tabuk? Senki sem szégyell senki előtt semmit? A fiatalok a tanárok szeme előtt tesznek, és füle hallatára mondanak olyan dolgokat, amelyeket ugyan részben korábban is többen mondtak és tettek, de korántsem ilyen leplezetlenül és szégyenkezés nélkül. A tabuk mellett a gátlások is feloldódtak, sokkal többen sokkal többet mernek megtenni, mint korábban. S mint a fenti hírből kiderül, ez nem csupán nálunk probléma.

A válasz, illetve a válaszok nyomán felmerülő újabb kérdések tovább bonyolítják ezt az amúgy is összetett problémahalmazt.

Mert indokolt lehet például az a felvetés, hogy vajon miért olyan óvatoskodó (szemérmes vagy álszemérmes) az iskola olyan helyzetekben, amelyeket például egy multinacionális cég egy egyszerű tiltással megold. Léteznek olyan üzemek, ahová a mobiltelefonok csak az öltözőig vihetők be, és a vezetők mobilja sem lehet MP3-as vagy fényképezős. És senkinek nem jut eszébe tiltakozni. Persze azt is mondhatjuk, hogy az érintett cégek szabályainak be nem tartása a munkahely (s gyakran az igen jól fizető munkahely) elvesztésével járhat, és az iskola mégiscsak más funkciójú intézmény.

Vajon mitől függ, hogy ki mit enged, engedhet meg magának? Mi várható a gyerekektől, akik nem csupán a médiából (interneten, mobilon terjedő és MP3-on hordozható anyagok révén) találkoznak trágársággal, durvasággal, hanem ezt hallják, látják a felnőttektől, gyakran szüleiktől, sőt tanáraiktól is?

A csábító reklámvilág a telefont (legyen vezetékes vagy mobil) gyakran a szeretet szimbólumaként tünteti fel – miért várjuk hát a gyerekektől, hogy másképp gondolkodjanak erről, hiszen már általánossá vált, hogy a mobil a barátokkal való kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze (is)?

A mobildivat megjelenésének kezdetén különösen gyakori panasz volt pedagógus körökben, hogy a gyerekek számára a mobil státusszimbólum, és akinek nincs, az esetleg kirekesztődik a társai közül. Ez a jelenség annyiban módosult, hogy ma már gyakran az „égő” a társak előtt, ha valakinek nem elég menő a telefonja. (Persze ez már a fogyasztói társadalom számlájára írható, és nem is csupán a mobiltelefon kérdéskörében jelentkezik.)

Illusztráció

Szűcs Édua rajza

A szülő–tanár–gyerek kapcsolatokban – hol segítő eszközként, hol zavaró tényezőként – ma már szinte mindenütt jelen van a mobiltelefon. Elsős gyerekek tanítói panaszolták, hogy a kisiskolás önállósulását gátolja, ha lehetősége van minden szünetben felhívni az anyukáját. Előny és hátrány is származik abból, hogy a gyerek bármelyik pillanatban elérheti a szülőjét (akkor is megalapozottan gyors segítségre van szüksége, és akkor is, ha valamilyen gyorsan teljesítendő „követelése” adódik). Hogy a szülő bármelyik pillanatban elérheti gyermeke tanárait (akkor is, ha valamilyen fontos közölni valója van, és akkor is, amikor valamilyen hirtelen, olykor hiányos információból adódó indulatát akarja levezetni). Hogy a tanár bármelyik pillanatban elérheti a szülőt (akkor is, ha a gyerek érdekében gyors intézkedésre van szükség, és akkor is, ha valamely megoldatlan helyzet felelősségét akarja haladéktalanul átruházni).

Minden problémával együtt a mobiltelefon ma már olyannyira része a kapcsolattartásnak, hogy beépült még a családok működésébe is. A bizonytalan időpontban a gyerekért érkező vagy hazatérő szülő telefonon irányítja és ellenőrzi gyermeke mozgását, cselekedeteit. Hogy jó-e ez így, vagy sem, nehéz eldönteni. Szép számmal akadnak olyan szülők, akik számára a mobil nélkülözése ma már az életüket tovább nehezítő körülménynek számítana.

Olyan kérdések ezek, amelyek valamilyen minőségünkben mindannyiunkat érintenek. A válaszok különbözőek lehetnek, de egyetlen dolgot meggyőződéssel ki lehet jelenteni: a kategorikus tiltás az iskola világában sehová sem vezet, a szabályozásra viszont feltétlenül szükség van.

Kutatások bizonyítják, hogy a közösen, konszenzust kereső igénnyel meghozott szabályok elfogadtathatók és működtethetők az iskolában. Sőt ezek nélkül kaotikussá válik az intézményi élet, ahol igazából senki sem érzi magát biztonságban, állandósul a harc tanárok és diákok között, s ennek a harcnak az iskola falain túl a családok is részeseivé válnak. Annál nagyobb az esély az eredményes megoldásra, minél inkább sikerül bevonni az összes érintettet a döntéshozási folyamatba – többek között – a mobiltelefon használatának kérdésében is. Ha diák (szülő) és tanár magáénak érzi a szabályt, nagyobb a valószínűsége, hogy betartja és betartatja ezt.

Valószínűleg az lenne a legcélravezetőbb, ha – természetesen a diákok és a szülők képviselőinek bevonásával – olyan szabályozás születne, mely szerint „a mobiltelefon használata nem zavarhatja az oktató-nevelő munkát”. Emellett pedig a pedagógus saját példáján keresztül nevelne egyrészt az érvényes szabályok betartására, másrészt az emberi méltóság és a magánszféra tiszteletére. Tehát ő sem mobilozik az óra alatt, nem kontrollálja, hogy tanítványa milyen sms-eket kap, milyen képeket, videót töltött le, mint ahogyan ő sem szeretné, ha egy külső személy (gyerek vagy kolléga) az ő telefonjába nézne, hallgatna bele, illetve rászólna, hogy tanításközi szünetben miért telefonál.

A témáról honlapunkon eddig is esett már szó, és várhatóan ezentúl is foglalkozunk majd vele. Egészen biztos, hogy bármennyi eddig ismeretlen problémával is jár a körülöttünk zajló és az iskola világába óhatatlanul behatoló információdömping, illetve az ezek terjedésének szinte minden korlátját feloldó technika, e változásokkal együtt kell élni. Tudomásul kell venni, hogy a bajorországihoz hasonló tiltás legfeljebb dachoz, sértődéshez, lázadáshoz vezet, és nem hogy közelebb vinne a megoldáshoz, de újabb és egyre nehezebben kezelhető feszültségeket, konfliktusokat gerjeszt.

OFOE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.29.
\"Mindenki felkészült\" - mi vár a diákokra és a tanárokra október 1-től?
Nem csak a diákoknak, hanem a tanároknak is kötelező a lázmérés az iskolába való belépéskor. Így nem először merül fel a kérdés: \"ki fogja reggel a közel 500, de máshol akár 1500...
(Forrás: eduline)
--
2020.09.29.
Harmincperces koronavírusteszttel szűrik az iskolásokat Bécsben
Új koronavírus-gyorstesztet fejlesztett ki a bécsi Donaustadt Klinika (Klinik Donaustadt), ami már 30 perc alatt kimutatja a fertőzést – közölték a módszert kidolgozó illetékesek. Az Armin...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.27.
Rétvári Bence a magyar oktatáspolitikáról dicsekedett, csak pár dolgot elfelejtett megemlíteni
Rétvári egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: Magyarországon még így is igen keveset költ az állam az oktatásra. Ugyanebből az anyagból kiderül például, hogy az egy tanuló teljes (á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.26.
MIT TEHETSZ, HA A MUNKAHELYED NEM BIZTONSÁGOS?
Sajnos a kormány és a felelős minisztérium magukra hagyta a munkavállalóit. Csak abban bízhatunk, hogy a nagy focimeccs végeztével talán hajlandóak lesznek szembe nézni a valósággal, és...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.09.26.
Vajda Zsuzsanna: Az erő kultusza: gumibotos rendfenntartók az iskolában
Más országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőségi korhatár (például Svájcban vagy Hollandiában) megfelelő infrastruktúra, a gyerekek és fiatalok korrekciós nevelését szolgáló intézetek...
(Forrás: mérce)
--
2020.09.26.
Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő
Mivel nem jelent meg egységes, minden iskolára kötelező előírás, zavaros helyzet alakult ki az oktatási intézményekben. Mindezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egy...
(Forrás: 24.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep