„Gyógytornászok” ideje

Vita a liberális nevelési elvekről

T. István György kollégánk cikke a Taní-tani című folyóirat 2005/2006-os tanév 3. számában jelent meg. A keserű és szenvedélyes hangvételű írás azt bizonygatja, hogy a gyerekek, fiatalok kezelhetetlensége, a tanárok egyre gyakrabban megélt tehetetlensége, eszköztelensége leginkább a liberális nevelési elvek következménye. „A történet – írja – valamikor a hatvanas években kezdődhetett. A diáklázadások korában. És a modern fogyasztói világban halad a kiteljesedés felé…”

Mert ez azelőtt egészen másképpen volt.

„Én ugyanis pofonokat kaptam szüleimtől, nagyszüleimtől, nagynénéimtől, tanáraimtól és egy-két utcánkbélitől, akiknek a nevét ma már imáimba foglalom az elcsattant pofonokkal, fejem püfölésére használt vonalzókkal együtt. Húszegynéhány évesen már hálás voltam, és most még inkább hálás vagyok a kornak, amelyik még nem engedett az abbéli erőszaknak, hogy én erőszakmentesen nőjek fel – azaz megvédett a közönségességtől, az ordenáréságtól, az esztelen alkalmi anarchiáktól, és természetesen megvédett a tényleges erőszaktól.

[…] Azért is meghajtom a fejemet Balogh igazgató úr előtt, mert jókor és jó nagy pofonokat tudott adni. Sorba álltunk irodája előtt a pofonokért. Kihallatszottak a csattanások. Egyre jobban, ahogy haladtam előre a sorban. Majd én következtem. Balogh István igazgató úr a kollégái helyett is pofozkodott, azaz aki nem szeretett pofozkodni, azt vészhelyzetben helyettesítette. Amiatt is hálás vagyok Farkas tanító néninek, hogy ha nem figyeltem kellően, a vonalzó csak úgy csattant a fejemen. Amiatt is nagy tisztelettel gondolok Bátyi Endre tanár úrra, hogy ha órán éneklés helyett nevetgéltünk, úgy megemelte a pajeszunkat, hogy lábunk hegyén meredeztünk előtte, mint az élő fájdalom.

Nem azért hálálkodom, mert az emlékek megszépülnek.

Én pofonokat kaptam. Nem megalázást, hanem pofonokat. Gyakran lehettek kétségeim a pofonok jogosságát illetően (akkor még ezt titkolni kellett, mert különben még otthon is elvertek), de ma már nincsenek […].”

A teljes cikk elolvasható a folyóirat honlapján; ott a lap vitára invitálja a liberális nevelés védelmezőit és persze kritikusait is.