Dr. Kronstein Gábor

Példaképek vagy káosz a diákfejekben?

Nem szoktam részinformációk alapján véleményt nyilvánítani. Most kivételt teszek. Felzaklatott, amit a Felvételi Információs Szolgálat és a Marketing Centrum véleményszondázásából kiolvastam. Megbízottaik (akik tanárok is lehettek) azt kérdezték 655 középiskola 30 ezer 10-12. évfolyamos diákjától, hogy kit ismernek a 20. századi közéletből. Kit ismernek el közülük, és kit utasítanak el? (Ennek a felmérésnek két előzménye is volt. A 2002-es felvétel egyik adatára emlékezhetünk: a vizsgálati minta 9 százaléka pozitívan említette Hitler Adolfot. Ez az arány a rendvédelmi továbbtanulásra jelentkezők között akkor elérte a 14 százalékot.)

Kétségeim vannak a megszondázás tudományos értéke felől, mégsem erről érdemes beszélni. A nyers alaptáblázatok számsorai olyan átütő erővel szolgáltatnak megerősítést fontos pedagógiai összefüggésekről, hogy adatait, még esetleges gyarlóságai ellenére is, feltétlenül a kollégák – osztályfőnökök, történelem- és irodalomtanárok – szíves figyelmébe ajánlom.

Néhány példát említenék. A legelismertebb magyar közéleti személyiségek említési arányai százalékban: Orbán Viktor (19), Göncz Árpád (13), Medgyessy Péter és Kertész Imre (4-4). Kétszázalékos helyet juttattak a diákok Antall Józsefnek, Horthy Miklósnak, Frei Tamásnak, Havas Henriknek és Puskás Ferencnek. A leginkább elutasított magyar közéleti személyiségek sorrendje: Medgyessy Péter (19), Orbán Viktor (15), Rákosi Mátyás (9), Anettka (8), Torgyán József (8) Csurka István (4), Magyar Bálint (4), Kádár János és Kovács László (3-3), Horn Gyula és Szálasi Ferenc (2-2). A tíz „egyszázalékos” közéleti személy közé tartozik mások mellett Horthy Miklós, Kövér László, Friderikusz Sándor, Havas Henrik és Majka. (A részletek megtalálhatók a Felvételi Információs Szolgálat honlapján.)

A névsor és a nevek sorrendje a magyar erkölcsi, politikai és kulturális nevelés szégyene. Minősíti a reform-oktatáspolitika hatékonyságát, a családi és iskolai nevelés ellentmondásait. Kihangzik belőle, hogy a televíziónak erős, a rendszerezett anyagú és intézményes történelemoktatásnak viszont gyenge orientáló képessége van. Föltehető, hogy a 20. századi magyar közéletről szerzett ismeretek töredékesek, felszínesek, törmelék módjára helyezkednek el a diákok tudatában. Feltételezem továbbá, hogy a televízió mellett a propagandisztikus torzítás és a közbeszédben állandósult nyegle, rosszhiszemű toposzok is befolyásolták a diákok véleményét. Nem lep meg, hogy még ez a nem reprezentatív mintán készült, felszíni szondázás is éles társadalmi különbségek tudati jellegzetességeiről árulkodik.

Bennem csak erősödött a meggyőződés, hogy erőteljesebb, ugyanakkor meggyőzőbb erkölcsi nevelésre van szükség. Olyanra, amelynek jellegét nem négyéves ciklusok szabják meg, hanem értékkonszenzuson alapszik, és sarktételeit egyaránt vállalni tudja a zsidó-keresztény értékrendet követő pedagógus és a szekuláris nevelés híve.

—

Irodalom

Gazsó Ferenc – Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Kráter Kiadó. Budapest. 2004.

Kapcsolódó linkek

Felvételi Információs Szolgálat

Marketing Centrum