Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2007. szeptember 17. hétfő, 18:01

Kádár Judit

Hány éves a gyerek?

Életkori támpontok az alkalmas történetek és alkalmas történetmondás kérdéseihez

Ezt az összefoglalót történelemtanároknak írtam, akik azt a célt tűzték ki, hogy újragondolják, megújítsák a történelemtanítás tematikáját, módszertanát. Többek között arra kíváncsiak, a pillanatnyilag használatos tankönyvek, segédanyagok fogyaszthatók-e az általános és középiskolás diákok számára, vagyis arra, hogy milyen korú gyereknek mi a „meghallható” történet.

Az itt következő fejlődési vázlat korlátozott érvényű, mert egyedül az életkori szempontot emeli ki a gyerek és gyerekcsoport életének teljes gazdagságából. Van-e ennek értelme egyáltalán? Hiszem, hogy van. Nagyon sok tanárral találkozom, aki messzemenőleg tudatában van annak, hogy egy-egy gyerek fejlődését miben segíti vagy hátráltatja a családi környezet, az őt körülvevő tágabb közösség, kultúra erőteljes hatása vagy saját képességeinek színvonala. Ezek a hatások ugyanis nagyon erősen látszanak látszódni, kényelmes (nemegyszer kockázatosan kényelmes) magyarázó lehetőséget nyújtanak. Az életkori hatás azonban nagyon-nagyon ritkán mutatós, ezért – a kiskamasz tüskés zaklatottsága kivételével – hajlamosak vagyunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk, pedig roppant lehetőségekről mondunk le ezzel a hanyagsággal, és roppant veszélyeket hagyunk figyelmen kívül. Minden életkor kiélez bizonyos érzékenységeket, megnyitja a világ megközelítésének bizonyos módjait és átmenetileg elzár másokat. Ha ezt tudomásul vesszük, tudni fogjuk, mire támaszkodhatunk, vagy mibe kell belesegítenünk a gyereket. Ha nem vesszük tudomásul, fölösleges és kártékony provokációnak teszünk ki gyereket, gyerekcsoportot egyaránt.
A tíz-tizenkét éves gyerek például tökéletesen éretlen a rivalizálás feszültségének elviselésére; életkori feladata éppen az együttműködés mindennapi formáinak elsajátítása, begyakorlása. Ilyenkor szoktuk a nyolc- és hatosztályos gimnáziumi felvételiket rendezni, tökéletesen kiszolgáltatva a gyerekeket a teljesítmény- és társas szorongásnak, valamint szüleik, tanáraik felfuvalkodott ambícióinak. A jobb képességű, feltétlenül alkalmazkodó gyerekek látszólag jól tűrik ezt, csak aztán elhanyatlik a teljesítményük, sérülnek a kapcsolataik vagy kilyukad a gyomruk. Amikor a negyedikes kisdiáknak legendákat és eredetmondákat mesélünk, amikor a hatodikosnak gazdasági összefüggéseket és társadalmi rétegződést elemzünk, amikor a tizenöt évesből megpróbáljuk kitermelni a történetek „eszmei mondanivalóját”, a leghatározottabban ellene megyünk az életkoruknak. Megtehetjük, csak aztán ne panaszkodjunk, és ne próbáljuk a családi körülményeikre, a képességeik korlátaira vagy „a mai gyerekek” általános motiválatlanságára fogni a dolgot.

Az életkorokban kibontakozó fejlődés erőteljes, saját logikájú folyamat. Természetesen nem tekinthetünk el sem a szociológiai változók, sem az egyéni élettörténet, képességek, érzékenység hatásától, amiként az adott diákcsoport állapotától, teherbírásától sem. Ezek a feltétlenül figyelmet érdemlő szempontok azonban nem érvénytelenítik az életkor – tapasztalatom szerint nem elég tudatosan méltányolt – hatását.

Az itt vázolt fejlődésmenet nagy vonalaiban, fő tendenciájában követi a személyiségfejlődést. Az életkori határok természetesen hozzávetőlegesek, ráadásul a fejlődés nem lineáris előrehaladás. A gyerek folyvást megtorpan, visszacsúszkál már meghaladott életkorainak jellemző élménymegélési, konfliktus feldolgozási módjai felé (regresszió), vagy épp ellenkezőleg: időnek előtte, annak feladataira még éretlenül belekényszerül egy következő fejlődési sávba. Közvetlen életeseményei éppúgy lökhetik előre vagy hátra, mint az őt körülvevő világ elvárásai, működési zavarai. Egy költözés, iskolaváltás, a szülők válása vagy egy kistestvér születése olyan feldolgozásra váró, megterhelő életesemény, ami akár az elhúzódó regresszió állapotában bent tarthatja a gyereket, akár a forszírozott progresszió útjára sodorhatja őt. A túlságosan erős szülői, tanári ambíciók – akár alkalmazkodik hozzájuk a gyerek, akár ellenszegül nekik – ugyanilyen következményekkel járhatnak. Maga a gyerekcsoport is kerülhet átmenetileg vagy tartósan a működési zavar nehezen befolyásolható állapotába, ami a csoport tagjaira – különösen a sérülékenyebbekre – rendkívül erős regresszióba vonó hatással jár.

A társadalmi, kulturális hatások közül némelyek markánsan és tartósan saját életkora alá, mások jellegzetesen életkora fölé kényszerítik a gyereket. Az a (főleg vizuális) inger-elárasztottság, a tárgyi világ csillogása és csábítása, ami a felnövekvő gyerekeket körülveszi, egybeszőve a felnőttek értékeinek, teherbírásának, kerettartó képességének meggyöngülésével, alig-alig engedi bele az óvodást a latencia nyugalmasabb, alkalmazkodóbb, saját erőfeszítést igénylő világába, és alig-alig engedi bele a kiskamasz korából kilépő 16 évest a felső serdülőkor intellektuálisabb, elköteleződőbb identitáskeresésébe. Szilárdabb keretű, lassúbb járású, erősebben hagyományvezérelt korok serdülőit a „korai zárás”, a túlságosan hamari személyes, szakmai és ideológiai elköteleződés veszélyeztette. A mai ifjak sokkal inkább a parttalan keresgélés, szereppróbálgatás, az elhúzódó identitásdiffúzió veszélyeinek vannak kiszolgáltatva. Nagyon fontos, hogy mindezek tudatában forduljunk a felnövekvő gyerekek felé. Az emberi életkoroknak nemcsak saját logikájuk van, hanem saját feladatuk és méltóságuk is. Ha ezt tiszteletben tartjuk, építünk, ha nem, kiszolgáltatjuk magunkat és a gyerekeinket a rombolás erőinek.

1. előzmény: nagyóvodáskor (5-6 éves)

Érzelmileg

Nagyon zaklatott, nagyon énes kor erős szorongásokkal, rivalizálással,
féltékenységekkel, élénk – vágyteli, szorongásos és agresszív tartalmú –
fantáziatevékenységgel. Ha jól zárul, a gyerek képessé válik az ambivalencia-
és feszültségtűrés, valamint az önkontroll bizonyos fokára annak árán, hogy a belső helyett a külvilág felé fordul (ez a latencia: amikor ebbe belép, érzelmileg érett az iskolára).

Kognitívan

A dominánsan mozgásos sémák bomlását követően a képzetes,
szemléletvezérelt gondolkodás uralja az óvodás szemléletét. Az első fogalmak,
fogalmi rendezések jellegzetesen „molekula-szerűek” (pl. „ha buta, akkor
rossz”, „ha hasonlítunk, akkor tesók vagyunk”). A gyerek szemlélete még
nagyon erősen centrált (még nem tud több szempontot egyszerre figyelembe
venni), sőt, az életkorra jellemző énesség miatt gyakran egocentrikus, mert
a legfőbb viszonyítási pont az én. Ha jól zárul a korszak, kialakul az elemi
analógiaképzés, elemi okozatiság felismerése, a szabályszerűségek keresése, a
decentrálás (több szempontúság) csírája. A gondolkodás és emlékezet élményközelisége viszont a latencia alacsonyabb érzelmi hőfokán is megmarad.

Társasan

A család alapvető érzelmi, kapcsolati és szerepviszonyai láthatóvá, erő- és konfliktusforrássá válnak a gyerek számára, ezek alaphelyzeteit újrajátssza a családon kívüli (kortárs) csoportban, aminek tematikája a függés-függetlenség, vezetés-alávetettség, részvétel-kirekesztettség, szereppel bírás – szerepnélküliség fókuszai köré rendeződik. Az életkor végére elemi együttműködési és szerepminták jelennek meg a gyerekcsoportban, és a korszak jellegzetes érzelmi túlfűtöttsége csökken annyira, hogy a kortárscsoport alkalmas legyen a kisiskoláskor „hűvösebbre temperált”, viszont folyamatos kooperációs helyszínének szerepére.

Etikailag

A nagyóvodáskor jellemzője a felnőtt kétségbevonhatatlan tekintélyét (szolgaian, mégis jellegzetes gyermeki vonásokkal) követő etikai abszolutizmus. Nincs mérlegelés, nincs enyhítő vagy súlyosbító körülmény: ami rossz, az abszolút és mindig rossz, ami jó, az abszolút és mindig jó. A cselekvés megítélése csaknem szűretlenül tevődik át a cselekvőre: aki rosszat tesz, az rossz. A korszak végére a decentrálás (ezen belül az empátia) alakuló képessége, az agresszív és bűntudatos feszültségek csitulása képes ezen a szigoron enyhíteni valamelyest.

Beépülő identitáselem

Önkiterjesztés a jelenlevő másik lerombolása nélkül,
szabad kezdeményezés bénító szorongás és bűntudat nélkül.
Az önazonosság forrása, mintája a család, kiterjedése nem lép túl a család életterén, határain.

Domináns tevékenység

Szabad fantáziajáték, amelynek domináns elemei, motívumai
mindinkább stabil szerepekbe rögzülnek, szerepjáték, amely
a szerepek stabilizálódásának bizonyos fokán szabályjátékká
alakul (de a szabályok mibenléte még nem szabad megegyezés
tárgya, hanem a külső – felnőttől jövő – vagy a csoportbeli
szerephierarchia kérdése), önálló, szabad, kreatív alkotó
tevékenység.

„Meghallható” történet

Drámai, cselekményes, archetípusok valamint szülőimágók,
testvérimágók vonásai köré szerveződő – vagyis a klasszikus
tündérmese, illetve annak rokonai és származékai (népmese,
állatmesék). Alkalmas történetmondás: élőszó, nagyon kevés kép.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.12.
Horn Gábor: Az erősek, a bosszúállók, a kicsinyesek világa
A vasalódeszkás tanár esete is mutatja, hogy a NER oktatáspolitikája megalázza, elsöpri, kiiktatja azt, aki bárhogyan is eltér a sorvezetőtől. Ráadásul az ellenállásnak legjobb szándé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.11.
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskol...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.07.11.
A BM, az Emmi és az ORFK sem adott választ arra, hogy valós-e az iskolaőrök véletlenül kiderült fizetése
A kormány az iskolai erőszak megfékezésére bevezeti az iskolaőrséget, amely külön rendészeti szervként jön létre, az őrök pedig gázspray-t, rendőrbotot és bilincset is használhatnak...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.07.10.
Maruzsa: Sikeres volt az idei tanév, hatalmasat csökkent a bukások száma
Sikeresnek értékelte a koronavírus-járvány miatt tantermen kívüli, digitális munkarendben befejezett elmúlt tanév lezárását a köznevelésért felelős államtitkár csütörtökön sajtó...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.09.
SZAKKÉPZÉS – TE MÁR MEGKAPTAD A VÉGKIELÉGÍTÉSEDET?
Mivel a továbbfoglalkoztatást nem vállaló közalkalmazottak jogviszonya 2020. július 1. napjával, automatikusan megszűnik, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.09.
Klebelsberg Központ: álhír, hogy fejenként 1000 forintos jutalmat kaptak a pedagógusok, mert az intézmények 1000/fő pluszjuttatást kaptak
Fejenként kerek ezer forinttal honorálta pedagógusai egy jelentősebb csoportját a veszprémi tankerület pedagógusnap alkalmából, szemléztük mi is tegnap a magyarnarancs.hu cikkét. Bár a Narancs...
(Forrás: 444.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep