Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2007. november 26. hétfő, 16:19
Címkék:

Végső soron sikeres rendezvény volt…

Beszámoló az Élhetőbb világ, élhetőbb társadalom című szakmai napunkról

Még frissiben szeretnék hírt adni a szombati rendezvényről, amíg élnek bennem a tények mellett a közben támadó érzések, gondolatok is. A szokványos elnöki beszámoló helyett szubjektív megközelítésben mondom el az eseményeket, úgy, ahogyan én éltem át. Feljogosítva érzem erre magam, hiszen ezúttal sikert és kudarcot is főként magunknak köszönhetünk. Ez volt ugyanis az első olyan országos programunk, amelyet teljesen magunkra utaltan szerveztünk meg, abszolút „költséghatékonyan”, hiszen az egyesületnek pillanatnyilag egyetlen vasa sincs. Az előadóknak nem tudtunk fizetni, útiköltséget nem térítettünk, a résztvevőket még pogácsával sem vendégeltük meg. Egyesületi infrastruktúránkat jelenleg a széles körben elismert és sokat látogatott honlapunk jelenti, amelynek szerkesztői már hónapok óta ingyen dolgoznak (nagy köszönet nekik ezért). Ez nem panasz, csupán szikár tényközlés, ami manapság nem meglepő, hiszen egy civil szervezet a mai Magyarországon örüljön, hogy él, és valahogyan működik.

De hát mezítlábas társadalmi szervezetként fűt bennünket a lelkesedés és az a hit, hogy amit csinálunk, arra szükség van, és egyre kitapinthatóbb igény mutatkozik. Már bevallhatom: a rendezvényt megelőzően igencsak szorongtunk, leginkább azon, hogy lesznek-e egyáltalán résztvevők. És voltak, többen, mint amennyiben reménykedtünk. Sőt a túlnyomó többségük végig ott maradt, és érdemben részt vett a tanácskozáson. Érzékelhetően tisztában voltak azzal az evidenciával, hogy hihetetlen erő rejlik az összefogásban, s ez a civil világ egyetlen esélye arra, hogy betöltse funkcióját. Sikerben akkor reménykedhetünk, ha az azonos célokért dolgozó szervezetek képesek együttműködni, és egyben kapcsolatot teremteni a nem civil szervezetekkel, intézményekkel (esetünkben elsősorban az iskolákkal és a fenntartókkal).

A tanácskozás középpontjában a közös szakmai cselekvésről szóló konzultáció állt. Ennek tudatában állítottuk össze a programot, amelynek első szakaszában a feladatok számbavételét, s ezzel párhuzamosan a lehetséges mozgástérről való gondolkodást terveztük. Ezt követően két már működő projektről következett tájékoztatás, majd szakmai partnereink mutatkoztak be, s zárásként a konkrét szakmai cselekvésről, tervekről folyt volna diskurzus az addig hallottak alapján.

A program valamennyi tervezett pontját megvalósítottuk, bár nem egészen úgy, ahogyan szerettük volna. A záró beszélgetésre, amit találkozónk leglényegesebb részének szántunk, már alig maradt idő. Minden tovább tartott egy kicsit, mint ahogyan terveztük.

Nézzük a részleteket!

Mozgásterünk a közoktatásban

Nagyon rövid felvezetés után az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázati lehetőségeiről beszélt Mandák Csaba. Az ő programpontját ugyan csak egy órásra szántuk, de végül másfél órán keresztül tartott. Az így keletkező csúszást később sem tudtuk ledolgozni, és ezért engem keményen furdalt a lelkiismeretem, hiszen időben le kellett volna állítanom az előadást. Ezt nem tettem első sorban azért, mert a kollégákat nagyon érdekelte a dolog, közben kérdéseket tettek fel, és az előadás utáni szünetben sem akarták ezt abbahagyni.

Ezen a ponton történt az egyetlen olyan esemény, amiért nem magunkat okolhatjuk: Csaba csak negyedóra csúszással tudta megkezdeni előadását, miután több mint félórán keresztül parkolóhelyet keresett… Így nem tudtunk közvetlenül a program előtt egyeztetni, s megbeszélni az újonnan előállt helyzetet: hogy tudniillik olyan friss információkat hoz nekünk, aminek a megosztására érdemes több időt szánni. Végül valóban rászántuk a szükséges időt, így viszont tagadhatatlan, hogy átmenetileg kicsúsztak a kezünkből az események.

Működő projektek

Az OFOE ez év tavasza óta kapcsolatban áll az Országos Bűnmegelőzési Bizottsággal, amelynek Ne tedd! című projektjéről a programot kipróbáló kollégánk, Peer Krisztina és az alkotók, Hentes Ildikó és Cseres Judit adtak ismertetést. (A Ne tedd! program bemutatása az OFOE-honlapon is olvasható.) A tájékoztató keretében megnéztük és megvitattuk a Retorzió című kisjátékfilmet, az egyikét annak az esztergomi kortárssegítők által készített négy alkotásnak, amelyet jelenleg az ország több iskolájában tesztelnek. A nagykanizsai Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképző Iskola, egyik pedagógusa Ozorai György izgalmas beszámolót tartott kapcsolódó tapasztalatairól. A bemutatók után dr. Ivány Borbála, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság munkatársa beszélt a társadalmi bűnmegelőzés programjáról és az OBMB által meghirdetett pályázatokról.

Persze ebben a programpontban sem minden alakult úgy, ahogyan szerettük volna. Csoportmunkát terveztünk a filmekről, de mivel a bútorzat nem volt mobil, és – ami tulajdonképpen nagyon örvendetes – a reméltnél jóval többen voltunk, ráadásul nyomasztott bennünket az időcsúszás, maradtunk végül a frontális formánál. Lehet, hogy kár volt.

Ért azonban bennünket ennél is nagyobb kár: attól való félelmemben, hogy a kollégák nem tudnak maguknak ebédet venni, hiszen a büfé 2 órakor bezárt, nem szóltam egy másik érdekes a bűnmegelőzési projektről, a Kolibri Színház programjáról. Igaz, az általuk küldött szép módszertani füzeteket megkapták a résztvevők (már akinek jutott belőlük), de mindenképpen szólni kellett volna erről a szakmai partnerünkről is. (Tájékozódási lehetőség persze van a honlapon, de azért az élőszó hatékonyabb lehetett volna. Sajnálom, hogy elmaradt.)

Ebéd után az aulában találkoztunk és ismerkedtünk az élmény-, illetve kalandpedagógiával, a Pressley Ridge Alapítvány munkatársai: Matt Liddle és Kubicskó Sándor közvetítésével. A csoportos játékkal szerzett saját élmény szemmel láthatóan jótékonyan hatott a résztvevők hangulatára, nagyon sikeres programpontnak bizonyult, és egyúttal új szakmai kapcsolatok kezdetét is jelentette.

Ez volt az a szakasz, amikor az én saját közérzetem teljesen elszakadt a csoporthangulattól. Ennek oka az volt, hogy néhány kollégát meghatározott időpontra kértem, illetve csak erre az időpontra tudott jönni a saját rövid, de jelentős ismertetőjének megtartására. Az időcsúszás miatt hiába tartották be az általam jelzett időpontot (volt közöttük olyan, aki ezért a fél országot átautózta), ki kellett várnia, míg eljutunk odáig. Ehhez képest az a – szintén előre tervezett – szándék, hogy most az aulában fogunk ugrándozni, erős frusztrációt okozott bennem. Persze – azt kell mondanom, hogy szerencsére – nem volt lehetőségem itt beavatkozni a dolgok rendjébe, mivel az erre meghívott két fiatalember szintén jelen volt már egy ideje, és kedves mosollyal várta az indulást. Úgyhogy minden ment a maga útján, és alkalmam volt újfent megélni, hogy milyen önfeledten vesznek részt a gyakorlatokban még azok a kollégák is, akik az időcsúszást korábban már négyszemközt a szememre vetették.

Szakmai partnereink

Nem tervezett programként, de az élménypedagógia közvetlen megtapasztalásának apropóján volt alkalmam bemutatni Leiner Károly kollégát (más névvel Zöld Béka tanár urat, aki nagy örömünkre végig jelen volt a szakmai napon. Olyan szakemberről van szó, aki már 10 éve gyakorlatban műveli a kalandpedagógiát. (Itt jelzem, hogy az erről szóló tanulmánya a RAABE-Klett Kiadó Tanári LÉTkérdések című kiadványának következő, decemberi füzetében jelenik meg.)

A Mentor Magazin csodálatos új köntösére hívta fel a figyelmet a főszerkesztő Gyarmati Szabó Éva (a külsejében a bulvárlapokat megszégyenítő, de igényes, a minőségből nem engedő folyóirat ezentúl „utcai forgalomban”, a Relay boltokban is kapható lesz ). A Támpont melléklet, melynek szerkesztője két hónapja Federmayer Katalin, továbbra is a szakma belső kiadványaként fog eljutni az iskolákhoz .

Ígéretes együttműködésünk alakul a Jogismeret Alapítvánnyal, amelynek munkájáról Bíró Kata tájékoztatta a résztvevőket. A saját tanácsadó rovatunkból ismerve a pedagógusok halmozódó jogi természetű problémáit, hangsúlyosan hívjuk fel a figyelmet az Jogismeret Alapítvány interneten is elérhető jogsegély szolgálatára, valamint rendezvényeikre és akkreditált tanfolyamaikra.

Nagy örömmel és szeretettel fogadtuk Szávai Ilonát, a Fordulópont című igényes és a gyereknevelés ügyéért való elszánt felelősségvállalást tükröző folyóirat főszerkesztőjét és a Pont Kiadó vezetőjét. Eddig is tudtunk egymásról és folyamatos kapcsolatban álltunk, de a személyes megismerkedést követően reménykedünk az intenzívebb együttműködésben.

Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) vezetője saját szervezete sokrétű tevékenysége mellett beszélt az azonos célért dolgozó civil egyesületek között alakuló kapcsolatról. Gönczöl Enikő, az EDUNET Tananyagfejlesztési Alapítvány vezetőjének kezdeményezésére jött létre az a civil hálózat, amely a szociális kompetenciák fejlesztésének területén kíván közös projekteket megvalósítani. A közös munkálkodás látható eredményeként jelennek meg az OFOE honlapján is folyamatosan óratervek. Jelenleg a hatodik ilyen anyagnál tartunk.

Itt jegyzem meg, hogy a rendezvényen mindvégig jelen volt, de a sűrű program miatt nem jutott szóhoz Simon Gabriella. Ez azért is sajnálatos, mert – a szociális kompetenciák fejlesztésére vonatkozó közös projekt mellett – az ő általa menedzselt Necc.hu honlap tanácsadó rovatával is tervezzük az együttműködést.

Nem esett érdemben szó továbbá arról a projektről, amely Zala és Vas megye iskoláiban a DIA vezetésével és az OFOE munkatársainak részvételével valósul meg, Az élet iskolája címmel. Reményeink szerint a sikeresnek bizonyuló program folytatására más helyszíneken is lehetőség lesz. A program vezetője Bártfai Edit, aki a mostani rendezvényen is jelen volt, az elmúlt évi szakmai napunkon tájékoztatott a projektről.

Szabó Győzőné, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Pedagógiai Intézet igazgatója arról a most alakuló együttműködésről beszélt, amely az ENCORE Konfliktuspedagógiai Alapítvány, az OFOE és a pedagógiai intézet között jön létre, és amely modellje lehet a helyi műhelyekkel alakuló egyesületi kapcsolatainknak. Közös rendezvényeket, tanfolyami akkreditációkat, pályázatokat tervezünk.

Mit tettünk eddig, és mit tehetünk a továbbiakban?

És ezen a ponton logikusan következett a rendes éves közgyűlés első témája, vagyis az egyesület elmúlt évi tevékenységéről szóló elnöki beszámoló.

Ehhez kapcsolódott honlapszerkesztőnk, Szatmáry Nóra szubjektív hangú megszólalása elsősorban a Tanácsadó rovat anomáliáiról. Elmondta, hogy a rovatot mentálhigiénés és nevelési problémákkal kapcsolatos segítségnyújtásra hoztuk létre, de az utóbbi időben úgy elöntöttek bennünket a jogi természetű kérdések, hogy két önkéntes segítő bevonásával sem lehet győzni a napi húsz-harminc (sőt olykor negyven) kérdés megválaszolását. Ráadásul a kérdések többsége ismétlődő, amelyre a válasz akár a mi honlapunkon is megtalálható, és a feltüntetett címkék a keresést nagyban megkönnyítenék, ha a kérdező inkább önállóan, tudatosan használná a felkínált lehetőségeket. Számos olyan kérdés is van, amelyet fel lehetne tenni a saját iskolavezetőnek is, nem tudni, hogy miért fordulnak hozzánk például a személyes besorolás problémájával. Nem fogjuk ezt győzni ilyen formában, tehát a közeljövőben ezen a területen változások várhatók.

A közgyűlés nyilvánosságra is tartozó lényeges döntése a helyi műhelyek létrehozásának és egy országos hálózat létrehozásának terve.

Tehát a rendezvény sikeresnek volt mondható, hiszen eljutottunk a szakmai cselekvés szándékának közös kinyilatkoztatásáig, igaz: erről részletesen már nem volt mód beszélni, a kapcsolódó feladatok még előttünk állnak. Nagyon számítunk a résztvevő (és természetesen a valami okból távol maradó) egyesületi tagjaink közreműködésére a közös munkában.

Köszönetnyilvánítás

A rendezvény szervezésében a koncipiálástól kezdve a konkrét tervezésen át a teljes lebonyolításig főszerepet játszott Földes Petra, akit (persze nem csak ezért) az OFOE közgyűlése az elnökségbe is beválasztott. Nem mondok sokat, ha jelzem: nélküle a program nem valósulhatott volna meg.

A szervezésben nagyon sokat segített Peer Krisztina, a közgyűlés lebonyolításának felelősségét pedig Stanglné Pintér Márta vállalta. Köszönet érte mindkettőjüknek.

Nagyon hálásak vagyunk az ELTE Pedagógiai Pszichológiai Karának, személy szerint H. Nagy Annának, aki ingyenesen a rendelkezésünkre bocsátotta a termet és a szükséges technikát, valamint E. Farkas Zsuzsának, aki nem elég, hogy az operatív előkészületekben folyamatosan a rendelkezésünkre állt, de még az ajándékozásra szánt kiadványokat is segített a terembe talicskázni.

Végezetül köszönetet mondunk mindazoknak a partnereinknek, akik saját kiadványaikat ajándékozták a résztvevőknek: IRM Bűnnmegelőzési Osztály; Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház; Pont Kiadó; RAABE-Klett Kiadó.

2007. november 25.

Szekszárdi Júlia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep