Tanévnyitó

Néhány éve már rokkantnyugdíjasként élek, de augusztus 20. után még most is fura nyugtalanság vesz rajtam erőt: az új év készülődésének izgalma. Hiszen egy tanárnak az újév nem január elseje, hanem szeptember elseje!

Ez az idei tanévkezdés azonban minden eddiginél szokatlanabb, kiszámíthatatlanabb lesz. Közhelyesen szólva csak a váratlanság lesz állandó.

Az új NAT és az új tankönyvek sokkja már-már szinte megszokott lett az elmúlt években, a beletörődés demoralizáló légköre lengi be a tervezés időszakát. Nem irigylem azokat a kollégákat, akik szakmai meggyőződésük ellenére kénytelenek tanterveket írni, de azokat sem, akiknek már szakmai véleményük sincs, csak túlélni akarnak. És azokat a keveseket sem, akik még értelmiségiként élik meg a pedagógushivatást. No és a gyerekeket és a szülőket meg pláne nem. Ebben a rendszerben mindenki szenved és kínlódik.

Ugyanakkor vannak kis szigetek, iskolák, pedagógusközösségek, akik a rendszer határait feszegetve pozitív közeget teremtenek, ahol a gyerekek jól érezhetik magukat és gyarapodhatnak.

Mi vár az iskolákra idén?

Megosztottság, hiszen a szakképzés másik alrendszerbe került át, magasabb bérekkel.

Iskolaőrség. Hatalmas vitákat generált ez a döntés, nemcsak a pályakezdő tanárokénál magasabb fizetések miatt, hanem főleg azért, mert semmilyen szakmai felmérés nem igazolja annak hasznosságát, ha az erőszak intézményesítve bekerül az oktatásba.

Tanárhiány, immáron a működést veszélyeztető mértékben. Ezernél is jóval több meghirdetett tanári álláshely van országszerte a szakképzők ajánlatai nélkül. A fiatalok, a frissen végzettek többnyire el sem kezdik már a pályát, hiszen a minimálbérrel közel megegyező bérükből nem tudnak megélni. Akik meg elkezdték, azok gyorsan elmenekülnek, hiszen a megbecsültség, a körülmények, az elvárások egyáltalán nem bírnak megtartó erővel. És öregszünk, folyamatosan, ami semmilyen módon nem egészséges.

Utoljára hagytam a vírusfenyegetettséget. A legnagyobb bizonytalansági faktor most ez. Elkezdjük a tanítást normálisan? Vagy hamarosan megint online találjuk magunkat és diákjainkat? Vagy valami vegyes megoldás lesz? Vagy egyáltalán mi lesz itt?????? A bizonytalanságot csak növeli, hogy hozzánemértő, cinikus, a valóságot nyomokban sem tartalmazó válaszokat és utasításokat kapnak az iskolák, még arra sem sikerült felkészülni az immáron központosított oktatásirányításnak, amire lehetett volna.

Fura tanévnek nézünk elébe, a vírus, a maszk és a kézfertőtlenítő új elemei lesznek a tervezésnek a tankönyvek és tantermek beosztása mellett. Vagy helyett. Vagy ki tudja…….

Nem túl derűs soraimmal kívánok a lehetőségeken belül eredményes tanévet minden iskolásnak, legyen az diák vagy tanár!

Gyulai Zsuzsa