Járvány, az iskola tanítómestere (részlet)

A Népszava jelentette meg Bessenyei István izgalmas írását. Itt – kedvcsinálóul  – közlünk belőle két rövid részletet, de feltétlenül javasoljuk az egész cikk elolvasását. 

Így vagy úgy, a rendszer valahogy átvészelte az első hullámot, ám alig nyitottak ki szeptemberben az iskolák, máris megjelent a teljes bezárás rémképe. Alig volt idő az első szakasz tanulságainak átgondolására, máris új szükségmegoldásokon kellett gondolkodni. Most aggódva figyeljük a fejleményeket, és csak abban reménykedhetünk, hogy a várható bezárások nem tartanak sokáig.

De a teljes iskolalezárások utáni időben is minden bizonnyal érvényben kell maradniuk a szigorú járványügyi előírásoknak, így például a csak az iskolai terek újjászervezésével, a szétültetésekkel megvalósítható kötelező távolságtartásnak. Újszerű probléma keletkezett. A rendelkezés nyomán megnövekedett térszükségletet ugyanis csak úgy lehetne biztosítani, ha megkétszereznénk az osztálytermek számát – de ezt megoldást nyugodtan az utópiák világába utalhatjuk. Lehetséges kényszermegoldásként felmerülhet az is, hogy az iskola úgy csökkenti a tanulói létszámot, hogy csak az osztály egyik felét engedi be a tanterembe, az osztály kiszorult másik felét pedig kiengedi az épület szabad tereibe, a könyvtárba, a számítógépes terembe, a tornaterembe, a sportpályára, a büfébe, az aulába, a tanulókuckóba, a pihenősarokba vagy az olvasósarokba.

De mivel nem állítható minden tanuló mellé felügyelő tanár, a tanulók e terekben spontán szabad felhasználású időhöz jutnak, amelyben ismét visszaköszön az önszervező tanulás, az időmenedzsment képességek meglétének vagy hiányának problematikája.

(…)

S miközben a hivatal kénytelen hallgatólagosan tudomásul venni az igazgatók sorozatos hatáskör-túllépéseivel is járó, a központi előírásoktól eltérő helyi megoldásokat, nem hajlandó lemondani sem a szigorú tatalomszabályozásról, sem a centralizált irányítási módszerekről, sem a kötelező, túlméretezett tananyag csökkentéséről. Így nem csak hogy még nagyobb súlyt kapott, de drámaivá is vált az az oktatáspolitikai kérdés, hogy a NAT kötelező tartalmakat, folyamatokat, kimeneteket, ideológiákat központilag meghatározó, zárt, lineáris rendszere hogyan egyeztethető össze a sokszínű nyílt online tér helyi autonómiákat feltételező működésmódjával.