Szakmai gyűlés a napközi otthoni nevelésről

Meghívó és vitaanyag

A Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni Nevelési Szakosztálya szakmai gyűlést tart 2008. április 19-én 10 órától 13 óráig, melyre Izsépy Mária szakosztályi elnök szeretettel meghív minden érdeklődőt.

A tervezett program:

1. Tájékoztatás a VII. Nevelésügyi Kongresszus előkészítő munkálatairól
2. Vitaindító előadások:
2.1 A 106 éves magyar iskolai napközi otthoni nevelőmunka is közügy
Előadó: Dr. Füle Sándor PhD főiskolai tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság Napközi
Otthoni Nevelési Szakosztályának tiszteletbeli elnöke
2.2 A fejlesztő pedagógia új eredményeinek felhasználása az iskolai napközi otthonokban
Előadó: Izsépy Mária, a szakosztály elnöke

A gyűlés helyszíne: ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskola, 1126 Budapest, Kiss János altábornagy u. 42-44.

—

Dr. Füle Sándor: A 106 éves magyar iskolai napközi otthoni nevelés közügy
(Vitaanyag)

A 2008. év elején történt 12 éves gyermek tragikus bűncselekménye megrázta a magyar társadalmat. A különféle szervezetek, a média sokat foglalkozott ezt követően a gyermek- és fiatalkori bűnözés okainak és megelőzésének kérdéseivel.

Az egyik magyar televíziós hírcsatornán egy női néző véleménye jelent meg: „Állítsák vissza a napköziket, mert azok segíthetik a gyermek- és fiatalkori bűnözés megállítását.” Igaza van!

Ennek az írásnak a szerzője 1957 óta foglalkozik a napközi otthonba került gyermekek nevelésével, személyiségfejlődésével. Meggyőződésünk, ha az „Oktatás – Közügy” meghatározásba a napközi otthonokat is egyértelműen beleértenék, akkor a jelzett és vitatott problémák könnyebben lennének megoldhatók. Ebben a kérdésben a magyar pedagógia képviselőinek, a VII. Nevelésügyi Kongresszus résztvevőinek is jelentős tennivalói lennének.
Írásunkban két problémakört vizsgálunk. Először azt, milyen tények bizonyítják, hogy az iskolai napközi otthoni nevelés valójában közügy. Másodszor azt vizsgáljuk, kiknek és mit kellene tenniük azért, hogy az iskolai napközi otthoni nevelés igazi közüggyé váljon, és sokkal eredményesebb legyen.

*

1. Tények, amelyek bizonyítják, hogy az iskolai napközi otthoni nevelés közügy

1.1

A magyar iskolai napközi otthoni nevelés 106 éves történetét tanulmányozva megállapítható, hogy létrehozásuk, működésük rendkívül küzdelmes és ellentmondásos volt.¹ Az alapvető hiányosságok, a megoldatlan problémák sokasága mellett – minden időszakban – jelentős eredmények is voltak/vannak a napközi otthonok munkájában.² Az 1960–1980 közötti évek kivételével azonban Magyarországon a napközi otthoni nevelés nem tartozott/tartozik a közügyek közé.³ Sajnálatos tény, hogy az 1989. évi rendszerváltozás után a napközi otthonok többsége visszafejlődött. Emlékezhetünk például az Antal-kormány idején történtekre. A bölcsődék, az óvodák és a napközi otthonok bezárásához kezdtek azon elképzelés alapján, hogy majd minden család (az édesapák nagy keresetéből) meg tudja oldani gyermekeinek kitűnő ellátását, hatékony nevelését. Az 1993. évi Oktatási Törvény a napközi otthonokat érintően már másképpen intézkedett. A napközi otthonok megmaradtak.

1.2

A Magyar Értelmező Szótár szerint a KÖZÜGY közösségre kiható általános érdekű ügy. A magyar társadalom nagyobb részében a gazdasági és a szociális változások eddig észrevehetően még nem jelentkeztek. Természetesen kivételes rétegek, mint mindig, napjainkban is vannak. De a legtöbben a tömeges elszegényedés átélői vagyunk. Ezért a bölcsődék, az óvodák, a kollégiumok, a nevelőotthonok mellett az iskolai napközi otthonokra a 21. század elején is nagy szükség van! A napközi otthonokra ugyanolyan szükség van a szerencsétlen, állandóan szegény Magyarországon, mint létrehozásuk óta mindig. A I. világháború elvesztése, a Trianoni tragédia, a II. világháború elvesztése, az 1956. évi forradalom leverése nyilván alapokai szegénységünknek.

A rászoruló gyermekek oly fontos „megőrzése”, ellátása, nevelése a gyermekvédő napközi otthon nélkül még sokáig nem képzelhető el. A „megőrző hely” megnevezés elítélésével nem értünk egyet. A bevezető sorokban írt szomorú eset is azt mutatja, hogy a gyermekeket meg kell őrizni a csavargástól, az éhezéstől, az esetleges bűnözéstől, a gyermeknevelésben részt vevő családok negatív hatásaitól. A napközi otthonokat ezért hozták létre.

1.3

Magyarországon az iskolai napközi otthonokban napjainkban is több mint 350 ezer erre rászoruló gyermek kap ellátást és nevelést. Az OM-KSH szerint (2003-ban) közel 400 ezer volt a napközis tanulók száma. Tehát az akkori általános iskolai tanulólétszám közel 40%-a volt napközis. Ahogyan ez az 1985-ös évtől mindig hasonló volt. Tudjuk, hogy a gyermeklétszám csökkenése ellenére a napközi otthonokkal szembeni igények ma is nagyobbak annál, mint amilyen mennyiségi fejlesztést az állandó takarékosságra kényszerített iskolafenntartók képesek megvalósítani.

1.4

A magyar napközi otthonok „keletkezéstörténete” szoros összefüggésben volt a 19. század közepétől Európa-szerte létrejövő és megerősödő gyermekvédelmi mozgalmak, az emberbarát (civil) szervezetek humanista tevékenységével. Hatásukra az 1902/1903-as tanévtől állami irányítással szerveződtek a napközi otthonok.⁴ Több mint egy évszázada elsősorban a szegény sorsú, az esélyegyenlőtlenebb magyar gyermekek kerültek/kerülnek nagyobb számban ezekbe a fontos, nélkülözhetetlen nevelőintézményekbe.⁵

1.5

Köztudott, hogy az iskolafenntartók – helyesen – tömegesen irányítják a napközi otthonokba a roma származású 6–14 éves tanulókat. A napközi otthonokban nincs szegregáció. Egyértelműen az integráció érvényesül. Ezért a napközi otthonokban folyó nevelés folyamatát a kidolgozandó fejlesztési programokba átgondoltabban szükséges belefoglalni.⁶

1.6

A napközi otthon KÖZÜGY voltát a napközis tanulók szüleinek, a családokat segítő nagyszüleinek, pedagógusainak, az osztályokban tanuló társaiknak nagy száma is erősíti. Rajtuk kívül a napközi otthonokban nevelkedő gyermekek gyakran szomorú sorsának alakulásában még sokan érintettek.

Az általános iskola szerves részét képező és a családi nevelést „részben pótló” napközi otthonok fontos szociális, gyermekvédelmi és nevelési feladatokat látnak el.⁷ Ha a napközi otthonok működtetése, fejlesztése egy igazi közügyhöz hasonlóan történne, akkor e funkciókból következő nevelési-oktatási céljaikat, feladataikat lényegesen jobban tudnák megoldani.

1.7

A VII. Nevelésügyi Kongresszus célkitűzései a napközis gyermekek nagyobb részét különösen érintik. Az alábbi kérdésekre jó lenne egészen pontos válaszokat kapni.

• A gyermekeket is nevelő magyar családok eltartói közül hányan munkanélküliek;
• a napközis gyermekek családjai közül hányan élnek (és azon belül a napközis gyermek is) döbbenetes szegény, esetleg „mélyszegény” körülmények között;
• tanévenként hány rászoruló gyermek részesül napközi otthoni ellátásban és nevelésben;
• hány arra jogosult gyermek nem jut be a napközi otthonokba, mert például a településükön ilyen, sőt, már kisiskola sincs;
• egészen pontosan hány gyermek éhezik Magyarországon (ha napközis ellátásban részesül, akkor csak szombaton és vasárnap). A nyilvánosságra került húszezres szám alacsonynak tűnik.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány sokkoló leveleit olvasva nagy problémának érezzük a gyermekek éhezését. Jól emlékszünk egy korábbi évek választási kampányában elhangzott ígéretre, miszerint meg fogják oldani az éhező magyar gyermekek problémáját. Ez eddig nem sikerült.

A napközi otthoni nevelőmunka szempontjából jó lenne tudni, hogy a szegénynek nem minősülő, az elfogadható szociális körülmények között élő családokban hány gyermek (akik napközisek is) nevelkedik félelemben, érzelmi bizonytalanságban, szeretetlenségben, rossz légkörű életkörülményeik, szüleik veszekedései és sajnálatosan gyakori válásai stb. miatt. Ezt a rendkívül súlyos problémát, például a jó társadalmi környezetben lévő budapesti iskolák napközi otthoni pedagógusaitól is gyakran lehet hallani. Elgondolhatjuk, hogy e vonatkozásban milyen helyzetben lehetnek a súlyos szocio-kulturális helyzetű családokban élő napközi otthoni tanulók.

1.8

A napközi otthoni neveléshez szükséges személyi, tárgyi, dologi és költségvetési kérdések helyzete is általános érdekű közügy.⁸ A fentiekben kiemelt tények figyelembevétele, a pontos válaszokat igénylő problémák tisztázása nélkül (sem országosan, sem megyénként, sem településenként, sem iskolánként, sem napközi otthononként) nem lehet hatékony nevelési elgondolásokat (koncepciókat) és azok alapján rövid, közép- és hosszú távú cselekvési programokat kialakítani, de már jó Iskolai pedagógiai programokat sem lehet készíteni.

A napközi otthoni neveléstől is joggal várt hatások – például a társadalmi normáktól eltérő (deviáns), a társadalomellenes, a közösségellenes (antiszociális) gondolkodás, magatartás, az erőszakoskodás, erőszakos (agresszív) viselkedés, magatartás, a döbbenetesen növekvő gyermek- és fiatalkori bűnözés – megelőzése, meggátolása csak a közüggyé vált napközi otthoni fejlesztések esetében jelentkeznek majd jóval nagyobb arányban. Ezért az alábbiakban megnevezett nevelési tényezőknek sokat és rendszeresen szükséges még tenniük.

2. Kiknek és mit kellene tenniük, hogy az iskolai napközi otthoni nevelés igazán közüggyé váljon?

Erre az alapkérdésre a Napközi Otthoni Pedagógusok III. Országos Tanácskozásának (2007) Ajánlása⁹, a VII. Nevelésügyi Kongresszus (2008) időszerű célkitűzései és az öt évtizedes napközi otthoni tapasztalataink alapján néhány választ és javaslatot igyekszünk adni.

2.1

Először a napközi otthoni pedagógusok belső (iskolai) és külső (társadalmi) kapcsolatrendszerét szükséges kiépíteni.¹⁰ Másodszor meg kellene ismerni és fel kellene használni a napközi otthoni neveléssel foglalkozó speciális magyar szakirodalmat.¹¹ Harmadszor meg kellene oldani a napközi otthoni pedagógusok főiskolai szakirányú képzését és a hétévenkénti kötelező továbbképzését.¹² Mindezek ma a hiányosságok és a problémák között találhatóak.

2.2

A napközi otthoni nevelés közüggyé válásáért az alábbi nevelési tényezők sokat tehetnek, ez a kötelességük is.

1. A magyar parlamenti pártok (a hatalmon és az ellenzékben lévők) összehangolt programjaiban kiemelten szerepeljen a magyar gazdaság valóságos fellendítése, a szegénység elleni valóságos küzdelem, a hátrányos helyzetű, esélytelenebb gyermekek napközi otthonokban is történő tényleges felzárkóztatása. Konkrét törekvésekre van szükség, például a napközi otthoni pedagógusok kiválasztásának, képzésének, továbbképzésének, a napközi otthonok költségvetési feltételeinek javítása, a roma és a nem roma napközis tanulók felzárkóztatási programjainak igénylésében. Ezt a témát fejlődő demokráciánkban egyetlen egy párt sem hagyhatja ki programjából.

2. A magyar kormány (bármilyen összetételben) a napközi otthonok esetében ne hivatkozzon mindig „takarékossági okokra”! A Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni Nevelési Szakosztályának 2002. december 16-án az oktatási miniszternek átadott anyaga Ajánlás az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztéséhez címet viselte. Ennek az ajánlásnak a felhasználásával az akkori Oktatási Minisztérium egy előterjesztést készített. Ezt az előterjesztést 2003 októberében vezetőtestületében megvitatta. Takarékossági okok miatt saját előterjesztésük egy pontjának megvalósulását sem tudták támogatni. Ez a tény a Szakosztály akkori tagságának a széthullását is eredményezte. Közülük számos alapító tag nem vett részt a további munkákban.

A magyar kormány által elfogadott Legyen jó a gyerekeknek című, 2007–2032 évekre kidolgozott nemzeti stratégia lényeges elképzeléseket tartalmaz. A stratégia cselekvési programjának kidolgozásakor a napközi otthonokat méltó helyre kellene tenni. És a konkrét fejlesztések biztosítását szorgalmazni kell. A jelenlegi helyzet miatti elkeseredettségünkben azt reméljük, hogy a napközi otthoni gyermekeket is érintő „döntések” előtt a kormány vezetői és tagjai mindig gondolnak arra, hogy saját gyermekeik délutáni nevelése milyen – bizonyára jó – körülmények és feltételek között történik. Erről az ott dolgozó pedagógusoktól számos, irigyelésre méltó információt ismerünk. Tehát a politikai és gazdasági elit gyermekeinek már a 21. század első éveiben is jó.

Arra gondolunk, hogy az Alapok a napközi otthoni munka fejlesztéséhez című, meglévő (tanulmánykötet) kéziratunk megjelentetését az illetések felső szervek (ha akarnák) segíteni tudnák. Az oktatási minisztérium az említett 2003 évi előterjesztésében ígérte, hogy segíti a meglévő Napközi otthoni neveléstan című könyv kéziratának megjelentetését, és azt minden napközi otthonnal rendelkező iskolába megküldi. A takarékossági okok ezt sem tették lehetővé.

3. A média minden szinten vizsgálja felül a 6–14 éves gyermekek számára tervezett és végzett munkáját, nevelési stratégiáját. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium erőteljesebben segítse elő, hogy a média többet tegyen a lemaradó, az esélytelenebb, a szegény sorsú magyar gyermekek felemelkedéséért. Az ezt következetesen szolgáló napközi otthoni nevelés megjavításáért. Ennek megvalósítására óriási lehetőségeik vannak! A napközi otthonok ügyében a legtöbb médium szinte meg sem szólal! Nem elég csak a nevelés-oktatás nagy nemzeti és társadalmi jelentőségét hangsúlyozni: azért minden szinten, a médiának is, következetesen és állandóan tennie kell.

4. Az iskolafenntartók, az önkormányzatok, az egyházak, az alapítványi iskolák vezetői és munkatársai (oktatási bizottságai) tehetik a legtöbbet a napközi otthonok ügyéért. A VII. Nevelésügyi Kongresszus után vizsgálják felül – a mennyiségi és a minőségi fejlesztés szempontjából is – a meglévő fejlesztési elgondolásaikat, az esetleg meglévő cselekvési programjaikat.¹³ Ha ilyen elgondolások, fejlesztési és cselekvési programok nincsenek, azokat rövid, közép- és hosszú távra irányulóan feltétlenül készítsék el. A napközi otthonokat létrehozók és fenntartók – egy EU-tagországban – nem tűrhetik el, hogy azok elavult, roppant szegényes vagy teljesen hiányos tárgyi-dologi feltételek között működjenek. Ismét arra gondolunk, egy demokráciában az lenne a helyes, ha e szervek vezetői és munkatársai döntéseik előtt, közben és után saját gyermekeikre, unokáikra is gondolnának. Délutánonként bizonyára ők is napközi otthoni nevelésben részesülnek. Az iskolafenntartók követeljék és segítsék a napközi otthoni pedagógusok számára a hétévenkénti kötelező tanúsítványok megszerzését. Ilyen programokat nagy anyagi nehézségek árán 2002-ben és 2007-ben jelen vitaanyag szerzője alapított. Eddig csak a Budapest, XI. kerület polgármestere (Molnár Gyula) támogatta az indítást. 2008-ban pedig a Kodolányi János Főiskola (és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Berzsenyi Dániel Főiskolájának Pedagógiai Szolgáltató Központja) tervezi az új, 2007-ben alapított program indítását. Mi lesz a többi napközi otthonba beosztott több ezer pedagógus speciális hozzáértésével?

5. A napközi otthonok nevelőmunkájának minőségi megváltoztatása az általános iskolák vezetői, nevelőtestületei, osztályfőnökei és napközi otthoni nevelőinek munkaközösségei, napközi otthoni pedagógusai kezében van (lényegében a fentiek segítségével). Elsősorban a napközi otthonok feltétel-, kapcsolat- és tevékenységrendszerének kiépítésére szükséges a legtöbb erőt fordítaniuk. Az otthonias közérzetet biztosító légkör megteremtése, az erkölcsi tárgyú, a pozitív irányú személyiségformálást biztosító „jó beszélgetések” és tevékenységek megvalósítása, azok nevelő hatása is tőlük függ.

6. A napközi otthoni nevelőmunka fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a napközis (és nem napközis) gyermekek szüleinek a segítsége. Hazánkban ez a legtöbb óvodában példamutatóan folyik. Ezért érthetetlen, hogy az óvodából a napközi otthonba kerülő gyermekek esetében ez a segítség miért nincs jelen. Nagy lehetőség lenne a nevelésre legalkalmasabb szülők nevelőmunkába való bekapcsolására is. Ezt egyes önkormányzati, egyházi, alapítványi iskolákban látjuk kiválóan megvalósulni. A külföldi (pl. USA-beli, németországi) jó példákat is sorolhatnánk. A szülők és a napközi otthoni pedagógusok együttműködése, gyakori párbeszéde nélkül a napközi otthonokban a kívánt minőségi változás nem várható.¹⁴ E témával kapcsolatban végzett kutatásaink bizonyítják, hogy ezen a téren követhető jó hazai példák vannak. Sajnálatos, hogy a témával foglalkozó könyvünket hazánkban a legtöbb pedagógus nem ismeri.

*

Az 1–6. pontokban említett nevelési tényezők fejlesztési elgondolásainak, programjainak elkészítéséhez speciális napközi otthoni nevelési alapok találhatók, elérhetők.¹⁵

A fentiekben megnevezett nevelési tényezők összefogása és rendszeres együttműködése a napközi otthoni (iskolaotthoni) nevelés közüggyé válását jelenthetné. Feltétlenül ismerniük kellene az Európai Unió fejlett tagországainak ide vonatkozó gyakorlatát is.¹⁶ Ezt az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az önkormányzatok, az egyházak, az alapítványok illetékesei, az Iskolavezetők irányíthatnák.

*

A napközi otthonok fejlesztésében a 21. század elején elmaradhatatlan előrelépéshez észrevehetően „mozdulni kell”. Mert ha nem mozdulunk és nem fejlesztünk, ha nem lépünk előre, akkor „hátrafelé nyomattatunk” (Széchenyi István gondolata alapján). Ma jellemzően ez utóbbi történik.

Nagy eredménynek tartjuk, hogy a napközi otthoni pedagógia alapjai hazánkban kidolgozottak. Ezekhez az alapokhoz a 2002–2007-ben készült tanulmányaink is kapcsolódnak. A tanulmányok egy része jelentős szakmai folyóiratokban már meg is jelent.¹⁷

Akik a napközi otthoni nevelés közüggyé válásáért, előrehaladásáért tenni akarnak és tenni tudnak, azok bizonyára megismerik, használják is a meglévő elméleti és gyakorlati elgondolásokat, tapasztalatokat.

„Egy demokratikus politikai rendszerben a közönséget tájékoztatni kellene mindenről, ami egy adott kérdés ellen vagy éppen amellett szól.”¹⁸ Ennek a vitaanyagnak „az iskolai napközi otthoni nevelés közügy” meggyőződés melletti elkötelezett kiállás hangsúlyozása a célja. Jó lenne sokaknak megélniük, hogy a magyar napközi otthonokból értékes, a boldog gyermekkor élményével telített, érzelmileg kiegyensúlyozott, az életben helyüket megálló, Magyarország felemelkedéséért küzdeni tudó fiatal emberek kerülnek ki. Jó lenne megélni, hogy Magyarországon ennek a fontos nevelőintézménynek a munkája, VII. Nevelésügyi Kongresszus hatására is, általános érdekű üggyé válik.

—

Jegyzetek