Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. március 31. hétfő, 18:36
Címkék:

Új tudás – műveltség mindenkinek

Az OFOE és a Virtuális Nevelésügyi Kongresszus javaslatai

A Osztályfőnökök Országos Szakmai Együttesének honlapján 2007 novembere óta zajlik a diskurzus közoktatásunk legégetőbb kérdéseiről. Az itt összegyűlt felvetéseket az Új tudás program szempontjai szerint csoportosítva, az alábbi kérdéseket és javaslatokat fogalmazzuk meg (keretben az OKM vitaindító javaslatának bekezdései olvashatók):

El kell érnünk, hogy minden gyermek eséllyel kezdhesse meg az iskolát. A szegény és leszakadó társadalmi rétegek gyermekei számára biztosítani kell a koragyermekkori készségfejlesztés komplex szolgáltatásait. Ezt legjobban a védőnői hálózat, a bölcsődei és az óvodai hálózat fejlesztésével lehet elérni. Jó eszköz lehet erre a családi napközi intézményének kiterjesztése, az egységes óvoda – bölcsőde kialakításának megkönnyítése. Segítséget kívánunk nyújtani a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek beóvodáztatásához is.

Üdvözöljük a korai fejlesztésben a két külön ágazathoz tartozó szakemberek és intézmények (védőnői hálózat, bölcsődék/óvodai nevelés) összekapcsolását. Egyetértünk a hátrányos helyzetű gyermekek minél korábbi beóvodáztatásának koncepciójával is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy éppen a leghátrányosabb helyzetű régiókban nincs meg a megfelelő óvodai kapacitás. Kérdés: milyen eszközökkel támogatja az állam az óvodai kapacitás bővítését, új óvodák építését a rászoruló településeken? Hogyan jutnak hozzá a legszegényebb települések az ÚMFT keretében az önrészt is követelő fejlesztési forrásokhoz?

Integrációs programokat hirdetünk az iskolai és a települési szegregáció visszaszorítása és a különböző hátterű diákok hatékony együttnevelésének érdekében. A pedagógusok számára megadjuk a megfelelő szemléleti, szakmai, módszertani muníciót ahhoz, hogy sikeres lehessen a hátrányos helyzetű gyermekek integrációja. A pályázatoknál megköveteljük az esélyegyenlőségi tervek végrehajtását, a sajátos nevelési igényű tanulók esetében egyértelmű vizsgálati, fejlesztési és ellátási protokollt alakítunk ki, megerősítjük a szakértői bizottságokat. Biztosítjuk, hogy a pedagógusjelöltek a szakmai gyakorlat keretében megismerhessék a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók nevelésével, oktatásával kapcsolatos pedagógia módszereket.

Kérdéseink:

A pedagógusok számára nyújtandó szakmai muníció tekintetében: számolnak-e azzal a képzések költségeinek kalkulálásánál, hogy a továbbképzésre kötelezett pedagógusok hétvégi képzési napjaira legalább készenléti díjat fizessenek? (Ugyanis a kvázi kötelező nevelőtestületi képzéseknél a pedagógus nem maga dönt arról, hogy milyen képzésen vesz részt, így arról sem, hogy a magánidejéből kész-e áldozni erre! Bár a szakmai nyereség a kellő színvonalú(!) képzés nyomán vitathatatlan, a magánéleti veszteséget ildomos (munkajogi értelemben viszont kötelező) lenne kompenzálni.)

Milyen programokkal kívánják segíteni a szegregált térségben működő, az integrációra településszerkezeti okból esélytelen, leszakadó térségek iskoláit?

Milyen komplex (munkaerő-piaci, szociális, egészségügyi stb.) intézkedésrendszerbe illeszkednek a közoktatás deszegregációs törekvései a „települési szegregáció visszaszorítása érdekében?

Javaslataink:

Létszámhatár (osztályonként 2-3 tanuló) bevezetése az sni tanulók integrált nevelésében.

A kéttanítós modell finanszírozása a sok hhh tanulót nevelő térségekben, illetve pedagógiai asszisztens foglalkoztatása az érintett iskolákban.

A tanárképző intézmények tegyék képzésük részéve, hogy erre kiképzett mentor-tanító vezetésével, megfelelő felkészítés után pedagógus hallgatók lássák el a gyakorlóiskolákban a pedagógusasszisztensi feladatot (természetesen ez a tanárképzési kreditek rendszerében, az egyetem-gyakorlóiskola viszonyban, a mentor-tanárok felkészítésében és az asszisztensi feladatokat ellátó hallgatók munkajogi státusának rendezésében is komoly előkészítést igényel, de nemzetközi tapasztalatok tükrében ez a megoldás megéri a fáradságot).

Üdvözöljük, hogy a pedagógus hallgatók ezentúl megismerhetik a hátrányos helyzetű tanulókat nevelő intézmények napi gyakorlatát. Javasoljuk, hogy a korábbi „gyakorlóiskolai” megközelítés helyett az iskolai gyakorlatokat egy jól képzett mentor-tanári hálózaton keresztül valósítsák meg. Ebből következik, hogy meg kell oldani a mentor-tanárok képzését és javadalmazását. Ez szakmai és financiális értelemben is a felsőoktatás és a közoktatás közös felelőssége.

Szakmailag és infrastrukturálisan is fejlesztjük és modernizáljuk a jelenlegi kollégiumhálózatot. A kollégiumoknak az esélykülönbségek mérséklése mellett egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a tehetséggondozásban is. Komplex tehetséggondozó programot hirdetünk, amely a közoktatástól a felsőoktatásig képes arra, hogy a valamely területen kiváló gyermekeinket támogassa. Létrehozzuk a Nemzeti Tehetség Alapot, segítjük az Arany János programban résztvevő diákok felsőfokú tanulmányainak megkezdését, tehetséggondozó bázis intézményhálózatot alakítunk ki. Lehetővé tesszük, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek igénybe vegyék a kollégiumok napközbeni pedagógiai szolgáltatásait.

Javaslatunk:

Egyre inkább látszik, hogy a tankötelezettség 18 éves korig való kiterjesztése komoly gondot okoz egyes szakképző intézményekben, ahol a fiatalok tanulási motivációja (és a megszerezhető szakma presztízse) is alacsony. Mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a program külön is térjen ki arra, hogyan fogja pedagógiailag és szakmailag egyaránt ütőképes programmal, hasznos tartalommal megtölteni a korábbinál kettővel több iskolában töltött évet.

A közoktatási rendszerünket modernizáljuk annak érdekében, hogy a gyermekeknek használható tudást, a nekik megfelelő módszerekkel közvetítse. Ennek érdekében a pedagógiai tartalmat és a formát is meg kell újítanunk. Kiemelt szerepet kap a jövőben a nyelvi oktatás és az informatikai képzés. Lehetővé tesszük a nyelvi előkészítő évfolyam alanyi jogon való igénybevételét 2010-től minden középiskolában. Támogatjuk a tanárok nyelvi képzését és nyelvvizsgáját. A program része az informatikával támogatott oktatási módszerek bevezetése az oktatásban, a korszerű tananyagok kifejlesztése és az iskolákba való eljuttatása, a tanárok felkészítése, az iskolákban kifejlesztett jó gyakorlatok elterjesztése. A közháló programban a sávszélesség növelése; tantermi informatikai csomagok (digitális tábla, projektor, laptop); az SNI tanulók számára speciális informatikai csomagok biztosítása. Az ÚMFT fejlesztési programjába bekapcsolódó pedagógusok számára támogatást kívánunk biztosítani a képzéshez, az új pedagógiai módszerek alkalmazáshoz szükséges laptop vásárlásához.

Kérdésünk:

Milyen konkrét, használható programot kapnak az iskolák a 2008/2009-es tanévtől kötelező, ötödik-hatodik osztályos nem szakrendszerű tanórák tartalommal való kitöltéséhez?

A pedagógusok megfelelő ösztönzőrendszere elengedhetetlen feltétele az oktatási rendszer fejlesztésének. A pályakezdő pedagógus bére talán a legfontosabb üzenet a pedagógus pályát is megfontoló jó tanulmányi eredményű pályaválasztó fiatalok, a jövő tanárai felé, ezért a kezdő pedagógusok munkáját a jövőben a jelenleginél jobban kell megfizetni. Ugyanakkor a legnehezebb pedagógiai munkát végzőket, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglakozókat és az iskolavezetők irányítói munkáját szintén jobban meg kívánjuk becsülni.

Kérdéseink:

Hogyan kívánják kezelni a pályakezdő-bérpótlék mentén a tantestületekben keletkező bérfeszültséget?

Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a fiatalok pályára csábításán túl a kiváló, tapasztalt, képzett idősebb pedagógusok is „vonzó” munkaerőt jelentsenek az intézményvezető számára? Ha a pályakezdő fiatalt bérpótlékkal csábítjuk, az alapbér tekintetében ő továbbra is „olcsó”, tehát vonzó munkaerő marad, míg a húsz éve pályán lévő, szakvizsgázott pedagógus a munkáltató szempontjából rendkívül „drága”, így nem vonzó. Vagyis a pedagógusi életpályamodell a valóságban egyáltalán nem működik; aki képezi magát, az „drágábbá” válik, így egy esetleges leépítésnél veszélybe kerül, további elhelyezkedése pedig reménytelen. A fent leírt mechanizmust számos kiváló pedagógus személyes sorsa bizonyítja. Hogyan kívánják tehát motiválttá tenni a munkaadókat a képzett, tapasztalt, szakvizsgázott pedagógusok (tovább)foglalkoztatására?

Mi a garancia arra (milyen együttműködés, közös műhelymunka stb. biztosítja), hogy a tanárképzésből kikerülő fiatalok olyan minőségi tudással s kompetenciával rendelkeznek, hogy a bérpótlékkal való pályára csábításuk indokolt? Képes-e a közoktatás a tanári kompetenciák tekintetében „megrendelőként” viselkedni a tanárképző intézmények felé?

A közoktatási intézmények „teljesítményét” objektív összehasonlítható eredménymutatókkal kell jellemezni. A mutatókra támaszkodva segítő és ösztönző rendszereket kell kidolgozni, melyek segítségével a pedagógusok, iskolaigazgatók és iskolafenntartók visszacsatolást kaphatnak teljesítményükről. A mérési eredményekhez és az értékelési rendszerhez ösztönzőket kell hozzákapcsolni. Fejleszteni kívánjuk az SNI tanulók készségeinek mérésére alkalmas eszközöket.

Kérdésünk:

Milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy a mérési eredményeket a közoktatás szolgáltatásának „fogyasztói”, a szülők és a tanulók egy számukra is érthető feldolgozásban megismerjék?

Újra élettel kívánjuk megtölteni a közösségi kulturális intézményeket, ezért átfogó művelődési ház felújítási programot indítunk, és jelentősen növeljük a közművelődés költségvetési támogatását.

Üdvözöljük, hogy a közoktatás fejlesztéséről szóló Új tudás program prioritásai közé beemeli a közművelődés támogatását. Mivel sok helyen a közművelődés központja – művelődési ház és közművelődési szakember híján – éppen az iskola, adódik a kérdés: a közművelődés fejlesztésére tervezett források elérhetőek lesznek-e a közművelődési feladatot ellátó iskolák számára?

17 üzenet

  1. csilla szerint:

    Szükség van rendeletekre, higyjétek el. Lehet, hogy nem jó ötlet a családipótlék. Az a családgondozó, aki egy hátrányos térség, két hátrányos településén lát el szolgálatot, mert a szociális törvény NM 15/1998 úgy rendelkezik, hogy 700 gyermek után kötelező 1 főállású családgondozó fogalakoztatása, hogyan lehet hatékony? Az átfogó szakmai ellenőrzés az adminisztrációt ellenőrzi: kiragad napokat: volt-e azon a napon védelembe vétel, családgondozás: le van-e adminisztrálva, a statisztikai fogalmak egyeznek-e a forgalmi naplóval? Ugye milyen érdekes: nem azt, hogy mi volt a kiindulási pont egy-egy családnál és hová, mennyi intézkedéssel jutottunk. Áramot nem tudok bevezetni családokhoz, a fizetésem nem elég arra, hogy kenyeret vegyek. Szponzort erre nehéz találni. Az iskola fuldoklik a tehetetlenségtől, a jó képességű gyermekeket már régen elvitték a szülők más iskolába. Csökkenő gyereklétszám miatt csökken a szakosellátottság, csökken a minőség. A térség fejlesztőpedagógiáját a térségi nevelési tanácsadó próbálja, ha egyátalán tudja, képes megoldani. A nevelési tanácsadók is státuszfinanszírozottak. A fenntartók nem fognak többet beinvesztálni. A bérköltség nagyon sok. Mindig ez a válasz.
    Ha a bizalomnál, a hivatástudatnál maradunk, rendben: a háziorvos betegkártyáját finanszírozzák, ő abból él, azonkívül ő annak örül, ha az a beteg gyermek minimális gyógyszerrel lassan túl él egy hurutosabb, vírusosabb időszakot.
    Azonkívül nagy igazság, a nemzeti össztermék értékének egy főre jutó összege: átlag! Nem hinném, hogy a középosztály, a gazdaság főszereplői olyan nagyon örülnének, ha ez az átlag kisebb szóródásból jönne létre. Igen lehet, hogy utópia, és szegénység mindig is volt, van és lesz.

  2. petra szerint:

    Kedves Csilla, köszönöm neked a számot – 1 családgondozó/700 gyermek. Nos, szerintem ebben van szükség differenciálásra (rendeletre), az általad korábban említett szempontok szerint (pl. hányan részesülnek gyermekvédelmi kedvezményben). Mert nem mindegy, hogy adott körzetben a 700-ból 7, vagy mondjuk 670 gyermek szorul gyermekvédelmi (alap)ellátásra. Vagyis én nem a gyermekszámhoz, hanem a feladathoz kötném a családgondozók számát. Vagy nyitott kapukat döngetek, és van erre vonatkozó rendelet? Én folyamatosan ezt forszíroznám: több szolgáltatást a rászoruló térségekbe!
    Hogy miből…? Szerintem normális dolog, hogy nekünk itt vannak a kompetenciahatáraink. Ha ez a társadalomnak fontos, adott gazdasági-pénzügyi szakemberek kialakítják hozzá a megfelelő stratégiát. Nekünk az a dolgunk, hogy minden eszközünkkel igyekezzünk világossá tenni, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, és szakmai tapasztalataink alapján kikényszeríteni a szolgáltatásoknak azt a rendszerét, melyekkel a munkánk végre nem lesz totálisan reménytelen… Ja, különben megfelelő feltételek mellett a szakemberek személyes hatékonysága is megnőne; s itt most nem idéznék pszichológiai elméleteket…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.03.
Temetés az oviban
Odakint harminc fok, a szűk, levegőtlen, sötét teremben viszont már negyven, plusz ugyanennyi elkínzott szülő, meg húsz gyerek fekete-fehér ünneplőben: kezdődik a szívatás, gyerekek. Hat...
(Forrás: Népszava)
--
2020.07.03.
BOTRÁNYOS KÉRDŐÍVEKET TÖLTETNEK KI A GYEREKEKKEL AZ ERZSÉBET-TÁBOROKBAN
Úgy gondoljuk, már az sincs egészen rendben, hogy a rászoruló gyerekek táboroztatását egy az egyben egy világnézetileg határozottan elkötelezett, adófizetői pénzekből gigantikusra duzzasztott...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.03.
Szakvizsga nélkül is kezdhetnek az iskolaőrök
Az iskolai erőszak megfékezésére megelőző programok is kellenek, az iskolaőrség bevezetése önmagában barbárság – mondta a Népszavának a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének eln...
(Forrás: Népszava)
--
2020.07.03.
Pánikgombbal riasztják majd a pedagógusok az iskolaőrt
A tankerületi fenntartású iskolák közül 288, a szakképző intézmények közül pedig 204 kérte, hogy rendeljenek ki hozzájuk iskolaőrt szeptembertől – értesült lapunk. A főváros mellett...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.07.03.
Egy gyors tesztelésre jó lehet Karácsonyék ötlete a csúsztatott iskolakezdésről
Palkovics négy éve az Indexen tartott online fogadóórát, ahol a szülők feszegették ezt a kérdést. Érdekes módon nem a gyerek oldaláról közelítették meg – számos tanulmány kimondta...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.02.
Ahol naponta bizonyítják, hogy a zene segít – Így működik a Symphonia Művészeti Iskola
Azt mondja a cigány kislány: „Szeretem a zenét. Amikor ott vagyok, boldogság van bennem.” Azt mondja a zenetanár: „Mindannyiunkat nemesebbé tesz.” A fenti mondatok a Rézangyalok című...
(Forrás: Papageno Magazin)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep