Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. május 25. vasárnap, 7:02

Vajda Zsuzsanna

A gyermekek évszázada után

(Részletek)

A svéd reformpedagógus, Ellen Key annak idején azt jövendölte, hogy a 20. század a gyermekek évszázada lesz. Valamennyien tudjuk, hogy ez a jóslat nem vált valósággá. Mit várhatnak gyermekeink a 21. században? Erre keres választ Vajda Zsuzsanna tanulmánya, amelyből néhány elgondolkodtató részletet emelünk ki.

Meglepő, milyen következetességgel hagyják figyelmen kívül mind a szakemberek, mind a politikai döntéshozók az egyre gyarapodó iskolai fegyelmi problémák legfontosabb okát: sok tízezer olyan gyerek jár iskolába, akiknek közvetlen környezete nem lát perspektívát a tanulásban, és akik minden értelemben szakadéknyi távolságban vannak középosztálybeli társaiktól: a legelemibb használati eszközökkel sem rendelkeznek, nélkülöznek, nem ritkán éheznek is.

A gyerekek és gyerekesek csökkenő társadalmi befolyása mellett még két fontos tényezőt kell megemlítenünk, amelyek közrejátszanak a gyermekek védettségének, kedvező helyzetének felszámolódásában. Az egyik, hogy létfeltételek bizonytalansága folytán mindinkább elmosódik az életkori szakaszok közötti átjárás, a kisgyerekkor, a serdülőkor, a felnőttkor határa. A határok bizonytalansága értelmetlenné teszi az adott életkori szakaszra való hivatkozást, az adott szakasz jellegzetességeinek megfelelő bánásmódra törekvést. Az életkor jelentőségének csökkenése számtalan körülményben tükröződik a bébi-szépségversenyektől az óvodai vegyes csoportok divatján keresztül a felnőttkori szórakozások és elfoglaltságok egyre korábbi kezdetéig.

További, a felnevelkedés feltételeit jelentősen befolyásoló körülmény a gyerekek fogyasztói marketing által teremtett „emancipációja”, és instrumentális használatuk a fogyasztás érdekében. A gyerekeket megszólító reklámot csak néhány országban korlátozzák, miközben nyilvánvalóak az etikai buktatók. A gyerekek saját fogyasztói döntésre még nem képesek, „lerohanásuk” voltaképpen a felnőttek érzelmi befolyásolása, zsarolása, például olyan döntések kikényszerítése érdekében, amelyek hátrányosak a gyerekek hosszabb távú érdekeire nézve, mint például a gyorséttermi táplálkozás, amely a gyerekkori elhízás járványszerű terjedésének egyik jelentős oka. A gyerekek azonban nemcsak azokban a reklámokban szerepelnek, amelyek őket akarják fogyasztásra bírni, hanem az érzelmi hatás fokozása, nyomásgyakorlás érdekében a felnőtteknek szóló reklámokban is. A jelenlegi szabályozók még korlátozni sem képesek gyerekek szüleik beleegyezése alapján történő szerepeltetését valóság-show-kban, vetélkedőkön, veszélyes versenyhelyzetekben.

[…]

A hazai vitában a felsőoktatási tandíjat pártolók álláspontjával ellentétben az elmúlt évtizedekben a magasabb végzettség már nem juttat szükségképpen jobb keresethez sem. A felsőoktatás expanziója a valóságban nem annak a következménye, hogy egyre nagyobb igény van a magasan kvalifikált munkaerőre, hanem a „diplomák inflálódásáé”. A diplomákkal ugyanaz történt, mint a pénzzel, ha több van belőle, mint a javak mennyisége: az értéke csökkenni kezdett. Az oktatással kapcsolatos viták rendre figyelmen kívül hagyják, hogy az iskola által megszerezhető társadalmi előnyök és a szelektivitás nem választhatóak el egymástól. Az inkluzív oktatásban szerezhető bizonyítványok értéke szükségképpen kisebb, mint azoké, amelyek nehezen megszerezhetők és kevesebb van belőlük. A szelektív iskolarendszert gyakran vádolják azzal, hogy növeli az egyenlőtlenséget, csakhogy látni kell: maga a társadalom, a foglalkozások szerkezete az, ami hierarchikus, az iskolarendszer pedig csak akkor tud felfelé haladó utat biztosítani a diákok számára, ha valamilyen értelemben leképezi ezt a hierarchiát. Hiába növekszik meg a lakosság jelentős hányadának képzettségi szintje, nem kaphat mindenki egyformán előnyös állást. Ezért, ha az iskola nem szelektál, akkor a szelekció egyszerűen későbbre tolódik, a foglalkozásválasztásig.

Az „esély csapdája” következtében a középosztály mind jelentősebb áldozatokra kényszerül előnyös pozíciója megőrzésének érdekében. Mivel azonban mindenki ugyanazt a taktikát követi, csekély az esély a győzelemre, ám aki nem lép be a bizonyítványszerzés csatájába, eleve vesztésre van ítélve. Ráadásul a csapda nemcsak a pályakezdésnél működik, hanem az egész életen át. A globális kapitalizmusban nagyon nagy ritkaság a hosszú távra szóló munka. Nemcsak a foglalkozások változtak meg, hanem a munkanélküliség jelentése és hosszúsága is. A részleges, vagy állandó munkanélküliség, amely korábban csak a nagy világválságok idején volt jellemző, sokak létformájává változott. Azok, akik a statisztikában foglalkoztatottként szerepelnek, gyakran csak alkalmi munkát végeznek, vagy részmunkaidőben dolgoznak. A számuk az elmúlt 15 évben drámaian nőtt. A rugalmas foglalkoztatottság nagy kiszolgáltatottságot jelent, ami azonnal nyilvánvalóvá válik, ha bármilyen okból lelassul a gazdaság működése. Emellett a foglalkoztatási bizonytalanság már nemcsak a fizikai munkásokra, alacsony szakképzettségűekre vonatkozik, a létbizonytalanság demokratizálódott: ma a magasabb végzettségűek esetében is összezsugorodott a biztonságot ígérő, hosszú távú állások száma. A „nyerők” is kénytelenek folyamatosan küzdeni az állásuk megtartásáért, ami többek között a munkaidő végtelenbe nyúlását eredményezte a fejlett országokban.

A korábbi évtizedekben az előnyös társadalmi pozíció átörökítésének az egyik leghatékonyabb módja a gyerekek taníttatása volt. Ma nem ez a helyzet. Bár az iskolai végzettség továbbra is anyagi és kulturális előnyök forrása, az elmúlt évtizedekben a középosztály tagjai egyre inkább arra törekedtek, hogy pénzt és vagyont örökítsenek a gyermekeikre. Ezzel függ össze, hogy mind több országban alakul ki nyomás az örökösödési adók eltörlésére. A kedvező társadalmi helyzet fennmaradását tehát ma már nem a jó szakmától és foglalkozástól várják a középosztálybeli szülők, a mobilitás más csatornákra terelődött. Mindez azt is világosan mutatja, hogy a kevésbé tehetőseknek a korábbinál is kisebb esélye van a társadalmi felemelkedése, ezért értelemszerűen csökken a motivációjuk az iskolába járásra és a tanulásra.

Az esély csapdája nemcsak egyének, vagy társadalmi csoportok problémája, hanem feszültséget teremt a kapitalizmus és a demokrácia között – emelik ki a szerzők. Az oktatás által biztosított esély az elmúlt évtizedekben életben tartotta a demokratikus ábrándot az egyéni teljesítmény és a társadalmi igazságosság között, ráadásul a gazdasági fejlődést is elősegítette. Azonban valójában ez a verseny csak egy viszonylag zárt rendszerben, a kölcsönös függés állapotában, vagyis nemzetállami keretben működik.

[…]

A gyerekek helyzete, az oktatás politikai reflexiói szinte egyáltalán nem vesznek tudomást a fenti helyzetről, egyre nagyobb szakadék tátong a politikai retorika és a valóság között. Eközben a gyermek évszázada után a gyerekek és fiatalok magukra maradtak. Nem kapnak megfelelő útravalót a jövőre nézve, amely egyre kiszámíthatatlanabb. Igaz, vannak szakértők, például az angol médiaszociológus, Buckingham, aki szerint a tanácstalanságból kivezető út az lehet, ha a a gyerekekre bízzuk saját szocializációjukat. Csakhogy a gyermekkor-történet közép- és kora újkori emlékei és számos mai tapasztalat arra int, hogy ez nem megoldás. Talán Golding ismert regénye, A legyek ura ábrázolja a leghívebben, hogyan szocializálódnak azok a gyerekek, akik nem kapnak a felnőttektől útmutatást.

(Vajda Zsuzsanna tanulmánya a Miskolci Tanárképző Intézet Knausz Imre által szerkesztett kötetében jelenik majd meg a közeljövőben. A szerző és a szerkesztő engedélyével a teljes szöveg letölthető pdf-ben.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.07.27.
Újabb világversenyen szereztek érmeket a magyar diákok, biológiából és matekból is remekeltek
A Nemzetközi Matematikai Diákolimpián (IMO) a magyar csapatból Várkonyi Zsombor ezüstérmet, Füredi Erik, Kovács Tamás, Szabó György Kornél, Fleiner Zsigmond és Velich Zoé Nóra pedig bronz...
(Forrás: eduline)
--
2021.07.27.
Alfa-generáció: kik ők és mit akarnak?
Még csak most lettek tizenévesek, de a cégek és a szolgáltatók már most árgus szemekkel figyelik őket. Ők az alfa, más néven Ipad-generáció, akik mire nagykorúak lesznek, már máshogy...
(Forrás: eduline)
--
2021.07.27.
Ülni kell az iskolában? Öcsém, Tökölön is ülni kell! (videó)
Hogyan kell fejlesztőprogramot indítani cigány gyerekeknek egy roma szegregátumban? Milyen kilátásai vannak egy itt felnövő gyereknek? Mit tud tenni egy alapítvány, ha nemcsak a szegénység...
(Forrás: telex)
--
2021.07.22.
Gulyás nem tud arról, hogy magyar iskolákban nemváltást népszerűsítettek volna
Akár már decemberben, de inkább januárban vagy februárban lehet megtartani a gyermekvédelmi népszavazást, ami Gulyás szerint okafogyottá válna, ha Brüsszel visszavonná a kötelezettségszeg...
(Forrás: hvg.hu)
--
2021.07.22.
A pedagógushiány a gazdag térségekben is gond: több, mint tízezer tanár és tanító hiányzik a rendszerből
A közigallas.hu adatai alapján – méretéből is adódóan – Budapesten a legnagyobb a tanárhiány, a fővárosban 454 tanári szakos állást hirdetnek jelenleg. Nem sokkal jobb a helyzet Pest...
(Forrás: Népszava)
--
2021.07.21.
Porogi András: a digitális oktatás nem tud hatékonyabb lenni, mint a jelenl
Nagyon nehéz objektív adatok alapján nyilatkozni, mert például ha az érettségi eredményeket megnézzük, nem rosszabbak, mint a korábbiak, bizonyos tantárgyakból még jobbak is. Valószínű...
(Forrás: Infostart)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep