Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. szeptember 3. szerda, 7:00
Címkék:

Hercz Mária

Kongresszusi értékelő

Mindenki, aki valaha szervezett már konferenciát – ha kongresszust nem is volt módjában –, jól tudja, hogy mennyi munkával és felelősséggel jár ez, és azt is, hogy bármilyen jó szándékkal, tudással és bármennyi energiával készítik is elő, akadnak majd olyanok, akik elégedetlenek lesznek. Az értékelés általában azon múlik, hogy milyen szemüvegen át nézzük az eseményt. Különösen érvényes ez egy olyan reprezentatív rendezvény esetében, amilyenre a 160 év alatt csak hétszer került sor, és amitől annyian vártak, illetve várnak valamit. Ami ráadásul olyan – feszültségektől terhes – társadalmi környezetben zajlik, ahol egyszerre vannak jelen az oktatáspolitika nagy ívű céljai és reformtörekvései, a fejlesztés számtalan gyakorlati lehetősége és a gyakran a puszta túlélésért küzdő fenntartók, intézmények gazdasági kínjai. Ahol a pedagógus rendkívül alacsony jövedelemmel és presztízzsel próbál megfelelni az igen magas és gyakran változó elvárásoknak.

A kongresszus helyszíne, szervezése

Az első nap a Művészetek Palotájának csodálatos környezetben, a rendezvény többi része a BMGE patinás épületében folyt. Az ellátás osztályon felüli, figyelmes és szervezett volt. Persze ezt is lehet – hasonlóan az augusztus 20-i tűzijátékhoz – rongyrázásnak tekinteni. Többen vélekedtek erről így. Véleményem szerint a mi szakmánk képviselőinek is ugyanúgy kijár az elegancia és a minőségi ellátás egy országos reprezentatív rendezvényen, mint a többinek (az orvosoknak, a vállalkozói szférának stb.). Más kérdés, hogy jó lenne, ha a hétköznapokban is értelmiségi életmódot élhetnénk (szabadidő a kulturális és szakmai feltöltődésre, lehetőség színház-, hangverseny-, kiállításlátogatásra, könyvvásárlásra stb.)! A 100-120 ezer forintos fizetésből csak úgy lehet (meg)élni, ha többletmunkával a valódi hivatástól és a családtól vonunk el energiát.

Miről is szólt a kongresszus?

Az előadások és szekciók témái olyan sokfélék voltak, hogy erre a kérdésre szinte lehetetlen röviden válaszolni (a programot lásd a kongresszusi honlapon. A program „hivatalos” részéről lényegében beszámolt a média. (A sajtóvisszhangokról szintén a kongresszusi honlapon lehet tájékozódni.) A szakmai előadások közül Halász Gábor, Csapó Benő és Csányi Vilmos előadása átfogó, gondolatébresztő és lebilincselő volt, azt hiszem, mindenkinek sok újat adott. Fülöp Márta pszichológusként egy résztémát vetett fel, ami ugyan érdekes volt, de ez a téma (a verseny kérdése) jobban hatott volna egy szekcióban, ahol lehetőség van a felvetett kérdések megvitatására.

A tudományos bizottság legjobb tudása szerint állította össze a szekciók tartalmát. Gyakorló kutatóként értékesnek és érdekesnek tartottam a választott témákat, hajdani gyakorló pedagógus énem számára azonban nagyon hiányzott a mindennapok pedagógusának és tanulójának a nézőpontja. Egy, legfeljebb két szekcióban esett szó a gyermekről, aki pedig a kongresszusi szimbolikus rajzon a középpontban állt.

Hosszan sorolhatnám, hogy mi mindenről nem szólt a kongresszus, amiről szerintem szólnia kellett volna. Az előadásokban elhanyagolható arányban jelent meg a hétköznapok pedagógiája, csak elvétve fogalmazódtak meg a gyakorló pedagógusok problémái, tapasztalatai, javaslatai. Figyelmen kívül maradtak, illetve épp hogy megemlítődtek a nevelés olyan alapvető kérdései, mint például a megváltozott világnak a gyermekekre és fiatalokra gyakorolt hatása, az érzelmi kultúra elsivárosodása, a tanulók annyit emlegetett motiválatlansága.

A szekciókon hozzászólásaiban iskolavezetők, gyermekszervezetek képviselői, nagyon ritkán „egyszerű” gyakorló pedagógusok is hallatták a hangjukat. Sokan közülük elnézést kértek azért, hogy az ő „békaperspektívájukból” nézve az iskola világa egészen más, mint ahogyan ez az előadók vagy az oktatáspolitika képviselői szavaiból kirajzolódik. S – őszinte sajnálatomra – csak elvétve volt hallható a szülői oldal.

Kísérőrendezvények

A programok időtervével sajnos akadtak gondot. Az első napon a köszöntőkkel és plenáris előadásokkal párhuzamosan folytak a kísérőrendezvények, amelyeket csak akkor lehetett megnézni, ha valaki kihagy egy-egy előadást. A gyönyörű ötlet, hogy a „Szabad a színpad” programban mutatkozhassanak be a gyerekek (19 műsorszám 11-től 18 óráig), csak elvi lehetőség maradt.

Jómagam kíváncsi lettem volna például az óvodásokra. Több mint ezren ültünk a megnyitón a varázslatos koncertteremben, ahol Ádám György, Hiller István, Kiss Péter és mások előadásait hallgattuk. Képzeljük el a jelenetet, amint például miniszterünk köszöntő előadása alatt feláll az érdeklődő 50-100 ember, és kivonul – valójában csak azért, hogy megnézhesse a gyerekprogramokat. (Ha a parlamenti példát követnénk, Kiss Péter kancelláriaminiszter azon kijelentése alatt kellett volna tömegesen kivonulnunk, amikor ő 400 ezer forintos jövedelmet tulajdonított a diplomásoknak. Ehelyett azonban csak felmorajlott a terem.)

Egy délutáni előadást kihagytam, és nagy nehézségek árán megtaláltam a Fesztivál Színházat, a gyermekbemutatók helyét. Az érintett területet gumiszalagok zárták el, és az őröknek kellett felvilágosítaniuk arról, hogy valóban jó helyen járok.

A gyermekprodukciók fantasztikusak voltak! A nézőtéren ülő kb. 25 emberből azonban csak néhány volt a konferencia résztvevője, a többiek kísérők vagy szereplők. Képzeljük magunkat az egész nyáron át erre az eseményre készülő gyerekek és az őket felkészítő pedagógusok helyébe: vajon mit érezhettek?

Sajnos ugyanez volt a helyzet a meghirdetett Interaktív foglalkozások esetében is. A kávészünetben láthattunk belőlük némi ízelítőt, de a rendezvény idején alig voltak résztvevői.

A Pedagógiai Filmfesztivál kényszerű kihagyását különösen fájlalom, hiszen gyakran keresek és nehezen találok olyan filmeket, amelyeket a tanárképzés során felhasználhatnék. Reméltem – s gondolom nem csak én –, hogy itt ehhez majd kapok ötleteket. Jó lenne, ha a későbbiekben a konferencia honlapján valamilyen módon kárpótolnák az alkotókat és az érdeklődőket, lehetőséget teremtve a filmek összefoglalóinak megjelentetésére és a kapcsolatfelvételre.

A könyvvásár csak azoknak volt valódi lehetőség, akik ezt célzottan keresték, vagy véletlenül arra jártak. Hozzá kell tennünk, hogy a szervezők nem voltak könnyű helyzetben, hisz a földszinti előteret a regisztrációnak és az Interaktív játszóháznak tartották fenn, az emelet az étkezések alatt szinte teljesen megtelt emberekkel, mozdulni is alig lehetett. Valószínűleg a kényszer szülte azt a megoldást, hogy a könyvet árusító szervezetek és kiadók meglehetősen szűk helyen, egy földszinti folyosón kaptak lehetőséget a bemutatkozásra és árusításra. A programok, a kávé- és ebédszünet azonban az emeleten volt, a földszintre csak a tudatosan keresgélők mentek le.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, és azt mondani, hogy a köszöntők alatt a könyvárusok kiköltözhettek volna a földszinti aulába, vagy legalább ki kellett volna táblázni a könyvvásár helyét. Már nincs mit tenni, de véleményem szerint a második napon, a szekciófoglalkozások idején a Műegyetem aulájában sokkal sikeresebb lehetett volna a könyvbemutató és -árusítás.

Az esti Gálakoncert sokszínű és igen színvonalas művészi produkció volt. A résztvevők létszáma ugyan már a felére csökkent, de az ott lévőknek valóban nagy élményt nyújtott a program. A helyszín fokozta a hatást, s azt hiszem, sokunkban felmerült, hogy milyen jó lehet azoknak a kiválasztottaknak, akik rendszeresen járhatnak ebbe a gyönyörű koncertterembe.

A zárónapról most nem írok. A köztársasági elnök beszéde elolvasható a kongresszusi honlapon, és az összefoglalók nyilván megjelennek majd. A kongresszuson kidolgozott tézisek remélhetően hamarosan nyilvánosságra kerülnek, és akkor majd lesz lehetőségünk vitatkozni róluk, értékelni őket.

Összegezve

Sokan kérdezték tőlem, hogy „összességében” milyennek ítélem a kongresszust. Erről nem tudok megbízható véleményt mondani. Már csak azért sem, mert egy személyben nem lehettem ott a nyolc szekció összes megbeszélésén és a hat kerekasztal-beszélgetésen. (A kerekasztal-beszélgetésekről olvashatók folyamatosan megjelenő reflexiók a kongresszusi honlapon.) Voltak számomra nagyon szép, nagyon izgalmas percek, előadások, viták, de – talán a műfaj tisztázatlansága miatt – akadtak szinte elviselhetetlenül unalmas, a hallgatóságból mély apátiát és értetlenséget kiváltó előadások és szekciófoglalkozások is.

Nyilván kell egy bizonyos távlat a megalapozott értékeléshez, és csak később derül majd ki, hogy mi volt a haszna és értelme a rendezvénynek. Bekerültek-e ennek révén a közbeszédbe az oktatás és nevelés valóban fontos kérdései, illetve – ami a legfontosabb – sikerült-e hatást gyakorolni a közoktatás döntéshozóira?

Közvetlenül a rendezvény után csak a saját személyes benyomásaimról, tapasztalataimról tudtam beszámolni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep