2021. január 22. péntek, 15:33

To Be projekt – Vagyunk, jól vagyunk, élünk, túlélünk?

Egy évvel ezelőtt, 2020. január 3-8. között több mint húsz, a drámapedagógiában, illetve a színházi nevelésben jártas szakember, tanár, oktatással, illetve a tanulás segítésével foglalkozó munkatárs közös tréningen vett részt Budapesten, a Nyitott Kör szervezésében. Beszámoló és értékelés egy év távlatából, amely során a nemzetközi képzések és események többé nem voltak lehetségesek.

To Be or not to be well? című nemzetközi projektünk keretében az iskola különböző szereplőinek jóllétét vizsgáljuk, elsősorban a drámapedagógia és a színházi nevelés módszereinek segítségével, a birminghami Big Brum színházi nevelési társulattal, a brnoi Labyrint (a Lužánky Leisure Center egyik részlege) drámapedagógiai csoporttal, és a varsói Stop Klatka drámapedagógiai műhellyel szoros együttműködésben.

A partnerséggel 2020 őszén kezdtük meg a közös munkát, és az első élő találkozás alkalmával arra a számunkra fontos következtetésre jutottunk, hogy a projekt egésze során három alapelv mentén szeretnénk együtt dolgozni: Socially, collaboratively and creatively, vagyis együttműködve, kreatívan és csoportban. Az első praktikus lépés efelé a Steering group, vagyis a kormányzó csoport megalakítása volt a projekten belül, amelyben minden partner részéről 1-2 fő vesz részt. A Steering group feladata volt a tréning előkészítése azzal a céllal, hogy a résztvevők egy biztonságos környezetben találkozzanak magukkal és egymással, és a Displaced teacher, vagyis a Kilakoltatott tanár koncepcióját járják körbe.

A közös képzés során arra törekedtünk, hogy megismerjük, és mélyebben megértsük a tanárok jelenlegi helyzetét az iskolában és a társadalomban, az őket befolyásoló körülményeket és cselekvési lehetőségeiket, a saját és a partnerek kontextusaiban, ezáltal nemzetközi kitekintést is nyerve. Mindezt tettük azzal a szándékkal, hogy a tréninget követő egy év során a helyi igényekre, de a globális kontextus figyelembevételével tervezzünk egy olyan programsorozatot, amely az iskola mint szervezet jóllétét támogatja, és a tanárok, iskolai munkatársak mélységi bevonását valósítja meg. A tréning különlegességét adta, hogy a tartalom fokozatosan épült fel az öt nap során, a Steering group aktív és reflektív közreműködésével, a résztvevők válaszaira és szükségleteire reagálva.

Az első napokban különböző ingerek, vagyis Stimulusok mentén hoztuk mozgásba gondolatainkat és érzéseinket az oktatás és a tanárok állapota, helyzete kapcsán. Behatóan foglalkoztunk azzal a kérdéskörrel, dichotómivával, hogy mit jelent a mai világban túlélni és élni, és mindez hogyan határozza meg a tanárok mindennapjait. Állóképeken, és ezek elemzéseit segítő gyakorlatokon keresztül a résztvevők betekintést nyerhettek abba, hogy az egyes országokban milyen problémákkal, kérdésékkel, kihívásokkal küzdenek a pedagógusok, és ez milyen módon befolyásolja saját és diákjaik jóllétét. Teret és időt teremtettünk a közös reflexióra azzal kapcsolatban, hogy a bemutatott képek, pillanatok és jelentésük milyen hatást fejtenek ki a tanulás és az iskolában eltöltött idő minőségére. A túlélés meghatározó volt ezeken a képeken, és a megélt pillanatok hiánya mint általános problémák rajzolódtak ki a az alkotó-nézők számára.

A résztvevők mindezek alapján ahhoz az állításhoz jutottak el, hogy a Kilakoltatott tanár nem érzi magát otthon a világban, a saját otthonában, az iskolában és a testében. A tréning második részének napjait egy interakítv és performatív kiállítás létrehozásával töltöttük. A kiállítás a megfogalmazott állítás (és számos kérdés) kibontása, illetve reakcióink, és reflexióink plasztikus megjelenítését adta. Értelmezésünk és érzéseink is fontos szerepet játszottak az alkotásokban. Arra törekedtünk, hogy a művészeti formában történő fogalmazáson keresztül szubjektív képet mutassunk a témáról, ami ezzel együtt kollektív tapasztalattá sűrűsödik, és teret ad a párbeszédre, inspirálja a cselekvést.

A kiállításra, amely a záró estére nyerte el végleges formáját meghívtuk hazai kollégáinkat, barátainkat, hogy velük is megvitassuk az iskolai oktatás/nevelés kihívásait, és megoszthassák tapasztalataik, véleményük. A vidám, inspirált hangulatban telt napok során még nem gondoltunk arra, hogy a projekt során hosszú időre megszűnik az élő találkozás lehetősége, és hogy a jóllét, az élet és a túlélés kérdéskörei ilyen mértékben újraértelmeződnek az elkövetkező hónapokban, a tanárokat érintő kihívások pedig eszkalálódnak és új térbe helyeződnek….