Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. november 19. szerda, 0:01
Címkék:

„… mert cigány vagyok?!”

Csendes Katalin


Tanítok.
Bővebben: örömmel tanítok.
Részletezve: törekszem arra, hogy boldogan taníthassak. Ha a körülmények nem kedveznek, „összebújok a gyerekkel”, és egymás örömforrásaivá leszünk. Reményeim szerint.
Álmom egy olyan iskola, ahol tanár, gyerek, szülő, mind egyet akar. Szebb jövőt. És ehhez az oktatáspolitika is partnerül szegődik.

Addig is, amíg ez bekövetkezik, dolgozom álmom megvalósításán. Tanulok, nevelek, és együtt örülök a kollégáimmal minden apró sikernek. Mert vannak: kompetenciaalapú oktatás, esélyegyenlítés, tehetséggondozás, digitális tábla… és remény.

Pályám során kétszer találkoztam ezzel a fordulattal.
Először még csak tétova kérdésként, második alkalommal már kőkemény agresszióval párosulva.

Az első történet: Julika

Ma már boldog édesanya az a kislány, akinek édes szülője ezt kérdezte tőlem. Emlékszem, akkoriban olyan sok gyerek járt az iskolánkba, hogy alig fértünk el, nem is volt tanári szobánk. Egy folyosórész volt leválasztva, ott ültünk.

Azért hívattam be a szülőt, mert szakszolgálati segítséget szerettem volna kérni tanulási zavarokkal küzdő kislányának. Az anya visszautasította ezt, mert úgy vélte: csökken a gyereke értéke, ha kiderül róla, hogy különbözik a többiektől. Győzködtem, soroltam az érveimet, hogy a gyereknek sem jó, ha nem tud eredményes lenni. Ekkor hangzott el a kérdés: „Kati néni azért akarja ezt, mert mi cigányok vagyunk?” Abban az időben nem igazán volt ildomos még a cigány szót sem kiejteni a szánkon, így ez a mondat váratlanul ért, és nagyon meghökkentett. „Nem – válaszoltam –, én nagyon szeretem Julikát, és azt akarom, hogy neki legyen jobb.” Rám nézett, látszott rajta: nem ezt a választ várta.

A segítséget végül nem fogadták el, de a kisebbik gyereket is hozzám íratták. Azóta évtizedek teltek el, de Péter, az a bizonyos „kisebbik”, máig átköszön akár az utca túloldaláról is. Messziről is harsog a „Tiszteletem, Kati néni!”. És Julcsi kislányát is megcsodálhattam az utcán tologatva – rózsaszín fodrokba csomagolt, arany karláncos, a család büszkesége. Egy plázabeli találkozásnál rá is kérdeztek: „Ugye, Kati néni, a Julikára hasonlít?” Szép arcú, ápolt, nyugodt baba. Bár a jövője is ilyen rózsás lehetne!

A második történet: Lajcsi

E történet megértéséhez szükség van az előzmények leírására is.

Lajcsi „örökös”. Büszkén viseli bal fülében az aranykarikát, és nem felejti el – amikor csak lehet – megemlíteni a „milliárdos” nagypapát, aki gondoskodik is a családról. Lajcsit gyakran magával viszi, tanítgatja.

Az év végi bizonyítvány nem tetszett a papának. Olyannyira nem, hogy magántanárt fogadott a fiú mellé, aki heti két-három alkalommal tanult vele. Lajcsira rá is fért a segítség. Tanulási problémája diagnosztizáltatását először megtagadta az édesanya, majd egy év múlva szó nélkül aláírta a vizsgálatkérő papírt. Ennyi időre volt szüksége, hogy elfogadja az érveimet.

Lajcsi nem volt könnyű eset. Igazi vezéregyéniség, akinek lépten-nyomon azzal kellett szembesülnie, hogy fiútársai jobban teljesítenek nála. A segítséget nehezen fogadta el, ezt a tekintélyén esett csorbának vélte. Amúgy ügyes volt, mint utólag kiderült, tehetséges sportoló, jó szervezőkészséggel megáldott gyerek. Ugyanakkor azonban agresszív, impulzív, türelmetlen – és nem osztályelső. Ez utóbbi csak azért zavarta, mert mindenben első akart lenni. Bármi áron. Győzni, győzni, legyőzni mindenkit.

Négy együtt töltött év kevés volt a gyökeres változásra, de kölcsönösen hatottunk egymásra. Én megtanultam, hogyan fogadtassam el vele az érveimet, hogyan tegyem belátóbbá, ő pedig megtanult igazodni a közös normáinkhoz.

Nemegyszer előfordult, hogy kézen fogva vittem az edzésre, ültem a padon, kivártam, amíg elkezdi a munkát. Osztottam be „főnöknek” a csoportmunkákban, mert biztos lehettem abban: ahol ő irányít, ott valóban munka folyik. Beszélgettem vele a folyosói padon kivárva, amíg lenyugszik, és meg tudja fogalmazni a baját. És eljutottunk odáig, hogy amikor nagyon ideges volt, és érezte, nincs teljesen igaza, ki tudta mondani: „Kati néni, most ne tessék szólni hozzám, most hagyjon!” – és én tudtam, hogy ilyenkor valóban békében kell hagyni, és hagytam is.

Már a negyedik év vége felé jártunk, amikor valamiért nagyon felidegesített. Az osztály előtt szidtam le. Ült vagy állt, arra már nem emlékszem, csak sírós, ugyanakkor támadó kérdésére: „Ezt most azért mondja, mert cigány vagyok?” Amint kimondta, érzékelhető volt, hogy őt magát is meglepte a mondat, ami visszavonhatatlanul elhangzott. Én egy pillanatig levegőt sem kaptam. Aztán olyat mondtam, amit addig még soha: „Kikérem magamnak ezt a vádat! Mondd meg, mikor bántottalak én téged azért, mert cigány vagy! Ha haszontalan voltál, vagy lusta, akkor igen. Álljon fel, aki úgy érzi, őt azért szidtam meg, mert cigány vagy magyar!” És folytattam, elkeseredetten. Lajcsi közbeszólt volna, de nem engedtem. A végén csak kibukott belőlem az, ami a legjobban fájt: „Lajcsi, nagyon megbántottál. Mélyen szíven ütött, amit mondtál. Én soha nem aszerint bántam se veled, se a többiekkel, hogy milyen színű a bőrötök. Ez a vád nagyon igaztalan.” Valami ilyesmit mondhattam. Az osztálytársak, akik mindvégig döbbent csendben figyeltek, ezt követően „nekiestek” Lajcsinak…

Talán még aznap, de lehet, hogy csak pár nap múlva, Lajcsi odajött hozzám bocsánatot kérni. Hogy nem gondolta komolyan. „Én ezt tudom, nem is haragszom. De megbántottál, és ez a fájdalom nem múlik el könnyen.”

A tanulság?

Elsősorban az én számomra: soha nem lehetek türelmetlen, felkészületlen, szakmailag, emberileg kevés. Magas a mérce, nem is sikerül mindig átugranom, de legalább látom a korlátaimat. Próbálom megérteni, elfogadni a másfajta értékrendet, a jót átvenni, a hiteles társadalmi normákat közvetíteni.

Fontos lenne, ha felelős politikusok, vezetők is megértenék, nem akkor tesznek jót, ha a sérelmeket erősítik. Azzal csak olajat öntenek a tűzre. Poroltó, haboltó vagy csak egy pohár víz ma még elég. De nehogy holnap a tűzoltókat kelljen hívni.

Csendes Katalin
(tanítónő, Kaposvár)

22 üzenet

  1. BG szerint:

    Nehéz a témáról korrektül, és politikailag pártatlanul beszélni. Én nem vagyok pedagógus, de egy hozzám közel álló hölgy az – és őszintén meg kell mondanom, hogy ő ebbe a témába fáradt bele. És nem csak úgy elfáradt, hanem a hivatása iránti közönybe menekült. Mostmár csak "futószalagon" gyártja a képzetlenebbnél képzetlenebb gyerekeket (jórészt cigányokat), mert nem akar sem testileg, sem lelkileg belerokkanni a munkájába.

  2. Kedves BG!
    Köszönöm sorait. Valóban nem könnyű szakma a mienk. És vannak helyek, helyzetek, amikor kifejezetten nehéz. De ha jó kollégákkal van az ember körülvéve, ha mindig van, aki segít kilábalni a kétségbeesésből, akkor azért szép ez a pálya. Nekem gyönyörű. Még mindig.

  3. martinito szerint:

    ezt nem igazán értem; hogy miért kerül ide…mondjuk azt is szokták mondani, hogy enyhít az ember problémáin ha elmondja azokat

    de szerintem ha valaki magyar, akkor az magyar; és ha valaki cigány akkor az cigány…el kell fogadni, és nem lehet ellene változtatni (kivétel: Michaell Jackson, aki néger:D:D:D:D)
    és nem is kell!!!
    és szerintem nyugodtan lehet mondani hogy cigány: a barátaim többsége is ezt találja helyesnek
    sőt! vannak cigány barátaim is: és ők sem sértődnek meg ha említjük a cigány szót/jelzőt megszólításként vagy akármiként:D
    és akkor sem sértődnek meg ha valami olyan poént vagy viccet hallanak amiben buta, idióta cigányok vannak:
    ilyenkor ők is azt mondják; hogy az olyan "romlott cigányok" miatt nézik le a rendes cigányokat!
    és ebben van is valami szerintem: előítélete mindenkinek van, és érzése is
    még akkor is ha elfolytjuk azokat…
    de ezek gyakran megváltoznak, "de a kivétel erősíti a szabályt…"

  4. kati tanító néni szerint:

    Martinito!
    tökéletesen igazad van. csak más a cigány, és más a "cigányozás". talán jobban kifejezi a néger-nigger szópár a különbséget.
    az a baj, hogy megváltozott a jelentése a szavaknak. már a mögöttes tartalom a fontos, lassan köze sincs a szótári alakhoz. ezért írtam én le ezt a két történetet.

  5. kati tanító néni szerint:

    Kedves Martinito !
    Eszembe jutott még valami. Én is udvariasan mosolygok, amikor a pedagógusokon élcelődnek, de ha kicsit is ismerős körben történik, akkor rendesen kivesézem a poént. Az általánosítás mindig sértő. Bizonyára a Te cigány barátaid is Rád való tekintettel vágnak jó képet az idióta viccekhez. Egyszer kérdezd meg az őszinte véleményüket. Meg fogsz lepődni.

  6. martinito szerint:

    igazából van egy pont amikor az ember elválik attól hogy mire nevelték…; ekkor fejlődik ki a személyisége…általában serdülés után.
    és ha olyan személyekkel beszélünk hasonló témákról, akik már !mondhatni! hogy túl vannak ezen, és jó barátok, pl.: csapattársaim (futball); szoktam néha horgászni vagy akárhova menni velük, és annyira összeszoktunk hogy nem is érdekel minket a megkülönböztetés: 5év után eléggé kiismerjünk egymást heti 10-15órában
    és ilyeneken csak nevetünk: és elég gyakran előfordul hogy a cigány is szidja a cigányt, és a magyar vagy paraszt(mindegy mert ugyanazt értjük rajta) is szidja a parasztot:D az én esetem egyszerűbb ebben a dologban: mert nagyon sok fiatalt ismerek (most elárulom hogy 15éves vagyok), mert egy 20.000 fős lakosságú városban (én 20kmről járok be minden nap) van 3-4általános iskola és 4gimnázium/szakközép/szak -iskola és mindegyikből sokan ismernek: van ahová fajgyűlölők járnak, van ahova vegyesen, van ahova cigányok, és van ahova magyarok: és az élet annyira érdekes, hogyha egy cigány haverommal megyek az utcán vagy valahol; és szembe jön egy skinhead haverom akkor ugyanúgy köszönnek egymásnak, mintha ők is haverok lennének!/vagy fordítva

    visszatérve a témához: van ahol megsértődnek az etnikai dolgokat sértő poénokon, de van ahol meg se fordul fejükben az a gondolat, hogy ezzel megsértett, persze ehhez hozzá kell nekik is szokni/vagy a témának hidegen kell hagyni őket…
    csak az az orvosság, hogy ki kell ismerni a személyeket..de ez annyira nem egyszerű feladat

  7. Gajdos Judit szerint:

    Arany fülbevalós, aranykarláncos cigánygyerekek… hm… vannak ilyenek is. Ahogy vannak arany fülbevalós, aranykarláncos nem cigány gyerekek is. Emlegetjük ezt?
    Meglehet, Lajcsi igen megbántotta… Azon gondolkodom, Lajcsit hányszor bántják meg… Lajcsi visszaszólhat-e?
    Szerettem volna, ha a "megbántás" után az következik, megkérdezzük Lajcsit, milyen tapasztalatokból szólt. Ha beszélgetünk erről, és amit – nem kétlek – ebben az egyenlő bánásmódban a gyerekei megtapasztaltak, a tudatosság szintjére emelődik. Meg az is, amit – sajnos – máshol megtapasztaltak, ahol nincs egyenlő bánásmód.
    Mert erről van, sajnos, a több tapasztalat.
    http://romalap.eu/blog.html Szappan és víz
    A jövőben is bátrabban bíznék, ha látnám a hozzá vezető utakat – az iskolában is! Reménye egy kicsit áthallásos.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.27.
Marad a kötelező 50 óra az érettségi előtt, de hogyan teljesíthető?
A mostani helyzetben az iskolák a fennmaradt közösségi szolgálatos órák erejéig az online iskolai folyamatokba is bevonhatnak titeket (pl. online tananyaghoz segédanyagok készítése), segí...
(Forrás: eduline)
--
2020.11.27.
Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek
Az új oktatási program keretében mind a közép- és felsőfokú oktatási tartalmakat, mind a duális képzést összehangolják, utóbbi azért lehet szerencsés, mert a tanulók a felsőfokú du...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.27.
A tanítóképzőket lenyelik az egyházak, a tanárképzés lassan összeomlik
Megtört a császári átok és megszületett az egyetem – mondogatták 2016-ban Egerben az akkor Eszterházy Károly Főiskolán, miután az intézmény egyetemi rangot kapott a kormánytól. Az „á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep